3.fejezet 21.rész(81.rész) - Menekülő út

  A buli közepe felé már feloldódtam, megismertem Haileyt is, közelebbről, és fiúkat, lányokat is egyaránt. Együtt táncoltunk, majd Cyrus kicsit félreállt. Elővette a telefont és a képernyőre nézett, majd felém mutatta. Ashton.
- Mindjárt jövök! - kiabálta túl a zenét, majd nagy léptekkel elsietett. Nem bírtam sokáig, kíváncsiságom felülkerekedett rajtam és Cyrus után mentem. A kert egyik sarkában volt. Odamentem hozzá és hallgattam a beszélgetést.
- Hailey buliján vagyunk. - jelentette ki Cyrus. A vonal másik végén csend.
- Tudod, hogy...
- Tudom! - vágott a szavába, nem hagyva, hogy elmondja mondandóját...
- Mégis elviszed, Cyrus! Nincs benned semmi felelősségérzet?! - teljesen kiakadt. Nem tudom miért, talán csak a fáradtság teszi, vagy egyszerűen féltékeny, Cyrusra is..
- Nem a bébiszittere vagyok, Ashton, hanem a barátja! Mondhatta volna, hogy nem, és akkor nem jött volna el! Ne fogj rám mindent azért, mert bennem akkora felelősség érzet van! Nem kell őt mindentől óvnod, egy-két "buli baleset" miatt, nagykorú és azt tesz amit akar! Eljött velem, én pedig vigyázok rá, oké? Nem értem miért kell ezen kiakadnod... - az utóbbi két hétben voltak ilyen összezörrenéseik, amik avval végződtek, hogy egymásra rakták a telefont.
- Akkor csináljatok amit akartok! - tette le a telefont. Mit mondtam?... Cyrus elnézett a fejem fölött, majd teljesen magára rántott a kerítés sarkába.
- A kurva életbe... - morogta. Arra néztem amerre ő. Scott és Royce néztek mindenfelé körül. - Át kell másznunk a szomszédba!
- Azt mondtad, hogy már volt dolgod velük, és elgyepáltad...
- Az akkor volt. Mostmár csak a szám nagy, és ittam. Nem szívesen... csak mássz! Megyek utánad!
- Ez birtokháborítás! - tájékoztattam.
- Nem érdekel, csak mássz! - utasított. Hangjában ott volt a jót akarás, de az az erős él, ahogy mondta, szinte fátyolként borult erre a jót akarásra... Megfordultam és mászni kezdtem. Ahogy letettem a lábamat Cyrus máris mászott át. - Halkan. - ért földet mellettem. Megfogta a kezem és maga után húzott. - Itt is! - mondta. Hailey szomszédjának kertje másik végében álltunk. Ismét átmásztunk, majd az utcán kötöttünk ki. Ismét a kezem után nyúlt, majd futni kezdtünk. - Le kéne lépnünk egy kis időre...
- Nem jövő héten megyünk Mountain Viewbe, igaz? - kérdeztem, mire megrázta a fejemet.
   Vigyázva jutottunk el az ő házáig ahol összepakolt pár cuccot a kiruccanásra, majd a mi házunkat közelítettük meg. Bepakoltam a szükséges dolgokat, majd Luke alig használt kocsijával indultunk útnak. Ashton autójával nem jöhettünk volna, mert felismerték volna. Lelazultam miután elhagytuk a várost. Alig fél órája voltunk úton, amikor megszólalt Cyrus telefonja.
- Hailey? - szólt bele.
- Merre vagytok? Scotték...
- Tudjuk. Nem rég hagytuk el a város határát. Egy időre elutazunk. - hallottam ahogy nyugodtságában sóhajt egyet.
- Rendben, a lényeg, hogy biztonságban vagytok.
- Igen. De később visszahívlak, figyelnem kell az útra. - rázta le. A kocsiban a rádió alatt villogó digitális órára néztem 23:10... - Kb. reggel fél nyolc körül leszünk ott, maximum negyed kilenc.
- Köszi. - motyogtam és kifelé fordultam. Néztem a sötétséget, ismét. Csak bambultam a feketeségbe, és gondolkodtam. Üresnek éreztem magamat, hosszú idő óta először. Cyrus teljesen lekötötte a figyelmemet, már nem is törődtem ezzel az érzéssel.
   Mindketten csendben ültünk a kocsiban. A rádió most csendben pihent, miután Cyrus kikapcsolta. Talán másfél órával később felé fordultam. Szemei szinte leragadtak a fáradtságtól.
- A következő leállósávnál helyet cserélünk, és alszol egyet. - mondtam határozottan. Rám sandított, majd megrázta a fejét. - Nem kérdés volt. - dühösen néztem rá, mire sóhajtott és a következő leállósávnál engedte, hogy vezessek. Beindítottam a motort, majd tovább mentünk. Nem telt bele negyed óra és Cyrus már szunyált. Visszakapcsoltam a rádiót és hallgattam a különböző zenék tömkelegét. Egy dalkérős műsor háromnegyede abból állt, hogy a műsorvezetők dumáltak mindenféle szarságról, ami egyáltalán nem volt se érdekes, sem vicces. Keresgélni kezdtem, majd megállapodtam egynél, ahol éppen egy Nickelback szám ment. Ashton jutott eszembe, majd Luke-ék. Ők még hat napig távol lesznek, így az egy hetes kiruccanás hellyett másfél hetet maradunk majd... És eszembe jutott a Cyrussal való beszélgetése. Gondolkodtam, hogy mit tegyek, majd a legközelebbi benzinkútnál megálltam. Cyrus felnézett. - Mindjárt jövök, tankolok a kocsiba. Kérsz valamit? - megrázta a fejét is lehunyta a szemét. Pillanatokig csak ültem és néztem őt, majd kikászálódtam és tankoltam az autóba, majd bementem, vettem magamnak egy kávét és későbbre egy energiaitalt Cyrusnak, majd tisztáztam a tankolást is. Mielőtt elindultam volna írtam Ashtonnak: Nem Cyrust kellene hibáztatnod amiért elmentem vele... Pár perc múlva jött is a válasz: Legalább jó a buli?..... Írjam le, hogy Scotték elrontották? Dehogy! Annyira hülye még én sem vagyok... Nem a bulin vagyok. Már nem jött válasz, csak a telefonom csörgött.
- Akkor? - kérdezte folytatva a beszélgetést.
- Úton vagyunk. - válaszoltam és beszálltam a kocsiba, majd beindítottam a motort.
- Úton? Hova? - kérdezősködött.
- Mountain Viewbe. - vállamal a fülemhez préseltem a telefont még kikanyarodtam a benzinkútról. Pár pillanatnyi csend.
- Nem úgy volt, hogy a jövő héten jössz? Egyedül? - Egyik kezemet a kormányon hagytam míg másikkal a telefont tartottam. Próbáltam úgy beszélni, hogy Cyrus ne ébredjen fel. Érdekes hangok hallatszódtak.
- Na szóval... - hallottam meg Luke hangját. - Miért indultatok el?
- Több időt szeretnék eltölteni...
- Ne próbáld meg beadni a süket dumát, nem Ashton vagyok! - utáltam mikor ezt csinálta. Túl jól ismeri az embert...
- Scott. Megjelent Hailey bulijában pár haverjával, és Royce-szal. Cyrus úgy gondolta, jobb ha eljövünk. De! Ha elmondod neki, esküszöm, hogy nem lesznek gyerekeid!
- Értettem. Még egy pont a "Nem szólunk Ashtonnak róla" listára.
- Jó sok mindenről nem tudhatok, ha listát vezettek... Kösz! - kiabált Ashton a háttérből. - A lényeg a bizalom, Sam! A bizalom! - gondolkodás nélkül nyomtam ki a telefont. Hibáztattam magamat, mert nem szóltam Ashtonnak, és hibáztattam Luke-ot, amiért nem tud hallgatni. Félre tettem a telefonom és teljes figyelmemet az útra fordítottam.
   Már világosodott amikor Cyrus ébredezni kezdett. Próbált volna kinyújtózni, mikor is a keze a tetőbe ütötte. Csukott szemmel párszor megkocogtatta a tetőt.
- Reméltem, hogy már ott vagyunk és becipeltél. - felnevettem kijelentésén. - Hol vagyunk?
- Nem rég hagytuk el Bakersfieldet. Kb. még négy óra, szóval kilenc körül már ott is vagyunk.
- Cseréljünk! - szólalt meg hirtelen. Kissé megugrottam hangjától, de bólintottam. A következő leállósávnál helyet cseréltünk, most rajtam volt a sor aludni. Lehunytam a szememet, de csak hosszas próbálkozás után merültem álomba.
   Cyrus óvatosan rázott meg érkezésnél. Hosszú pillanatokon keresztül mozdulatlanul feküdtem, mintha meg sem éreztem volna, majd lassan kinyitottam a szememet. Egy nagy, két emeletes ház fogadott a jobbomon. Fehér  ház, nagy ablakokkal és sötétzöld ablakkeretekkel. A ház körül gyönyörűszép élénk színű pázsit feküdt, tökéletesre nyírva, egy-két apró díszbokorral, egy virágágyással és egy fehérre mázolt nagyy fakerítéssel, amire káprázatos vörösrózsák futottak fel. Tökéletes volt, akár egy álomház. A nyitott garázsban egy Audi A8-as állt, belőle pedig egy magas férfi szállt ki. Anya férje. Kiszálltam, de Cyrus a kocsiban maradt, hogy felhajthasson a feljáróra. Felém fordult, majd egy aprót mosollyal elindult felém. Ahogy kiért a fényre meg is láttam anya miért szeretett belé. Magas, széles vállú, sármos férfi barna hajjal és kék szemekkel. Egy igazi álom-férj. Már értettem miért nem keresett ő maga. Álom élete volt, mesébe illő házzal, és tökéletes férjjel, gondolom, a gyerekük, vagy gyerekeik is így néznek ki. Cyrus éppen akkor szállt ki, mikor az autó mellé ért. Kezet fogtak és bemutatkoztak egymásnak. Elindultam feléjük. Hogy a fenébe köszönjek?
- Te biztosan Sam vagy! - mosolygott rám. - Christian vagyok! - kezet fogtunk.
- Örülök! - mosolyogtam vissza.

