2014. december 30., kedd

This is just...OMG.

Ohh, te jó ég. Eléggé haladunk felfelé: már 7 feliratkozó és majdnem 800 megtekintés. Ez valami...Úr isten. Nem számítottam rá, hogy a néhai pocsék fogalmazásom idáig feltornáz engem. Ez gyakorlatilag - vagyis az én gondolkodásmenetem szerint - nem is igazán az én érdemem, hanem a tiétek. Hogy miért? Mert olvassátok a blogot. Reggelente általában 9-10 óra között kapcsolom be a gépet és mikor meglátom a megtekintés és a feliratkozás számát annyira jól eső érzés van bennem. És mivel már teljesen előre dolgoztam - már a 13.fejeztet írom - és gyorsan visszaugrok a következőleg megosztandó részre és átfogalmazom még él bennem az adrenalin, szóval ha nem lennétek elég khmm... hogy is fejezzem ki szépen magamat... borzalmas blog lenne. Ti adtok energiát a részekhez, szóval ez itt mind a TI érdemetek. És elnézést a folytonos fejléc-váltogatás miatt, de az előző eléggé borzalmas lett, mivel Ashton-t csak gyorsan kivágtam a pixlr-ben és mikor rá akartam tenni a png-t a reakcióm: B*ssza meg nincs keze!... És szépen kiröhögtem magamat. Majd a punk rock lány png-vel próbáltam takarni, hogy nincs keze, de borzalmas lett, szóval tényleg elnézést, csak néha eléggé szét vagyok esve és ilyenkor mindent csinálok össze-vissza.... És uhh, megint eltértem a témától :'D És láthatjátok amint Barby( gondolom mindegy ha leírom a rendes nevemet) szétcsúszik :'D
     És mivel most a rendes nevem láttán felmerült a kérdés: miért pont Elizabeth M. Stowe ha Barbi a neve? Ohh, plusz megjegyzés: az M. betű a Marie-t takarja amire ugyancsak kitérek mindjárt.
    Szóval...Elizabeth:Igazából először a bloggernevem Barbyy Horanson volt, de hát eléggé furcsán nézett ki ezért elkezdtem gondolkodni, majd jött az "írói állnév" és akkor elkezdtem gondolkodni. Az Elizabeth név olyan szép, régies és olyan igazi író hölgyes. Utána gondoltam jól néz ki ha a második név helyett csak egy betűt írok le pont-tal a végén - lásd M. - és pár héttel ezelőtt elkezdtem egy könyvet, ott a lányt Marie-nek hívták és egyből az E.M. Stowe nevem jutott eszembe és akkor kipattant a fejemből, hogy az M. a Marie rövidítése lesz. A stowe pedig csak jött mert hát jól hangzik a kettő/három együtt :DD És megint elkalandoztam. Mindegy.
   Köszönöm, hogy vagytok nekem és blogoljátok az ólvasomat... Na, olvassátok a blogomat :D
   P.S.: Gondoltam az utolsó mondatban benne hagyom a nyelv-botlásom mert csak...Na jó nem,azért mert vicces :D                                                     Stowe

8.rész-Csak öt percet...

 Ashton kuncogásával jelezte, hogy mennyire szórakoztató is ez a telefonbeszélgetés. Oldalba böktem mire hangosan felnevetett. Felverte a fiúkat, Ők pedig dünnyögni kezdtek.
- Ne magyarázz, aludj tovább. - Fordult egy pillanatra hátra, majd tovább vezetett. Már a várost jelző táblánál jártunk.
    Ashton befordult az utcánkba és lassan leparkolt a házunk előtt.
- Nyugodtan maradhattok ha szeretnétek. -Mondtam,igazából csak Ashton-nak mivel a többiek aludtak. Ashton kutatott valamit az ülés alatt. Végül kihúzta a dobverőit és hátra fordult.
- Imádom ezt csinálni. - Suttogta és erőteljesen dobolni kezdett a fiúk lábán. Ordítva ébredtek fel és kiabáltak Ashtonra, aki csak nevetett ezen.
- Szóval... Nyugodtan maradhattok, ha szeretnétek. - Az összes fiú beleegyezően bólintott. Kómásan kiszálltak az autóból és bevártak minket. Megkerestem a kulcsaimat és kinyitottam a lakást. Levettük a cipőinket és beljebb mentünk. - A két vendégszoba az emeleten van, balra a harmadik-negyedik ajtó.
- Köszi. - Mondták, majd felandalogtak az emeletre.
- Gyere. - Nyúltam Ash keze után. Felmentünk az emeletre és a szobámba indultunk. Ashton becsukta maga mögött az ajtót. Halvány fényt csináltam a szobában az éjjeli lámpám segítségével. Letettem a táskámat a szekrényem elé. Levettem a pulcsimat és megfordultam. Ashton elfoglalva az egész ágyamat próbált aludni. Odamentem az ágyhoz és megálltam. - Ashton, menj arrébb. - Csak nyögött eget és tovább aludt. - Hát jó... - Mondtam és az ajtó felé mentem.
- Hova mész? - Emelte fel a fejét.
- Calum biztosan szorít maga mellett helyet nekem. - Kacsintottam rá és kinyitottam az ajtót. Kiléptem a folyosóra, de Ash visszahúzott. Kuncogtam egy kicsit. Letett az ágyra és mellém feküdt. Betakart minket és mellkasára vont. Hallottam szívének ütemes dobogását és ez a "dallam" segített az elalvásban.
   Az ablakon beszűrődő fényre ébredtem. Ashton még ott aludt mellettem, kidolgozott felsőtestét a hátamnak nyomva. Olyan kellemes volt így feküdni ott, vele. Nem akartam felébreszteni, ki akartam élvezni, hogy legalább még ma velem van, mert ki tudja Ashton mit értett a "mentünk volna hazá"-n.. Egy idő után mocorogni kezdett mellettem. Dünnyögött valamit káromkodva. Őt is a fény ébresztette fel. Halkan kuncogtam rajta, mire felnézett.
- Reggelt. - Dőlt vissza a párnára. Megfordultam, hogy szemben legyek vele. Közelebb bújtam, hogy testének hője engem is körülöleljen. A takarót szorosabbra fűzte körülöttünk. Bal kezemet átfuttattam az izmos vállán, majd átöleltem. A lentről jövő zajok azt sejtették, hogy a többiek már fent vannak.
- Menjünk le, mielőtt szétszedik a konyhát. - Kuncogtam és próbáltam felülni.
- Csak öt percet... - Dünnyögte és visszahúzott, mire felnevettem.
- Ashton, kelj fel az ágyból. - Mondtam játékosan és oldalba böktem.
- Öt percbe senki sem hal bele.- Fordult a hasára.
- Hmm... Nekem mindegy, majd lemegyek egyedül a három félmeztelen barátodhoz. - Vigyorogtam.
- Oké-oké, egy pillanat. - Ült fel. Diadalittasan ültem le vele szembe. - Gondolom úgysem mentél volna le.. - Forgatta meg a szemeit.
- Nem? - Kérdeztem vissza.
- Nem. - Rázta a fejét.
- Sajnálom, hogy nem hiszel nekem. - Kezdtem el feltápászkodni, de magára húzott.
- Úgysem mentél volna le, mivel nem engedtelek volna. - Nevetett. Karjaimmal megtámaszkodtam kezei mellett. Egy puszit nyomtam az arcára és feltápászkodtam.
- Oké, most már tényleg menjünk. - Nyújtottam felé a kezemet. Elfogadta azt és felállt. Végig mögöttem sétált. Belöktem a  konyha lengőajtaját és körülnéztem. Meglepetten vettem észre, hogy minden úgy van a konyhában mint előtte.
- Kávé és pirítós ott. - Biccentett Calum az egyik pultra. Ashton-t megelőzve léptem a kávéhoz. Derekamra tette a bal kezét és áthajolt mögöttem egy pirítósért. Kiöntöttem egy bögrébe egy adag kávét, majd tettem bele cukrot és egy kevés tejet. Felültem az egyik pultra és csendben ültem, ahogy a többiek is. Csak Ashton csámcsogása hallatszott a konyhában. Egy ideig tűrtem, majd egyre jobban idegesített.
- Ashton! - Szóltunk mind a négyen egyszerre Ashre. Megállt az evésben és felnevetett. Michael mellett támaszkodott a pultnak. Ők az együttesről beszéltek én pedig az ablakon néztem kifelé. Percek múlva arra lettem figyelmes, hogy Ash jobb karja a derekamon pihen és mellettem ül, szorosan mellettem.
- Mondtam, hogy elbambult. - Nevetett Luke.
- Nem igaz. - Ráztam a fejemet tiltakozva. Pedig Luke beletrafált. Elbambultam... Ashton nevetve egy puszit nyomott az arcomra. Még mindig fura volt, hogy percek alatt történt ez az egész... Fura volt, hogy a srácok figyelnek miközben átkarol, megpuszil vagy más édes dolgot csinál.
- Ideje indulni, te hősszerelmes. - Nevetett Michael. Egyből elszállt minden kedvem. Szóval mennek... A fiúk kimentek a konyhából. Ashton leemelt a pultról. Hiába álltam biztos talajon nem engedte el a derekamat. Tekintetét nem bírtam sokáig állni, ezért inkább megöleltem.
- Ashton! - Kiabálták a nappaliból. Sóhajtott, majd elengedte a derekamat.
- Csak öt percet!... - Kiabált ki.
- Fletcher! - Ordították be nevetve. Én is nevetni kezdtem a reakcióján.
- Felmegyek a pulcsimért és indulhatunk... - Állt meg előttük, majd meg forgatta szemeit és elindult felfelé. Félúton a lépcső felé megállt és megfordult. Rám nézett várakozóan. Értettem a célzást ezért elindultam felé.
- És uhmm... mikor jöttök vissza? - Kérdeztem kicsit halkan.
- Évkezdéskor már itthon leszünk. - Eresztett egy mosolyt felém.
- Szóval másfél hónap. - Mondtam kissé szomorúan. A szobába érve elém állt.
- Hamar elfog telni. - Próbált vigasztalni evvel. - És ígérem, minden este felhívlak, jó?
- Jó. - Néztem barna szemeibe. Közel hajolt és egy lágy, gyors, mégis érzelmes csókot lehelt ajkaimra. - Most már tényleg indulnotok kellene. - Húztam el a számat. Elvette a székről a pulcsit és megfogta a kezemet. Levezetett a többiekhez és kisétáltunk az autóig. A többiek beszálltak az kocsiba mi pedig kint maradtunk, hogy egy hónapra búcsút vegyünk egymástól. Körülfontam a nyakát és úgy próbáltam egy értelmes szót kicsikarni magamból. Szólásra nyitottam a számat, de belém fojtotta a szót egy édes csókkal. Talán percekig csak csókolóztunk, megfeledkezve a világról. Mikor elhúzódott elmosolyodtam.
- Fletcher Irwin! - Kiabáltak ismét.
- Csak öt percet... - Szólt vissza a már jól ismert mondattal.
- Ne akard, hogy mi tegyünk be a kocsiba. - Válaszoltak türelmetlenül.
- Akkor remélem ez elég lesz egy hónapra. - Suttogta. Még utoljára megöleltem, majd végignéztem ahogy beszáll és elhajtanak az utcából.. És a városból. Bementem a házba és főztem egy forró teát magamnak. Felmentem a szobámba és kerestem egy izgalmas, fantasy könyvet. Kiültem az erkélyre a napfénybe és belekezdtem a könyvbe.

