- Ne bővítsük a "legyen Ashtonnak bűntudata" listát. - toltam el kezét az arcomhoz, majd mellkasára dőltem. Tényleg ilyen hamar megbocsájtott volna, miközben annyira haragudott? Talán csak kitalálta, hogy elüldözzön maga mellől. De ez hülyeség, nem? Miért akart volna...
- Ashtonnak így is bűntudata van. - mondta halkan. Mondtam volna, hogy ne legyen, de azért egy kicsi neki is kijárt abból. Úgy döntöttem eleget vártam avval, hogy eltitkoltam a titkát. Tudatni akartam vele, hogy tudom, még ha rá is jön: beszéltem Emilyvel. Már ha a drága Emily nem számolt be mindenről. Elhelyezkedtem hátal neki, majd neki dőltem. Kezembe vettem a karkötőkkel teli kezét és úgy tettem, mint ha a karkötők érdekeltek volna. Ashton feszülten ült mögöttem, éreztem ahogy mozgolódott. Megfordítottam a kezét és félre húztam a karkötőket. Hallottam amint nagyot nyel. Hüvelyk ujjammal végigsimítottam a beforrott hegeket. Kitüremkedtek a bőrén, tapintásuk kevésbé volt kellemes.
- Mikor akartad elmondani? - kérdeztem kezeim közé zárva az ő kezét.
- Nem tudom... talán.. Soha. - morogta.
- Miért titkoltad el? - hüvelyk ujjammal simogattam kezét. Habozott, hosszú másodpercekig csak csendben ültünk ott, de mégis mintha megállt volna az idő.
- Fogalmam sincs. Féltem, hogy... másként tekintenél rám, máshogy viselkedtél volna velem. Mint egy... elmebeteggel.
- Talán csak jobban szerettelek volna. - préseltem össze ajkaimat. - Én lettem volna a te megmentőd... - tettem hozzá halkan.
- Már így is az vagy. - suttogta és karjait a derekam köré fonta.
- Mégsem tettem semmi nagyobb dolgot. - szíve hevesen vert ahogy mellkasának nyomódtam. Az ölembe húztam a takarót, bár nem nagyon volt rá szükség: Ashton testének melege engem is átjárt.
- Pusztán a léted mentett meg.
- Ez kedves. - mosolyogtam halványan. Annyira jó volt ott ülni és halkan beszélgetni. Annyiszor jó lett volna ilyen helyzetekben lenni reggelenként.
- D-de, te honnan tudsz róla? - kérdezte.
- Jobban gondold meg, melyik régi barátodra bízod a titkaidat. - Ashton sóhajtott, majd megrázta a fejét.
- Volt egy sejtésem... - morogta. Ismét egy kis csend állt be közöttünk. Nem az a kínos csend, inkább az a jóleső csend. Amikor csak élvezzük a másik jelenlétét, anélkül, hogy egy szót is szólnánk a másikhoz. Szavak nélküli érzelmek.. Nyögött egyet. - Álmos vagyok. - dőlt el oldalra, magával húzva engem is.
- Délután kettő van, több mint tíz órát aludtál. - ráztam meg hitetlenkedve a fejemet.
- Akkor is. - elnyúlt az ágyon és a hasára fordult. A lapockáján egy elég fájdalmasnak kinéző folt éktelenkedett.
- Nem fáj véletlenül a bal lapockád? - kérdeztem megérintve a foltot.
- Most? Nem, mivel a jéghideg ujj begyeid lefagyasztják az egész hátamat. - húzta magához a kezemet.
- Talán ez egy szuper képességem.
- Az... Egy fagyos érintésű angyal. - fordult a hátára.
- Angyal? - ráncoltam össze a homlokomat.
- Az. - lehúzott magához és megcsókolt. Minden ürességem és kételyem eltűnt a csókja által. A romantikus hangulatot az ablakon csattanó - azt hiszem - kövek hangja csapta agyon. Elhúzódtam Ashtől, aki figyelte minden mozdulatomat. Elhúztam a függönyt és lenéztem. Calum dobálta az ablakot és a medencére mutogatott, majd azt, hogy menjünk mi is. Luke nagy csobbanással ért a vízbe Michael mellett. Kinyitottam az ablakot.
- Jöttök?! - kiabált fel. Behajoltam és Ashre néztem. Kérdőn pillantott rám, de választ kapott a kérdésére még egy nagy csobbanás által.
- Nekem mindegy. - vont vállat.
- Tíz perc! - szóltam le Calumnak aki bólintott én pedig becsuktam az ajtót.
- Hány hülye gyereknek jut eszébe április közepén felengedni a medencét? - kérdezte a plafont vizslatva.
- Mit vársz tőlük? - nevettem.
- Ennél többet nem. - ült fel, majd ismét kinyújtózott.
Átöltözve mentünk ki a hátsó kertbe. Calumék kitalálták, hogy játsszanak váll-bunyót, ami annyiból állt, hogy egymás nyakában ülve kellett ledönteniük a fent ülőknek a másikat. A két páros Luke-Ashton és Michael-Calum volt, én pedig a medence szélén ülve nevettem ki őket. A "félidőnél" szövetséget kötöttem Michaelékkal, hogy mikor nem figyelnek ugorjak rá Ashton hátára. Ahogy rávetődtem mindannyian eldőltünk, de még a víz alatt is hallottam Michaelék nevetését. Felérve a felszínre összepacsiztam velük.
- Te.. - szűkítette össze a szemét Ashton. Elindult felém, de Bebújtam Michael és Calum mögé. Egy kezet éreztem a bokámon, majd elmerültem és mire a víz tetejére értem Ashton karjai között tengtem.
Hmm, már a 69.fejezettel végeztem. Ma pontosan négy hónapja, hogy vezetem a blogot. Repül az idő, ha valamit élvezettel csinál az ember, nem de?... Szóval, csak szeretném megköszönni azt a sok-sok támogatást amit tőletek kaptam. Azt a több mint 18 000 oldalmegjelenítést, a 35 feliratkozót, a Facebook csoport 34 tagját és azt a sok-sok kedves kommentet! Sokat jelent nekem a bloggal eltöltött idő, hiszen megannyi kedves és támogató embert ismertem meg az olvasóim személyében. Szóval, csak azt akartam mondani, hogy szeretlek titeket és köszönök mindent, nélkületek én sem lennék ott, ahol most! <3
Elizabeth M. Stowe
imaaaaaaadom
VálaszTörlésjöhet a köviiii!!!!!
VálaszTörlésMég most is imádom....ha szeretnéd a 80.részhez is irok egy tömör véleményt!!:3:D*__*
VálaszTörlésPersze, miért is ne! :)) *-*
Törléskövi réészt!!
VálaszTörlés