2.fejezet 4.rész(26.rész) - Kleinfeld

Két hete költöztünk el Miamiba. Ennyi idő alatt tökéletesen kiismertem a várost, a sulibéli embereket. A szüleimre azóta is mélységesen haragudtam. Akárhányszor megkísérelték a közeledést felém, eltaszítottam őket és bezárkóztam a szobámba. Már képes voltam egyedül is bejárni az iskolába, aminek kifejezetten örültem. Caitline és Alexander közel kerültek hozzám. Gyakorlatilag mindent megtudtak rólam két hét leforgása alatt. Egy kis előrelépést véltem felfedezni kettejük ügyében. Caitline is ugyanannyit beszélt Alexről, mint Alex róla. Sokáig fogalmam sem volt arról, hogy miért nem beszélnek egymással erről a témáról, majd mindig eszembe juttattam magamat és Ashton-t. Caitline-nek elmeséltem, hogy vissza fogok menni, pontosan négy hét múlva. A hétvégén pedig Caitline-nél alvásra hivatkozva hazautazom a hétvégére, hogy Luke segítsen megtanulni a táncot. Szóval, holnap utazom.
- Lyukas óránk van. Elmehetnénk ruhát nézni neked a Szalagavatóra. - Vetette fel Caitline. Alexanderrel összenéztünk.
- Menjünk. - Vontam vállat és leugrottam az asztalról. Már két éve gyűjtöttem a pénzemet a tökéletes ruhára, ahol majd boldogan fogok táncolni a párommal, még ha nem is Ash lesz az. Egy külön pénztárcát halásztam elő a táskám aljáról, amiben jócskán volt pénz. - És, hová megyünk? - Kérdeztem megigazítva a pólómat.
- Kleinfeld? Tudom, esküvői ruhaszalon, de egy szalagavatón olyasmi ruhákat szoktak viselni. - Magyarázta Caitline.
- Nekem jó. - Mondtam visszadobva a táskámba a pénztárcát. Megvártuk még Alex lekászálódik az asztalról és elindultunk.
   Nem siettettük magunkat annyira. Odaérve megálltunk a kirakat előtt és a ruhákat néztük.
- Azta.. - Bámulta őket Caitline.
- Gyertek! - Mondtam izgatottan és beléjük karolva behúztam őket az üzletbe.
- Elnézést, segíthetek? - Állt elénk egy kissé mogorvának tűnő, elegánsan öltözött hölgy. Szemeibe néztem és szólásra nyitottam a számat
- Igen. A Szalagavatómra szeretnénk ruhát. - Mondtam határozottan. A hölgy vonásai ellágyultak, és egy mosolyt eresztett felém.
- Szóval hercegnő stílusú ruha. - Kérdezte félreállva. Mellém sétált és lassú tempóval vezetett a ruhák közé. Pár menyasszony boldogan nézegette magát a családja kíséretében a tükör előtt.
- Uhmm, igen. - Válaszoltam egy kicsit habozva.
- Várjatok egy pillanatot. - Érintette meg a vállamat és elsietett. Én persze egyből körbenéztem a szebbnél szebb ruhák között.
- Annyira gyönyörűek. - Vallottam be, pedig egyáltalán nem voltam az ilyesfajta ruhák híve. Az előző hölgy egy felcopfolt hajú húszas éveiben járó lánnyal érkezett.
- Ő Deliah(ejtsd:Délia), Ő fog neked segíteni választani. - Hagyott minket magunkra. Deliah ránk mosolygott és belekezdett.
- Deliah vagyok. - Ismételte el a nevét és kezet nyújtott.
- Sam. - Mosolyogtam vissza rá és megráztam a kezét. Egy pillanatra elgondolkodott.
- Szóval szalagavatóra lesz a ruha? - Kérdezte és beljebb vezetett minket. Egy kanapéhoz kísért. - Ti várjatok meg minket itt. - Mutatott a kanapéra. - Te pedig gyere velem. - Hívott maga után. Követtem Őt egy öltöző fülkébe. - A ruha stílusáról?
- Valami hosszú, nagy és strasszos ruhára gondoltam. Nagy uszállyal. - Mondtam, mire magamtól is meglepődtem. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szándékkal jövök majd egy ilyen helyre.
- Mekkora a keret? - Kérdezte a maximum pénzösszegre utalva.
- Háromezer hétszáz. - Válaszoltam. Megjegyeztem, mert az ilyen sorozatokból már tudtam, hogy ezt is megkérdezik.
- Rendben. Kiegészítőt? - Kérdezte megállva az ajtóban.
- Igazából, nem tudom, hogy mi állna jól. Nem vagyok a ruhák, szoknyák és egyéb lányos ruhák híve. Nem vagyok jártas a témában. - Préseltem össze ajkaimat.
- Hozok egy egy ujjas kesztyűt. - Mondta, én pedig bólintottam egyet. - Sietek ahogy csak tudok. - Távozott a fülkéből én pedig idegesen a tükör elé álltam. Negyed órát vártam Deliah-ra, mire bejött öt ruhával a kezében és egy kesztyűvel. - Köszönöm. - Mosolyogtam rá finoman. Visszamosolygott rám és felakasztotta a ruhákat. Szégyenlősen, de levetkőztem és felvettem a ruhát. Bátortalanul fordultam a tükör irányába miután felhúztam a kesztyűt. Meglepődtem. Annyira tökéletesen nézett ki. Végigsimítottam a fényes anyagú ruhán, amelynek a tapintása is tökéletes volt.
- Hű.. - Nyögtem ki a ruhát nézve.
- Megmutatjuk a barátaidnak? - Kérdezte mellém állva. Hevesen bólogattam és felemeltem a ruha elejét. Kisétáltam Deliah előtt a szűk folyosón egyenesen Caitline-ék elé.
- Azta. - Mondták egyszerre. A tükör előtt ismét végigmértem magamat. Olyan tökéletesnek tűnt, de nem éreztem a legigazibbnak.
- Mi a véleményed? - Kérdezte Deliah. Elgondolkodtam.
- Azt hiszem az anyaga nem tetszik. Gyönyörű meg minden, de azt hiszem az, hogy fényes nem áll jól nekem. - Mondtam ki a véleményemet.

- Rendben. Akkor felpróbáljuk a következőt. - Követtem Deliah-t vissza a próbafülkébe. Levetettem a ruhát és odaadtam neki, Ő pedig visszaakasztotta az akasztóra és beletette a ruhazacskóba - vagy mibe - . Odanyújtotta a következőt. Ugyanakkora izgatottsággal vettem fel a következőt is. Csipkés anyaga nem a leginkább nyerte el a tetszésem, de azért kimentem és megmutattam nekik. Láttam az arcukon, hogy nekik sem tetszik így a lehető leggyorsabban vedlettem át.
   Immár a negyedik ruhát próbáltam amibe azonnal beleszerettem. Az anyaga tökéletes volt, a fűzője kellően strasszos és egy kicsit átlátszó.(a kép csak illusztráció,Sam ruhája csak egy picit hasonlít a képen szereplőre)
- Mehetünk? - Kérdezte Deliah megigazítva hátul a fűzőt.
- Igen. - Mondtam izgatottan. Ismét felemeltem a ruha elejét és lassú, megfontolt léptekkel sétáltam ki eléjük.
- Sam ez... - Képedt el Caitline.
- Tökéletes. - Néztem a tükörben magamat. Alexék helyeselni kezdtek én pedig elképzeltem ahogy Luke-al táncolok, utána pedig Ashtonnal.
- Szóval, ez az igazi? - Kérdezte Deliah mellém állva.
- Igen. Szeretném megvenni. - Válaszoltam magabiztosan.
   Az egész délutánunk elment erre, de nem bántuk. Alexander és Caitline örültek, hogy végre megtaláltam a ruhát, ahogy én is.
   Öt óra körül járhatott az idő, amikor hazaértem. A ruhára mindvégig figyeltem és halkan felosontam a szobámba. Gyorsan felakasztottam a gardróbba és kimentem a szobámból. Lementem a lépcsőn és anya pont akkor ért haza.
- Szia kicsim. - Köszöntött egy mosollyal. Ránéztem majd a holnapi napomért cserébe rámosolyogtam.
- Szia. - Köszöntem vissza. Tudtam, hogy azt hitte megbékéltem vele és a költözéssel, és ezt a látszatot is kellett fenntartanom. - Kérdezhetnék valamit? - Kérdeztem úgy, mintha szégyenlős lennék.
- Persze. Miről van szó? - Kérdezte beljebb sétálva. Nagy levegőt vettem, mintha nagy dologról lenne szó.
- Caitline és én most nagyon jóban vagyunk. És arra gondoltunk, hogy a hétvégén ott aludhatnék? Mármint holnap délután nem jönnék haza, csak vasárnap délután.
- Még megbeszélem apáddal. - Mondta egy kedves mosoly kíséretében.
- Rendben. - Bólintottam és a nappaliba mentem. Lehuppantam a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a tv-t, még Ashton hívását várom. Általában Ő hívott, miután egy párszor - megfeledkezve az időeltolódásról - felébresztettem.

2.fejezet 3.rész(25.rész) - "Ez aranyos..."

Lenyomtam és visszafordultam Alexanderhez.
- Mióta laksz Miamiban? - Kérdeztem ránézve. Egy pillanatra elgondolkodott. Eddig most az egyszer volt csendben a mai nap folyamán. Nyögött egy "uhmm..."-t és az égre nézett.
- Azt hiszem.. Talán nyolc éve. - Válaszolta habozva. - Nem. Hét éve.. Talán inkább kilenc. - Elnevettem magamat tudatlanságán. A szemeim akarva-akaratlan egy társaságra tévedtek. Pillanatokig csak néztem őket a szemem sarkából, hogy engem néznek. Vagyis minket. - Ők a focisták... Ha idejönnek én inkább.. Lelépek, de adok egy tanácsot: a semleges válasz a jó válasz. - Nézett feléjük. Az egyikük elindult, így Ő is elindult. Egy pár méterrel ment arrébb és egy fiúval beszélgetett. Elővettem a füzetemet és firkálgatni kezdtem. Fokozatosan eltakarta valami, vagy valaki a napot, így árnyékba kerültem. Fel sem nézve láttam, hogy a focicsapat egyik tagja.
- Igen? - Néztem fel rá értetlenül.
- Új vagy itt? - Kérdezte vigyorral az arcán. Már most sütött róla az egoja.
- Igen. - Válaszoltam rá és visszahajoltam a füzetemhez. Ash monogramját firkálgattam az egyik sarokba. Úgy látszott nem akar egy hamar elmenni. Kifújtam a levegőt és felnéztem rá.
- Körbevezettek már? - Kérdezte undorítóan csábító hangon.
- Igen. Alexander volt. - Mondtam az említett fiúra mutatva. Felröhögött és megrázta a fejét. Ismét egy értelmetlen fejjel díjaztam Őt.
- Tényleg olyanokhoz akarsz tartozni mint az? - Kérdezte egoista vigyorral az arcán. Úgy letöröltem volna a vigyorát az arcáról.
- Először is: Ő. Másodszor: amint látod elvagyok magamban. - Forgattam meg a szemeimet. Zsebre dugta a kezét.
- A haverjaimmal a suli élére tudnánk emelni. - Tette fel ajánlatát. A füzetemet a táskámba csúsztattam a tollammal együtt.
- Kösz, nem. - Álltam fel.
- Nem úgy tűnik, hogy a suli legalján akarnál úszkálni, mint egy haszontalan hal. - Felhúztam a szemöldökömet szavai hallatán.
- Nem mintha sokáig maradnék, szóval nem és most menj szépen vissza a haverjaidhoz. Na helló. - Álltam fel.
- Ezt komolyan gondoltad? - Szaladt fel az Ő szemöldöke is. Bólintottam és a táskám pántját markoltam meg.
- Teljesen komolyan. - Adtam választ.
- Csak pár dolgot kérnénk. - Vont vállat. Ledermedtem. Jól gondoltam mire gondoltak?
- Ez komoly? Azt hiszed olyan vagyok mint a többi olcsó pláza-cica? Aki a hírnévért cserébe bármit megtesz bárkivel? Mert ha igen, akkor rohadtul benézted. Sem pláza-picsa, sem ribanc nem vagyok, szóval húzz vissza szépen a haverjaidhoz és mondd meg nekik, hogy keressenek más csajt. - Mondtam teljesen kiakadva. Kikerekedtek a szemei, biztosra vettem, hogy senki nem beszélt még így vele, és láthatóan nem tetszett neki. Sarkon fordultam és odamentem a meglepődött Alexanderhez és a barátjához.
- Ez... Azta. Nem gondoltam volna. - Nézett rám elismerően Alex. - Sam Ő Adam, egy a "mi fajtánk" közül. - Mutatta be a szőke, enyhén felzselézett hajú fiút.
- Szia. - Mosolyogtam az újonnan ismert fúra.
- Szia. - Köszönt vissza, viszonozva a mosolyomat.
- Azt hiszem elég hamar hírt fogsz szerezni magadnak. A focicsapat legjobb csatárának soha nem szólt még be senki sem, lány meg pláne. - Magyarázta Alexander. Egy elégedett mosolyt küldtem felé.
- Van gyakorlatom benne. - Nevettem és lassan elindultam. - Később találkozunk. - Mondtam és magukra hagytam Őket. Bementem az épületbe és megkerestem a szekrényemet. Nehéz volt odatalálni és aggasztott az, hogy mindenki néz.
- Az a csaj szólt be Davidnek.. - Sutyorogta három lány. Kifújtam a levegőt és próbáltam nyugtatni magam. Azt hittem ez a hely merőben különbözik a Sydney-i sulitól, de nem. Ugyanazok a pletykás lányok, egoista srácok, a folyosókon egy-két normálisnak tűnő ember, és az előbbieknek a fele aki jó fej és kedves.
- Szia, te vagy Sam igaz? - Állt meg előttem egy lány. Lófarokba fogott hajából néhány tincs kilógott a homlokánál. Bólintottam egyet és éppen kérdezni akartam, honnan tudja a nevemet. - Caitline vagyok. - Előzött be. Higgadtsága meglepett, hiszen itt mindenki pörög mint valami adrenalin bomba.
- Örülök. - Mosolyogtam rá szelíden.
- Ne foglalkozz a többiekkel. Pár napig ezen csámcsognak majd, de egy idő után elfelejtik. Davidnek pedig szereztél egy ciki emléket. - Caitlineről Chrissy jutott eszembe. A természete, a szeme, az arcformája, a hajszíne. Akár testvérek, vagy rokonok is lehettek volna.
- A legkevésbé sem érdekelnek. - Vontam vállat. - Nem érdekel a kicsinyes véleményük.
- Hmm, elég optimista vagy. Ez jó jel. - Küldött egy mosolyt felém, amit viszonoztam. - Egyébként, jó sapka. - Mutatott a fejemen lévő cap sapkára.
- Ohh, Alexanderé. - Igazítottam meg.
- Mármint Alexander Sevanié? Sötét, göndör haj...
- Igen. Miért? - Kérdeztem kíváncsian és elővettem a biosz könyvem. Ohh, biosz+Luke=katasztrófa.. Elvigyorodtam az egyenletemen.
- Ne mondd el senkinek, de szerintem Alex egész aranyos. - Mondta elpirulva, szégyenlősen.
- Ez aranyos. - Mondtam és gondolkodni kezdtem. - A következő szünetben keress meg és odajössz hozzám meg Alexhez. Jó? - Kérdeztem. Annyira barátságosnak tűnt, Alexanderrel és Adammel együtt.
- Uhh, rendben. - Egyezett bele habozva. - Neked van barátod? - Ránéztem és tekintetem elkomorult. A nyakamban lévő medált szorítottam meg ujjaimmal. - Szakítottatok? - Kérdezte.
- Ő... Ott kellett hagynom Sydneyben. A szüleim azért találták ki a költözést, hogy szakítsunk... De még együtt vagyunk. - Nyeltem nagyot. - Csak rossz ez így. Annyira messze van. És a barátai is hiányoznak.
- Sajnálom. - Válaszolta szánakozóan. Ráemeltem a tekintetemet és halványan elmosolyodtam.
- Nem kell, Ashtonnal majd átvészeljük ezt is. Calumék pedig elszórakoztatják otthon.
- Ashton? Calum? - Kérdezett vissza meglepődve és felcsillant a szeme.
- Irwin, Hood. - Válaszoltam értetlenül.
- A 5 Seconds Of Summer-ből? - Képedt el egy mellettünk álló lány.
- I-igen. - Válaszoltam furán. A lányok megrohamoztak és ordibálni kezdtek: " Te jó ég!!" "Mutass be nekik!" "Hívd fel Őket!" "Luke annyira édes!". A dobhártyám kész volt beszakadni, de valaki a kezemnél fogva kihúzott a tömegből. - Köszönöm. - Hálálkodtam mosolyogva Caitline-nek.
   Felsóhajtottam amikor végre békén hagytak a lányok. Három órán keresztül koslattak utánam miközben Alexet és Caitline-t próbáltam beszéltetni egymáshoz. Láthatóan bejöttek egymásnak.
- Remélem szereted a felsőfokú nyelvtan órákat. - Megálltam az ivásban és Alexre néztem.
- Felsőfokú? - Kérdeztem kikerekedett szemmel.
- Ahha. - Húztak maguk után. A nyelvtan tanár kicsit sem tűnt kedvesnek.
  Az óra közepénél eluntam magamat. Azt hittem valami iszonyat nehéz feladatsor következik, de nem.
- Isabella, a c-t ha megkérhetlek rá. - Nézett egy rövid vöröses hajú lányra.
- A kövek is meglágyulnak, ahogy tudsz nézni. - Válaszolta a lány.
- Rendben. Akkor most elemezd. Elevenítsd fel az általános iskola nyolcadik osztályát. A nyelvtan órákat... - Várt pár pillanatot, majd összecsapta a kezeit. Isabella megugrott egy kicsit. - Melyik a főmondat? - Isabella elgondolkodott és csak nézett a munkafüzetre. Mikor végre kinyögte a választ a tanárnő elkezdett magyarázni.
- ...bizonyára mindannyian ismertek egy olyan fiút akinek ilyen nézése van. - Az ajkamba harapva a padra döntöttem a fejemet és Ashton szemeire összpontosítottam. Ahhw..