7.rész - A rossz után..

- Higgyetek amit akartok, nem vagyunk együtt. - Vont vállat Ashton.
   A délután szabad foglalkozás volt. Mindenki kint hülyéskedett: a tóban fürödtek, beszélgettek meg ilyesmik én pedig a rosszullétem miatt az ágyat nyomtam. A kis köhögésből egyre folyamatosabb köhögések lettek, fájt a fejem és néha szédültem is. Valaki bekopogott.
- Gyere. - Szóltam és feljebb tornáztam magamat. Először csak egy hosszú lábat, majd Ashton-t is megpillantottam. Becsukta maga mögött az ajtót és leült mellém.
- Hogy vagy? - Kérdezte engem vizslatva.
- Voltam már jobban is. - Vontam vállat és Ashre néztem. Közelebb ült és kézfejét a homlokomhoz emelte. Pár pillanatig ott tartotta, majd elemelte.
- Elég meleg vagy.. - Mondta együtt érzően.
- Biztos egy kis megfázás. - Vettem félvárról az egészet.
- Ne légy biztos benne. Lehet, hogy valami komolyabb bajod van mint egy megfázás.
- Nem kell ennyire aggódnod értem.
- Miért nem? - Kérdezte kissé halkan. Jobb kezét az arcomhoz emelte és közel hajolt. Arca vészesen közeledett az enyémhez.
- Ash, nem akarom, hogy elkapd. - Néztem gyönyörű, barnás szemeibe.
- Nem izgat. - Motyogta, majd vállat vont. Még közelebb jött, ajkait pedig enyéimhez érintette. Először meglepődtem, majd lassan visszacsókoltam. Ashton mindkét kezével mellettem támaszkodott. Nem hagytam magamnak időt, hogy kiélvezzem. Nem akartam, hogy Ashton is így járjon.
- Woho! - Hallatszott az ablak elől. Ezek komolyan leskelődtek?! Elhúzódtam és hátrébb ültem. Mindketten az ablak felé néztünk. Ha meggyógyulok nem csak Luke seggberúgása lesz a listámon, hanem mindhárom fiúé...
- Magánélet, srácok.. Magánélet! - Kiabált ki Ashton. Persze Michael-ék már nem az ablak alatt leselkedtek, hanem a kunyhó előtt ugráltak és kiabálták a hülye, gyerekes mondókáikkal. - Szükséged van valamire? - Kérdezte felém fordulva.
- N-nem, köszönöm. - Ráztam meg a fejemet.
- Szeretnél pihenni?
- Azt hiszem. - Lejjebb csúsztam és próbáltam melegen betakarózni. Ashton kinevetett, majd segített. A fal felé fordultam és lehunytam a szemeimet. Éreztem ahogy a matrac könnyebb lesz. - Ash?
- Hmm? - Fordult meg.
- Itt maradnál egy kicsit? - Kérdeztem kissé  félénken. Kuncogva leült az előbbi helyére. Az ujjaimmal babrált miközben próbáltam pihenni.
   Mikor felébredtem már sötét volt. Csak a kintről jövő beszélgetések és néhai dalok töltötték be a szobát is. Nehezen felálltam és felöltöztem melegen. Ugyanekkora nehézséggel kibicegtem az ajtóig. Próbáltam halkan becsukni, hogy ne zavarjam meg őket, de nem sikerült. Ashton egyből felém kapta a fejét. Nézte ahogy odabicegek és helyet foglalok mellette a rönkön.
- Mindjárt jövök. -Mondta miután épphogy leültem. Felállt és bement a faházukba. Szóval most kerülni fog.. Végül is Ő csókolt meg... Egy kis idő után egy pokróccal jelent meg. Rám terítette és átölelte a vállam. Mélyen beszívtam az illatát és hozzábújtam. A legkisebb gondom az volt, hogy mindenki minket nézett, Calumék pedig vigyorogtak. - Fázol még? - Kérdezte. Megráztam a fejemet és a tüzet néztem.
   Talán egy óra elteltével már rosszul éreztem magamat. Leemeltem magamról a pokrócot és Ashton-ra néztem. Ő is egyből rám nézett.
- Kicsit rosszul vagyok. Bemegyek egy kicsit pihenni. - Mondtam és felálltam. A bal lábamat feljebb emeltem, hogy ne fájjon annyira.
- Segítsek? - Kérdezte a szerencsétlenkedésem után.
- Nem vagyok béna, de azért köszönöm. - Lehajoltam hozzá és egy puszit adtam az arcára, majd bebicegtem. Ez annyira fura... Furán jó. A közelsége jó érzés volt, a törődése melegséggel töltött el. Még most is úgy viselkedik, mintha barátok lennének, mégis annál többek. A fürdőbe mentem. Forró vízzel lezuhanyoztam, hátha segít valamit. Végül is, már nem fáztam. Felöltöztem a pizsimbe és az órára néztem. Több mint egy óráig zuhanyoztam... Mivel gondoltam, hogy a többiek már alszanak, halkan bementem a szobába. Megcéloztam az ágyamat. Meglepődtem mikor valakinek a kezét érintettem meg az ágyamban fekve. A telefonommal halvány fényt csináltam. Ashton mélyen szuszogott, félig beterítve az ágyat. Óvatosan bemásztam mellé és mellkasához bújtam. Megmozdult, de csak annyira, hogy átöleljen.
- Jó éjt, Ash.. - Mondtam halkan.
- Jó éjt, Sam. - Motyogta, majd pár perccel később már csak a szuszogása hallatszott. Hiába feküdt mellettem, hiába éreztem, hogy szeret úgy igazán, mégsem tudtam nyugodtan aludni. Az agykerekeimnek szinte hallható hangja volt, annyit gondolkodtam.
 Órákkal később is ficeregtem Ashton karjai között. Ölelése néha egy-egy pillanatra szorosabb lett. Ő is fent volt.
- Baj van? - Szólalt meg végül kissé rekedtes hangon.
- Nem érzem magam valami fényesen. Azt hiszem kimegyek a levegőre egy kicsit. - Mondtam és próbáltam feltornázni magamat.
- Sam, jobb ha hazaviszlek. Otthon könnyebben tudnál gyógyulni. - Ült fel mellettem.
- Hajnali fél három van.. Nem akarom, hogy ilyenkor kocsiba ülj.
- Kibírom. - Válaszolta egyből. - A srácokkal amúgy is ma délután mentünk volna haza. Ez a nap tök mindegy. - Folytatta.
- Ashton...
- Most az egyszer fogadj szót, légyszíves. - Mondta ellent mondást nem tűrően.Sóhajtottam.
- Rendben. - Forgattam meg a szememet. - Menj, ébreszd a többieket. - Lógattam le a lábamat az ágyról. - Addig összepakolok. - Ashton bólintott, és mit sem törődve azzal, hogy a többiek alszanak hangos léptekkel ment ki a kis faházból.
- Sam? - Kérdezte Destiny álmosan. - Miért pakolsz? - Ült fel és feloltotta a kislámpát.
- Ashton haza visz. Eléggé beteg vagyok, és szerinte otthon könnyebb lenne. Megmondanád Lanának, hogy a rosszullétem miatt mentem haza?
- Igen. - Odamentem és megöleltem. Visszadőlt az ágyra és próbált tovább aludni. Gyorsan összepakoltam a maradék cuccomat és kimentem, hogy ott várjam meg Ashtonékat. Ők is akkor értek ki a faházból. Odamentem hozzájuk.
- Add a táskádat. - Szólalt meg Michael. Átadtam a sporttáskát. - Ashton előre ment előreállni. - Bólintottam és csendben mentem Michael és Calum között.
- Szóval... Te meg Ash.. Együtt vagytok? - Kérdezte Luke.
- Nem tudom. Még úgy hivatalosan nem beszéltünk erről. Talán. - Válaszoltam egy kicsit zavarban. A tábort jelző tábla előtt megálltunk Ashton sötétkék Audija  előtt.
- Akkor ki hol ül?
- Sam elől ül velem. - Válaszolt egyből Ashton. - Ti pedig hátra ültök. - Mindannyian bólintottunk. Calum bedobálta a cuccokat a csomagtartóba. Beszálltam az anyósülésre. Bekötöttem magamat és lehunytam a szememet. - Csak szólj, ha valami baj van. - Hallottam meg Ashton hangját.
- Jó.. - Válaszoltam egyszerűen és kinyitottam a szemeimet.
   Kifelé néztem az ablakon, figyelve a mellettünk elhaladó autókat. A fiúk hátul aludtak, még én fáradtságom ellenére nem tudtam aludni így felhívtam anyát, hogy egy óra múlva otthon vagyok.
- Uhmm, Sam.. Mivel elmentél a táborba, mi elutaztunk Münchenbe négy napra. Sajnálom, hogy beteg vagy és egyedül leszel.
- Nem gond. - Mondtam és a hajamba túrtam.
- Viszont hogy vagy most úton?
- Ashtonékkal vagyok. - Mondtam és a mellettem ülő Ashre néztem.
- Ők is a táborban voltak?
- Igen. - Magyaráztam.
- És elmondtad neki? Amit  több mint fél éve akartál? - Az álmosság eltűnt a szememből és feljebb ültem.
- Anya... Ez most komoly? - Kérdeztem.
- Teljesen komoly.
- Ezt majd... megbeszéljük később. - Tettem le a telefont.
Már a 7. feliratkozónál tartunk, szóval haladok előre. A közleményes posztomban nem fejtettem ki teljesen, hogy miért változtattam nevet, pedig valójában nem akartam: szóval igazából nem vagyok valami nagy konfliktus-kedvelő, és ebből biztos az lett volna. A másik ok pedig a mostani címnek nagyobb jelentősége lesz a blog folytatásában. Nem akarok elárulni semmit sem a folytatással kapcsolatban, de azért a következő részekben lesz pár konfliktus ennek okán gondoltam ki a: Hozzám Tartozol(You belong to me) címet.. És sikerült spoilereznem :'D mindegy, remélem így is követni fogjátok a blogot és remélem tetszik az új fejléc ugyanis 4 órát szenvedtem vele :'DD                                                                                Elizabeth. M. Stowe