Első három díjam! :33

                                                          http://ordogierzelmek.blogspot.hu

Nagyon nagyon köszönöm a díjat Kawaii Ayaminak, az Ördögi Érzelmek című blog írójának, Katona Kaludiának, a This is a Secret blog írójának, és Bakos Anettnak, a Help! című blog írójának!! ^_^

Szabályok:

- Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad!
- Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!
- Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől a díjat kaptad! (nem írhatod azt, amit ő már leírt!)
- 12 dolog a saját blogodról!
- Válaszolj a 12 kérdésre!
- Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!
- Kommentálj annak a blogjára, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés, legyen az kritika, véleményezés, vagy esetleg a tetszésed kifejezése. A lényeg, hogy építő jellegű legyen!
- Cseréljetek linket egymással!
- Legalább 12 embernek küldd tovább!
- Ha beszállsz ebbe a projektbe, akkor a kis kép linkje mindig vezessen arra a blogra, amelyikre az én képem vezet!

Blogok akiknek küldöm:

1. M. Mircsi: Az álarc mögött - BTM
2. Faithe Chandelier: Cruel Intentions
3. Lana R.: Broken Drumstick
4. Maureen Evans: I hate my life
5. Reeny: Hogyan kell álmodozni?
6. Zsuzsanna Jasku: Music is my life!
7. Miranda O. Connor: Emlékképek
8. M. Gin:A mi kis világunk..
9. Pakocs Dominika: Az elérhetetlen
10. Hedvig Tris & Sz. Veronika: Árnyhad
11. Brooke Oakins: Megdöglök, hogy szeress
12. M. Gin & Manó: Ezredévnyi sors

12 dolog a saját blogomról:

1. 5SOS fanfiction
2. Samet a saját tuljadonságaimmal ruháztam fel
3. Több mint fél éves a blog
4. Képtelen vagyok lezárni a történetet, az olvasóim miatt
5. Általában punk-rock, pop-rock, vagy pop-punk zenét hallgatok írás közben. Ez meghozza az ihletet
6. Olykor egy-egy fejezetet elsietek, mert eszembe jut egy iszonyatosan jó cselekmény, csak nem illik abba a környezetbe.
7. Mindigi is szerettem volna - és még most is - egy olyan izgalmas kapcsolatot, mint Sashton.
8. Olyan jó fiúbarátokra vágyom mint Samnek Calumék.
9. Minimum 100 maximum 120 részesre tervezem a blogot
10. Általában akkor kerülök írói válságba, amikor a lehető legjobb ötleteimet akarnám leírni, de nem tudom mit írjak elé, hogy kialakuljon az a szituáció
11. Ez a 4. blogom, a többit mind bezártam mert... hát borzalmas volt az összes...
12. Terveztem egy hosszabb tartalmú Luke+Sam részt, de képtelen vagyok megválni Sashtontól..

12 dolog az Ördögi Érzelmek című blogról:

1. Nagyon egyedi a története, sosem olvastam ilyet
2. Beleszerettem a designba, imádom a pirosat és a feketét:))
3. Tök aranyos Alexander karaktere
4. Már terveztem, hogy beleolvasok
5. Nagyon jól meg vannak formálva a karakterek, már a - prológussal együtt - három rész alatt megismeri az olvasó a jellemüket
6. Ígéretesnek tűnik az első három részből ítélve
7. Van egy két elírás a neveknél és ragoknál, de ezek felett - általában - el tud siklani az ember (pl.: nem Alexander-rel hanem Alexanderrel)
8. Valószínű, hogy tovább olvasom majd a történetet, ha az időm engedi
9. Alexandernek tetszik Josh
10. Elizabeth annyira küzdött az álmáért, hogy 12 évesen elszökött otthonról
11. Elizbaeth nevelőszülőknél él
12. Alexander szülei fogadták örökbe, szóval Alexander a mostohatestvére

 Válaszok a kérdésekre:

- Olvastad a blogom? -- Nem, de terveztem.
- Ezután olvasni fogod? -- Valószínűleg igen.
- Mi a véleményed Elizabeth-ről? -- Álmodozó, kedves.
- Mit gondolsz Alexander-ről? -- Aranyos és jófej.
- Mit gondolsz a szüleiről? -- Elég rossz szülők, ha ennyire leszarják a gyerekük valódi álmát Utálom az ilyet.
- Szerinted sikerül teljesítenie az álmát? -- Fogalmam sincs, az első részekben nincs szó erről, így ez még eldönthetetlen.
- Mi a véleményed a fogalmazásomról? -- Egyszerű és letisztult.
- Mi a véleményed az alap történetről? -- Nem sablonos, az egyszer biztos. Az első blog amit olvastam és ilyen alaptörténettel rendelkezik
- Van valami, amin tudnék javítani? -- A ruhaösszeállításoknál ne használj Google-ból szerzett képeket. Illúzió romboló. Írd körül te a ruhát, miközben a képet nézed, így nem szuszakolod rá az olvasóra, hogy: "Nesze! így képzeld el!"
- Hogy tetszik a design? -- Szép, imádom ezeket a színeket, valójában teli van ilyen színekkel a ruhatáram, szóval megfogtál vele, nagyon!
- Mit gondolsz a mellékszereplőkről? -- Egyikük sem tömeg szereplő tulajdonság terén. Ez egy jó pont.
- Tudnál mondani valami építő kritikát, amit érdemes megfogadni? -- Írj hosszabb leírásokat, így hihetőbb és elkézpelhetőbb a sztori. A helyekről, emberekről és a ruhákról, mint említettem az egyik kérdésednél.