Hey! :)
Szóval, van egy ötletem. Egész héten ezen gondolkodtam.. Na, az ötlet:
  Már régóta gondolkodtam egy Twitcam szerű Skype beszélgetéshez. Kérdezgettek, kérdezgetek és beszélgetünk. Gyakorlatilag 3 jelentkező után valósítanám meg eddig ketten vannak, szóval ha szeretnétek egy Skype csoportbeszélgetést ahol velem és egymással is megismerkedhettek kommenteljétek a  Skype neveteket. Az időpontról annyit, hogy a hétvégén lenne valamikor :DD                                                                      E.M.Stowe

2.fejezet 2.rész(24.rész) - Az első nap

 Átsírt éjszaka nyomairól árulkodott az ágyam minden szeglete. A világos párnákon az elkenődött sminkem nyomai, két százas zsepi zacskója és zsebkendőkkel teli kuka. Próbáltam elfogadhatóvá varázsolni a szobámat. Egy idő után nem érdekelt hogy néz ki, így felöltöztem és magamat próbáltam tökéletessé alakítani. Szempillaspirál-szemceruza-kevés alapozó és voilà kész is. Az öltözékem maradt a szokásos Fekete csőnadrág és Rolling Stones-os póló. Felkaptam egy frissen hozott almát a boltból. Összeszedtem a többi cuccomat és megvártam még Mia és apa is elkészül. Az iskola talán tíz perc volt autóval, így gyalog körülbelül húsz perc lehet. Kiszálltam a kocsiból és körülnéztem.
- Legyen jó napod, kicsim. - Mondta apa és elhajtott. Nagy levegőt véve indultam az iskola nagy ajtaja felé. Az iskola belülről még nagyobb volt. A nyakláncomat szorongatva kerestem meg a titkárságot, ahol egy papírt nyomtak a kezembe, hogy mi hol van, a szekrényem száma és helye.. Nehezen megtaláltam a szekrényt. A kombinációval kinyitottam és betettem a cuccaimat. Meglepődve vettem észre egy sötét barna, göndör hajú fiút.
- Uhmm.. Szia? - Néztem rá furán.
- Szia. Alexander vagyok, de hívj csak Alexnek... Szóval új vagy? Honnan jöttél? Melyik szakmacsoporthoz tartozol? - Záporozott el a különféle kérdésekkel.
- Samantha, de inkább csak Sam. Igen, Sydneyből költöztünk ide. A sima gimnáziumba fogok járni.
- Ohh, szuper! Akkor mehetünk együtt órára. És miért költöztetek Sydneyből ide? - Tette fel a következő kérdést. Elmosolyodtam hevességén.
- Az anyám... Ő jobbnak látta, ha elköltözünk és elfelejtem a barátomat, mert.. Hát arról fogalmam sincs. - Vontam vállat. - Viszont te mindig ilyen közvetlen vagy? - Kérdeztem most először én.
- Általában. Még mások kinevetnek én segítek mindenkinek beilleszkedni és megismertetni velük ki kicsoda itt. Nagy az iskola, szóval mozgás. - Tapsolt én pedig követtem Őt. - Szóval, ez a csoport a focicsapat. Mindenhová együtt mennek, a legjobb csajok veszik őket körül és a többi. A suli hercegnői, akik a legbeképzeltebbek az egész iskolában.
- Ismerős. - Mosolyogtam rá.
- Fotósklub, suliújság, logikai szakkör, dráma szakkör.. - Eszembe jutott a tavalyi dráma szakköröm. Akkor még nem igazán kedveltem Lukeot. Az emlékre elmosolyodtam és megálltam. - ..szeretnél csatlakozni? - Kérdezte az ajtóra biccentve.
- Nem, csak.. Emlékeztet valakire. - Mondtam és továbbmentem.
- Tanácsadás, zene szakkör.. - Folytatta a sorolást és az irányok mutogatását, miközben a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Kihalásztam a zsebemből és a képernyőre néztem. Luke. Elmosolyodtam és felvettem.
- Mond. - Szóltam bele.
- Na, milyen a suli? - Kérdezte egyből.
- Nem rossz. Vannak érdekes dolgok, mint például a dráma szakkör. - Nevettem a tavalyi előadásra utalva, ahol egy parasztfiút játszott.
- Köszi, igazán. - Nevetett.
- Ott mi a helyzet? - Bólintottam Alexnek, hogy figyelek közben és mehetünk tovább.
- Ők azok, akikkel inkább ne állj le vitázni. - Mondta. Egyszerre próbáltam rá és Lukera is összpontosítani.
- Semmi érdekes. Tudod, unatkoztam ma a szünetekben és órákon. - Magyarázta.
- Ohh, örülök neki. - Nevettem ki.
- Köszönöm kedvességed, Samantha. - Mondta játékosan és szarkasztikusan.
- A többiek? - Kérdeztem egyből. Kíváncsi voltam mindenre ami otthon történik. Mindenre velük kapcsolatban. Képes lettem volna lenyomozni ezeket a dolgokat, hátha képzeletben át tudom élni velük.
- Calum eszik, Ashton tévézik, Michael pedig eszik. Érdekes, mi? - Nevetett. Nyögtem egy "Ühüm"-t és tovább hallgattam a beszámolóját.
- Én lépek, mert még te az iskolában ücsörögsz én alszom. Hahh. - Piszkálódott.
- Neked is szia. - Nevettem és letette a telefont. A zsebembe dugtam és beértem Alexandert.
- Ő volt a barátod? - Kérdezte érdeklődve. Nevetve megráztam a fejemet.
- Nem. Ő a barátom barátja. - Tájékoztattam.
- Kitalálom: menő sportoló srác barátnője vagy. - Ismét megráztam a fejemet.
- Tavaly ballagott és egyáltalán nem volt menő sportoló. - Kuncogtam Ashton futására emlékezve. Mindenről Ők jutottak eszembe. Becsengettek és Alexander maga után húzott a negyedik emeletre.
- Fizikánk van. - Mondta és lehúzott maga mellé a padba. Fél szemmel végigmértem az öltözékét. Színes sapka, színes póló, színes kockás ing. Mindenhol színek. - Nem is tűnsz rocker lánynak. - Mutatott a pólómra.
- Szeretem a rock bandákat és zenéket. Szinte az egész ruhatáram olyan pólókból áll, de nem mondanám magamat kemény rockernek.

- Érdekes. Az itteni lányok pláza-lakók, ami egyenlő a pink cuki rucikkal. - Mondta vékony hangon, mire felnevettem. - Csak néhány lányt látsz hip-hop szerelésben, de olyat mint te... Sehol nem látni az iskolában. - Magyarázott. Közvetlen személyisége és cserfessége mindenkit mosolyra késztetett.
   - Gyere. - Hívott maga után Alex. Utána mentem és megálltunk a szekrényénél. - Csak azért, hogy ne lógj ki a sorból. - Adott a kezembe egy cap sapkát.
- Uhmm.. Nem vagyok biztos benne, hogy... Vagyis táncolok meg minden és a stílushoz megfelelő lenne, de nem biztos, hogy jól is áll.
- Vedd fel és meglátjuk. - Erősködött én pedig sóhajtva a fejemre húztam a sapkát.
- Fogadjunk, hogy nevetségesen nézek ki. - Húztam fel a szemöldökömet.
- Szerintem ez így tök menő. Keveredik a két stílus. - Nézett végig rajtam. - Most pedig... Éhen halok, szóval menjünk.
   Az ebédszünetet kint töltöttük az iskola óriási udvarán. Közben pedig muszáj volt felhívnom Ashtont. Pár csörgés után felvette.
- Szia. - Szólt bele és biztos voltam benne, hogy mosolyog.
- Szia. - Köszöntem vissza. - Felkeltettelek? - Kérdeztem és rájöttem, hogy ott este tizenegy-tizenkettő lehet.
- Csak egy kicsit. - Mondta rekedtesen.
- Bocsi. - Kuncogtam. - Hívjalak később? - Kérdeztem egy kis gondolkodás után. Percek múlva sem kaptam választ, csak Ashton mély szuszogását hallottam.

2.fejezet 1.rész(23.rész) - Hello Miami..