2014. december 29., hétfő

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY!

 Szóval a minap egy csomó blogos facebook csoportot meglestem és vagy 5 "What I like about you" nevű bloggal találtam szemben magamat, és gondoltam nem leszek a 6. ilyen nevű blog ezért bár még az elején járok már most nevet kell változtatnom, mivel két WILAY című blog tulajdonosa felszólított - mintha joga lenne hozzá - ,hogy változtassak azonnali hatállyal nevet... És persze szokásomhoz híven utálok alkalmazkodni máshoz, ezért nem is akartam ma reggelig, mikor is gondolkodtam és nem akarok olyan helyzetet mint az álmomban, hogy:
 "- Te is olvasod a What I like about you-t? - Kérdezi izgatottan Diana.
 - Imádom! Teljesen oda vagyok érte. - Áradozik Lisa önfeledten.
- A kedvenc Ashton-os blogom. - Folytatja Diana, mire Lisa arca izgatottból undorodó lesz.
- Én a Michael-esre gondoltam... - Válaszolja rezzenéstelen arccal Lisa.
- Olvass majd bele az Ashton-os változatba is. - Mosolyog kedvesen Diana.
- Nem olvasok olyan blogokat, amelyeknek az írója névlopó..." És igen, ezt álmodtam. Hajnali fél öt lehetett mikor felébredtem és hét körülig gondolkodtam. Szóval e helyzet elkerülése miatt a blog nevet változtat.
   Amint kész az új fejléc a fejlécen már a blog új neve lesz található: You belong to me...