12 dolog a This is a Secret blogról:

1. Gimis blog
2. Három főszereplővel rendelkezik: Kamilla(Kami), Luis(Lui), és Klaudia(Dia)
3. A történetben helyet kap a szerelem is
4. Egy lightosabb, könnyedebb blog
5. Kami az édasanyjával él együtt
6. Kamilla eléggé érzékeny lány
7. Lui Franciaországból származik
8. Kamilla nagyon közvetlen lány
9. A kilencedik osztályban játszódik a történet
10. A gólyatáborral indul a cselekmény
11. Lui és Kamilla idővel összejönnek
12. Kamilla Klaudia segítségével tanult meg gitározni

Válaszok a kérdésekre(This is a Secret):

- Szerinted nagyon sablonos a történetem? - Nem mondanám sablonosnak, inkább könnyednek
- Melyik szereplő a kedvenced és miért? - Fogalmam sincs, talán Klaudia, a stílusa miatt
- Igényesen írom meg a részeket, vagy úgy gondolod, hogy csiszolhatnám még? - Olykor csiszolhatnál még rajta.
- Beletudod élni magad a történetbe, érzésekbe, vagy untat az egész, és inkább bezárod az oldalt? - Ha jobban belemélyednél az érzésekbe, az érzelmekbe, talán könnyebb lenne beleélni magamat.
- Kíváncsi vagy az emberek szemszögeire? - Persze, miért is ne. Kíváncsi vagyok mit gondolnak a többiek egyes helyzetekben.
- Tetszik a blogom kinézete? - Szép. Egyszerű, és letisztult; tetszik.
- Kinek a tulajdonságai alapján látod magad? Ha nincs ilyen, elég csak e nincs. - Nincs ilyen személy.
- Várod az új részeket, amikor befejezted az előző olvasását? - Néha kíváncsi vagyok mi lesz a következőben, hátha valami érdekes fordulat lesz benne, de sokszor kell csalódnom ez ügyben.
- Érdekelne a második évad, ha az elsőt befejezem? - Ha egy kicsit izgalmasabb lenne.
- Olvasod a blogom? Vagy szívesen olvastad volna, ha nem lenne kötelező? - Fogalmam sincs.
- Szerinted megérdemeltem a díjat? - Tudsz bánni a képzeleteddel, ezért igen.
- Jó írónak tartasz? - Ha szabadon engednéd a képzelőerődet még jobb lehetnél.

12 dolog a Help! című blogról:

1. Calum Hood a főszereplő
2. A főszereplő lányt Anna McAdamsnek hívják
3. Anna a nagynénjénél lakik
4. Folyamatos bántalmazásnak van kitéve
5. Annát Lorde testesíti meg
6. Madison városban játszódik a történet
7. Anna legjobb barátja Lauren
8. Anna először tartózkodó Calummal
9. Anna szülei alkoholisták voltak, ezért költöztek el New Yorkból
10. A nagynénjét Susannak hívják, bátyját pedig Pete-nek
11. Anna verseket ír
12. Calum a történet előrehaladtával híres lesz

Válaszok a kérdésekre(Help!):

- Mióta blogolsz? - Több mint három éve.
- Hányadik blogodat íród? - Azt hiszem a negyedik, a másik blogom amit most nyitottam az ötödik(LH FF.)
- Szoktál zenét hallgatni írás közben? Persze, bármit, csak nem pop zenét. Ez nagyon messze áll tőlem.
- Hogy tetszett a blogom? - Figyelem felkeltő, izgalmas, ugyanakkor szánakozó Anna irányába. Minden érző ember sajnálná szegény lányt.
- Tudsz nekem írni valami építő kritikát? - Figyelj a helyes írásra, és olykor vannak értelmetlen, összefüggéstelen szavak és mondatok egymás mellett. Javaslom, hogy keress egy bétát, valamilyen blogos csoportban a facebookon.
- Ki a kedvenc szereplőd? - Calum.
- Miért ő? - Annyira aranyos, ahogy úgy próbálja védeni Annát, hogy semmiről sem tud.
- Mi a véleményed a fogalmazásodról? - Jól tudsz fogalmazni, letisztultan. Az ötödik kérdésednél pedig megtalálod azt, ami hibás benne.
- Mi a véleményed a történetről? - Tetszik. Szeretem, ha egy blog izgalmas!
- Szerinted jól választottam szereplőket? - Igen!
- Mi a véleményed a 5 Seconds Of Summer-ről? - Magam is a 5SOSfam tagja vagyok, sokat köszönhetek nekik. Ők indítottak el azon az úton, ahol most járok. Ők vezettek be a rock, a punk, és a punk-rock bandák világába. Imádom őket, a zenéjüket, mindent!:)
- Anna egyik versét leírjam majd  a blogban? - Persze! Iszonyatosan kíváncsi vagyok rájuk!:)

12 kérdés a saját blogommal kapcsolatban:

1. Mit gondolsz a szereplőkről?
2. Happy Endre vagy Sad Endre számítasz?
3. Sashton vagy Lumantha?
4. Mi a véleményed az alaptörténetről?
5. Építő kritika, amit érdemes megfogadni?
6. Hogyan képzeled el Samet?
7. Mi az ami tetszik, illetve nem tetszik a blogban?
8. Ki a kedvenc szereplőd?
9. Mi volt az első benyomásod, amikor rákattintottál a blogra?
10. Mi a véleményed Emilyről és Destinyről?
11. Mit gondolsz erről a Scottos dologról? Túl extrém, vagy belefér?
12. Van valami ami megfogott a blogban/történetben? Ha igen, mi az?

Rövid nyári blogajánló - Nyár a szemeidben

Nyár a szemeidben

Hey!:)
Most még egynelőren em új résszel, hanem egy nyári blogajánlóval jelentkezem!

Bevallom őszintén, még soha életemben nem olvastam olyan blogot, ami magyar szereplőkkel van, Magyarországon, de ebbe érdemes volt belekezdeni!
  Már az elején izgalmas, kíváncsivá teszi az olvasót. Személy szerint ha lett még volna kit rész a kettőn kívül, biztosan meg sem álltam volna! Nyári unatkozós délutánokra és estékre tökéletes, csak ajánlani tudom!:)

Egy kis kedvcsináló:  ,,Keserves zokogás kocogtatta vállaimat. Cseppnyi hezitálás után a stég felé vettem az irányt. Egy utolsó pillantást mértem a megrökönyödve álló Milánra, s búcsúzóul ennyit mondtam:
- Teljes szívemből gyűlöllek!
Esélyt sem hagytam neki a magyarázkodásra. A világ legmegalázottabb embereként iramodtam neki, ám a nedves stégen váratlanul megcsúsztam. Fejem egy tompa koppanással ért földet, a faemelvény élének szeretőjévé vált. A világ darabokra hullott előttem. Fekete foltok keltek táncra, amik lassacskán minden látófelületet felfaltak. Egyre pocakosabbá váltak.
Egy halk csobbanást hallottam, ám az már nem tudatosult bennem, hogy tehetetlen testemet a Balaton hullámai egyre messzebb sodorják a parttól."