A szememet kinyitva még a kocsiban ülve egy szállítókompon voltunk. Már elhagytunk minden szárazföldet... Nem törődve apáékkal kikapcsoltam a biztonsági övem és kicsaptam az autó ajtaját, majd visszacsaptam. Beszívtam a sós tengervízzel keveredő levegő illatát és a korláthoz sétáltam. Körülnéztem  az engem körülvevő kék pacán, ami elválasztott Ashtől, a barátaimtól, az otthonomtól. Csak bámultam, és bámultam körbe-körbe, amikor megszólalt a kikötőt jelző kürt. Mennyit aludtam?..
- Sam szállj vissza! Tíz per és megérkezünk az új otthonunkba! - Mondta egy kis izgatottsággal apa. Lassú léptekkel leindultam.
- Ha megtehetném visszaúsznék... Hmm, majd másfél hónap múlva... - Morogtam magamnak az orrom alatt és visszaültem a kocsiba. - Megfelel? - Kérdeztem flegmán.
- Jót fog tenni az új környezet.
- Ugyan kérlek. Már, hogy örülnék a költözésnek és az új helynek amikor elválasztott mindentől amit és akit szerettem. Jelen helyzetben inkább lennék hetvenkét órára bezárva egy 7x7 méteres szobába Destinyvel minthogy itt legyek. - Mondtam ki az érzéseimet.
- Bele kell... Bele fogsz törődni, hogy elköltöztünk és kész! - Emelte fel a hangját.
- Aha, hiszed te. Meg sem kérdeztél engem vagy Miá-t erről! Bocsánat: kérdeztetek! És még törődjek bele?! Miának is ugyanúgy voltak barátai, szeretett ott lakni és érdekes módon semmi baja nem volt Calumékkal! Áruld el, mi a szar bajod van velük?!
- Mióta velük vagy kifordultál magadból!! Nincsenek jó hatással rád! - Kiabált.
 - Te tényleg nem veszed észre, hogy miatta voltam, vagyok és leszek is boldog? Azt hiszed az ideköltözésünk majd közénk áll? Gyakorlatilag mindenben Destinyt véded, miközben én lennék a lányod! Felfogtad, hogy mit mondtam?! Hogy a lányod vagyok és tönkreteszel?!
- Elég volt! - Szólt ránk apa dühösen. A kocsiban csend lett, csak a rádió szólt halkan.
 A komp idővel megállt és apa lehajtott az útra. Anyámék széles mosollyal bámulták a nagy épületeket, a különféle autókat, a sok taxit és parkot.
- Mia, mi a véleményed? - Fordult hátra anya.
- Hatalmas, zajon. Nem igazán jön be... Otthon nyugodtabb volt a környezet. - Mondta ki az őszinte véleményét. Anya arcáról lefagyott a mosoly és szikrákat szóró tekintetét felém fordította.
- Csak a nővéred beszélte beléd.
- Aha, megint én! Csak gondolkozz el azon, hogy mit csináltatok! Elhoztatok.. Elhurcoltatok egy baszott nagy városba, ahol egyikünk sem fogja jól érezni magát! És én vagyok a hibás?! - Akadtam ki. Teljesen elegem volt mindenből. Az egész családomból. Legszívesebben fogtam volna a cuccaimat és Miát, és visszarepültem volna haza, Sydneybe.
- Hagyjátok abba! - Szólt ránk ismét apa. Feszülten markolta a kormányt. Hátra dőlve puffogtam magamban tovább.
  Apa bejelentette, hogy megérkeztünk. Egy nagy ház állt előttünk.
- Közel a tengerpart, egy bolt, a pláza és egyéb fontos dolgok. - Magyarázta beleélve magát.
- Hurrá.. - Jegyeztem meg halkan.
   Mire végeztünk már besötétedett. Berendeztük és kiválasztottuk a szobáinkat. Én persze a legtávolabbi szobát szemeltem ki magamnak. Kint már majdnem teljes sötétség volt, de az autók idegesítő zaja még akkor is hallatszott az utcákról. Ne felejts el hangszigetelő ablakokat betetetni... Mondtam magamnak a zajra utalva. Ledobtam magamat az ágyra és magamhoz húztam a laptopot. Felnyitottam és bekapcsoltam. Amint bekapcsolt egyből a facetime-ra kattintottam. Ashton pont akkor hívott - facetimeon - . Először csak néztük egymást.
- Milyen az új hely? - Kérdezte kíváncsian..
- Zajos, óriási, nyüzsgő, unalmas.. - Néztem - virtuálisan - a szemébe. Megrázta a fejét.
- Nem kell ennyire negatívnak lenni. Legalább így láthatlak, még haza nem jössz.
- Sokkal jobb lenne élőben... - Húztam el a számat.
- Egy ideig be kell érnünk ezzel. - Sóhajtott és elkezdett helyezkedni a kanapén. Három érdekes, különféle pózt kipróbált. Hosszas próbálkozás után kinevettem. - Ne nevess! - Szólt rám játékosan, mire az ágyra hajtottam a fejemet és úgy kuncogtam.
- Sam az? - Hallottam a háttérből.
- Aha. - Nézett fel Ash az ajtó irányába. A három fiú hamar megjelent és köré telepedtek. Próbáltak mosolyogni, de az arcukról lejött a szomorúság. Nekem sem ment egy mosollyal több.
- Hey. - Nyögtem ki és összepréseltem a ajkaimat, majd a laptop mellett a falat néztem.
- Szóval, milyen Miamiban? - Rántott vissza Michael hangja.
- Rossz. - Válaszoltam tömören és a hajamba túrtam.
- Az előbb még nevettél, most meg olyan lehangolt vagy. - Állapította meg Calum.
- Mert meglátott téged. - Piszkálódott Luke. Halványan elmosolyodtam. - Látod? Én kellek ide. - Magyarázott Luke.
- Ja, nincs szüksége másra, csak egy ego majomra.. - Forgatta meg a szemeit Cal.
- Neki egy Irwin majomra lenne szüksége. - Szólt közbe Michael.
- Nekem négy Sydney-i majom kellene. - Dőltem az ágyra.
- A négy Sydne-i majomnak is hiányzol. - Mosolyodott el Ashton. - Várj... Michael, . - Nézett rá. Elnevettem magamat. Még a legrosszabb napokon is képesek mosolyt csalni az arcomra. Ezt szerettem bennük, ez kötött hozzájuk.
   Talán egy órán keresztül beszélhettünk, mikor is Ashton azt mondta, menjek és pihenjek, mert holnap ugyanúgy iskolába kell mennem. Anya elég hamar elintézte két hét alatt a beiratkozásunkat.
- Holnap beszélünk. - Mosolygott.
- Rendben... Szeretlek. - Mondtam egy halvány mosollyal.
- Én is szeretlek. - Kinyomtam a hívást és az ágyra hajtottam a fejemet. Azt akartam, hogy itt legyenek. Akartam, hogy Ashton karjai között aludjak el, és a mellkasán ébredjek a hülye ébresztőórára. Akartam, hogy Luke piszkáljon egész nap az iskolában és még náluk se hagyjon békén. Azt, hogy puskázzon rólam az órákon, hogy Michael beszólogasson a fiúknak, hogy Calum idegesítse Michael-t és Ashton-t a gitározásával, hogy az egész ház Cal gitárjától zengjen... Szemeim megteltek könnyekkel.
- Sam, mindjárt vacsora. - Jött be Mia. Ledermedve állt az ajtóban. - Sam... - Felemeltem a fejemet és ránéztem. Odajött az ágyamhoz és leült mellém.
- Annyira, de annyira messze van tőlem. - Szorítottam össze a szemeimet. Mia átölelt és a hátamat simogatta.
- Sajnálom. - Suttogta és tovább vigasztalt.
  Talán negyed óra alatt nyugodtam meg, majd lementünk vacsorázni. Anya és apa boldogan mesélték, hogy mennyire jó lesz itt, mi pedig Miával unottan néztünk rájuk.
- Annyi aranyos fiú van a környéken, Sam. - Hozta fel a témát apa.
- Ohh, elment az étvágyam, bocs. - Álltam fel.
- Most mi a baj? Mégsem lehet internetes kapcsolatot ápolni örökké. - Mondta apa egykedvűen.
- Nem kell senki más Ashton-on kívül. Világos? - Fordultam meg az ajtóban.
- Sam, ideje lenne feladnod. Más-más kontinensen vagytok mindketten. Ki tudja.. Talán itt találod meg az igazit. Aki elfeledteti veled Ashton-t.
- Nem kell egyetlen egy Ashton pótlék sem! Nem kell Luke, Calum vagy Michael pótlék barát sem! Mi olyan érthetetlen ezen?! - Kérdeztem idegesen. - Miért nem lehet elfogadni, hogy Őt szeretem, Ő kell nekem, és Ő a mindenem?! Ennyire nehéz elfogadni, hogy szeretek valakit?.. - Álltam könnyes szemmel az ajtóban. Anya felállt és felém sétált. Megállt előttem és végig akart simítani az arcomon, de hátrébb léptem és evvel egy időben folyt le egyetlen egy könnycsepp az arcomon. - Ne.. Te vagy az, aki elvette tőlem. - Toltam el a kezét és felmentem az emeletre. Besiettem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Neki dőltem és hangos, hisztérikus zokogásba kezdtem.

Hey!
Mivel már a második fejezetbe kezdtem bele, így néhány dolog amit huszonkét rész alatt elértem:
- 5000+ oldalmegjelenítés
- 16 feliratkozó
- 20 tagos facebook csoport
- 31 komment
 Nagyon örülök, hogy idáig eljutottam, mivel egyik blogom sem volt valami "hosszú életű". Remélem tetszett a második fejezet első része. Ha tetszett iratkozzatok fel és kommentelni se féljetek ;)                              E.M.Stowe

22.fejezet-Újra álmodni.../FEJEZETZÁRÓ RÉSZ/

Percekig csak álltunk és szorosan öleltük egymást. Annyira hozzám nőttek. A részeimmé váltak, akármennyire nem tetszett másoknak hozzám tartoztak. Utáltam búcsúzni, még ha nem is örökre szólt. Utáltam fájdalmat okozni valakinek avval, hogy elmegyek. Hosszú idő után hátraléptem és a burok is megszűnt. Ashton oldalára álltak. Felnéztem rá és összepréseltem az ajkaimat. Egyikünk sem tudott mit mondani, pedig temérdek mondanivalóm lett volna mindegyiküknek. Remegő kezeimmel arcához nyúltam és eltüntettem a könnycseppjeit.
- Tudod, hogy nem szól örökre... - Mondtam halkan, megtartva a hangulatot.
- Tudom... - Válaszolta egyszerűen. Tudtam, hogy nem bírtam volna hosszabb választ kicsikarni belőle. - Bármikor, bárhol legyél hozzá tartozol. - Nézett a szemeimbe. Ajkaimat ismét összeszorítottam, így megelőzni a sírást, de persze, hogy nem bírtam. Az első cseppet követte a második, majd a harmadik és a negyedik. Szorosan magamhoz öleltem, és nem is akartam elengedni. Nehezen eltávolodtam tőle, majd Calumhoz léptem.
- Ajánlom, hogy vigyázz rá. - Mosolyogtam rá szelíden, mire felnevetett. Bár nevetése keserű volt... - És nem felejtettem el a 'Mizu.' beszólásodat. - Néztem fel rá. Halkan kuncogott, majd megöleltem. A hátamat simogatta én pedig nagy levegőt véve elengedtem Cal-t. - Mikey, te pedig még mindig úgy érzem az egyetlen épeszű fiú vagy közülük, ajánlom, hogy így is maradjon. - Mosolyogtam rá is. - Ohh, és mire hazajövök legyen a hajad piros. - Nevettem ugyanannyira keserűen és szomorúan mint Calum. Persze nem gondoltam komolyan, de minden kitelt Michaeltől. Őt is megöleltem hosszasan, majd Luke elé léptem. - Remélem elegáns leszel a szalagavatón. - Néztem rá.
- Így tökéletes lesz? - Mutatott magára.
- Tökéletes. - Kuncogtam és magamhoz húztam. Neki volt a legnehezebb lehajolnia hozzám.
- Samantha! - Szólt ki az autóból anyám.
- Két perc... - Morogtam, majd ismét Ash-hez mentem. - Ha odaértünk felhívlak, rendben? - Csak bólogatott, majd lehajolt és megcsókolt. Ismét megeredtek a könnyeim. Annyira nem akartam elmenni és utáltam magamat amiért nem voltam képes a maradásunkért harcolni, érte, értünk... - Nem akarlak titeket itt hagyni.. - Mondtam fájdalmasan. Ismét egy nagy ölelésbe burkoltak engem. Mikor ismét szétváltunk az ölelésből Ashton egy mp3-at nyújtott oda.
- Ha hiányoznánk. - Mosolygott fájdalmasan.
- Már most hiányoztok. - Nyeltem nagyot.
- Sam, gyere már! - Szólt apa is. Nagy levegőt vettem és végignéztem a kis csapaton.
- Akkor... Ideje mennem. - Nyeltem le a könnyeimet. - Sziasztok srácok. - Megfordultam és lassú léptekkel mentem az autóhoz. Megálltam anya nyitott ajtajánál. - Remélem kibaszottul boldog vagy!.. - Mondtam úgy, hogy a srácok is hallják. Nagy levegőt vettem és beültem az autóba, majd becsuktam az ajtót. Néztem ahogy egyre távolodnak és eltűnnek. Ott végleg elszakadt a cérna és hangosan zokogni kezdtem. - Bárcsak ne lenne anyám. - Mondtam szemrehányóan.
  Miután megnyugodtam bedugtam a fülhallgatómat és elindítottam az Ash-től kapott mp3-at. Megmarkoltam a nyakamban lévő nyakláncot  és csak úgy szorítottam. Ismét a kiborulás szélén álltam amikor meghallottam a hangjukat. Felkavart és megnyugtatott egyszerre. Lehunytam a szemeimet és a Szentjánosbogár-bálra emlékeztem vissza.. Újra akartam álmodni, velük lenni újra és újra.
  *Visszatekintés*
 Mindenki boldogan táncolt a méregdrága, gyönyörű ruhájában, csak én nem. Egy Nickelback-es póló volt rajtam egy sötétkék nadrággal. Egyáltalán nem érdekelt, de mivel mi rendeztük muszáj volt ott lennem. Sosem voltam az a csajos lány, utáltam a ruhákat, a szoknyákat, a villantós felsőket és a magassarkúkat. Ez voltam én. Egy fiús lány a sok hercegnő között.. Végül is, mindenkinek szíve döntése milyen stílust képvisel. Én rocker csaj voltam, vagyok és leszek is. De úgy látszott nem csak én utálom az ilyeneket. A négy végzős srác, Ashton, Calum, Michael és Luke is elvonatkoztatott a helyszíntől és hülyéskedtek. Chrissy, a legjobb barátnőm pedig Kyle-al táncolt. A pulthoz mentem, hogy ellenőrizzem a készleteket.
- Sammy, a lampionokat be kellene hozni, mielőtt a többiek szétszedik őket. Majd előtte egy tizenöt perccel kivisszük őket. - Utáltam, ha Sammyznek. Mint egy kutya neve. Sam, csak simán Sam.
- Oké. - Mondtam és elindultam. Valahogy vártam arra, hogy a négy fiú egyike beszól valamit, de egyikük sem törődött velem, szerencsémre. Összeszedtem a lampionokat és ötösével vittem be őket.
  Megkönnyebbülten álltam be a pult mögé Dianahoz, aki pár perc múlva le is lépett, miszerint szeretne táncolni a párjával és nekem úgy sincs. Persze ki vagyok én, hogy a szerelem útjába álljak? Megforgattam a szemeimet ezekre a gondolatokra. Meglepődtem amikor megpillantottam Ashton-t a pulton támaszkodva.
- Uhmm... Mit szeretnél? - Kérdeztem egy kicsit zavartan. Azt hiszem, nem lennék jó eladó.. 
- Négy kólát. - Mondta egy apró mosollyal. Amint megfordultam a kóláért én is elmosolyodtam magamban. Kedves mosolya bárkit levett volna a lábáról. Megfordulva megakadt a szeme a pólómon. - Szereted őket? - Kérdezte a bandára utalva.
- Igen. Nagyon. - Mondtam kissé kínosan. - Amint látom te is. - Böktem a pólójára. Elmosolyodott és észrevettem mosolyához tartozó gödröcskéit. Kifizette a kólákat és visszament a többiekhez. Ohh, te jó ég...
   Ashton vagy háromszor jött még oda mindig mást kérve és kezdett az őrületbe kergetni, persze jó értelemben.
   Jött a váltás, aki Alexa volt. Szívesen maradtam volna még ott, hogy Ashton még odajöjjön párszor valamiért, de mindegy. Bementem a táncolók közé. Rátapostam egy babarózsaszínű ruha aljára.
- Neked elment az eszed?! - Sipította Kiara. Belül kinevettem Őt. Egy apuci pici lánya csaj, aki az hiszi az övé minden...
- Bele ne halj már. - Mondtam nyugodtan.
- Már hogyne halnék bele! Ez egy egyedi tervezésű...
- Baj van? - Hallottam meg Ashton hangját mellőlem. Magam mellé néztem, felfelé már nem mertem. Ha találkozna a tekintetünk... Az ciki lenne.
- Ez a szerencsétlen rálépett a ruhámra! - Akadt ki. Ashton szája sarkában ott bujkált a gúnyos mosoly.
- Nem lesz semmi bajod, Kiara. - Vont vállat.
- Ez nem ilyen egyszerű! - Folytatta, mintha magára akarná vonni a figyelmét.
- Nem lett semmi baja a ruhádnak. - Túrt a hajába Ashton. Kiara sértődötten elvonult, Ő pedig kinevette. - Szívesen. - Mondta.
- Nem kellett volna segítened. - Fordultam meg és elindultam.
- Ohh, dehogyis nem. Hacsak nem akartál volna fej nélküli lenni. - Poénkodott.
- Most próbálod beadni a nagy, kemény hőst? - Kérdeztem, majd összepréseltem az ajkaimat.
- Én mindig ilyen vagyok.
- Aha, persze. - Nevettem.
- Ha már így elbeszélgetünk. Ashton vagyok. Te pedig, Sammy? - Piszkálódott.
- Sam. Csak simán Sam. - Oktattam ki.
- Oké, csak simán Sam. - Nevetett. Nevetése egyszerre volt idegesítő, idióta, aranyos és nevetséges.
- Mindig így nevetsz? - Álltam meg és szembe fordultam vele.
- Nyugi, idővel megszokod. - Nevetett ismét én pedig falnak rohantam volna. A zene elhalkult és a mikrofonból Diana hangja szólt. Idővel? Kérdeztem magamtól és elgondolkodtam mi lesz majd ebből. Semmit sem tudtunk egymásról, Ő pedig biztosra vette, hogy barátok leszünk majd.
- Öt perc és tíz óra, ami azt jelenti, hogy ideje elengedni a szentjánosbogarakat. - Mondta izgatottan. A tömeg elindult a kijárat felé. Szóval, új barátra tettem szert, Ashton személyében. Kimentünk a tömeggel és felemeltünk a földről egy-egy befőttesüveget. - Remélem mindenkinek jól telt a bál... Most pedig engedjük el a szentjánosbogarakat és kívánjunk! - Egyszerre csavartuk le a fedelét, de még nem engedtük ki őket. Azt kívánom, hogy mindig legyen mellettem... És kiengedtük őket. A sötét égboltot apró zöldes-sárga foltok töltötték meg.
- Az egyik megdöglött. - Mondta tettetett szomorúsággal én pedig elnevettem magamat.
 *End*