6.rész

   A próba után még órákig beszélgettünk Ashton-nal. Érdeklődött a nyaram után, a terveim iránt és ezek mellett hülyéskedtünk is.
- Remélem nem zavar, ha bioszból puskáznak rólad. - Vigyorgott Luke. Egy értetlen fejet vágtam.
- Luke megbukott 5 tantárgyból. - Röhögte ki Michael.
- Uhmm, ezt bebuktad, mivel semmit sem tudok biológiából. - Nevettem.
- Sam! Tábortűz van! Jössz? - Kérdezte Destiny. Nem jött oda, inkább méterekről kiabált.
- Megyünk? -Néztem a többiekre. Egyetértően bólintottak. Leszálltak a padról és elindultak mellettem. Leültünk a tűz köré.
   Hosszú ideje kint ültünk. Luke kezében akusztikus gitár volt, Ash pedig a farönkön dobolt. Mindenféle feldolgozást énekeltek. Még sosem hallottam énekelni őket, Ashton-on kívül. Próbáltak bevonni mindenkit a dalokba, kisebb-nagyobb sikerekkel. Ash egy idő után már lusta volt a rönkön dobolni, így csak néha-néha énekelt, közben pedig elmerengve a tűzet nézte. Ashton-nak dőlve hallgattam a dalokat. Átkarolta a vállamat és ide-oda dülöngélt egy kis hangulatot teremtve.
- Egy pillanat és jövünk. - Álltak föl. Egy idő után eltűntek a sötétben. Destiny egyből odaült.
- A dobossal együtt vagytok? - Kérdezte Ashre utalva. Nevetve megráztam a fejemet.
- Nem, mi nem vagyunk együtt. Ez egy hosszú sztori. - Magyaráztam.
- Éjjeli fürdőzés!- Hallottuk meg a sötétből Calum hangját. A fiúk egy szál fürdőnadrágban rohantak  a tábortűz felé immár gitár nélkül. Szüntelen bámultam Ashton tökéletes,  kidolgozott és fedetlen felsőtestét. Teljesen lekötötte a figyelmemet ezért Luke könnyen a vállára kapott és a tó felé rohant.
- Tegyél le! - Püföltem a hátát nevetve.
- Hát jó.. - A víz fölött lóbált.
- De ne a vízbe! - Sipítottam. Ő nem törődött vele és még mindig felette lóbált. - Te sokeszű tegyél le! - Szóltam rá még mindig játékosan.
- Sokeszű? Igen? Nekem mindegy.. - Vont vállat és a vízbe eresztett. Hangosat sikítottam és nagy csobbanással a vízben landoltam. A víz alá merültem pár pillanatra, majd a felszínre jöttem.
- Rohadj meg, Hemmings. - Mondtam a vízben lebegve. - És akkor most segíts kijönni. - Nyújtottam felé a kezem.
- Szia. - Nevetve elindult a mólon.
- Ha kiúszok esküszöm,hogy megfojtalak! - Fenyegetőztem, de Ő még mindig csak nevetett és lesétált a mólóról. Egy kis idő után Ashton jelent meg a mólón.
- Segítsek? -Nevetett Ő is. Persze, én nem találtam annyira viccesnek. A víz hűvös volt, akármennyire egy nyári este volt.
- Talán.. - Leguggolt elém és figyelt engem.
- Gyere egy kicsit közelebb. - A mólóba kapaszkodtam közelebb kerülve hozzá. A hónom alá nyúlt és kiemelt a vízből.
- Köszönöm. - Mosolyogtam rá, majd felálltam. Luke és a másik két srác egymást kergették. Megindultam feléjük és felkaptam Ashton vízipisztolyát. Elkezdtem lövöldözni vele Luke-ra. Most megkapja. Rám nézett és elnevette magát. Rájöttem miért... A fekete melltartóm teljesen átlátszott a fehér, átázott pólómon. Kissé kínosan éreztem magamat emiatt. Ashton kuncogva mellém ért. - Uhmm.. Azt hiszem, hogy...Én bemegyek. - Köszöntem el Ashton-tól és a kunyhó felé indultam. Bementem a fakunyhóba.
- Úristen, te teljesen... Mi történt? - Kérdezte Des végignézve rajtam.
- Luke a tóba dobott és kicsit átlátszik a pólóm... - Forgattam meg a szemeim mire nevetett. - ... és mellé még meg is fagyok. - Panaszkodtam. Destiny felkapcsolta a lámpát. Percekig csöndben állt a kapcsolónál még én valami száraz ruhát kerestem magamnak
- Sam mi történt a lábaddal? - Kérdezte aggodalmasan.
- A lábammal? - Kérdeztem vissza fura fejjel. A padlóra bökött. Véres talpnyomok... Leültem az egyik ágyra és az ölembe vettem a talpamat. Egy nagy, mély seb tátongott a talpamon. A tóban felsérthette egy nagyobb kő... - Valakinél biztosan van valami amivel be lehet kötni. Kimennél és kérnél valakitől, kérlek? - Hevesen bólogatott és kisietett. Percekig ültem és vártam. Léptek hangja hallatszott és Destiny előtt Ashton jött felém.
- Mi történt? -Kérdezte és leült elém. Én már az ágyon feküdtem rájuk várva.
- Azt hiszem a tóban valami felsértette a lábam... de jól vagyok.
- Elég durva, ha jól vagy ekkora lyukkal a talpadon. - Mondta komoly arccal. A lábamat az ölébe vette. - Talán egy kicsit csípni fog. - Figyelmeztetett. Egy fertőtlenítővel átitatott kötszert nyomott a talpamra. Összeszorított fogakkal tűrtem. Fáslit vett a kezébe és figyelve arra, hogy ne legyen szoros bekötötte a lábamat. - Így jó? - Kérdezte. Válaszul csak bólintottam. - Szólj ha kell valami. - Állt fel.
- Rendben. - Válaszoltam. Egy puszit nyomott a homlokomra és kiment.
- Még, hogy nem vagytok együtt... - Vonogatta a szemöldökét Des.
- Esküszöm, hogy nem vagyunk együtt. Mint mondtam Ő a legjobb barátom... Gondoskodik rólam, mint egy testvér.
- Még sosem láttam "testvéreket" így egymásra nézni. - Vigyorgott. Bebicegtem a fürdőbe és átöltöztem, majd visszabújtam az ágyba.
- Most már tényleg aludjunk. - Nevettem és leoltottam a lámpát.
- Ti lesztek Sashton... - A szemeim kipattantak.
- Hogy mi? - Ültem fel.
- Látszik, hogy szeretitek egymást.
- Ez... bonyolult. Én szerettem, Ő csak a barátom volt. És most... fogalmam sincs mi ez. - Vallottam be. Destiny nem válaszolt, csak a mély szuszogást lehetett hallani. Én is lehunytam a szemem és próbáltam aludni.
   A reggeli ébresztésem Destiny volt. Ébresztgetett, hogy már egy órája kint van mindenki. Én is kikeltem és rendbe hoztam magam. Felvettem egy rövidnadrágot és egy fekete pólót.
- Dest... - Kezdtem, de köhögésbe fulladt a mondandóm.
- Meg vagy fázva? - Kérdezte furán.
- Makk egészséges vagyok. Csak egyszer köhögtem egy kicsit. - Mondtam nyugtatóan. - Ashton nem talált ennél kisebb kötést?... - Morogtam. A lábszáram negyedét befedte a fehér kötszer.
- Ne morogj, örülj, hogy szeret. - Vigyorgott.
- Nem szeret. - Ráztam a fejemet.
- Ahha, persze... Inkább gyere. - Intett az ajtó felé. Elindultam mögötte és bicegve ültem le Calumék-hoz.
- Veled mi történt? - Kérdezte Michael.
- Nem lényeges. - Vontam vállat és helyet foglaltam Ash és Calum között.
- Jól vagy? - Suttogta Ashton.
- Megvagyok. - Suttogtam vissza.
- Uu, romantikus sugdolózás. - Vonogatta a szemöldökét Calum. Félrenyeltem a narancslevet és köhögni kezdtem. Calum, Michael és Luke kinevetett, még Ash próbált segíteni.
- Miről beszélsz? - Kérdeztem vissza.
- Azt hiszitek nem látszik? - Ashton-nal egymásra néztünk majd a társaságra.
- Mi? - Ráncolta össze homlokát Ashton.
- Tudjuk, hogy jártok. Felvállalhatjátok. - Magyarázta Michael.
- Felvállalni? - Kérdeztük egyszerre.
 Wii 6 feliratkozás *-*
 Oké,szóval köszönöm a 6 feliratkozót és a 459 megjelenítést. Eddig ez a legsikeresebb blogom a három közül,aminek nagyon örülök. Nem gondoltam volna, hogy a 6 fejezet alatt sikerül bármennyi feliratkozót is összeszednem, szóval nagyon-nagyon köszönöm még egyszer. Nagyon sokat jelent nekem az írás, szeretnék még hosszú ideig evvel foglalatoskodni, és azt hiszem a ti támogatásotokkal egyszer sikerül bloggerinából valami komolyabb író lenni. Igazából hosszú ideje ez az álmom...Uhh,fogalmam sincs hogy jutottam ide,ehhez a témához XD Mindegy... Köszönöm a támogatásotokat, hogy olvassátok a What I like, about you-t :3 
                                                                                                                                         Love ya all, Elizabeth M. Stowe

2014. december 27., szombat

5.rész - Táborra fel!

 Izgatottan keltem fel pontban fél nyolckor, hogy legyen időm elkészülni. Egy laza, szürke melegítőnadrágot választottam fehér pólóval és kockás inggel. Végül is a zenészek helyesek, induljunk ki Ash... A híres emberekből. A két hónap után most először jutott eszembe Ashton. Viszont már nem úgy, mint mondjuk öt hónappal ezelőtt. Már nem izgat merre van, kivel van.. Azt hiszem.
  Lezuhanyoztam, majd felvettem a kiválasztott ruhát. Őrült tempóban ettem a reggelim, így sikerült leennem a nadrágomat. Felsiettem és egy rövidnadrágra cseréltem le. Megmostam az arcom és a fogam, ezek után pedig szokásos natúr sminket vittem fel. Egy Converse-t halásztam ki az ágyam alól. Felhúztam és a táskámat a vállamra kaptam.
- Ughh... - Nyögtem fel, mikor lehúzott a táska. Nehezen leoldalogtam és a ház előtt vártam Destiny érkezését. Épphogy kiértem mikor Ő is a házhoz ért.
- Készen állsz? - Kérdezte izgatottan széles mosollyal. Azt hiszem neki is van olyan nehéz a táskája, mint az enyém.
- De még mennyire! - Válaszoltam fülig érő mosollyal mielőtt elindultunk. Lassan sétáltunk az indulóponthoz, ahonnan indul a busz.
   Mindannyian ugyanannyira izgatottak voltunk,mikor megállt a busz a tábor előtt. Lerohantunk a buszról és elindultunk befelé.
- Sam?! - Hallottam meg egy ismerős, rég nem hallott hangot. Egy pad felé fordultam. Ashtonék?! Köpni, nyelni nem tudtam mikor megláttam. A régi érzéseim a felszínre törtek és az a bizonyos éjjel képe is, mikor elmondtam neki.
- A-Ashton... - Mondtam kevésbé lelkesen. Megpillantottam a körülötte ülő Lukeot, Calumot és Michaelt. Életem legjobb nyara,mi?...
- Ismered őket? - Kérdezte Destiny.
- A fejkendős a legjobb barátom volt. - Magyaráztam. Bíztam benne, hogy elfelejtette amit mondtam neki két hónappal ezelőtt. Ashton magához intett. Te jó ég... Összeszorítottam a szemeimet és nagyot sóhajtottam. Vonakodva odamentem.
- Igen? - Kérdeztem körülnézve a társaságon.
- Hogy-hogy itt vagy? - Nézett rám Ashton. Csak ne...
- Zenélsz? - Kérdezte egyből Calum.
- Nem. Táncolok. - Egy pillanatra Ashtonnal az élen mindenki lesokkolt.
- Komolyan? - Kérdezett vissza Ash.
- Igen. - Teljesen olyanok voltunk mintha nem ismernénk egymást... Megfordultam és elindultam.
- Sam! - Megfordultam.
- Nem fogunk nyugton hagyni! - Vigyorgott Luke, mire megforgattam a szemeimet. Úgy látszik kiesett nekik az a pár hónap amit a kerülésükre szántam. Örültem, hogy Destiny megvárt. Destiny,Én,Tyler és Danny voltunk egy szobában. Igen, két fiú-két lány párban aludtunk... Des egyből az 'udvarra' húzott. Még mindig túl volt pörögve, mint mindig.
   *Ashton Szemszöge*
- Megváltozott. Nagyon is. - Mondta elismerően Calum.
- Tudom. - Néztem egy pillanatra Sam-re. - Végül is két hónap alatt akárki megváltozhat. - Folytattam.
- Sehol egy zenekaros póló. - Piszkálódott még mindig Cal.
- Sehol. - Ismételtem a szavait.
- Beszélned kellene vele.
- Kellene... - Dőltem előre.
- Mi lettél? Valami papagáj? - Nevetett ki Mikey.
- Papagáj..
- Szerintem zombi. - Csatlakozott a beszélgetéshez Luke.
- Lányok! Óra! - Szólt a táncteremből egy lány. A tánctanárja?..
- Erre kíváncsi vagyok. -Jelentettem ki és felálltam. Calumék követtek és a faház egyik ablakához mentünk, ott bámultunk befelé.
    Húsz percen keresztül guggoltunk az ablaknál, még végre Sam is beállt táncolni.
- Modern tánc? - Bukott ki belőlem. Mikey befogta a számat, mivel eléggé hangos volt. Ahogy meghallottam a zenét nem is kellett befogni a számat. Nem tudtam beszélni. Skylar Grey-Words?... - Sam választotta a zenét. - Tettem az államat a párkányra.
- Honnan tudod? - Kérdezte Calum.
- Imádja ezt a zenét.
- Talán csak imádta... - Jegyezte meg Luke, mire elgondolkodtam. Ez valóban Sam lett volna, vagy van egy ikre? - Valljuk be, elég jól csinálja.
  *Sam Szemszöge*
Ashton jutott erről a dalról eszembe. Amikor a refrént énekelte öt hónappal ezelőtt.   Hosszú idő után újra találkozunk és mintha két idegen lennénk. És közben rájöttem: beszélnünk kell Ashton-nal.
- Rendben, tíz perc pihenő! - Állította le a zenét Lana. Kifújtam a levegőt és felkaptam egy vizes palackot. Lecsavartam a kupakját és nagyokat kortyoltam a hűsítő vízből. Egy keveset az arcomra fröcsköltem. - Ha szeretnétek egy kicsit kimehettek levegőzni. - Én voltam az első aki kiment a faházból. Lelépdeltem a lépcsőn és tovább akartam menni, de egy nagy kéz fonódott a karom köré. Megfordultam és Ashton szemeibe néztem. Nem szólt, csak fogta a karom.
- Ashton? - Kérdeztem pár perc után. Nem válaszolt, csak állt és a szemeimet nézte. A bőröm égett érintése alatt. Ki akartam tépni a karomat keze közül, de nem akartam elüldözni avval, hogy ridegen viselkedem vele. - N-nekem vissza kell mennem próbálni. - Tájékoztattam.
- B-bemehetnék? Szeretnélek megnézni. - Mondta kissé halkan. Láthatóan nagyon zavarban volt mikor nekem kellett volna.
- Gyere. - Mondtam és megfordultam. Keze csuklómról a kezemre vándorolt. Meglepetten néztem a kezeinkre egy pillanatig, de bementem. - Várj meg itt. - Bólintott és elengedte a kezemet. - Uhmm,Lana?
- Igen? - Fordult felém.
- Ashton bent maradhatna? Ő egy nagyon jó barátom és kíváncsi a próbára. - Lana sóhajtott, majd beleegyezően bólintott. Megfordultam és Ashton-hoz mentem. - Ülj le. - Bólintott és megfordult. - Ashton?..
- Hmm?
- Nem kell úgy viselkedned, mintha nem is ismernénk egymást. Képzeld azt, hogy öt hónappal ezelőtt vagyunk. - Egy pillanatra elgondolkodott, majd egy - a régihez hasonló - mosolyt villantott.
- Sam, állj be. - A helyemre igyekeztem Danny elé. Lana elindította a zenét és Danny átkarolta a derekamat.
   - Rendben, mára végeztünk! - Mondta Lana és leállította a zenét. Ashton-hoz mentem.
- Na? - Kérdeztem a véleményére várva.
- Nem rossz. - Vont vállat és felállt.
- Nem rossz? - Kérdeztem vissza meglepetten.
- Jól hallottad. - Nevetett. Mintha tényleg minden a régi lett volna. Ő, én és a barátságunk.