3.fejezet 20.rész(80.rész) - Egyezség

 - Tudod, amikor Ashton elöször beszélt rólad, nem kedveltelek. Azt mondta te vagy maga a tökéletesség, az égig magasztalt, már-már angyalhoz hasonlított. Ezt csinálta Emilynél is. Sosem szerettem, ha valaki feltűnően tökéletes, hiszen annyi szebbnél-szebb lány van a világon, és mindenkinek az az egy, a túl tökéletes kell. Mikor először megláttalak Emilynek hittelek. A tizennyolcadik születésnapodon. - Ashton egyszer sem említette, hogy Cyrus is ott volt a bulimon. A gondoltára kirázott a hideg. Akkor először találkoztam Scottal, akkor este néztem először farkasszemet a halállal, és akkor este voltam először rendőrségen vallomást tenni. - De amikor két héttel ezelőtt hazafelé indultam a sikátor melletti bárból, meghallottam a nevedet, és muszáj volt odamennem. Nem azért, mert Ashton rám is rám bízott volna, tudni akartam milyen vagy. És akkor rájöttem, hogy nem, ő nem tökéletes. Hiszen egy hülye barom, mert odamegy ahhoz az emberhez, akitől a legjobban kellene félnie. Sem kívül, sem belül nem hibátlan. Csak Ashton volt aki úgy látta, hogy hibákkal is hibátlan vagy, és egy hozzá közel álló személy.
- Luke. - mondtam ki. Bólintott.
- Beléd szeretett, még ha tudja is, nem szabadna. Evvel Ashton is tisztában van, de minden másodpercben, amit Luke veled tölt Ashton olyannyira féltékeny, hogy azt elmondani nem lehet.
- Nincs értelme féltékenykednie. Hiszen tudja, hogy...
- Hiába tudja, ez ösztönös. - vágott a szavamba. - Ez ellen nem tud tenni. És te sem. Hiába bizonyítod be neki milliószor, hogy szereted őt, benne akkor is benne marad ez a féltékenység. - Cyrus mindig is ennyire bőbeszédű volt, mióta megismertem.
- Ashton elmondta azt is? - kérdeztem a csókra utalva.
- Igen, elmondta. De hidd el, nem csináltatok semmi felháborítót, hiszen Ashtonnal külön voltatok. - elgondolkodtam. Mióta Cyrussal együtt lógunk egyre többet merengek. Talán rám ragadt a filozofálása.. Sosem beszélt nekem Cyrusról, és nem csak Cyrusról, hanem a családjáról sem. Sok dolgon végigmentünk, mégsem próbálta szóba hozni a családját. Annál többet nem tudtam, hogy az apja kiskorában lelépett és van két testvére. - Tudod mit? - emelte fel a fejét. - Elviszlek egy házibuliba! - valahogy a bulik ahová elmentem, sosem végződtek jól. Tiltakozni akartam, de nem hagyta. - Nem mondhatsz nemet! És elhozhatnád Chrissyt is. Kössünk egyességet: elmegyek veled Mountain Viewbe, ha te eljössz velem a házibuliba. Na? - nyújtotta felém a kezét. Sóhajtottam, majd megráztam. - Ez az! Este nyolcra értetek megyek, nekem viszont most lépnek kell, van még pár elintézni valóm. - bólintottam. Elindult, majd pár méter után megfordult. - Kerüld a bajt! - kötötte az orromra. Ismét bólintottam, mire elmosolyodott és megfordult, majd sietős léptekkel elindult. Remek, egy házibuli... Elővettem a telefonomat, majd kikerestem Chrissy nevét, és hívni kezdtem.
- Mondd! - szólt bele. Egy kicsit haboztam.
- Szia! - próbáltam önfeledt lenni, hogy rá is ráragadjon. - Van kedved elmenni este egy házibuliba? - kérdeztem. - Cyrus szeretné, ha te is jönnél. - sóhajtott. - Chrissy ne csináld már! Cyrus jó srác, és megértő.
- Akkor miért nem mész csak vele? - kérdezte.
- Szeretné, ha te is jönnél. Meg akar téged ismerni, de te nem hagyod. - hosszú-hosszú percekig győzködtem őt, és kezdtem érezni, ahogy megtöröm a jeget.
- Hogy a fenébe tudsz ennyit könyörögni? - kérdezte megadóan. - Mikorra menjek? - sóhajtott.
- Bármikor jöhetsz. - mondtam egy apró mosollyal az arcomon. Én győztem.
- Rendben. Fél nyolcra megyek.
   Életemben másodjára készülődtem egyedül. Egy apró virágocskákkal teli szoknyát vettem fel, egy fekete, feszülős bőr hatású felsővel. A szemem a fekete Vans cipőmre tapadt, de tudtam, hogy érdekesen néznék ki vele, így kivettem egy balerina cipőt és belebújtam. Amikor valaki rátelepedett a csengőnkre, lekocogtam és kinyitottam. Megöleltem Chrissyt majd behúztam. Rövid farmernadrágot és egy mintás felsőt viselt.
- Jól nézel ki. Soha nem láttalak még szoknyában. - mosolygott.
- Nekem is furcsa.. Még hozzá kell szoknom. Szóval, Cyrus fél óra múlva itt lesz, én pedig még mindig csak félig vagyok kész.
   Mire Cyrus megérkezett mr én is teljes hadipáncélban voltam.
- Szia Chrissy! - köszönt mosolyogva először barátnőmnek. Chrissy dünnyögött egy "Helló!"-t, majd elslisszolt mellette, ki a házból. Cyrus rám nézett. Elhúztam a számat és vállat vontam. A telefonomat a szoknyám zsebébe rejtettem - már értem miért is tetszett meg - és bezártam a házat, majd eldugtam a kulcsot. Chrissy után mentünk. Kinyitottam Chrissynek az anyósülés felőli ajtót, de inkább hátra ült. Kifújtam a levegőt és végül behuppantam előre.
   Csend volt az autóban, kényszernek éreztem megtörni azt, de beelőztek.
- Hol is lesz ez a buli? És kinél? - kérdezte Chrissy. Cyrus egy halvány mosoly kísértében a visszapillantóba nézett, hogy Chrissyre lásson.
- Még öt perc, és egy nagyon jó barátom szervezi. - válaszolt, majd rám nézett. Én az ablakon bámultam kifelé. - Csendben vagy. - állapította meg.
- Szorong. - válaszolta helyettem Chrissy. - A születésnapi bulija és a másik eset után, inkább kerülte ezeket a bulikat. - kicsit meglökte a vállam, mire nehezen elemeltem a tekintetemet a kinti sötétségről és Cyrusra néztem.
- Nyugi, nem lesz semmi gond. Végig veletek leszek. - próbált megnyugtatni. Szó nélkül fordultam meg és bámultam tovább kifelé. - Még kb. három perc. - tájékoztatott. Néztem az elsuhanó bárok világításait, és az elmosódó lámpák fényét. Nekem három másodpercnek tűnt az a három perc. Leparkolt a többi autó mellett, majd megvárta míg mi is kiszállunk. Megigazítottam a szoknyámat, majd Chrissyvel egymásnak préselődve követtük Cyrust. Beérve az udvarra körülnéztünk. Egy óriási medence volt az udvar közepén teli emberekkel, mint ahogy minden más is. Cyrus megállt, én pedig eltávolodtam Chrissytől és mellé álltam. - Nem rossz, mi? - kérdezte vigyorogva ámulatomon.
- Nem rossz. - válaszoltam,  majd hátranéztem Chrissyre. A telefonját bújta és szitkozódott.
- Tudom, hogy most jöttünk, meg minden, de muszáj lépnem.. - húzta el a száját.
- Elviszlek. - jelentette ki Cyrus egyből.
- És velem mi lesz? - kérdeztem kicsit kétségbeesetten. Végigpásztázta a helyet, és egy lánynál állapodott meg.
- Haileyvel megismerkedsz, addig. A szüleié a ház, és ő rendezte a bulit. - magával húzott egyenesen Haileyhez.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva. - Ő Sam? - biccentett felém, mire Cyrus bólintott. Annyira jó, hogy engem mindenki ismer, én pedig azt sem tudom kik a fenék ők...
- Hailey, el kellene ugranom valahová, addig lefoglalnád őt? - kérdezte. Hailey mosolyogva bólintott. Cyrus magával húzta Chrissyt, majd eltűntek a tömegben.
- Szóval... - szólaltam meg kínosan.
- Cyrus mesélt rólad a délután, míg segített nekem. - választott egy témát, ez pedig én leszek...
- Kedves srác. - kerültem a szemkontaktust. Ez annyira ciki...
- Az. - sejtelmesen elmosolyodott.
- Nem! - tiltakoztam egyből. - Nem, nem-nem! Cyrus... Nekem van barátom.
- Pedig egy pillanatra úgy tűnt, mintha kedvelnétek egymás... Tudod, úgy. - magyarázta ki magát. Szóval egy párnak tűntünk? Az arcom erőteljesen égni kezdett.
- Oh, uhmm... - ennél több nem jött ki a torkomon.
   Cyrus kb. tíz perccel később már felénk közeledett.
- Chrissy hazaszállítva. - állt meg előttünk. Hailey nem sokkal később elvonult tőlünk, mert megkeresett valakit, én pedig kettesben maradtam Cyrussal.
- Uhmm... Szóval... Ő egyébként, nem ennyire tartózkodó, csak...
- Nem kell magyarázkodnod. Tapasztaltam. - vont vállat. Kérdőn néztem rá. - Szerinted miért annyira rideg és elutasító velem szemben? Miért kerül annyira engem? - még mindig nem értettem mire céloz. - Nem azért, mert idegesíti a tudat, hogy fiúkkal lógsz, meg a kamu szövegek... - rázta a fejét. - Chrissy az exem. Talán fél évvel ezelőtt volt egy két hónapos kapcsolatunk.
- Az exed? - kérdeztem vissza ledöbbenve. Reménykedtem, hogy rosszul hallottam a zenétől, de nem. Cyrus bólintott. - És erről nekem esetleg nem akartatok szólni?
- Őszintén? Nem... Túlléptünk rajta, és elhatároztuk, hogy senkinek sem szólunk erről.
- Miért? - kérdezősköztem.
- Igazi katasztrófális kapcsolat volt... - nem úgy nézett ki, mint aki szomorú lenne miatta, de Chrissy sem. Fogalmam sincs hogy lehet túllépni azon, akit szeretsz. Én képtelen lennék magam mögött hagyni csak úgy Ashtont, hiszen szeretem.