Hey! Szóval elérkeztünk az első fejezet végére. Remélem tetszett Ashton & Sam megismerkedése, sokáig gondolkodtam, hogy ne legyen sablonos ez az egész. Talán egy picit az lett, de ki tudna egy tökéletes történetet írni néhány sablonos rész nélkül? Szerintem senki. Mindegy. Örülök, hogy eljutottam idáig, és ti végig kísértetek engem. Nagyon sokat jelent nekem. <3 Viszont eléggé elszomorított, hogy a 16 feliratkozóból már csak 15 feliratkozóm van.. :/ Sajnálom, ha annak az egy embernek csalódást okoztam a blogon. Bár sajnálatos módon nem tudom ki volt, és nem tudom megkérdezni, remélem azért tovább fogja olvasni és reménykedem, hogy újra feliratkozik, ha elolvassa ezt a részt és ismét megteszik neki a blog.
                                                                                                     E.M. Stowe

21.rész-Még sosem láttam ilyennek...

Michael amint tudta elzárta a csapot. Mind az öten ott álltunk lenyalt, vizes hajjal és csurom vizesen. Az a néhány ember aki elment a ház előtt furcsán nézett ránk, hiszen ősz közepe volt, hideg, nyirkos és lehangolt idő... Lehangolt... Tudtam, hogy ez a boldogság és hülyéskedés már csak pár óráig lesz így, hiszen aznap költöztünk. Még ha nem is örökre, hanem másfél hónapra is, eléggé sok idő volt.
   Nagyjából mindannyian megszáradtunk. Én Ashton nedves tincseiből "varázsoltam" minél érdekesebb és nevetségesebb frizurákat, amiken a többiek csak nevettek. Ashton a lehető legkényelmesebben feküdt az ölemben, még én törökülésben ültem.
   A hangulat egyik pillanatról a másikra változott meg. Az órára néztem, majd a többiekre. A nagy, zajos ház most teljesen csendes volt. A nevetés most nem volt jelen, semelyikünk sem mosolygott még egy kicsit sem. Mind a négyen tudták, hogy arra gondoltam, hogy az idő túl gyorsan telt el, és most mennem kellene, ha nem akarok elkésni. Ashton felült és teljes testével felém fordult, még én néztem az óra számlapjának újabb változását. 13:40...
- Én felmegyek összepakolni a cuccaimat. - Mondtam halkan, de meg sem mozdultam. Ashton csillogó, barnás szemei most nemakarást és szívfájdalmat tükrözött. Felé fordultam és szorosan megöleltem. Állát a vállamra helyezte és szorosan ölelte a derekamat. Ha nem hallom a saját fülemmel nem is hittem volna el, hogy nagyon halkan szipog. Tincsei közé csúsztattam az ujjaimat és simogattam. Szorítása erősebb lett és a pólómat markolta. A többiekre néztem és alig láthatóan bólintottam. Még sosem láttam ilyennek Asht, még akkor sem amikor pontosan negyvenhárom napra elmentek és elbúcsúztunk. Érezte, hogy ez más lesz. Érezte, hogy nem biztos, hogy 6 hétig leszek távol, hanem talán több ideig is. Éreztem ahogy egy könnycseppje átnedvesítette a vékony anyagú pólómat. Próbáltam megnyugtatni, de semmit sem hatott, talán csak jobban szorított. Az óra már 13:46-ot mutatott. Kicsit hátrébb ültem és felemeltem arcát a vállamról. A kezeim közé fogtam az arcát és hüvelykujjammal letöröltem az egy-egy könnycseppet. - Vissza fogok jönni. - Suttogtam és bizonytalan mosolyommal próbáltam belőle is kicsikarni legalább ennyit, de érezte, hogy nem őszinte mosoly. Vártam a válaszára, vártam arra, hogy megnyugszik, hogy nem a könnyektől fog csillogni a szeme, de erre várhattam... Ismét magához ölelt, mintha szégyellné az érzéseit, a könnyeit. De ebben semmi szégyellni való nincs.. 13:49...
  Már három óra is elmúlt, de Ashton képtelen volt elengedni. A srácok összepakoltak nekem a kérésemre, hogy én meg tudjam nyugtatni Asht.
- Nem az a baj, hogy elmegyek, ugye? - Kérdeztem halkan. Arcát ismét kezeim közé fogva emeltem el a vállamtól.
- Miami nagy hely. - Mondta érdekes hanggal a "sírás" miatt. - Teli emberekkel... - Megráztam a fejemet és szemeibe néztem.
- Itt vagy nekem te, akármennyi ember is van itt, ott, vagy bárhol. Akármennyire messze is leszek, tudnod kell, hogy szeretlek és nem érdekel más, még ha egy másik kontinensen leszek.  - Próbáltam értelmesen, költőien elmondani neki azt, hogy mennyire szeretem. Szemeiben még mindig a kétségbeesés volt jelen. Nagyot nyelt és kieresztette a levegőt.
- Nagyon fogsz hiányozni. - Mondta fájdalmasan.
- Ígérem, minden este felhívlak telefonon, vagy facetimeozunk és mindenről beszámolok. Rendben? - Csak bólintott és felállt, ahogy én is. Csendben az előszobába mentünk, ahol felvettem a cipőmet és a kabátomat. - Másfél óra múlva gyertek elénk, el akarok mindannyiótoktól búcsúzni. - Néztem végig rajtuk, majd mindenkit megöleltem. - Neked pedig nincs miért aggódnod. - Néztem Ashton szemeibe és megcsókoltam. Ez még nem volt a búcsú, de annak éreztem. Mintha most kellene elszakadnom tőlük. Percek múlva váltam csak el tőle. - Sziasztok srácok. - Mondtam halkan és megfordultam, majd elindultam. Az utca sarkán megálltam és visszanéztem. Mindhárman ölelték Ashton-t. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. Hogy neki ennyire nehéz lesz... Ott álltam és néztem őket, még be nem mentek a lakásba, majd sietősen lépkedtem hazafelé. Nem volt kedvem odamenni... Nem volt kedvem anyámhoz és apámhoz, aki tudott erről az egészről és nem izgatta mennyire is szeretem Ashton-t. Beérve a házba becsaptam az ajtót és lerúgtam a cipőmet, majd elindultam az emeletre.
- Elmondanád hol voltál két és fél napig?! - Jött ki a konyhából anya. A vérnyomásom az egekbe szökött ahogy meghallottam a hangját.
- Jól tudod. - Vontam vállat és tovább mentem.
- Hidd el, Miami jót fog tenni neked. Egy új hely. - Nem sokáig... Tettem hozzá fejben. Amint lesz lehetőségem rá hazajövök és nem fog érdekelni mit mondanak, mert nagykorú leszek.
- Pont az ellenkezője, de csak tájékoztatás képen: a szülinapomat Ashtonékkal töltöm, itthon. - Fordultam feléjük. Anya szólásra nyitotta a száját. - Már nagykorú leszek, szóval... Közötök nincs hozzá. Oops... - Mentem be a szobámba. Leültem az ágyamra és körülnéztem. Mindenhol emlékek jelentek meg: amikor Ashton először volt nálunk és az ágyon ült; amikor azt hittem majdnem megcsókol; amikor a falhoz vágtam a telefonomat... Fájdalmas mosoly jelent meg arcomon és lehajtottam a fejemet. Képes voltam itt hagyni a fiút, akit teljes szívemből szerettem, és még csak nem is harcoltam a maradásunkért. Ő mégis megértett... Felemeltem a fejemet és összeszorítottam a szemeimet. Nem akartam sírni, de képtelen voltam megállni. Az ágyról lecsúsztam az ágy elé a földre. Felhúztam a lábaimat és ráhajtottam a fejemet. Erről a pózról a pár nappal ezelőtti beszélgetésünk jutott eszembe Ashtonnal.. A nyakláncos ügy.
- Sam a... Minden oké? - Hallottam meg Mia hangját. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.
- I-igen, minden rendben. - Hadartam.
- Nem akarsz elmenni... - Mondta halkan és becsukta az ajtót. Lassan odajött és leült velem szembe.
- Nem akarom itt hagyni Őt. Látnod kellett volna mielőtt eljöttem... Sírt, mert elmegyünk. Fél, hogy találok valaki mást és akaratom ellenére beleszeretek és ott maradok. - Mondtam érdekes hangon a sírás visszatartása végett. Felálltam és az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam és megálltam a lépcső tetején. Anya rám nézett én pedig rá. - És elmondhatatlanul gyűlölöm azért, mert képes elszakítani életem legjobb dolgától, mert egy hülye ribanc "tanácsokkal" látta el, és naiv módon hitt neki fittyet hányva a lánya érzéseire és arra, hogy egyszerre két embert is tönkretesz!! Mert egy szívtelen, bunkó, naiv, szánalmas szülő!! - Ordibáltam sírva. - Leszarja, hogy a lánya számára csak az a fiú a fontos, mert megváltoztatta az életét és kibaszottul itt maradna! Mert egy szánalmas szülő mintapéldája!! Leszarja, ha tönkreteszi a lányát lelkileg, még én beleőrülök, hogy itt kell hagynom Ashton-t és a srácokat és minden érzésem a bűntudat, mert képtelen vagyok harcolni ellened!! Boldog vagy?!! Ezt akartad, nem igaz?! Destinyvel együtt, mert Ő annyira fontos, de én és az érzéseim le vannak szarva!! Gyűlöllek, felfogtad?!! - Rogytam össze a lépcső tetején. Mia átkarolt és magához ölelt. Én csak átkaroltam Őt és sírtam.
   Mia összepakolt helyettem, így készen álltunk... Készen álltak, hogy elmenjenek. De én nem... Apa lecsukta a csomagtartót én pedig csak álltam mellette. A léptek hangja felé kaptam a fejemet. Ashtonék. Gyorsan megfordultam és szinte felborítva Asht magamhoz öleltem. A srácok minket öleltek egy nagy burkot képezve körülöttünk.
- Hogy vagyok képes itt hagyni titeket?... - Kérdeztem halkan sírva. Csak szorosabban öleltek engem. Ashton-ban még mindig jelen volt a kétségbeesettség, a félelem, a szomorúság, a fájdalom. Hogy honnan tudom? Ismét éreztem a könnyeit...

Nem tudom hogy vagytok ti vele, de én még az írása közben is sírtam, pedig tudom mi jön ezután és azt is tudtam mit írok, mégis itt bőgtem a klaviatúra felett... Annyira nehéz elválasztani őket. 
 Ha tetszett csatlakozzatok az FB csoportba: You belong to me...(Ashton Irwin fanfic) , kommenteljetek, iratkozzatok fel és egyebek ;) <3 Love ya all,                                                                                                  Elizabeth M. Stowe

20.rész-"Kölcsön kenyér vissza jár."