2014. december 25., csütörtök

4.rész

Dühösen elhadartam. Szemei kikerekedtek, mintha időt kért volna, hogy fel tudja fogni az előző szavakat.
- Most pedig menj haza! - Mondtam és besiettem a lakásba. Nem így képzeltem el a vallomásom... Nem így, hogy ráordítok, hogy szeretem, majd elküldöm és elrohanok. Ez a pillanat rosszkor adódott... Vagy rosszkor éltem a lehetőséggel...
   Lassan két hónapja történt az egész. Én túlléptem, Ashton meg lelépett.. Gondolhattam volna..
   Ez a két hónap tökéletes volt arra,hogy felfedezzem van tehetségem a tánchoz és sikerült hajlékonyabbá "nyújtanom" magamat. Szóval táncórákon vettem részt. Ezeken az órákon barátkoztam össze Destiny-vel. Ha elkezdődik az iskola egy osztályba fogunk járni. Már Chrissy-nek is sikerült bemutatni Destiny-t és azt hiszem jól kifognak jönni egymással. Fura, hogy Chrissy nem táncol, még én minden szerdán és szombaton ott vagyok. Megszoktam, hogy mindig velem van.           Hétfő délután, a napsütésben sétálni élvezetes volt. Rövidnadrágom zsebébe mélyesztettem a kezeimet és zenét hallgattam - természetesen fülhallgatóval - . A zene egyre inkább hozzám nőtt, naponta két-három órát is eltöltöttem avval, hogy csak zenét hallgatok az ágyon fekve, vagy éppen az udvaron egy fa árnyékában.
- Sam! - Hallottam meg Destiny ismerős hangját. Megálltam és megfordultam. Kivettem a fülhallgatót a fülemből és leállítottam a zenét. Hagytam, hogy a füles lelógjon a nyakamnál.
- Szia. - Mosolyogtam rá kedvesen és megöleltem. Visszaölelt, majd elváltunk. Lassan sétáltunk az utcákon.
- ... szóval Lana egy táborba vinné egy híres táborba. Valami művészeti tábor. Énekesek, zenészek, táncosok, meg ilyenek. - Lelkesedett. - Te jössz? - Kérdezte ugyanakkora örömmel.
- Talán.. Viszont jól hangzik. - Mosolyogtam rá szelíden.
- Sam, ezt nem hagyhatod ki! Könyörögve kérlek, gyere el. - Könyörgött. Nagyot sóhajtottam, majd beleegyezve bólintottam. - Áh! - Sikoltott boldogan. - Viszont nekem most mennem kell. Később beszélünk. - Elköszönt, majd elsietett. Mióta ismertem egy igazi energiabombának tartottam. Kedvessége az egekig ért, mosolya pedig édes és kedves volt. Azt hiszem fél-egy évvel fiatalabb nálam. Én is haza indultam, lassabb tempóban. A fülhallgató ismét a fülemben volt a kezeim a zsebemben helyezkedtek el. Egy tábor?
   Becsuktam magam mögött az ajtót és a nappaliba mentem. Mia apával írta a leckéjét. Érthetetlen módon tizennégy éves létére néha-néha apával írta a házit.
- Sziasztok. -Köszöntem.
- Szia. - Válaszolták egyszerre én pedig a konyhába mentem. Anya a vacsorát csinálta.
- Jó illat van. - Szólaltam meg kissé halkan. Anya megfordult és rám nézett. Lágyan elmosolyodott.
- A kedvencedet főztem. - Fordult vissza a gáztűzhelyhez. A jégsaláta anya jobb kezénél volt és kényszert éreztem arra, hogy csenjek egy saláta levelet. Mögé osontam és kikaptam egyet. Anya felnevetett a gyermekded viselkedésemen. Megettem a saláta levelet.
- Hmm.. majonézes. - Jelentettem ki kuncogva.
- Menj ki a konyhából, mielőtt felfalod a vacsorát. - Utasított játékosan anya. Kifáradtam a konyhából és a nappaliba mentem.
- Kell segítség? -Kérdeztem apa értetlen arcát figyelve.
- Örülnék neki. - Mondta Mia, mire apa felállt. Egy puszit nyomott mindkettőnk feje búbjára és kiment.
- Szóval Pitagorasz tétel... Uhmm.. Ezt úgy kell, hogy...
   Hosszasan magyaráztam Miának, még végre megértette hogyan kell alkalmazni a Pitagorasz tételt.
- Köszi. - Állt fel és a matek felszerelését a hóna alá kapta.
- Nincs mit. - Én is felálltam, majd a szobámba mentem.
   Destiny írt egy SMS-t miszerint szerdán indulunk, reggel tízkor. Anyáék örültek, hogy végre találtam valamit ami érdekel.
- ...de holnap már kedd van. - Tájékoztatott apa.
- Kedd? - Kérdeztem vissza. Anyáék bólintottak. - Szóval holnap után indulok.
- És mégis mennyi ideig leszel távol?
- Egy hetes a tábor,szóval jövő szerdára már itthon leszek. - Magyaráztam.
  Miután megvacsoráztunk lezuhanyoztam és a nappaliba mentem. Unalmasan kapcsolgattam a tv-t és kerestem valami izgalmas filmet. Mik történhetnek egy ilyen táborban? Egy sorozaton állapodtam meg. Nem érdekelt miről szólt, mivel csak a telefonomat nyomkodtam. Azt hiszem hajnali egy körül aludhattam el.
   Valaki finoman megrázta a vállam párszor. Lustán kinyitottam a szemeimet és apára néztem.
- Jó reggelt. - Mosolygott kedvesen. Látszott rajta, hogy Ő is most ébredt.
- Neked is. - Ültem fel, majd eszembe jutott,hogy holnap tábor. Izgatottan pattantam fel és a konyhába mentem majdnem felborítva apát. Készítettem magamnak kávét két cukorral és egy kevés tejjel. A pulton ültem és lóbáltam a lábaimat, miközben néha belekortyoltam a kávémba.
   Délután három volt mikor valaki ráfeküdt a csengőre. Kinyitottam az ajtót és elvigyorodtam Destiny láttán. Mindketten örömünkben sikoltottunk. Behúztam a házba.
- Hello! - Nyögte miközben felfelé vonszoltam.
- Szia Destiny. - Mondta anya a konyhából. Felrohantunk az emeletre és a szobámba siettünk.
- Szóóval... Mit pakoltál be? - Kérdezte izgatottan.
- Őszintén?.. Semmit. - Mondtam zavartan. Des vállat vont és előkapta a sporttáskámat.
- Na akkor a tábor egy tó partján van, ezért minimum két bikinit be kell tennünk. - Szélesre tárta a szekrényem ajtaját és nézelődni kezdett. Az ágyra dobálta ami szerinte jó és illik az ilyen táborhoz. - ...kell még melegítőnadrág a próbákra, laza póló és az alap dolgok. - Nevetve ültettem le Destiny-t egy székre.
- Nyugi... Mély levegő. - Tettem a vállaira a kezeimet. Egy nagy levegőt vett. Órákon keresztül pakoltunk ki-be, hogy ellenőrizzük minden megvan-e.
- Holnap kilencre itt leszek érted. Készülj, mert ez lesz életed legjobb nyara!- Lelkesített Des.
- Rendben. - Mosolyogtam. Még utoljára elbúcsúztunk, majd becsuktam az ajtót. Nem hittem, hogy Des túléli a vacsorát anyáékkal. Mivel tele voltam a zuhanyzót céloztam meg. Hosszasan zuhanyoztam, közben pedig megmostam a hajamat. Holnap tábor...