SUMMERTIMEEEE!!

Ki számított Cyrusra és Chrissyre? Senkii! Nyugi! Ahh, teljesen feldobódtam! 
  Fogalmam sincs honnan jött ez a Cyrus+Chrissy páros, csak úgy kippattant a fejemből. Kicsit talán lapos lett, de olyan jó volt megírni ezt a nyugis részt. A kedvencem Cyrus vallomása Samről. Cyrus meglátta Sam hibáit már első látásra, mégis kedveli. Szerintem ez annyira tiszteletre méltó, és kevés ember van aki így gondolja, ezért gondoltam, miért is ne lehetne? 
  Remélem mindenkinek jó nyara lesz, teli emlékekkel és új YBTM részekkel ;))
 P.S.: Egy igazi nyári dal, hogy mindenkinek jól kezdődjön: Simple Plan ft. K'naan - Summer Paradise
                                                                 Elizabeth M. Stowe

3.fejezet 19.rész(79.rész) - Adrenalin függő

- Félsz már? - kérdezte. Nem válaszoltam. Valaki óvatosan megfogta a karomat és hátra húzott.
- És te? - kérdezte egy srác mögülem. Hangját nem ismertem meg, ezért hátra pillantottam. Úgy Ashton magassága körüli volt, haja már-már feketének tűnt annyira sötét volt. Scott a falra  nézett, majd vissza. - Azt hitted Ashton nem állít nagyobb őrséget Samnek?
- Nincs okom félni, Cyrus... - lépett hozzánk közelebb. Cyrus még hátrább húzott. - Miért ugráltok annyian úgy, ahogy Ashton fütyül? Nem értem... Miatta?
- Ezt hívják barátságnak. Segítünk ahogy és ahol csak tudunk. - rám nézett, majd vissza fordította a tekintetét Scottra. - Ne menj a közelébe! - figyelmeztette. Felnéztem, egyenesen Scottra. - Gyere. - hangja meglágyult. Megfordult, ahogy én is. Folyton hátra pillantva hagytam el Cyrus oldalán a sikátort. - Gondoltam, hogy Ashton bírja az őrült csajokat, de hogy ennyire! - nevetett hitetlenül.
- Elmondod neki, igaz? - kérdeztem.
- Most mondhatnám, hogy muszáj, de nem az. - válaszolta és elővette a telefont. Pár pillanat múlva már a fülénél volt a telefon. Először lényegtelen dolgokról beszélgettek, gondolom, hogy ne legyen feltűnő. - Ja, mielőtt elfelejteném... A barátnőd valami adrenalin függő, vagy csak veszély-mániás? - telefonja elég hangos volt ahhoz, hogy halljam Ashton is.
- Történt valami? - kérdezte.
- Történhetett volna. Fogalmam sincs mit keres ilyenkor a város ezen részén, de tökéletesen időzített ahhoz, hogy összefusson Scottal. Ha nem veszem észre, hogy hosszú ideje kint van nem biztos, hogy még itt lenne. - hallgatott.
- Veled van? - kérdezte.
- Ja, itt van mellettem. - helyeselt és egy sötétkék Nissan 4x4-esre mutatott.
- Egy pillanatra oda tudnád adni neki? - kérdezte. Cyrus nem válaszolt, csak átnyújtotta a telefont.
- Mondd. - szóltam bele. A háttérben lévő embereket próbálta lecsendesíteni, majd beszélt valakihez. Mint ha meg sem hallott volna. - Ashton! - megköszörülte a torkát.
- Neked komolyan...
- Ne kezd! - vágtam a szavába. - Tudom, hogy tovább kellett volna mennem, és azt is, hogy nem szabadott volna leállnom vele beszélni. De legalább azt a lányt megmentettem attól az idiótától!
- ... elment az eszed?! - hangját kissé megemelte.
- Nem érdekel az atyáskodásod Ashton! Lehetne, hogy egyszer nem a szigorú apám, hanem a megértő barátom legyél?
- Fogadni mernék, hogy Chrissy is ezt tenné! Csak próbáld meg elkerülni Scottot és Royceot!
- Szerinted annyira könnyű az? Hidd el, hogy egyáltalán nem! Nincs minden utca sarkon kamerám, hogy tudjam hol és mikor vannak!
- Még Lukenál is rosszabb vagy...
- Kösz a bókot, mindig is erre vágytam.. - morogtam.
- Már megint kezded ezt a hülye hisztit! - csattant fel.
- Már megint próbálsz bűnbakot keresni! - vágtam vissza.
- Neked akarok jót, a kurva életbe is! - hangja dühös és kemény volt. Valóban dühös volt, rám. Én pedig rá. Azt hittem így majd nem veszekszünk, de most mégis sikerült. Ismét...
- Menj és tombold ki magadat, nekem erre most nincs szükségem! - tettem le a telefont. Visszanyújtottam Cyrusnak, aki szó nélkül elvette. Beültünk az autóba, Cyrus pedig beindította a motort. Csendben ültünk és a halk rádiót hallgattuk.
- Na és... - szólaltunk meg egyszerre hosszú hallgatás után. - Kezdd csak. - mondtuk ismét ugyanakkor.
- Hölgyeké az elsőbbség. - rám nézett egy pillanatra, majd vissza az útra.
- Mióta ismered Ashtont? - kérdeztem. Erre elgondolkodott, kicsit hunyorítva a műszerfalra nézett, mintha nem látná, pedig tökéletesen ki volt világítva. - Szemüveges vagy? - tettem fel neki ismét egy kérdést.
- Azt hiszem azóta, mióta ide jött. Először nem kifejezetten kedveltük egymást, hát... egy lány is vele jött.
- Emily? - vágtam a szavába. Bólintott.
- Nem kedveltem Emilyt, de túlságosan is ragaszkodott hozzá. Párszor össze is verekedtünk, Ashton akkoriban nem nagyon bírta a kritikákat, ha az romboló jellegű volt. Azt mondta Emily a mindene, meg ilyenek, én meg persze őt próbáltam védeni, mint mindig. Aztán felbukkant Scott és Royce. Akkor derült ki, hogy Emily Scottal kavart, de Ashton fiatal volt, tapasztalatlan és túl naiv, nem adta fel Emilyvel ezt a "kapcsolatot". - egyik kezével idézőjelet rajzolt a levegőben. - Scott egyfolytában Ashton nyakára járt, egyszer megfenyegette őt, el akarta gyepálni, de a hülyesége ellenére nem hagytam. Megvédtem Ashtont, és ezt kaptam. - a kezére mutatott. Egy beforrt kör alakú heg. - Meglőtt, de amennyi erőm volt küzdöttem, Ashton pedig külső szemlélőként nézte mit csinálok. Tizennyolc és fél voltam... A tizenkilencedik születésnapomon Scott beállított keménykedni, én pedig elég rendesen megvertem. Scott és Royce egy időre eltűntek, Emily is lelépett. De amint hallottak rólad, muszáj volt visszajönniük. Hülye sztori.
- Huszonkét éves vagy? - lepődtem meg. Felnevetett.
- Nem nézek ki annyinak? - vonta fel szemöldökét. Megráztam a fejemet és pár pillanatra a hegre bámultam.
    Két hete csak Cyrussal töltöttem a napjaimat. Ashtonékon kívül sosem volt ennyire jó társaságom fiú személyében.
    A konyhában álltunk, azt mondta, hogy igazi meszterszakács, így csináljunk valami kaját. A "menü" pedig rántotta volt, főtt zöldségekkel és palacsinta. Fogalmam sem volt, hogy a rántotta és a zöldségek, hogy illenek össze, de hagytam, hogy ő "vezessen". Kéthét alatt tökéletesen kiismertem Cyrust. Egy kedves, vicces és odaadó srác. A két hét alatt, vagy háromszor végighallgatta az Ashtonnal való veszekedéseimet, és Ő vidított fel. Crissynek ismét nem tetszett az új fiúbarát felállás, azt mondta, lányokkal kellene barátkoznom. De egy lánnyal vajon kijönnék ennyire? Cyrusnál tudom, hogy nem hajtana rá az aktuális barátomra, hiszen fiú, de egy lánynál ez kétséges...
   Míg a rántotta sült, addig beszélgetni kezdtünk. Egyfolytában rólam kérdezősködött, nem szerette ha ő a téma, ahogy én sem. Ilyenkor feszélyezetté váltam. A családomról kérdezett, ez még nem nagyon jött szóba. Elkezdtem mesélni, mindent. Fura, milyen hamar a bizalmamba fogadtam egy srácot, akit két hete ismerek, de nem éreztem, hogy bármiben is ellenem játsszana.
- A rántotta! - kiáltottam fel, mikor láttam, hogy a serpenyő felett már legalább fél méteres lángnyelvek csapongnak. Cyrus feleszmélt és lerántotta a rántottát a gázról. Pár pillanatig vártunk. A rántotta teljesen szétégett.
- Azt hiszem rendeljünk inkább pizzát.. - vakarta a tarkóját, mire felnevettem.
Miután megjött a pizza és jóllaktunk, egy hosszadalmas sétára indultunk. Hívtam Chrissyt is, bár ő kimentette magát, valami hülyeséggel amit abban a pillanatban talált ki. Legalább megmondhatta volna az igazat.
   A parkban sétálgattunk és élveztük a napsütést. A kezünkben fagyit tartottunk, ami elég rendesen megolvadt a sugaraktól, de az íze még így is a kislány koromra emlékeztetett. Csendben sétáltunk egymás mellett, mintha kifogytunk volna a témákból, de valójában nem. Csak élveztük a csendet, a madarak csivitelését, az élénkzöld fű harsány színét.
- Cyrus? - törtem meg a hosszú, néma csendet. Lenézett rám és dünnyögött egy 'Hmm?'-öt. - A jövő hétvégén Mountain Viewbe utazom anyához, és Ashtonék koncertjére. És arra gondoltam, hogy... Eljönnél velem? - rám mosolygott, majd bólintott.
- Persze, szívesen elkísérlek.