Idővel a zene halkult és a srácok hangját sem hallottam. Megismertem a derekam köré fonódott két kezet. Megfordultam ölelésében és kezeim közé fogtam az arcát, majd egy kedves puszit adtam szájára.
- Tetszett? - Kérdezte mosolyogva.
- El nem tudod hinni mennyire. - Néztem barnás tekintetébe. Szemei csak úgy csillogtak, miközben az én sötétbarna szemembe nézett. Homlokán néhány izzadtságcsepp gyöngyözött, amihez haja is hozzátapadt egy kicsit. Fején haja teljesen kuszán meredeztek, de még így is tökéletes volt.
- És akkor induljon a buli! - Ordibálta Calum és odahúztak minket a pulthoz. - Szóval... - Nyújtotta el az 'ó' betűt.
- Tök mindegy Cal, Bailey's mindannyiunknak! - Szólt oda Jadenek Mikey.
- Bocs, de én nem iszom. - Mondtam megtéve egy kis lépést hátra.
- Sam, egy pohárkától semmi bajod nem lesz. - Húzott magához Calum és átkarolta a nyakamat. Ashton szimplán nevetett ezen.
- Egy pohár. Nem több. - Néztem kimértem Cal-re. Éreztem rajta az alkohol szagát. Ugh... Kikérték mind az ötünknek a pohár Bailey's-t. Pár pillanatig szemeztem a pohárkával, majd nagy levegőt vettem és számhoz emelve gyorsan lehúztam, majd letettem a pultra. Ashton magához húzva belepuszilt a hajamba. Nehéz éjszaka elé néztem...
   Calum ígéretét megszegve még két pohárral kért nekem is. Egy idő után éreztem, hogy a három pohár tartalma a fejembe száll. Kezdtem levetkőzni a gátlásaimat.
- Még egy? - Kérdezte Luke kicsit támolyogva.
- Uhmm, köszi nem. - Tiltakoztam felnézve rá. Kék szemei az alkohol hatására vibrálóan csillogtak.
- Naa, csak még egyet, kérlek. - Könyörgött.
- Luke azt hiszem valakinek józannak kellene maradnia. - Tájékoztattam egy kicsit ellépve tőle. Ashton-t kerestem. Calummal és Mikeyval "táncolt".
- Józan maradsz, ígérem.
- Én tényleg nem... már ez is megártott valamennyire. - Karját átvetette a vállamon és a pulthoz vitt.
- Még egyet. - Szólt oda, mire Jade egyből kiöntött még egy pohár tömény alkoholt. Bíztam abban, hogy magának kérte, de minden reményem elveszett amikor átnyújtotta nekem. Sóhajtva vettem el kezéből és ittam meg egy húzásra. - Látod? Nem is annyira nehéz. Szóval, még egy? - Kérdezte egyből.
- Talán később. - Mondtam és körülnéztem. Ashton nem volt abban az állapotban mint a másik három fiú, bár nem volt a legjózanabb. Egyszerre néztünk óránkra és meglepődtem az időn: 00:00 . Nem haboztam kívánni. Azt kívánom hogy... Mondtam magamnak. Ash átverekedte magát a tömegen és arrébb húzott.
- Még van huszonnégy óránk együtt. - Hajolt oda. Lassú cselekedetei engem hevességre késztettek - és persze az alkohol is - így félig-meddig erőteljesen magamhoz húztam és megcsókoltam. Karjait szorosan körém fonta, de én közelebb akartam tudni magamhoz, ezért a legeslegközelebb húztam magamhoz. Combjaink egymáshoz passzírozódtak és úgy csókolóztunk tovább.
   A plusz két pohár keverék által teljesen megszűntek a gátlásaim. Mérhetetlenül jól éreztem magamat. Nevetve táncoltam mind a négy fiúval. Ugyanakkor ez volt életem első igazán részeg éjjele, így eléggé szédültem, de ez eltörpült az előbbi mellett.
- Bevállalós üvegezés? - Súgta a fülembe Cal. Azért ennyi gátlásom mégis maradt.
- Kihagyom, kösz. - Fordultam vele szemben.
- Ashton is benne lenne. - Mondta.
- Nem, még így sem. - Ráztam a fejemet.
- Sam is beszáll! - Ordibálta boldogan Calum.
- Calum, süket vagy?!! - Böktem vállba kicsit se játékosan.
- Nyugi.. - Húzott oda egy kb. 8-9 fős csoporthoz. Akkor, abban a pillanatban leütöttem volna az első üveggel ami a kezem közé akadt volna...
   Reggel eléggé másnapos voltam. Az éjszaka további részeiből csak foszlányok és halovány foltok maradtak. A bevállalós üvegezés háromnegyedére már nem emlékeztem, de megnyugodtam amikor Ash mellkasán ébredtem. Nem próbáltam - és nem is akartam - felkelni, mutatóujjammal köröket rajzoltam kockás hasára, és kiélveztem puha bőrének tapintását. Kifújta a tüdejében tartott levegőt és nyöszörgött egy kicsit.
- Ashton! - Ordibált fel Calum kicsit sem kedvesen. Ash lassan felült és körülnézett.
- Mi van?! - Kiabált vissza.
- Húzd le a seggedet és segíts takarítani!!
- Ahhj... - Dőlt vissza és magára húzott. Én persze tudtam, hogy nem sokáig maradhatunk még így..
- Ashton bazdmeg! - Az egész ház Cal hangjától zengett.
- Kuss már! - Szólt vissza Ashton.
- Ha nem akarod, hogy én menjek fel érted akkor letolod a hátsódat és segíts ebben a rohadt takarításban, cseszd meg! - Erőt vet magán és ismét felült, és a szekrényhez sétált. Kivett egy pólót és magára húzta. Ezután elindult a földszintre és én is követtem Őt.
- Talán nem takarítással akarom eltölteni a péntekem, amikor a barátnőm ma megy el egy kibaszott másik kontinensre! - Állt meg Calum előtt, majd várt a válaszra, de nem kapta meg. Továbbment és fogott egy fekete zsákot. Szóval itt folytatódott a buli... - Fasszopó... - Morogta halkabban. Szóval ilyenek másnaposan...
- A többiek? - Kérdeztem Calumra nézve. Ő csak az emeletre vezető lépcsőre mutatott. - Hárman akarunk takarítani? - Kérdeztem karba tett kézzel.
- Amint látod... - Mondta egy kis flegmasággal a hangjában, de elengedtem a fülem mellett és betudtam a másnaposságának. Felsiettem a második emeletre és megálltam a két fiú ajtajai előtt.
- Most majd hasznát veszem ennek is... - Mondtam magamnak. Nagy levegőt vettem és egy nagyot fütyültem és rácsaptam az ajtajaikra. - Hemmings, Clifford! - Kiabáltam be hozzájuk.
- Sam... Menj aludni. - Nyögte  az ajtón túlról Michael. Benyitottam hozzá és elhúztam a függönyt.
- Jó reggelt. - Mondtam és átmentem Luke-hoz. Ott is megcsináltam ugyanezt. - Öltözz! - Szóltam , majd kimentem és megálltam a két nyitott ajtó előtt. Meg sem mozdultak. Volt egy ötletem. Lesiettem a másik két fiúhoz. - Kell két vödör hideg víz és Calum a gitárod is.
- Mit akarsz csinálni? - Kérdezte kiegyenesedve Ashton.
- Egy kicsit felfrissítjük őket.
- Calum? - Nézett Cal-re Ashton.
- Benne vagyok. Hozzatok vizet, addig én hozom a gitárt. - Megfogtam Ashton kezét és kihúztam a garázsba. Kerestünk két vizet és a kerti csapnál feltöltöttük őket hideg vízzel. Megkerestük Calumot és felmentünk az emeletre.
- A tiéd Michael, az enyém Luke. Calum te pedig ötre egy G dúr-t. - Bólintottak. Én és Ash bementünk a két fiúhoz. Calum visszaszámolt, és mikor az egyhez ért egy hangos G dúr-t kezdett el pengetni.
- Calum! - Morogták egyszerre. A vödör tartalma szinte egyszerre landolt rajtuk a két szobában.
- Csesszétek meg! - Ült fel Luke, mire kisiettem a vödörrel a kezemben. Még volt benne egy kevés. Azt hittem Michael jön ki a szobájából így lelocsoltam. De tévedtem, mivel Ashton volt. A szám elé tettem a kezem és próbáltam visszafojtani a nevetésem.
- Sam, jobb ha futsz. - Figyelmeztetett, mire sikítva lerohantam a lépcsőn. Kimenekültem a házból és a ház sarkoknál félve néztem ki. - Félsz valakitől? - Hallottam meg Ashton hangját mögülem. Futni akartam, de elkapott és a vállára "dobott". Még most is sikítottam, főleg mikor a kerti csapra csatlakoztatott slaghoz cipelt. A másik két ázott fiú már felkészülten várt. Ashton maga elé helyezett mire Michaelék megnyitották a csapot és a slagból rám spriccelt a víz. Ash a többiek mellé ment még én egy helyben állva tűrtem a vizet. Egy hirtelen mozdulattal megfordítottam a slagot és a négy fiúra céloztam.
- Kölcsön kenyér vissza jár. - Vigyorogtam rájuk.

Hii *-* Remélem elnyerte a tetszéseteket a 20.rész. És wii*--* túlléptük a 4000 oldalmegjelenítést és 16 feliratkozója van a blognak :33 Rég írtam így valamit is, szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm. Imádlak titeket *-* Hihetetlenek vagytok <3 Ha tetszett iratkozzatok fel, kommenteljetek és csatlakozzatok a(z) FB csoportba: You belong to me... (Ashton Irwin Fanfic) <3 
                                 E.M. Stowe
P.S.:Imádom ezt a gif-et XDDDDD

19.rész-Egy kis biliárd

Ahelyett, hogy felállt volna magára húzott. Az alhasán ültem, még Ő elterült az ágyon - alattam - . Ez számomra új és zavarba ejtő helyzet volt. Lehúzott magához és egy csókot kezdeményezett. Belementem a "játékába", hiszen hosszú ideig nem fogom látni. Mellkasán támaszkodtam közben, majd megkerestem kezeit és próbáltam felhúzni, mielőtt khmm... beteljesül a tegnap esti fantáziálásom. Megfogtam a kezeit és ülőpózba hoztam. Az ölében ülve nyaka köré fontam a karjaimat, közelebb húzva magamhoz. A levegő forrósodott körülöttünk, nem akartam, de a levegőhiány miatt el kellett húzódnom tőle. Hangosan ás nehezen vettük a levegőt. Gyakorlatilag még sosem volt ennyire intenzív csókom vele.
- Tudod, készülődnöm kellene. - Mondtam nagyokat szuszogva. Nyöszörgött egy kicsit. - Ashton, a srácok már tökre rákészültek a biliárdos programra. - Másztam ki az öléből. - Most pedig lefelé. - Nevetve felhúztam az ülőhelyzetéből és kitoloncoltam a szobából. Bezártam az ajtót és elővettem a táska mélyéről a szemfesték-palettámat. Sötét, füstös sminket készítettem és egy halványabb pirosas rúzst tettem fel, majd átöltöztem. Kivasaltam a hajamat és beálltam Ashton egész alakos tükre elé. Végignéztem magamon. Wow... Gyakorlatilag magamra sem ismertem, de végül is összesítve tetszett a végeredmény. Szóval ilyen nőiesnek lenni. Persze semmi pénzért nem térnék át egy ilyen stílusra, de úgy gondoltam, néha napján nem is annyira rossz, ha így öltözöm fel. Nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót, majd nekivágtam a lépcsőnek. Csak ne essek hasra, csak ne essek hasra.. Ezt ismételgettem magamban. Izgatottan álltam meg az első emelet és földszint közötti részen. Ismét vettem egy nagy levegőt és kifújtam, majd elindultam. Nem mertem rájuk nézni annyira zavarban voltam. - N-na? - Kérdeztem bátortalanul.
- Wow, csak... Wow. - Ámult el Ashton. Rájuk emeltem a tekintetemet.
- Csatlakozom. - Szólalt meg Luke.
- Ne bámuljatok már. - Nevettem. - Ez zavarba ejtő. - Takartam el az arcomat.
- Ne csináld már. - Nevetett Ash és megfogta a kezeimet, majd elemelte az arcomtól.
- Uhmm.. Szóval, indulhatunk? - Kérdeztem.
   A srácok úgy döntöttek inkább gyalogolunk, mivel ilyenkor egyikük sem marad szárazon. Csak úgy repestem az örömtől: négy atom részeg fiúra kellett figyelnem.
   Egy kivilágított sörözőbe sétáltunk be. Szorosan fogtam Ashton kezét. Luke mellettem jött és észrevettem, hogy még a magassarkúmban sem ütöttem meg egyikük magasságát sem. A biliárd asztal napra készen állt, senkit sem érdekelt az asztali játék, inkább iszogattak és beszélgettek. Ahogy körbenéztem Ashtonnak igaza volt. Mindegyik lány melle kint volt, a hideg ellenére miniszoknyában voltak, vagy iszonyat rövid ruhákban. Nem érdekelt, hogy nem passzolok a többi lányhoz, legalább különböző lehettem. Idővel a lábam is megszokta a sarok méretét.
   Talán másfél órája lehettünk ott és a "Muke" páros már harmadjára vesztett.
- Mindjárt jövök. - Szólt Ashton és a pulthoz ment. Megölelte a pult mögött álló lányt. Én persze kissé féltékenykedve néztem a történéseket.
- Oké, ez nem igazság. - Helyezte maga elé a dákóját Mikey. Én a biliárd asztal melletti falnak támaszkodtam és néztem a játékukat és Ashtonékat.
- Jó, akkor új felállás. - Sóhajtott Calum.
- Lestoppoltam Sam-et! - Hadarta Luke.
- Nem, én nem játszom. - Ráztam a fejemet.
- Pedig muszáj lesz. - Húzott magával Luke. Nagyot sóhajtottam még Calum és Mikey lepacsiztak egymással. Luke kortyolt egyet italából és visszahelyezte az asztalra.
- Azt sem tudom hogyan kell. - Nevettem. Luke a hajába túrt én pedig egy lopott pillantást vetettem Ashtonra és a pultos lányra... Tényleg otthon kellett volna maradnom.
- Gyere, segítek. - Húzott maga elé. A kezembe adta a dákót és a kezét az enyémre téve megmutatta, hogyan kell fogni. - Dőlj be egy kicsit. - Mondta és követte a mozdulataimat. - A fehérrel célozz meg egy színes, csíkos golyót. - Utasított én pedig kezei segítségével megcéloztam a lila-fehéret. Ekkor éreztem, ahogy Luke eltávolodik mögülem. Egyből megfordultam és Ashton állt az arrébb taszított Luke-val szemben. Ahogy rá vezettem a tekintetemet láttam arcán, hogy már nem józan. Nem úgy gondoltam, hogy holt kotta, de volt benne pár pohárnyi. - Neked mi a franc bajod van? - Kiabált Luke.
- Csak annyi, hogy láthatóan rámászol Sam-re! - Egy pillanatra Luke-ra, majd Ashtonra néztem.
- Akkor most nagyon mellé fogtál. Mivel te elmentél Jade-el beszélgetni muszáj volt új felállást csinálni. Sam pedig rohadtul nem tudta hogyan kell játszani, szóval lenyugodhatnál!... - Tájékoztatta Luke.
- Ashton, ne most cirkuszolj, kérlek. Nem történt semmi sem. - Nem volt szükségem a veszekedésre, főleg nem Ashtonnal. - Ha itt lettél volna láthattad volna, hogy tényleg nem történt semmi. - Mentegetőztem és egyik kezemmel  beletúrtam tincsei közé, még a másikat a mellkasára tettem. Szívverése lassan lelassult és visszaállt a normálisra. - Köszönöm. - Suttogtam és egy puszit adtam az arcára. - Luke, te pedig ne haragudj rá, oké? - Fordultam meg, és eltátogtam neki, egy "Tudod, hogy részeg..."-et. Bólintott és közelebb jött.
- Nincs értelme féltékenykedned. Ő is ugyanannyira a barátom mint Te, szóval... - Magyarázta Luke és kezébe vette a dákót.
- Játssz te. - Néztem Ashtonra. - Én pedig majd figyellek titeket. - Eresztettem felé egy mosolyt.
   Még egy óra telt el és Ashton már kiizzadta a megivott ital mennyiségét.
- Ha mellélősz, én fogok így játszani a te golyóiddal. - Bokszolta vállba Ashton Luke-ot. Nevettem Ashton megjegyzésén.
- Köszi, hogy érdekel a jövőm. - Nézett rám Luke.
- Nem engedném neki, nyugodj meg. - Kuncogtam és tovább néztem a játékukat. Idővel a söröző megtelt és Ashtonék beleuntak a biliárdba, szóval a zenegépben kerestek zenéket, táncra késztetve sok mindenkit. Az összes lány Calumékra vetett szemet - még Ashtonra is - . Ash elém állt és odanyújtotta a kezét. - Ohh, te táncolni akarsz? - Vontam fel a szemöldökömet.
- Eszem ágában sincs. - Nevetett. - Csak gyere. - Húzott magával a kis tömegbe. Mikey átnyújtott valamit mind a hármuknak, de csak én nem láttam. - Várj itt. - Vigyorogva egy puszit adott ajkaimra, majd eltűnt. Másodpercek alatt megismertem a dalt.
- If you're standing with your suitcase
But you can't step on the train
Everything's the way that you left it
I still haven't slept yet... - Hallottam meg Calum ismerős hangját. A dalválasztást Ashtonnak ítéltem, hiszen The Script szám volt.
- I'll leave the door on the latch
If you ever come back, if you ever come back
There'll be a light in the hall and the key under the mat
If you ever come back
There'll be a smile on my face and the kettle on
And it will be just like you were never gone
There'll be a light in the hall and the key under the mat
If you ever come back, if you ever come back now
Oh if you ever come back, if you ever come back... - Énekelték egyszerre én pedig széles mosollyal merültem bele a dalba és szűrtem ki Ashton hangját a többieké közül.