Szóval Boldog Karácsonyt mindenkinek! <3  Remélem mindenkinek jó a karácsonya :3 Az én karácsonyi ajándékom lehetne tőletek pár új feliratkozó és komment? :3 Nagyon örülnék neki, szóval iratkozzatok fel és kommenteljetek ;) xx. E.M. Stowe

2014. december 16., kedd

3.rész

*3 hónappal később*
  Gyorsan teltek a hónapok, és elérkezett Ashtonék búcsúestje... Az utolsó napjuk ebben az iskolában.
   Kíváncsian kerestem a táncoló tömegben Ashton-t, vagy Calumékat. Akármekkora görények általában, lehet velük hülyéskedni, és olykor nem is viselkednek óriási parasztokként.
  Ashton volt az első, aki a terem közepére vonult a párjával. Néha, mikor felhozta a búcsúbált azt hittem engem hív majd el,min párja,de soha nem gondoltam volna,hogy Kath lesz az, akivel eljön. A pár téma is felmerült közöttünk, hogy kit hívjon el. Mikor soroltam a lányok neveit Kath-nél tiltakozott a leginkább, miszerint ribancos. Az első sorban állni, látni a fiút aki tetszik más lánnyal, romantikusan táncolni nem fair...
  Mikor tánc közben Ashton rám nézett turbó tempóval kerestem a szemeimmel Luke-ot,Calum-ot vagy Michael-et és a párját,csak azért,hogy ne kelljen Ashton-t és Kath-et néznem. Őket néztem a tánc végéig. Miután megtapsolták őket és búcsúbeszédet is kaptak mindenki elvegyült a tömegben. Amikor Ash közeledett eljátszottam az 'Oh,csörög a telefonom'-at és kiviharzottam az épületből. Nem akartam gázul viselkedni az utolsó estélyén. Az este leple segítette az elbújásomat. Egy fa mögé rejtőztem. Eldöntöttem, hogy lelépek, mielőtt tönkreteszem az estéjét. Ez az Ő napja, nem rondíthatok a boldogságába. Eltettem a telefont, előbújtam és nagy léptekkel elindultam. Megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor elsétáltam az épület nagy ajtaja előtt.
- Hey! Nem jössz? - Hallottam mögülem Ash hangját. Megfordultam. A korlátnak támaszkodott.
- Én... Nem,sajnálom! - Fordultam meg.
- Legalább öt percre. - Indult felém.
- Sajnálom, Ashton. Egyszer majd találkozunk. - Fordultam meg és elindultam.
- Történt valami? - Még mindig követett.
- Semmi sem történt. - Mondtam.
- Sam állj már meg!
- M-majd beszélünk. - Fordultam hátra egy pillanatra. - Jó szórakozást. - Búcsúztam el, majd tovább siettem. Ő is tudta, hogy valószínűleg már nem fogunk találkozni.
- Most miért nem beszélhetünk? Sam, most vagyok itt utoljára. - Pont ez az...Utoljára.
- Mert... Vannak dolgok amikről nem beszéltem. És... Mindegy. Menj vissza, a többiek biztos keresnek.
- Csináltam valamit?
- Nem, csak élvezd az estét.
- Sam a legjobb barátom vagy, nélküled hogy?
- Ahogy azelőtt, mielőtt megismerkedtünk. Mielőtt barátok lettünk. - Már futottam hazafelé. Egyszer el kellett volna engednem. Ez volt az én 'egyszer'-em...
   *Ashton Szemszöge*
 - Hol voltál? - Kérdezték a fiúk egyszerre.
- Sammel beszéltem. - Válaszoltam. - Én most lelépek inkább.
- Engedd már el magad egy kicsit! Bulizzunk.
- Nincs kedvem ehhez. Majd külön megünnepeljük. - Mondtam.
- Ashton! Táncolj velem! - Ragadta meg a kezemet Kath és a táncolók közé húzott. Kifújtam a levegőt és a derekára tettem a kezeimet, nem mintha kedvem lett volna hozzá. A zene véget ért én pedig megfordultam és el akartam indulni, de Kath visszahúzott. - Az utolsó esténk, Ash! - Kérlelt.
- Rendben... - Mondtam, majd ismét átkaroltam a derekát.
  *Sam Szemszöge*
 Hazasiettem és felrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, majd az ágyra dőltem. Túl hamar telt el ez a három hónap, nem volt időm elmondani neki mit érzek. Csak úgy kicsúszott a karjaim közül és, elvesztettem Őt... Biztosra vettem, hogy a mai nappal végleg véget ért a barátságunk. De legalább egy szexi öltönyben maradt meg emlékeimben. Felkeltem az ágyról és kimentem az erkélyre, majd leültem egy sarokba. A hangos zene - mivel elég közel lakunk az iskolához - a házunkig elhallatszott. Elképzeltem ahogy Ashton romantikus táncba elegyedik Kath-el. Luke-ék pedig biztatják Őt, mikor tudják mit érzek. Igen, Ők rájöttek, de Ashton soha sem vette észre... Szóval láthatatlan vagyok úgy számára. Felálltam és a fürdőbe mentem. Hideg vízzel lezuhanyoztam, hosszasan. Végül meguntam, ezért kimásztam a zuhany alól. Nem bajlódtam az alapos törölközéssel, élveztem a hideg levegőt. Átsétáltam a szobámba és az ágyamra feküdtem. A betakarózással sem törődtem, mindegynek éreztem. A hideg átjárta minden részem, minden részem remegett. Végül talán negyven-ötven perccel később nyakig betakaróztam. A fagyosság érzetből mindent magába ölelő meleg lett, a szomorú gondolatokból fáradt szemléletek. És rövid időn belül elnyomott az álom...
  Hajnali kettő lehetett amikor hangos,csattogó koppanásszerű hangok hallattak az ablak felől. Kimásztam az ágyból és az erkélyre mentem. Gondoltam, hogy Ashton az. Kövekkel a kezében, kócos hajjal, kicsomózott, nyakából hanyagul lelógó nyakkendővel , ingének negyedével kigombolva állt az erkély alatt.
- Beszélni akarok veled. - Mondta és leeresztette kövekkel teli kezét. A kavicsok a földre hullottak.
- Ashton, ez most nagyon nem alkalmas. Menj haza, kérlek. - Mondtam egy kis fájdalommal a hangomban. Megrázta a fejét.
- Holnap is ezt mondod majd... Áruld el, mi a baj? - Kérdezte, miközben zsebre dugta a kezét.
- Az a baj, hogy elmész. Az, hogy tudom, hátra hagysz mindent! Engem is... Pár nap vagy hét és elfelejtesz majd.
- Sam ez bar... - Kezdte volna, ha hagyom.
- Nem Ashton! Ne mond, hogy nem! Tudom, hogy ez lesz és nem kell megígérned, hogy nem mész el... Mindketten tudjuk, hogy úgyis itt hagysz!
- Így nem tudjuk megbeszélni, Sam. Eldöntötted, hogy szerinted el foglak felejteni. Helyettem döntöttél! - Bementem és felöltöztem, majd halkan Ashton-hoz sétáltam.
- Ezt nem én döntöttem el. - Válaszoltam és kimérten néztem rá.
- Akkor ki, ha nem te?!
- Ti beszélgettetek arról, hogy milyen jó lesz lelépni innen! Miért tagadod?
- Nem örökre mennék el... - Nézte a cipője orrát.
- Csak évekre, igaz? Akkor jönnél vissza, mikor már azt sem tudjuk, hogy hogyan nézett ki a másik. Mikor már elfejetettünk mindent..
- Ez nem igaz. Csak pár hónapra mennék el.
- És ezt most higgyem is el?
- Mi a fene bajod van? - Itt volt az ideje elmondani.. Most vagy soha...
- Az isten szerelmére , szeretlek Ashton!