Hey!:)

Tudom-tudom, megint késtem több mint egy hetet. Azt hiszem... De a héten azt sme tudtam hol áll a fejem. Ballagási próbák, előkészületek és izgatottság minden mennyiségben... Sajnálom. De mivel jövő héttől már szünet van - legalábbis nálunk -, így jövőhéttel már rendszeresen várhatók új részek. 
   Az utóbbi időben megfogyatkoztatok. Mondjuk meg is értem, teljesen szét vagyok szóródva és esve. Kemény egy hét áll mögöttem, szóval engem is meg lehet érteni, ahogy benneteket is. Már megint össze-vissza beszélek... 
   Remélem tetszett a rész!:) Ne feledjetek kommentelni!

3.rész 18.rész(78.rész) - Scott

- Mikor érsz haza? - kérdezte, hangjában reményt véltem felfedezni.

- N-nem tudok hazamenni. Az összes járatot törölték.

- Ugye ez csak egy vicc?! - akadt ki. Csend telepedett körénk. Hosszú csend...

- Komp! - kiáltottam fel. Ashton egy "au!"-t nyögött a telefonba. - Komp, Ashton, komp! - a kijárat felé kezdtem rohanni. - Visszahívlak! - kiabáltam a telefonba és szélsebesen futni kezdtem a kikötőig. Csak futottam, futottam és futottam. Az utolsó ötszáz métert már vonszolva tettem meg. - Várjanak!! - ordítottam és sebesebben szedtem a lábaimat. Odaérve gyorsan jegyet váltottam és a komphoz siettem.

- Biztosan ma akar útnak indulni, kisasszony? Inkább halassza el a...

- Ez halaszthatatlan. - lihegtem. Vállat vont, majd átnyújtottam a jegyemet és felengedtek a kompra. Ismét elővettem a telefont és visszahívtam Ashtont. - Nem tudom mikor... - még mindig lihegve beszéltem. - ...érek haza... de hazaérek. - nehezen, de visszaállt a légzésem, a víz pedig levert. Ashton ajkait megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Én persze nem voltam megkönnyebbülve. Még ki kell bírnom egy több órás utat egy viharos tengeren hánykolódó kopmon, ami bármikor felborulhat. Ja, végül is nincs miért aggódnom...

    Szinte az orromig sem láttam este. Mindenki a szállásán vagy a kocsijában aludt, vagy szunyókált én pedig kint ültem a omp legmagasabb pontján és néztem a távoli villámlásokat. Ahogy felszántotta az eget, az elágazásait, és elcsodálkoztam, hogy egy ennyire észbontó és gyönyörű látvány hogy lehet ennyire ijesztő?        Már láttam kirajzolódni a partot. Kezdtem megkönnyebbülni, de az idő már későre járt. Tizenegy óra volt. Mire odaértünk már majdnem éjfél volt, így nem vártam semmire sem, nekiiramodtam és rohanni kezdtem, pedig a lakás legalább másfél kilométerre volt a kikötőtől, de engem nem érdekelt. Az utolsó pár utcánál már kifulladva kocogtam, de még tartottam magamat. Meglátva a házat lelassítottam. Negyed egy... Halkan elfordítottam a kulcsot a zárban és benyitottam, majd becsuktam. Levettem a cipőmet és a táskámért nyúltam, amikor valaki hátulról átölelte a derekamat és felemelt, majd felcipelt a lépcsőn, be a szobába. Letett az ágy mellett én pedig szorosan hozzábújtam. A parfümje határozottan más volt, édeskésebb mint volt. Kellemes érzés volt karjaiban, olyan, mintha sok idő után hazatérnék. Testhője engem is körülölelt, biztonságérzet uralkodott el rajtam. Úgy éreztem, mintha senki és semmi sem bánthatna.

- Hiányoztál. - suttogtam és mélyet szippantottam a levegőből.

- Nekünk is. - szólalt meg egyszerre három hang is az ágyból. Felkapcsolták az egyik éjjeli lámpát. Hárman nyomorogva feküdtek az ágyunkban, nyakig betakarozva. Ashton felnevetett érdekes arckifejezésemen.

- Képesek voltak idáig várni rám? - kérdeztem.

- Persze! - vágták rá egyből. A szívemet megtöltötte a melegség, a szeretet. A melegség átterjedt az egész testemre, mindenem mintha lángra kapott volna. Megbizonyosodtam róla, hogy erről szó sincs és felnéztem Ashre.

- Milyen volt Miamiban? - kérdezte Calum. Hosszú órák óta, akkor jutott eszembe a veszekedésünk.