18.rész-De visszajössz?...

- Ha ott leszel hogyan fogsz próbálni velünk? - Kérdezte áttérve a bál témára.
- Bíztam benne, hogy majd segítesz ha visszajöttem. - Vigyorogtam.
- Jó, segítek. - Nevetett. - És segítek még valamiben... Ha így jössz ki fogsz lógni az ottani lányok sorából. - Vigyorgott.
- Taníts mester. - Forgattam meg a szemeimet játékosan. Mögém lépett és áttolt Ashton szobájába kotorászott valamit a táskámban amit Ashton hozott el.
- Tudom mit keresel! - Kiabált lentről Ashton. - A szekrényben van! - Folytatta.
- Kösz! - Kiabált vissza Luke és a szekrényhez ment. Kinyitotta azt és kivett belőle egy ruhazacskóba burkolt valamit.
- Félnem kéne? - Kérdeztem az előbb említett ruhadarabra bökve.
- Én sem tudom mi van benne. - Nevetett. Figyeltem ahogy lehúzza a cipzárt és megnézi a ruhadarabot. - Oké, hát uhmm...
- Nem ezt vártam. - Bámultam a fekete fűzőre amiben biztos kint lett volna mindenem.
- Nem is annyira brutális. Szexi. - Karolta át a nyakamat Ashton. A a szédítő illat most nem volt jelen inkább a pár három centes vodka szaga amitől a hányinger kerülgetett.
- Már bocs, de ezt biztos hogy nem veszem fel. - Löktem le magamról Ashton kezét.
- Az ottani lányok is így öltözködnek. - Érvelt Ashton a fűző mellett.
- De én nem vagyok ottani lány. - Válaszoltam.
- Sam. - Nézett rám én pedig Luke-ra néztem. Csendben figyelte a történéseket.
- Nem Ashton. Ezt száz százalék, hogy nem veszem fel. Még csak nem is az én stílusom.
- Egy kis újítás nem árt senkinek. - Nyalta meg alsó ajkát. Egyben volt szexi és visszataszító - az állapota miatt - . Luke az ágyra dobta a fűzőt és kisietett a szobából.
- Én lelépek egy ruhaüzletbe és veszek magamnak valami normálisat. - Indultam az ajtó felé.
- Csak próbáld fel. - Kérlelt és magához húzott, majd átölelt hátulról.
- Nem, és mielőtt elmennénk szerintem feküdj le aludni.
- Most mi bajod van? - Morogta.
- Az, hogy részeg vagy, Ashton. - Válaszoltam elhúzódva tőle. Megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.
- Csak egy kicsi ittam.
- Aha, persze. Feküdj le és józanodj ki. - Indultam le a lépcsőn. Ashton követett és próbált győzködni.
- Sam, nem annyira kényelmetlen mint amilyennek kinéz. - Ért le a lécsőn.
- Ashton, utoljára érlek meg rá, hogy feküdj le aludni. Ha nem vagy képes megtenni akkor ne számíts arra, hogy elmegyek. Oké? - Mondtam idegesen és felhúztam a bakancsomat.
- Oké... - Morogta és elindult.
- Köszönöm. - Szóltam oda és felvettem a kabátomat, majd sietve elindultam egy üzletbe.
   Az üzletben járkáltam és nézelődtem. Megakadt a szemem egy csőfarmeren aminek csipkés széle volt. Egyből lekaptam és keresgélni kezdtem valami felsőt. Egy fehér trikót választottam aminek az egész háta csipkéből állt. Talán képes lennék többször is felvenni. Kivágása mély volt és a mellrésznél kis strassz kövek voltak elhelyezve "csíkokban" lefelé a mell alatti részig. Kerestem egy hozzá illő fekete magassarkú csizma szerűséget. Meg akartam mutatni Ashtonnak, hogy nem kell tüdőszorító-fűző ahhoz, hogy egy lány szexi legyen.
   Halkan léptem be a házba, csak a nappaliból jött a halk tv zaja. Bementem hozzájuk.
- Ashton alszik? - Kérdeztem.
- Aha. -Válaszolta Mikey, mire kifújva a levegőt lehuppantam közéjük. - Mihez kellett két és fél óra? - Tért át másik témára és kuncogott.
- El sem tudod képzelni mennyit keresgéltem. - Magyaráztam. Ashton álmosan jelent meg az ajtóban. Halkan kuncogtam szétálló haján és nyúzott arcán.
- Mennyi az idő? - Kérdezte.
- Hét óra múlt. - Mondtam az órára pillantva.
   Ashton elment lezuhanyozni, hogy felfrissüljön én pedig addig beszéltem a többiekkel.
- De visszajössz? - Kérdezte Calum és Mikey egyszerre.
- Persze. Maximum másfél hónapot maradok. A decemberi Szalagavatón már itt leszek. - Löktem vállba Luke-ot. Egy kedves mégsem őszinte mosolyt intézett felém. Beletúrtam a hajamba és felálltam.
- Én felmegyek készülődni és azt hiszem... beszélek Ashtonnal. - Szóltam halkan és kisétáltam a nappaliból. Felmentem a zacskóimat markolászva Ashton szobájába. Ő akkor igazította meg magán a pólót. Uhh, korábban kellett volna jönnöm.
- Szóval mit vettél? - Sétált oda hozzám és átfogta a derekam én pedig nyaka köré fontam a karjaimat.
- Majd meglátod. Viszont csak, hogy tudd: most először és utoljára veszek fel ilyen cuccokat. - Kuncogtam.
- Na, Sam. - Könyörgött.
- Az még ráér... V-viszont szeretnék veled beszélni. - Nyeltem nagyot. Arrébb tettem a zacskókat és leültem az ágy szélére. Mellém ült és az arcomat fürkészte. - A tegnap este, amikor anyával összevesztem... - Ujjaim elfehéredtek, ahogy kezét szorítottam. - ... Ő mondott valamit. Amibe nekem még nincs beleszólásom... - Mondtam kissé remegő hangon, akadozva.
- Sam, térj a lényegre! - Sürgetett. Képtelen voltam elmondani neki, de muszáj volt. Már nem léphettem vissza.
- Ashton, m-mi... mi költözünk. - Mondtam fájdalmasan, elhaló hangon.
- K-költöztök? - Kérdezett vissza akadozva.
- Miami-ba. - Válaszoltam alig hallhatóan. - D-de...
- Mikor? - Heveskedett.
- A hétvégén... - Néztem szemeibe. Szemében riadtságot, csalódottságot és fájdalmat véltem felfedezni. A tekintete még egy nagy követ erősített a lelkemre és a lelkiismeretemre. -  ... de nem maradok ott örökre. - Érveltem kapkodva. - Amint betöltöm a tizennyolcat várok egy keveset és másfél hónap múlva itthon vagyok. - Fűztem össze az ujjainkat.
- Talán kibírom... - Sóhajtott. - ... ha nem kérem a lakcímedet. - Cirógatta ujjával a kézfejemet.
- Gondolom evvel elrontottam a hangulatodat. - Húztam el a számat.
- Nem! - Tiltakozott egyből. Persze tudtam, hogy lelomboztam Őt. Pont ezt akartam elkerülni... Nem akartam elmenni egy másik kontinensre nélküle. Másfél hónapra..
- Szerintem én itt maradok. Menj a srácokkal.
- Nélküled mi sem megyünk. - Dugták ki a fejüket az ajtófélfa mögül.
- Sam.. - Nagyot sóhajtottam és beleegyezően bólintottam.
- Ha fél órát tudtok várni. - Néztem rájuk. A három fiú dobogását lehetett már csak hallani amint lerohannak, de Ashton még mindig ott ült. Még csak nem is zavartatta magát. - Lefelé! - Mutattam az ajtó irányába.
- Ne már. - Nyafogott.
- De már. - Utánoztam. Megfogtam a kezét és próbáltam felállítani, de meg sem mozdult, csak nevetett avval az idióta nevetésével.

A héten valamikor unatkoztam és egy tök szexi képet szerkesztettem :D Úgy volt, hogy design átalakítást csinálok és ez lesz a "fejléc" - mondjuk hosszúkás lett volna bal oldalt - , de nem jól sült el így ott áll a mappámban használatlanul, pedig imádom és annyira ahhw *-* Tök jól megszerkesztettem. :DD Ego pls :'D 
   Remélem tetszett a rész, igazából felvételi után így délután gyorsan összedobtam, reménykedem, hogy nem lett annyira összecsapott munka..
                                      Love ya all,
                                 Elizabeth M. Stowe  

17.rész-El fogom mondani...

*Sam Szemszöge*

Már elég késő lehetett mikor fokozatosan süppedt be az ágy mellettem. Ashton közelebb feküdt hozzám én pedig erőt vettem magamon és megfordultam. Kinyitottam a szemeimet és Ashton barnás tekintetével találkozott az enyém.

- Azt hittem alszol. - Motyogta szinte alig hallhatóan.

- Egy ideje már nem. Semmi kedvem nincs bemenni Destinyhez az iskolába... - Halkan felkuncogott. - Luke-nak már idegrohamai vannak, ha összezörrenünk, khmm.. idézem:"Ha valami bajod lesz Ashton kiherél." - Nevettem mérsékelt hangerővel

- Az utolsó évedben viselkedned kellene. - Vigyorgott.
- Mintha ti jól viselkedtetek volna. - Hunytam le a szemeimet. Egyik pillanatról a másikra váltak szemhéjaim ólom súlyúvá.
- Jó éjt, gyönyörűm. - Suttogta és egy puszit adott a homlokomra. Kifújtam a tüdőmből a levegőt. Mikor a lábam az Ő fedetlen lábához ért kipattantak a szemeim - hála égnek Ő nem látta - . Eszembe jutott a kis képzelgésem a kanapén. Idegesen az ajkamba haraptam, majd beszívtam Ashton mámorító illatát. Lehunytam a szemeimet és visszaaludtam.
  Reggel kopogásra ébredtem.
- Sam, ha nem kelsz fel három percen belül elkésünk! - Szólt Luke az ajtó másik oldaláról. Felültem. Ashton már sehol sem volt, majd arra gondoltam biztos lent van. Kimásztam az ágyból és körülnéztem. Ashton egyik trikója volt az ágyra terítve. "Remélem egyforma a méretünk" Állt a kis cetlin. Egyforma,mi?... Gyorsan lekaptam az én pólómat és felvettem Ashton trikóját. Örültem, hogy fekete melltartó volt rajtam, így nem ütött el a felsőtől. Gyors léptekkel vágtattam le a lépcsőn, de rá kellett jönnöm, hogy van még egy emelet. Ahh... Kettesével lépkedtem a lépcsőn. A lengőajtó felé mentem és belöktem azt. Calumék ott ültek és beszélgettek.
- Úgy látszik nem egyforma. - Célzott a trikó méretére. Luke az asztalra dőlve nevetett.
- Már, hogy a francba lenne egyforma méretünk, Ashton? - Kérdeztem értetlenül. - Nagyobbat esetleg nem találtál? - Kérdeztem szarkasztikusan.
- Nagyobb kell? - Kérdezett vissza vigyorogva.
- Igen, hogy a fejed köré tekerjem. - Vigyorogtam vissza rá. Gyorsan megreggeliztem.
- Ashton nem mondod el neki? - Kérdezte Luke vihogva. Ashtonra néztem.
- A te kis barátod bemászott hozzátok azért, hogy elhozza pár cuccodat. - Meglepődtem.
- Te... Hogy... Hagyjuk. - Nevettem és egy puszit adtam Ashton arcára.
- Mennünk kéne. - Fújta ki a levegőt Luke. Felsóhajtottam és követtem Luke-ot. Felvettük a cipőnket és a kabátunkat, én pedig megfordultam. Ashton lehajolt hozzám és egy édes csókot kezdeményezett. Karjaimat nyaka köré fonva tartottam lent magamnál. - Khmm... - Köszörülte meg a torkát Luke.
- Jó, jó.. - Sóhajtottam és hátraléptem. Vállamra kaptam az Ashton által elhozott táskámat és kiléptünk az ajtón.
  Hosszasan beszélgettünk Luke-val és észre sem vettük, hogy már az iskolában vagyunk.
- Igazi designer póló.. - Jegyezte meg szarkasztikusan Destiny.
- Még így is jobb stílusom van mint neked, már bocs. - Néztem rá cinikus mosollyal. - És kényelmesebb mint egy olyan póló amiből kint van a fél csöcse az embernek... Oops, az nem lehet kint ami nincs.. Próbálkozni szabad. - Elégedetten álltam a letaglózott Destiny előtt. Próbált visszavágni, de nem tudott mit mondani. Én pedig büszke voltam magamra. - Majd legközelebb. - Szóltam utána és a falnak dőltem. Luke hangosan nevetni kezdett.
  Utálom a végzős megbeszéléseket... Csupa unalmas dolog.
- Szóval a jövő héten kezdődnek a szalagavató próbái - Egy pillanatra ledermedtem. Szóval lemaradok róla... A szemeimet mardosták a könnyek. Annyira akartam ezt a bált. Táncolni az általam választott fiúval. Ashtonnal... - A tavalyi helyzetet elkerülve... Khmm, Luke... - Luke felnevetett. Én persze arról is lemaradtam. Nm láttam Ashton-t táncolni a szalagavatóján... - ... a végzősök szigorúan csak az iskola diákjai közül választhatnak párt. - Halk morajlások hallatszottak a teremben. Szóval Ashtonnal sem táncolhattam volna... Luke átkarolta a vállamat.
- Te, én, bál. Hmm? - Viccelődött, mire felnevettem. Még Luke is jó táncpartner lehetett volna. Végül is a barátom.
- Nem lehet... - Mondtam halkan.
- Miért? - Kérdezett vissza.
- Majd később elmondom.
Kilépve az iskolából egyből megláttam Mikeyékat. Luke mellett sétáltam.
- Ígérd meg, hogy nem mondod el egyik fiúnak sem. - Kötöttem a lelkére, mire bólintott. - A hétvégén költözünk... - Mondtam halkan. - Luke félrenyelte az energiaitalát és köhögni kezdett.
- Hogy mi?! - Kérdezett vissza. - Az három nap múlva van. - Képedt el. - Mikor akartál szólni nekünk? Az indulás előtt megdobod Ashton-t egy sms-sel, hogy elköltözöl? - Háborgott. Próbáltam csitítani, de nem nagyon akarta befejezni.
- Én nem... Nem tudom hogy mondjam el neki.
- Az már a te dolgod. - Vetette oda kissé sértődötten.
- Luke kérlek... - Szóltam utána, de elengedte a füle mellett. Már nem kezdhettem el magyarázni neki, mivel már Calummal beszélgetett. Ashtonhoz léptem miközben Luke-ot néztem.
- Összevesztetek? - Kérdezte egy puszit adva a homlokomra.
- Nem. - Válaszoltam kurtán és elindultam. Még a többiek beszélgettek én és Luke csendben sétáltunk a társaságban.
- Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk biliárdozni? - Tért át másik témára.
- Miért nem hétvégén? Ohh, akkor...
- Lucas Robert Hemmings, ha nem maradsz végre csöndben esküszöm megetetem veled a karkötőidet! - Szóltam rá idegesen.
- Rossz napod volt? - Kérdezte Calum.
- Rossz hétv...
- Luke cseszd meg! - Kiabáltam rá. Nem neki kellene utalgatni a hétvégére.
- Most már érdekel... Szóval miről van szó? - Kérdezte Ashton. Abban a pillanatban tényleg azt hittem, hogy lenyomom a torkán a karkötőket.
- Lényegtelen. - Válaszoltam gyorsan.
- Aha, lényegtelen, mi?..
   Megálltam Luke szobájának nyitott ajtajánál.
- Direkt csináltad? - Kérdeztem úgy, hogy a többiek ne hallják.
- Ha te nem, majd én elmondom. - Emelte fel az ágyáról pólóját. Még csak most vettem észre, hogy félmeztelenül állt ott. Áthúzta fején a fekete anyagot és beletornázta a kezeit.
- El fogom mondani neki. Holnap beszélek vele. - Mondtam és a lépcső felé néztem.
- Ígéred? - Kérdezte egy kis gyerekességgel a hangjában.
- Igen. - Bólintottam.
- Szóval akkor sem a Szalagavatón sem a Búcsú-bálon nem leszel itt? - Kérdezte a tükör felé fordulva.
- Itt leszek, de most pár hétig ott fogok maradni.