2014. december 15., hétfő

2.rész

- Ideje vallanod neki. - Bölcselkedett Mia is. Mia csak olykor-olykor szól bele az ilyen dolgokba,de akkor nagyon jót szól.
- Ez nem ilyen egyszerű... - Megráztam a fejemet,kiábrándítva őket. Ashton mégis csak...egy helyes,átlagos srác aki ugyanolyan mint a többi fiú. Nem értem mitől rettegek annyira. - Én most felmegyek,ha nem baj.
- Menj csak. - Bólintottam,majd felálltam és felandalogtam a szobámba. Elnyúltam az ágyon és a telefonomat a kezembe vettem. Chrissy-t akartam hívni,de lemondtam róla. Késő van ehhez. Holnap elmondom neki a mai eseményeket. A hátamra fordultam és bedugtam a fülhallgatómat a fülembe. Kikerestem a kedvenc Skylar Grey számomat( Skylar Grey-Words ) és max. hangerőre vettem. A plafont bámultam és Ashton-on járt az eszem. Mégsem állhatok oda elé,és mondhatom,hogy szeretem.. Ugyanakkor nem is tarthatom magamban örökre. Döntés,döntés hátán. Felugrottam mikor Ashton arcát pillantottam meg a fejem felett. Kitéptem az egyik fülemből a fülhallgatót.
- Anyukád engedett be. - Nevetett. Felültem törökülésbe,vele szembe.
- Ilyet még egyszer ne csinálj. - Mosolyogtam rá. A lógó fülhallgatóra nézett.
- Mit hallgatsz? - Mellém ült és az egyik fülébe dugta a füles egyik részét.
-Skylar... - Kezdtem bele,de félbeszakított. Halkan énekelni kezdett. Még sosem hallottam,dúdolni,énekelni vagy egyebet.
- It's so loud,inside my head
  With words that I should have said
  And as I drown in my regrets
  I can't take back the words I never said
                   I never said
  I can't take back the words I never said...
- Fogalmam sem volt,hogy tudsz énekelni. - Néztem rá,mire felnevetett.
- Ma is erről beszéltem...Tényleg nem voltál ott lélekben. - Mosolygott.
- Bocs... - Néztem az ajtóra. - És,hogy-hogy visszajöttél?
- A telefonomért jöttem. Délután itt hagytam. - Mondta megvillantva gödröcskéit. Nem tudtam mit válaszolni,ezért tovább összpontosítottam a zenére. Imádtam ezt a zenét. Annyira sokatmondó mégis kissé titokzatos. - Szóval tényleg nem emlékszel miről beszéltem annyit a délután? - Kérdezte megtörve a csendet.
- Nem nagyon. - Ráztam meg a fejem.
- És kíváncsi vagy rá? - Kérdezte. Válaszul csak bólintottam. - Szóval Calum-ék pár hónapja unalomból csináltak egy bandát. Nem rossz,jó a hangzásuk,de a dobosuk elköltözött,szóval én leszek az új dobos és a hétvégén valami kis koncert lesz. Soha életemben nem doboltam még közönség előtt és...
- Mint mondtam,nem lesz semmi gond. Ha bevettek dobosnak,biztosan jól csinálod. - Finoman rám mosolygott. Leállítottam a zenét,Ő kivette a fülhallgató egyik részét a füléből és odanyújtotta. Eltettem az éjjeliszekrényemre.
   Hosszú percek teltek csendben,vagy beszélgetésben,de mikor már majdnem este tizenegy volt elbúcsúzott és hazament. Lezuhanyoztam és kerestem valamit a hűtőben. Fogat mostam majd lefeküdtem aludni. Nem sokáig maradtam fent,percek alatt elaludtam.
   Reggel nem is volt olyan borzalmas ébredni,még ha utáltam is a szerdát... Az este még mindig a fejemben járt,nem bírtam kiverni az emlékeket a fejemből.
  Egy fekete Coldplay-es pólót vettem fel egy ugyanolyan színű csőfarmerral. Megfésülködtem és lementem reggelizni.
- Jó reggelt. - Huppantam le egy székre.
- Neked is. - Mondták egyszerre. Megreggeliztem.
- Ashton mikor ment el? - Megálltam az evésben anya kérdésére.
- Nem sokáig maradt. Csak tizenöt-húsz percet. - Mondtam lenyelve az utolsó falatot is. Anya nem válaszolt semmit,ezért felmentem fogat mosni. Miután végeztem használatba vettem a szemceruzát és a szempillaspirált. Ennél több féle sminket nem is használok igazán. Értelmetlennek találom a 10 kiló vakolatot egy lány arcán,aki anélkül is szép. Gyorsan bepakoltam a táskámba, a zsebembe tettem a telefonom, majd a táskámat a vállamra kaptam és lementem.- Majd jövök. - Szóltam a konyhába és elhagytam a házat. Ashton már az utca sarkán, egy oszlopnak támaszkodva várt. Nagyobbakat lépkedtem, majd megálltam előtte.
- Jó reggelt. - Ölelt meg. Amint nem látta az arcom az ölelésében, mélyen beszívtam az illatát és szélesen mosolyogtam. Mikor elengedett a mosolyomat is elrejtettem.
- Neked is. - Mosolyogtam rá,majd elindultunk. - Hány órád van? - Kérdeztem pár pillanat múlva.
- Hét, de még a búcsútáncot is próbáljuk. - Forgatta meg a szemeit, mire felnevettem.
- Szerintem jól hangzik. Minden lány egy ilyen estéről álmodik.
- De én nem vagyok lány, szóval egyáltalán nincs kedvem ehhez.
- Belehalsz abba a tíz percbe? - Kérdeztem egy kis szemrehányással.
- Már a hallatán is haldoklom. - Bökött vállba, miszerint lazuljak el, nem olyan nagy dolog. Elmosolyodtam, majd ránéztem.
- És kivel szeretnél a búcsúbálra menni?
- Uhmm... - Engem nézett. A lelkem legmélyén most az következett, hogy megkér, menjek el vele a bálra. - Fogalmam sincs. - Nevetett. - Nem is gondolkodtam még rajta.
- Csak tetszik valaki, akivel szívesen táncolnál. - Az iskola épülete tűnt fel előttünk. Ahh...
- Tetszeni tetszik, de... Bonyolult. - Válaszolta.
- Bonyolult, mi? Nem inkább te bonyolítod túl? - Nevettem. Luke-ék csapódtak hozzánk. Már megint...
- Mizu. - Calum kérdése inkább volt kijelentés, mire Luke röhögni kezdett. Ashton vállba csapta őket.
- Ha ezt még egyszer kimondod, szerzek valakit aki megcsinálja veled. És nem lesz valami kellemes élmény. - Mondta halál komolyan, persze nekem fogalmam sem volt miről van szó.
- Hallgatás beleegyezés. - Vigyorgott rám Calum. Nem tudtam miről van szó, de kényszernek éreztem visszaszólni.
- Kuss. - Mondtam egyszerűen. Most Ashton nevetett én pedig kezdtem kellemetlennek érezni azt, hogy 4 fiúval egyedüli lány vagyok.
- Mégsem egyezett bele. - Veregette vállon Luke Calum-ot.
- Hülye gyerekek. - Jegyezte meg Michael. Ashton-nal nevetni kezdtünk.
- Megkeresem Chrissy-t. - Mondtam és leléptem közülük.