- Semmilyen. - vontam vállat és leültem az ágy szélére. Feljebb ültek így nekem is nagyobb volt a helyem. Ashton mögém ült és ölébe vont. Kezeimet az övére tapasztva ültem, csendben. A rám szegeződő pillantások elárulták, hogy azt akarják mondjam el, mi a baj. - Kicsit összekaptunk Miával. De majd megbékél, nem nagy jelentősége van. Alexanderékkel minden oké, Matty is jól van. A jövő hónapban pedig meglátogatom anyát.

- Beszéltél apukáddal? - kérdezte Luke. Bólintottam.

- Nem volt hosszadalmas. Talán öt percig tartott, nem is bírtam volna tovább. Megkaptam anya számát és lakcímét, szóval felvettem vele a kapcsolatot, mi a helyzet a turnéval? - hadartam el.

  Nem is tudom mikor fejeztük be a beszélgetést, de már nem bírtam tovább nyitva tartani a szememet. Csak lefeküdtem és betakaróztam, még erőm sem volt odabújni Ashtonhoz. Nem tudom, hogy Ash ahogy mellém feküdt átölelt-e, vagy valami, de már pirkadt, mikor éreztem mennyire is szorít magához. Nehezen, de megfordultam és egy lágy puszit adtam ajkaira. Szorítása enyhült, de még mindig nem akart elengedni. Én is átöleltem őt és a hátát kezdtem el simogatni, arcomat mellkasába fúrtam. Legszívesebben örökké így maradtam volna, de ez lehetetlen volt.

   A túl erős napsugarakra ébredtem. Ashton már nem feküdt mellettem. Tekintetemet az órára vezettem, ami fél kilencet mutatott. Vagy háromszor kinyújtóztam mire rávettem magamat, hogy keljek fel. Kikukucskáltam az ablakon. A nap hét ágra sütött, a madarak cicseregtek. A világoskék egen csak egy-két bárányfelhő úszkált. Gondolkodás nélkül kaptam ki egy rövidnadrágot és egy oldalt mélyen kivágott trikót. Gyorsan átöltöztem és felhúztam az ágy alatt tárolt, alig használt fekete Vans cipőmet. Lekocogtam a lépcsőn és bementem a konyhába, majd egyenesen a pultra ugrottam.

- Reggelt. - köszöntem és a hátam mögé nyúlva elvettem egy almát a tálból. Körülnézve észrevettem, hogy csak Ashton van a konyhában.

- Neked is. - adott egy puszit az arcomra, majd felült mellém.

- A többiek? - kérdeztem a csendre utalva.

- A halk lejövetelednek köszönhetően, nemsokára itt. - nevetett és átkarolta a derekamat. Vállára döntöttem a fejemet.

- Nehéz, ez az egész. - sóhajtottam és beleharaptam az almába.

- Ezt is átvészeljük, ahogy minden mást is. - fejét az enyémnek döntötte. - Régen is volt már ilyen...

- Ez most más. Akkor haragudtunk egymásra, és tudtuk, hogy bármikor bocsánatot kérhetünk a másiktól, és visszaáll minden a helyére, de most... Most nem mondhatom, hogy gyere haza, ha azt akarom, hogy mellettem legyél, és te sem mondhatod, hogy hazamegyek a koncert közepén, ha velem akarsz lenni. - Ash nem válaszolt, tudta, hogy igazam van.

   Ashton ért le utoljára a lépcsőn, kimentünk a ház elé és ott vártuk, hogy értük jöjjenek. Az idő is ellenünk dolgozott ,mert Ash épphogy átölelt az autó leparkolt a ház előtt. Remek... Rövid búcsúzás követte ezt az egészet. Visszacsoszogtam a házba és becsuktam az ajtót, majd a nappaliba mentem és leültem a kanapéra. Annyira hatalmas, csendes és üres a ház nélkülük. Kerestem egy filmet, amiről fogalmam sem volt micsoda, majd nézni kezdtem. Csak feküdtem és a gondolataim máshol jártak.

   Órákon keresztül csak fetrengtem a kanapén, vagy három filmen keresztül. Végül felküzdöttem magamat és csináltam egy kis bolognait. Mindvégig Amyre gondoltam. Régen odavoltam a bolognaiáért, sosem bírtam betelni vele. Fogalmam sincs mennyi idő lesz megbocsájtani nekik, de nem egy-két hónap. Lassan, komótosan megettem az egyfős kaját, majd felmentem és átöltöztem a szokásos esti futáshoz. A levegő már kellően lehűlt, nem volt az a fullasztó meleg, sem az a didergető hideg. A régen hordott, lilás árnyalatú Nike Air pulcsimat vettem fel és egy hosszú, vékony cicanadrágot. A fülhallgatómat bedugtam, majd a pulcsim zsebébe csúsztattam a telefonnal és a kulcsokkal együtt.

    Lassú kocogással indítottam, majd fokozatosan gyorsítottam. Általában a város szélén futottam, de most kivételesen bemerészkedtem a város 'szívébe'. Egy bár előtt futottam el. A mellette lévő sikátorból hangok szűrődtek ki. Egy lányé és egy férfié. Nem kellett sokat várnom, hogy megismerjem Scott hangját, és azt, hogy a lány nyöszörög és könyörög, hogy engedje el, szinte már sír. Bele sem gondolva a következményekbe, közelebb mentem. A lány egy sarokba húzódott, a földön kuporgott.

- Scott! - szóltam oda félszegen. Felém fordult, ajka széles mosolyra görbült.

- Kit hozott erre a sors? - immáron teljes testtel felém fordult. A lábam megremegett és arra ösztönzött, hogy ordítsak oda a lánynak, fusson, én pedig ugyancsak elrohanok. De nem lehettem ennyire gyáva! Nem! - Még mindig észbontó vagy, Samantha. - elszorult a torkom nevem hallatára.

- Kösz. - válaszoltam tömören. Közelebb mentem, már a bár mellett álltam. A lányra néztem és óvatosan biccentettem.

- Milyen hősies és bátor vagy. Egy olyan senkit mint Annamarie, kimentenél, csak azért, hogy egy olyan főnyeremény mint te itt maradj a farkassal?

- Ha számodra egy senki, mit akarsz tőle? - nem válaszolt, elindult felém. Egy tapodtat sem mozdultam.

- Már nem rettegsz? Talán valahol itt bujkál a barátod is? - maga mögé nézett. - Kotródj! - parancsolt Annamariera, aki feltápászkodott, és eltátogott nekem egy 'köszönöm'-öt. Biccentettem neki, és egyedül maradtam. Csak akkor realizáltam a dolgokat. Egyedül, este, Scottal...

- Kellene félnem? Bárki megmondaná, hogy egy ujjal sem érnél hozzám, nem de? - az adrenalin túlpörgött bennem, eltűnt a félelmem, csak úgy felszívódott. Közelebb lépdeltem hozzá.

- Túl naiv vagy, ha azt hiszed nem bántanálak. Az csak egy kis rájátszás lenne...

- Már rég megtehetted volna. Annyi alkalmad volt rá, mégsem tetted. - felhúzta a pólójának a szegélyét megvillantva fegyverét. A pisztolyra meredtem, de vissza felpillantottam arcára.

3.fejezet 17.rész(77.rész) - Villámlátogatás

Egy sport táskába beledobáltam három-négy napra elegendő cuccot és a fontosabb dolgaimat, majd a vállamra vettem és vissza indultam a nagyiékhoz.

   Másfél hónappal később sem volt könnyebb ez a táv kapcsolat, de már csak tizenegy és fél hónap van hátra... Ugh.. A beszálláshoz készülődtem a Miamiba tartó gépre, Mia ballagása végett. Ahogy elfoglaltuk a helyünket én lehunytam a szememet.

   A gép rázkódására ébredtem. Landolás... Amint a bemondó bemondta, hogy szálljunk le, mindenki őrültek módjára lerohant a gépről, míg én lassan, komótosan a tömeg végén kullogtam le a gépről. A repülőtér elé sétáltam, és egyből mosolyra derültem ahogy ismerős arcokat pillantottam meg.