16.rész

Hazaérve lerúgtam a cipőmet és az emeletre igyekeztem.
- Hova-hova kisasszony? - Hallottam meg anya hangját mögülem. Fújtatva megfordultam.
- Szerinted?... - Válaszoltam bunkón. - Igazán beszélgetni akarsz? Mert én nem és szerintem mindketten jobban járunk, ha az én ötletemet választjuk, szóval helló. - Vetettem oda és megindultam tovább.
- Nem tűröm ezt a hangnemet Samantha! - Megfordultam és áthelyeztem a súlyomat a jobb lábamra.
- Egyéb óhaj-sóhaj? - Húztam fel a szemöldökömet. És egy "szállj le rólam" fejet vágtam.
- A nappaliba, most! - Mondta erőteljesen.
- Aha, nem. - Értem a lépcső tetejére.
- Amy, ha nem szeretne akkor ne jöjjön ide.. Csak beszélgetni akartam. - Hallottam meg Destiny hangját. És a pumpa még jobban felment bennem.
- Na jó, te takaródsz ki a házból, vagy a hajadnál fogva rángatlak ki. Választhatsz...
- Samantha Ross!!
- Ohh, el is felejtettem te vagy a védőangyalkája? - Néztem anyára. - Igazán leszállhatnál rólam, mert rohadtul nem érdekelsz. Te meg.. Játszod itt az ártatlant, mintha nem is csináltál volna semmit. Csak úgy megsúgom, két másodperced van, hogy kihúzz a házból vagy esküszöm én viszlek ki. - A két másodperc hamar eltelt így én anyát a konyhába zártam - mivel más lehetőségem nem volt - , majd elkaptam Destiny fölsőjét és kifelé kezdtem húzni.
- Eressz el! - Kiabálta.Kinyitottam az ajtót és nagyot lökve rajta kitaszítottam az ajtón. Utána dobtam a kabátját és a cipőjét.
- Sam! - Felkaptam a fejem az ismerős hangra. Ezt nem hiszem el... Ki más, mint Ashtonék?.. A legjobb pillanatban.
- Csak ne kezdj hegyi beszédbe, abból hallottam eleget. - Néztem Ashtonra. Destiny feltápászkodott, felhúzta a cipőit és elment. - Gyertek. - Intettem a házra. Követtek, majd levették a kabátjukat. - Menjetek fel a szobámba, mindjárt megyek utánatok maximum egy öt perc. - Ashton egy édes puszit hagyott ajkaimon, és felvezette a többieket én pedig kiengedtem anyát.
- El mondanád mire volt jó ez?!! - Ordibált teli torokból.
- Kérdezd Őt.. Ohh,várj, most dobtam ki. Oops, bocsi. - Vetettem oda egy állmosolyt.
- Ha te így, én is így... A vacsoránál akartam elmondani, de látom addig nem várhat: három nap múlva költözünk, szóval készülj a hétvégére. - Jelentette ki széles vigyorral. Költözünk?!!
- Te tényleg ennyire elvetemült vagy?! Azért, hogy Ashton meg én ne legyünk együtt költöznél? - Kerekedtek ki a szemeim.
- Méghozzá Miami-ba. - Mondta még mindig vigyorogva. Annyira szánalmas anyám van...
- A faszt költözünk Miami-ba! - Anya keze nagyot csattant az arcomon, a fejem pedig elfordult.
- Sam! - Szólt Ashton a lépcső tetejéről. Ránéztem könnyes szemeimmel. Égett az arcom és gondoltam, hogy tenyérlenyomata ott éktelenkedik az arcomon. Legszívesebben most visszaadtam volna, de nem volt hozzá lelki erőm. Ez az egy pofon elvette minden mentális erőmet. Ashton sietősen lekocogott hozzám és szoros ölelésébe csomagolt. Átölelve áztattam könnyeimmel pólóját. - Calum! - Szólt fel, mire mindhárman lejöttek. - Megyünk. - Anya meglepődve nézett végig a másik három fiún, leginkább Mikey-n képedt el. A haját bámulta... Ashton előre küldött a cipőmért és a kabátomért, még Ő testével anya útját állta. Amint észrevette, hogy nyílik a bejárati ajtó utánunk sietett és becsapta maga után azt. Egyből átkarolta a vállamat és magához húzott. Lehajtottam a fejemet és csendben könnyeztem. Sírásnak nem neveztem volna, hiszen csak a könnyeim hullottak. Mia felismert minket és odasietett.
- Minden rendben? - Kérdezte elém állva. Bólogattam, majd letöröltem a könnyeimet és leereszkedtem hozzá.
- Figyelj, te most szépen hazamész és nem kell törődnöd anyával. Én pedig később hazamegyek.
- Rendben. - Mondta, majd megöleltem és tovább ment.
- Te tényleg még ma vissza akarsz jönni? - Kérdezte Ashton.
- Nincs más választásom.
- Nálunk is elég hely van. - Válaszolta egyből.
- Erre semmi szükség, Ash. - Néztem fel rá. Figyeltem ahogy beszélt. Pontosabban a gödröcskéit beszéd közben. Annyira tökéletes volt még egy kis erőfeszítés nélkül is.
- Ez nem ajánlat akart lenni. - Nézett rám. Kifújtam a levegőt és a többiekre néztem.
- Rendben.. - Egyeztem bele és zsebre dugtam a kezeimet. Ashton piszkálás képen hideg ujjperceit a tarkómhoz nyomta. Más helyzetben már rég megfenyegettem volna valami nevetséges dologgal, de most nem volt hozzá kedvem. Tombolt bennem az utálat anyám iránt... Belépve Ashtonék házába levettem a kabátot és a cipőmet, majd követtem Őket. Még sohasem voltam Ashtonéknál... Luke-ék már előre kiválasztottak valami akció filmet. Végül is... Kiélhetem az agresszív fantáziámat közben.
  Szorosan bújtam Ashton-hoz és szemeim a tv-t pásztázták. Az elején minden figyelmem a filmre irányult. Ashton jobb kezével vagy a karomat, vagy az oldalam cirógatta, kellemes bizsergő érzést nyújtva. Szemeim a képernyőről Ashton iszonyat nagy kezére vándorolt és ujjait vizslattam. Végigmértem a bőr- és gumikarkötőket a csuklóján. Akkor volt időm megjegyezni minden egyes testrészét. Miután jól szemügyre vettem a kezeit a combját és a lábát kezdtem elemezni. Ugh, annyira tökéletes... Kezem a derekát karolta, át a hasán. A lényeget fixíroztam és kirázott a hideg néhány gondolatomra. Szemeim sokáig legeltettem ott, majd visszavezettem a tv-re és lassan elaludtam.
  *Ashton Szemszöge*
A film végére Sam elaludt. Hosszú percekig néztem ahogy szorosan nekem dőlve, engem karolva szuszog.
- Felviszem. - Suttogtam a többieknek. Bólintottak én pedig óvatosan az ölembe húztam és felálltam vele a karjaim között. Lassú, megfontolt léptekkel sétáltam, miközben Sam a nyakam köré fonta karjait. A harmadik emeletre érve benyitottam a szobámba és nehézkesen becsuktam magam mögött az ajtót. Lefektettem az ágy egyik oldalára és betakartam, majd halkan elhagytam a szobát és az emeletet. Visszamentem Calumékhoz és lehuppantam az előbbi helyemre.
- Uhmm, ne vedd tolakodásnak vagy valami, de... Mi történt mielőtt szóltál volna nekünk? - Kérdezte halkan Michael. Magam elé képzeltem a jelenetet és haboztam, hogy tényleg elmondjam-e nekik.
- Hát, uhh.. - Beletúrtam a hajamba és csendben ültem. - .. Szóval az történt, hogy mikor kimentem a szobából, hogy megnézzem minden rendben-e, szóval... mikor a lépcsőhöz értem Amy megütötte Sam-et. Én pedig ezer százalék, hogy nem hagytam volna ott. - Mondtam bizalmasan, mintha féltem volna, hogy valaki meghallja.

Facebook csoport

Hii *-*
 Szóval rávettem magamat, hogy megcsináljam a blognak a facebookos csoportot. Remélem nem feleslegesen készítettem és sokan csatlakoztok majd <3 Számítok rátok ;)
  Link: Facebook csoport                                                                                            
                                                  Love ya all,Elizabeth M. Stowe