2014. december 13., szombat

1.rész

   Anya elindult a nappaliba én pedig követtem. Meglepetten vettem észre,hogy Ashton ücsörög a kanapén. Hogy került ide,ilyen hamar? Anya szó nélkül kiment a nappaliból.
- Hogy értél ide előttem? Az előbb... - Ashton felnevetett és felállt. Odasétált elém és rám nézett.
- Azok a srácok voltak. Egy szóval sem mondtam,hogy velük maradtam. - Mosolygott.
- És miért jöttél? - Tettem fel a kérdést,ami pár perce fúrta az oldalam.
- A többiek néha... Kicsit parasztok,szóval sajnálom. - Vállat vontam és rámosolyogtam.
- Nem gond. Végül is, fiúk...
- Köszi. - Mosolygott még mindig szüntelen,rám. Próbáltam állni a "Niagara indító" pillantását.
- Tudod,hogy gondoltam. - Nevettem és kinéztem az ablakon. - Feljössz? - Kérdeztem az emeletre biccentve. Ashton bólintott és elindult utánam a lépcsőhöz. Kettesével lépkedtem,mivel Ash magassága és hosszú lábai mindig a sarkamban voltak. Néha-néha hallottam ahogy halkan nevet. Megálltam a kis folyosó közepén és bementem a szobámba.
- Szóval Script és Coldplay? -Kérdezte a poszterekre bökve.
- Odavagyok értük. - Mosolyogtam és pár pillanatig néztem a posztereket. - Érezd otthon magad. - Néztem egy kicsit rá,majd az ablakhoz mentem. Széthúztam a sötétítő függönyöket a szobám pedig megtelt kellemes,meleg fénnyel. Csak most jöttem rá,mennyire is ciki lesz az az idő,amíg Ashton itt lesz... Érdekes és huncut képzelgések kezdtek kavarogni az agyamban mikor megfordultam és láttam,ahogy Ashton az ágy szélén ül,kezeire támaszkodva.Önuralom Sam,Önuralom...
- Nem pink. Ez jó jel. - Nevetett. Ki nem állhattam a rózsaszínt,ezért maradtam a barackszínű falaknál.
- Utálom a pinket,a babarózsaszínt,a rózsaszínt és minden színt ami a rózsaszínhez fűződik. - Tájékoztattam és leültem az ágy másik szélére. Ismét előtörtek a gondolataim arról,hogy Ashton-nal miként csókolózunk itt és egyebek... Te jó isten én nem vagyok normális. Ash engem figyelt én pedig a falamat. Kínos csend telepedett körénk. Egy hirtelen pillanatban mindketten ugyanakkor nyitottuk szólásra a szánkat. Én gyorsan becsuktam. - Igen? - Kérdeztem.
- Még egyszer bocs Calumék miatt... - Megráztam a fejem,jelezvén,hogy tényleg semmiség volt. Megkönnyebbülten sóhajtott. Anya kopogott a ajtón. Erre annyiból jöttem rá,hogy "különleges" kopogás kódja van,ha be akar jönni.
- Gyere. - Szóltam. Az ajtó pár pillanat alatt kinyílt.
- Nem vagytok éhesek?- Dugta be a fejét. Megráztam a fejem és Ashton-ra néztem. Ő is ugyanezt tette. - Csak gyertek le,ha mégis. -Mosolygott és becsukta az ajtót.
  Kezdtem feloldódni az új helyzetben. Ashton-nal úgy beszélgettünk mintha nem kettesben lennénk,a szobámban...Néha-néha még elindultak a huncut gondolataim.. Ez Ashton "hibája", túl szexi. Próbáltam visszafojtani az őrült vigyorgásom. Nehezen, de sikert arattam a másik énemmel szemben. Ashton az órájára nézett.
- Fél kilenc van. - Nevetett.
- Mész? - Kérdeztem. Bólintott, mire mindketten felálltunk. Lementünk a lépcsőn és apába ütköztünk. Ohh,te jó ég...
- Apa, Ő Ashton az egyik barátom. Ashton, Ő apa. - Mondtam kínosan.
- Örülök,Ashton. - Fogott vele kezet apa.
- Úgyszintén,Mr.Ross. - Mosolygott és úgy tűnt apánál is bevált a bája.
- Uhmm..Ashton épp menni készült. - Zavartam meg őket. Apa bólintott,még egyszer kezet fogtak.
- Akkor,holnap reggel. - Mosolygott. - Jó éjt. - Megölelt és elsétált. Ahh,te jó ég annyira tökéletes... Pár percig az ajtóban álltam és figyeltem ahogy sétál. Nem is kell megerőltetnie magát és akkor is szexi. Amint eltűnt a sarkon becsuktam az ajtót és az ebédlőbe mentem. Anyáék már vacsoráztak.
- Ő a barátod? - Kérdezte egyből apa. Anya arcára széles mosoly ült ki. - Szóval igen.
- Nem. - Nyújtottam el az 'e' betűt.
- Pedig úgy tűnt,mintha együtt lennétek. - A kezem megállt a levegőben és majdnem kiejtettem a kezemből a villámat. Lefagyva ültem a hat szem előtt. Mia elnevette magát. Ohh,igen. Mia a húgom,alig 3 évvel fiatalabb nálam. Szóval úgy tűnt mintha egy párt alkotnánk? Az őrült mosoly ismét az arcomat vette célba,de próbáltam visszatartani.
- Ohh te jó ég... - Előrébb toltam a tányért és a fejemet az asztalra hajtottam. Utat engedtem a vigyornak.
- Szóval tetszik neked? - Kérdezte ismét apa. Tudja,hogy zavarba hoz a kérdéseivel..
- Igen. - Emeltem fel a fejem az asztalról és hátradőltem. Anya még mindig mosolygott.
- Egy osztályba jártok? -Kapcsolódott be Mia is.
- Ő végzős. - Magamhoz húztam a tányért és tovább ettem.
- Miért nem hívod át vacsorára?
- Arról szó sem lehet. - Válaszoltam gyorsan. Mia kinevette a szégyenlősségem.
- Szerintem igazán jó ötlet. - Helyesel anya is. - Ebben az évben ballag,kicsim. Talán nem láthatod Őt többé. Alig van 4 hónapod. - Ahogy anya kimondta,elgondolkodtam. Igaza volt,de túl félénk voltam,hogy lépjek Ashton felé.

2014. december 12., péntek

Prológus:You belong to me...

     Hi!..or Hey :3
Szóval belekezdtem a 3. blogomba. Igen a 3.-ba... Ami azt jelenti,hogy az egyik a kettő közül( Passion és az Evermore. )szünetelni fog az egyik. Nagyon rákattantam erre az 'Írjunk Ashton-os blogot' témára+ kevés is van belőle...
   Mindegy. Remélem tetszeni fog a történet. Kommenteljetek;pipáljatok és iratkozzatok fel ;)
                                                                                            Elizabeth M. Stowe
 Megkönnyebbülten hagytam el az iskola épületét. Elmosolyodtam,mikor a padon ücsörgő Ashton-t megpillantottam. Égnek emelte fejét és lehunyt szemekkel várt. Halkan oda osontam és elé álltam.
- El ne aludj,a végén még itt hagylak.- Kuncogtam. Lustán kinyitotta barna szemeit és rám emelte tekintetét.
- Végzős vagyok. Örülnöd kellene,hogy szóba állok veled. Én,Ashton Irwin.- Vigyorgott. Imádjuk húzni egymás agyát..
- Kihagytad a Fletcher-t. - Vigyorogtam. Ashton ki nem állhatta a teljes nevét,ilyen esetekben jól jött.
- Khmm.. Samantha Genevieve Ross. - Vihogott. Megforgattam a szemeimet.
- Fogd be. - Együtt nevettem vele. - Megyünk? - Kérdeztem. Ashton felállt és a vállára vette a táskáját. Azt hiszem 3 és fél hónapja vagyunk kimondottan barátok. Sok mindenre képes egy kis sulibuli...
   Igazi tavaszias idő volt. Kezdtek visszatérni a madarak, rügyeztek a fák, virágba borultak az apróbb virágok, zöldellt a fű és sütött a nap... Ez hiányzott a hosszú,hideg tél után. Na meg Ashton...
- Csendes vagy. - Állapította meg és rám nézett. Felpillantottam rá,majd vissza az útra. - Baj van? - Kérdezte és megállt.
- Semmi. Minden oké. - Mosolyogtam és egy pillanatra belenéztem a szemébe. Ezt nem sokszor tettem meg,mivel féltem,hogy a szemeim - mivel úgy tartják,a szem a lélek tükre - "kikotyognák" a kis titkom. Ez pedig nem történhet meg...
- ...és iszonyatosan izgulok. - A gondolataim kizárták Ashton-t,így nem tudtam miről beszélt.
- Uhmm... - Elgondolkodtam,hogy megkérdezzem miről dumált,de elvetettem az ötletet,eléggé ciki lenne.. - Nem lesz semmi gond. - Folytattam. Ash önbizalommal teli mosolyt villantott felém.
- Remélem nem égek be... - Harapott ajkába. Khmm..Hölgyeim és uraim:Ő kibekúrt tökéletes és szexi Ashton Fletcher Irwin. Ashton nevetése megtöltötte az üres utcát,így én is visszatértem a valóságba.
- Min gondolkozol ennyire? - Kíváncsiskodott.
- Úgy vélem ahhoz semmi közöd. - Emeltem a fejem a magasba pökhendin.
- De kis flegma itt valaki. - Bökött oldalba,mire felnevettem.
- Ash,téged kerestünk! - Kiabált pár fiú utánunk.. Vagyis utána.
- Ohh... Uhmm.. - Dadogott zavartan Ashton.
- Nem gond. - Nyugtattam meg,de egyből visszaakartam szívni,mikor egy hosszú kar vetődött át a vállamon és magához húzott.
- Ash,Ő a csajod? - Vigyorogva mért végig többször is a előbbi fiú. Megismertem a sok karkötőt a kezén. Luke Hemmings,Ő is drámára jár velem együtt...
- Nem! - Vágtuk rá egyszerre. A három fiú vigyorogni kezdett. Fura mozdulattal lelöktem magamról Luke kezét és Ash mellé léptem.
- Majd beszélünk. - Mondtam halkabban és előre siettem.
  Akármennyire próbáltam igyekezni Luke-ék hangját több tíz méterrel előrébb is hallottam. Egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki belőlem,mikor elkanyarodtam,az utcánkba. Kisebb léptekkel sétáltam a házunk felé. Az ajtóhoz érve megfogtam a kilincset és lenyomtam,majd belöktem. Becsuktam magam mögött az ajtót és ledobtam a táskámat,ezek után pedig lerúgtam a cipőmet.
- Megjöttem! -Kiabáltam be és beljebb mentem. Anyát a konyhában találtam.
- Szia. - Emelte rám zöldes szemeit,majd tovább pakolt a mosogatógépbe. - Milyen napod volt? - Kérdezte és megtörölte a kezeit.
- Egész jó. - Mosolyogtam rá kedvesen.
- Ashton-nal jöttél? - Tette fel a kérdését anya. Egy pillanatra lefagytam. Miért volt kíváncsi erre?