 Alexander és Caitline kézen fogva álltak egymás mellett, Alex pedig Mattyvel beszélgetett. Caitline megrántotta Alex kezét és felém biccentett. Elmosolyodtam és megindultam feléjük, közben a táskámat szorongattam. Odaérve eléjük megtorpantam. Először Alexandert öleltem meg, Caitlinet és legutoljára pedig Mattyt.

- Jól itt hagytál mindannyiunkat. Nem is szóltál. - jegyezte meg Caitline. Beletúrtam a hajamba.

- Hirtelen döntés volt. Sajnálom, de egy fontoss dolog keresztülhúzta a számításaimat.. - húztam el a számat. - Mindegy is. Milyen votl a ballagás? - kérdeztem elterelve a témát rólam. 

- Átlagos. - vont vállat Alex. Jó lett volna, ha mind az öten egyszerre ballagunk el. Ha Luke ismeri őket, és nyolcan egy kis, összetartó csapatot alkotunk, de a két "világom" sosem találkozott. Lukeot és a többieket nem érdekelték az itteni barátaim, az itteni barátomékat pedig nem nagyon izgatták a srácok.. 

  Kibéreltem egy hotel szobát két éjszakára, felvittem a cuccaimat és máris elmentünk egy kis kávézóba.

- És... - kezdtem. - Táncolsz még, Matty? - kérdeztem.

- Persze! - mosolygott rám.

   Késő este értem vissza a hotelba. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Nehezen aludtam el, de végül sikerült az Álomvilágba küzdenem magamat. 

   Otthon voltam. Kívülállóként, mint ha ott sem lettem volna. Egy helyre suhantam el. A körülöttem lévő természet elmosódott, homályossá vált, úgy éreztem mintha egy nagy taszítással ekkora sebességre kényszerítettek volna. Egy férfi felé süvítettem, majd neki csapódtam... Pontosabban belecsapódtam. Megforgattam a kezeimet. Vastag, húsos és tetovált karok. A gondolataim változtak, az érzelmeimmel együtt. A lelkem ugyan a férfi testében rekedt, de minden más megváltozott. Egy raktárban voltam, egy sötét, dohos és elhagyatott  raktárban.. A tekintetem egy fekvő testre vándorolt. Hosszú haja volt, mint ha az enyém lett volna. Mellette egy fiú térdelt, magához szorította a testet, de az nem mozdult.

- Megdöglött. - szólaltam meg gúnyosan.. Hangom egy olyan emberéhez hasonlított, akitől összerezzentem és rettegtem. 

- A következő pedig te leszel! - leeresztette a lányt és felpattant. Szemében könnycseppek gyöngyöztek. Ashton... A földön pedig én hevertem holtan.

- Fogd be a pofád és kövesd a halott csajod a halálba. - felemeltem a pisztolyt és lőttem. Sokszor. Ashton nyögve a földre rogyott, mellkasához szorította a kezét és összeesett. A vére beborított mindent, de egy közeli ablakon láttam a tükörképem. Scott testében álltam ott, Ashton vérével borítva.

 Felriadtam. Könnyek csorogtak le az arcomon keveredve a verejtékemmel. Felültem és körülnéztem. Feloldottam a telefonomat és az órára néztem. Nyolc óra.. A nap már egy kis ideje biztosan fent lehetett. Felálltam és a fürdőben megmostam az arcomat, majd lementem reggelizni és készülődtem a ballagásra. A telefonom villogni kezdett.

- Ugye itt vagy? - kérdezte egyből Mia.

- Igen, mindjárt indulok.. - fő a bizalom, nem igaz?... Mióta eljöttem innen akármennyire is közel álltunk egymáshoz eléggé eltávolodtunk. Részben azért, mert kamaszodik. Ő a csaj akit nem érdekelnek a szabályok, akire nem kell figyelni, csak tudják, hogy létezik és lázad. Akár csak én... 

    Az ünnepség közepén megrezzent a telefonom. Elővettem és megnéztem ki az. Ashton neve villogott. Basszus... Elvonultam az udvar egy nagyon hátuli részére és felvettem.

- Mondd. - szóltam bele.

- A városban vagy? - szegezte nekem a kérdést.

- Miamiban, Mia ballagásán. Miért? 

- Bassza meg... Nem tudtál volna szólni?! - szitkozódott.

- Nem, képzeld, nem! Nem akartalak felhívni, mert szabadidődben inkább pihentél, én pedig nem akartalak zavarni, szóval basz... - sok dühös tekintet szegeződött rám. - ...nagyon nem én vagyok a hibás, és örülnék, ha nem kiabálnál és annak is örülnék, ha beavatnál.

- Az este jöttünk meg, de amint hazajöttünk nem találtunk téged, gondoltuk a nagyszüleidnél vagy, mi pedig reggel, szóval fogalmam sincs mi lesz.. - az órámra pillantottam.

- A következő géppel hazamegyek, rendben? Csak beszélni akarok Miával.

- Mégis csak a húgod..

- Ashton! - szóltam rá.

- Rendben, mi pedig próbálunk beszélni a managementtel, hogy reggel induljunk.

- Oké. Hívlak, amint indulok. - a tapsvihar szinte teljesen elnyomta a hangomat.

- Oké, szia. - bontottam a vonalat és visszamentem. Már a virágokat adták át. Mia odajött hozzánk - sajnálatomra apával, Amyvel és még pár rokonnal kellett végigszenvednem -, átadtuk neki a sok-sok csokrot, majd félrehívtam.

- Mia, nekem most mennem kell.. Tényleg sajnálom...

- Mindig ezt csinálod! - csattant fel. Ehhez volt legkevésbé kedvem.

- Meg kell értened. Te vagy nekem az egyik legfontosabb ember az életemben, de a srácok ugyanúgy...

- Egyfolytában csak a srácok így, a srácok úgy! Szeretném, ha velem is törődnél! 

- Először is: megígértem, hogy egy hónapot ott leszel nálam, ne mondd, hogy nem törődöm veled! Másodszor pedig: felnőtt vagyok! Van saját életem, egy hónap múlva egy éve lesz barátom, és barátaim, na meg a főiskola! Harmadszor: végre megtudtam ki az igazi anyám, szóval van elég dolgom! Nem lesz időm mindenre, de ha te nem teszel érte, egyedül nem fogok tudni mindent megtenni! Ne háríts rám át mindent, csak mert kamaszodsz és lázadsz! Nem így akartam elmenni, de ha neked ez kell... Gratulálok a közép sulihoz, meg minden. Sziasztok! - viharzottam el. Időközben felhívtam Caitlinet és Mattyt, hogy muszáj mennem és, hogy sajnálom. Ők megértették, és nem is haragudtak..Úgy tettem ahogy mondtam. Elmentem a hotelbe, lemondtam a foglalásomat és kifizettem az egy éjszakámat, majd neki indultam és a repülőtérre mentem. Nagy torlódás volt, az emberek háborogtak és értetlenkedtek. Átküzdöttem magamat a nagy tömegen és a kivetítőre néztem. Az összes járatot törölték. Az összeset! Csatlakoztam a tömeghez és meg akartam tudni miért.- Sajnáljuk, a kedves utasainkat, de a tengeren tomboló viharok miatt előreláthatatlan ideig befagyasztjuk a repülőteret! Szíves megértésüket köszönjük! - mondta a hangos bemondó. Két nap?! Ismét arrébb küzdöttem magamat egy csendes helyre és elhívtam Ashtont.

Hey!:)

Először is, remélem tetszett a rész, a következő vagy holnap vagy a hétvégére várható, addig is elkészítettem a Luke Fanfiction(KATT) prológusát. Remélem az a történet is elnyeri majd a tetszéseteket, és ugyanannyira aktívak lesztek ott is, mint itt. Már direkt előre elkészítettem az egészet, hogy ne akkor kelljen küszködnöm. A fejléc kicsit nagyon gyatra lett, és sajnálom a fekete-fehér és sötét színeket, én sem vagyok oda értük, de nem bírtam színesben normálisan kinézőt elkészíteni...           Elizabeth M. Stowe