15.rész-Tornaóra

- Azt hittem végleg leléptél. - Fejezte ki nem tetszését.
- Ohh, nincs olyan szerencséd. - Válaszoltam és ledobtam a cuccaimat az egyik padra, majd öltözni kezdtem. Már a tesi cuccomban hagytam el az öltözőt.
- Csendben ölted meg? - Csapódott hozzám Luke. Elnevettem magamat a kérdésén.
- Belefojtottam a wc-be. - Néztem rá teljesen komolyan, persze Ő nevetni kezdett. Nevetése betöltötte a tornatermet. Jókedvem elszállt amint megláttam bevonulni Destiny-t egy nagyon-nagyon - nagyon - rövid torna nadrágban. - Ughh... - Fordultam el.
- Ne is törődj vele. - Vállat vontam és próbáltam nem figyelni idegesítő hangjára. A hangos, fülsüketítő sípszó jelezte, hogy a tanár úr megjött. Mindenki tornasorba állt. Fél szemmel hátrafordultam és láttam amint Luke eléggé kilógott a sorból magasságával. Vágta a fejeket én pedig alig bírtam visszatartani a nevetésem. Lehajtott fejjel kuncogtam. Úgy látszik Luke minden vágya, hogy szaktanárit kapjak.A kezeimet a hátam mögé dugva bemutattam neki.
- Hemmings, kapja le a karkötőit, most! - Szólt Luke-ra, aki gyorsan háta mögé dugta a kezeit.
- Milyen karkötők? - Vigyorgott érdekesen. Engem elkapott a nevetőgörcs és még mindig lehajtott fejjel, a nevetéstől remegő vállal álltam ott.
- Ross, mi ennyire vicces? - Szólt rám. Mindenféle módon próbáltam visszafogni a nevetésem.
- S-semmi. - Annyira próbálkoztam visszatartani, hogy beszélni is alig bírtam.
- Hemming, a karkötőket!
- Hemmings. - Javította ki a tanárt. Úgy látszik Őt nem is érdekli, hogy tanárral beszélt. Mr.Smith-nek elege lett, így figyelmen kívül hagyta Luke-ot.
- Öt kör futás! - Parancsolta Mr.Smith. Lassan neki indultam bevárva Luke-ot.
- A bőrödbe varrva? - Nevettem. Ő is halkan kuncogott. Körülnézve sehol sem láttam Destiny-t. Ha hozzányúl a cuccaimhoz én megfejelem...
   Gyorsan beszöktem inni pár korty vizet és meg is néztem a cuccaimat. Mindenem megvolt, kivéve egy dolgot. Idegesen rántottam ki az összes ajtót.
- Destiny, hol a nyakláncom?! - Ordítottam rá.
- Miről beszélsz? - Játszotta az álszentet. Kimérten elé sétáltam.
- Hol az a kibaszott nyaklánc?... - Morogtam idegesen.
- Fogalmam sincs. - Viselkedésére megfeszült az állkapcsom és biztos voltam benne, hogy felpofozom.
- Tudom, hogy te vetted el. Másnak nem állna szándékában. És csak te láttad hová tettem.
- Paranoiás vagy, Sammy. - Vigyorgott rám. - Ohh,várj... Mégsem. Sosem kapod vissza a kis nyakláncodat és egy kis idő után Ashton úgy fogja tudni, hogy eldobtad a nyakláncot. - Az agyam elborult és nekilöktem a falnak.
- Hol az a kicseszett nyaklánc?! - Kiabáltam rá. Luke körbefonta a csuklómat és maga mellé húzott.
- Valahol a suli melletti tóban. - Ahogy felfogtam mit mondott kirángattam a csuklómat Luke keze közül és elrohantam. Szinte mindent az a nyaklánc jelentett.
  *Luke Szemszöge*
Ahogy Sam kirohant én az öltözőbe mentem a telefonomért és felhívtam Ashton-t. Elmondtam neki mindent a nyaklánccal kapcsolatban és azt is, hogy beszélnie kell Sammel.
-...Az iskola mellett van egy tó. Destiny azt mondta, bedobták oda. Attól tatok Sam odament megkeresni.
- Sietek. - Mondta sietve, majd letette a telefont. Visszamentem a terembe és a vihogó Destiny-re néztem.
- Neked muszáj volt elbasznod a mai napját is, igaz?! - Hangom betöltötte az egész termet. Mr.Smith eltűnt, bizonyára az igazgatóért ment, szóval kedvemre ordibálhattam vele.
- Szegény, védtelen Sam... Nem tudom sajnálni,bocs.
- Rohadtul leállhatnál!
- Miért pont Őt véded ennyire? - Kérdezte vigyorral az arcán. Én értetlenül álltam a teremnek a közepén. Mindenki kíváncsian és idegesen nézte mi lesz a következő lépésem.
- Csak nem féltékeny vagy? - Húztam fel a szemöldökömet. Egy pillanatra meglepődött.
- Rá? Ugyan kérlek. - Dobta hátra a haját.
- Örülnél ha olyan lehetnél mint Ő... - Válaszoltam habozás nélkül.
- Valld be, hogy tetszik neked. Tudom, hogy szerelmes vagy Sam-be.
- Soha nem hajtanék rá a barátom barátnőjére. Szóval eléggé benézted... - Válaszoltam visszafogottan.
  *Sam Szemszöge*
Leültem a tó partjára és felhúztam a lábaimat. A karjaimmal körül öleltem az említett végtagjaimat és a térdemre hajtottam a fejemet. Abban bíztam, hogy a madarak halk és elhaló csicsergése megnyugtat. Arról álmodoztam, hogy a tó hirtelen kiköpné a nyakláncomat, egyenesen elém. De ez nem történhetett meg... Hiszen egy tó nem tud köpködni. Ha Destiny tényleg azt hazudja Ashtonnak, hogy a tóba dobtam a nyakláncomat én magam ugrok a tóba... Ashton biztosan haragudna amiért elvesztettem. Összeszorítottam a szemeimet, próbáltam visszatartani a könnyeimet. Tegnap óta érzékenyebb, lobbanékonyabb vagyok... Ezt teszi az itteni levegő. Egy kéz lassan fonódott az enyém köré.
- Nincs kedvem beszélgetni, Luke. - Mondtam letörten. Most még Luke vigasztaló beszéde sem tudott volna jó kedvre deríteni.
- Figyelj, az csak egy nyaklánc... - Meglepődtem Ashton hangja hallatán.
- Az nem csak egy nyaklánc volt. - Motyogtam még mindig ugyanabban a pózban, Ő pedig leült mellém.
- Sam, az semmit sem tud elmondani az érzéseimből, ellenben velem. Akár több tíz darabot is csináltatok, ha kell. - Magamon éreztem tekintetét és szinte átégette a testemet. Felemeltem a fejemet és ránéztem. Barnás szemei csillogtak, még ajkán megértő mosoly csüngött. Egyik lábát felhúzta magához és jobb kezét azon pihentette, még a ballal támaszkodott a teste mögött. Közelebb ült és magához húzott. Én oldalához bújtam és átöleltem a mellkasát. - Tudod mit? - Kérdezte megtörve a csendet.
- Hmm? - Néztem fel rá.
- Most visszamegyünk és én is egész nap veled leszek.
- Uhmm...?
- Majd azt mondom sulilátogatásra mentem. Hiányzott az iskola bla,bla,bla... - Halkan kuncogtam. - Így jó?
- Ühüm. - Dünnyögtem. Ashton feltápászkodott és engem is felsegített. Leporoltam magamat leszedve a leveleket a hátsófelemről. Ashton kifejezetten viccesnek találta, hogy egy levél eléggé ragaszkodik a fenekemhez. Végül leszedtem azt az egy levelet is. Bementünk a tornaterembe ahonnan hangos vita hangjai szűrődtek ki. Destiny, Luke, Mr.Smith és az igazgató. Megfogtam Ashton kezét és bementünk a terembe.
- Mrs.Ross megvan a nyaklánca? - Kérdezte az igazgató.
- Nincs, de ha megtalálom esküszöm lenyeletem avval a... - Ashton a számra tapasztotta a kezét és a fülemhez hajolt.
- Nyugi... - Suttogta, majd elvette a kezét. Luke elindult felénk és megállt mellettünk.
- Eltudná mondani kulturáltan?! - Kiabált Mr.Mendler. Ashton már nyitotta a száját, de rátapostam a lábára.
- Kulturáltan? Ohh, hogyne. Lenyomom a torkán az Ashtontól kapott nyakláncot. Megfelel? - Néztem Mr.Mendlerre.
- Erről a láncról beszélsz? - Lóbálta Destiny a nyakláncot maga előtt. Kicsúsztattam a kezemet Ashtonéból és elindultam Destiny felé. Pár lépés után Luke utánam kapott, Ashton pedig elém állt. Kisimított pár tincset az arcomból és a szemeimbe nézett. - Ohh, romantikus groupen.
- Anyád groupenezett mikor valahogy össze hozott egy akkora selejtet mint te!! - Ordibáltam átnézve Ashton válla felett.
   Még én a terem egyik szegletében Destiny a másikban. Öt fiú állt körül és ennyien fogtak le mikor próbáltam megtépni Destiny-t.

14.rész - Surprise, Bitch!

Pár pillanatig csak néztem Őt ,majd megfordultam és továbbmentem. Anya felzár a padlásra, ha hazamegyek.
  Lassan andalogtam hazafelé, majd mikor odaértem megálltam az ismerős ajtó előtt és előkerestem a kulcsaimat. A zárba dugtam és benyitottam. Becsuktam magam mögött az ajtót és beljebb mentem. A ház rendetlen volt. Mindenhol "ELTŰNT!" feliratú lapok voltak szétdobálva az én képemmel. Ez... Nem számítottam volna erre.
- Anya! - Kiáltottam.
- Sam?! - Jött egyből a hang az emelet felől. Pár másodperc elteltével anya már a lépcső tetején állt. - Sam! - Szaladt le a lépcsőn és ölelésébe zárt. Meglepődve öleltem vissza. Egy kis idő után elhúzódott és végigmért. - Sam... - Nézett szemeimbe fájdalmasan.
- Anya... Én sajnálom... Nem akartam elszökni. - Könnyeim eláztatták a hideg arcomat. Újra magához ölelt és vigasztalóan a hátamat simogatta. - Nem gondolkodtam. Csak el akartam tűnni... - magyaráztam tovább. Ő csak csitítgatott és nyugtatgatott. Miután megnyugodtam letöröltem a könnyeimet és anyára néztem.
- Hol voltál? - Kérdezte higgadtan, bár néha megremegett a hangja.
- Chrissyéknél. El akartam menekülni innen, és Chrissy is hiányzott. - Anya finoman felnevetett. Értetlenül álltam előtte.
- Olyan vagy mint a nagynénéd. - Mosolygott rám. - Alig volt tizenhat mikor elszökött Angliába a gyermekkori barátnőjéhez talán négy-öt napra. - Én is elmosolyodtam, majd megöleltem.
- Abban bíztam, hogy a padlásra zársz ezek után. - Kuncogtam.
- Éhes vagy? - Kérdezte eltérve a témától. Bólintottam egyet, majd követtem a konyhába. Ínycsiklandó illatok forgataga lepte be a fehér konyhácskát. Az ajtóban állva ismét felmértem a fehérre mázolt falakat, az ugyanilyen színű pultokat és fali szekrényeket, a pult tetejének márványos borítását. Két hét alatt elszoktam ettől a háztól. Másnak tűnt minden. Átmentünk az ebédlőbe és leültünk beszélgetni miközben meguzsonnáztunk. - Viszont holnap ugyanúgy kell menned iskolába. - Felsóhajtottam és bólintottam. - Destiny majd segít az anyagokban. - A kezemben meg állt a villa és ránéztem.
- Arra várhatsz. - Váltottam át flegma stílusba. - Nincs az az Isten, hogy én avval tanulgassak.
- Múltkor volt itt. Elmondta, hogy mi van veled az iskolában... Azt, hogy mi van Ashtonnal és Luke-val és veled. - A villát ledobtam a kezemből és nagy csörömpöléssel a tányérra esett.
- Ezt te sem gondoltad komolyan, anya. Te tényleg... Tényleg az Ő pártját fogod?! Nem fogod fel, hogy miatta léptem le?! Mert kitalálja a szarságait és te meg hiszel is neki! Te jó ég...
- Nincsenek rád jó hatással. - Felálltam az asztaltól és az ajtó felé mentem.
- Ebből már most elegem van. Két hét és nagykorú leszek.. Azt csinálok majd amit akarok és rohadtul nem lesz ahhoz közötök, hogy kivel vagyok, hol és mikor. - Indultam el felfelé. Fel tudtam volna robbanni a helyszínen.
- Anya, megjöttem! - Hallottam meg Mia hangját. Egyből megálltam és megfordultam. Elindultam az előszoba felé. - Sam! - Sikoltott fel és szorosan magához ölelt. - Merre voltál? - Kérdezte egyből.
- Chrissyéknél voltam. Nemrég értem haza.
- Ashton-nál is voltál már? - Kérdezte felakasztva a dzsekijét.
- Igen. Ashton-nál is jártam. - Emeltem ki Ash nevét.
- Szóval elmondta, hogy Destiny volt itt... - Mondta halkan. Bólintottam és beljebb mentünk.
- Végül is se gáz, hogy a csaj teljesen hülye...
- Samantha Ross azonnal fejezd be! Destiny segíteni akar neked, te meg így kezeled Őt!
- Miért nem fogadod egyből lányodnak?! Végül is ha ennyire isteníted Őt mi lenne jobb ötlet?!
- Aggódik érted!
- Aggódik a fas... - Mia a számra tapasztotta a tenyerét. Nehezen lehámoztam ujjait, majd még mindig a kezét fogva anyára néztem. - Nem tudod milyen. Azt sem tudod mit művel az iskolában. Ha aggódna értem nem ribancozott volna le szépen szólva.
- Igaza van, anya. A másik ötleted pedig baromság... - Állt mellém Mia is. Ilyenkor jó egy húg. Általában mellém állt és kitartott mellettem.
- Ne szólj bele Mia. Majd ha annyi leszel mint Sam.
- Bezzeg, hogy most nem áll melléd már egyből leszólod a lányodat? Te jó ég... Inkább felmegyek. - Fordultam sarkon. Hallottam ahogy Mia is követ. Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra. - Annyira kikészít... Az első pillanatokban tökéletes volt, most meg ezt csinálja!... - Mérgelődtem tovább.
   Egész délután a szobámban gubbasztottam. Felszedegettem a telefonom darabjait. Kicseréltem a SIM kártyámat a régivel. A két hétben egy kis diákmunkával szert tettem egy kis pénzre, amiből telefont vettem magamnak. Csak akkor mentem ki mikor apa is megjött. Beszéltem vele egy kicsit, majd visszavonultam.
- Vacsora!! - Kiabált anya. Miával egyszerre léptünk ki a szobánkból. Lekocogtunk a lépcsőn és helyet foglaltunk. Anya és apa a két asztalfőnél még én és Mia egymással szemben. Csak apa és anya beszélgettek. Én gyorsan akartam végezni, ezért gyorsan "belapátoltam" a vacsorámat. Szó nélkül felálltam és a mosogatóba tettem a tányért, majd fel az emeletre. Hosszasan lezuhanyoztam és visszamentem a szobámba. Órákon keresztül néztem a plafont, végül sikerült elaludnom.
   Amikor megszólalt az ébresztő fájdalmasan felnyögtem. Elszoktam ettől...
 Nehezen, de időben elkészültem. Az ismert fekete farmer és a kedvenc The Script-es pólóm volt rajtam. Nem köszöntem el senkitől csak elviharzottam otthonról.Megnyugodtam mikor megláttam a kis csapatot az utcánk sarkán. Kissé paráztam, hogy egyedül kell bemennem. Mikor odaértem félénken álltam meg Ashon előtt aki nevetve egy kedves puszit adott a szám sarkába. Beszívtam a levegőt és kezemmel bátortalanul kerestem meg Ashton-ét.
  Út közben mindannyian bombáztak a kérdéseikkel a két hetes "kiruccanásomról".
- Ne törődj Destinyvel... Nem számít az Ő véleménye. - Szóval Luke elmondta neki... Végül is gondolhattam volna, hogy két hét alatt kiszedi belőle amit tudni akart. Bólintottam egyet, majd megöleltem Ashton-t. Lábujjhegyre állva egy puszit adtam az arcára, majd visszaereszkedtem. Ash kinevetett a próbálkozásom láttán. Elköszöntünk tőlük, majd elindultunk be.
- Mikor mondtad el neki? - Kérdeztem Luke-tól. Egy pillanatra elgondolkodott.
- Azt hiszem egy hete, körülbelül. - Válaszolta. - Viszont próbáld meg nem kinyírni Destiny-t, különben Ashton engem herél ki. - Kinevettem Őt, mire vállba bökött. - Ez nem vicces. Még akarok gyerekeket úgy tíz év múlva. - Vigyorgott. - És mivel tesink lesz, ha lehet ne kerülj a közelébe, mert ugyancsak kiherél. - Már csak halkan kuncogtam rajta.
  Megálltam a lány öltöző ajtaja mellett. Hallgatóztam. Destiny éppen Carlynak ecsetelte, hogy mennyire örül, hogy eltűntem.
-...annyival könnyebb lesz így megszerezni Luke-ot, hogy lelépett. - Elképedtem. Szóval Luke kell neki?. Egy idő után már nem bírtam. Kinyitottam az ajtót mire felém kapták a tekintetüket.
- Meglepetés, ribanc! - Vigyorogtam rá.