A dalnak vége lett, a függönyt pedig behúzták. Chrissy eljött velem segíteni átöltözni és a kérésére lemondtam a fekete nadrágról és pólóról, így egy ruhát kellett felvennem, magassarkúval. Egyetlen egyszer öltöztem lányosabban, mikor biliárdozni mentünk. Miután kiértünk percekkel később a négy fiú is sorban jött ki a színpad lejáratánál. Calumék félrehívták Chrissyt, Ashtont pedig felém lökdösték. Zsebre dugta a kezeit és előre-hátra dülöngélt.
- Eljöttél. Pedig még csak időpontot sem mondtam. - szólaltam meg hosszas csend után.
- Jó az időzítésem. - válaszolt kissé idegesen.
- Inkább a besúgód. - mosolyogtam rá. Michaelékre nézett, majd vissza rám. Eközben a rokonok és vendégek elhagyták az épületet és csak a végzősök és meghívottjaik maradtak a teremben. Lassan kihúzta a kezeit a zsebeiből.
- Megkaphatom az utolsó végzős táncod? - kérdezte felém nyújtva a kezét. Nem válaszoltam, csak a kezébe csúsztattam a kezemet. Gyengéden megszorította a kezemet és a többi táncoló végzős pár közé vitt. Derekamra tette mindkét kezét, én pedig a vállába kapaszkodtam - mit ne mondjak, Ashtont felérni egyszerűbb volt mint Lukeot -.
- Gyönyörű vagy. - nézett rám én pedig elvörösödtem.
- K-köszönöm. - nyögtem ki. Csend telepedett közénk, és muszájnak éreztem azt, hogy beszéljek vele. - Én nem akartam szakítani. - hoztam fel a témát. - Nem ezt akartam...
- Tudom. Mindent tudok. - mosolygott rám.
- Sajnálom Ashton, ezt az egész hülye...
- Nincs mit sajnálnod. Ez a két hét csak biztosabbá tett abban, hogy mennyire szeretlek. És abban is, hogy bármit képes lennék átvészelni azért, hogy veled lehessek. - nem tudtam volna mit válaszolni erre, ezért egy elnyújtott szájra puszit adtam neki válaszként. A srácok túlkiabálva a zenét kiabált mindenfélét és fütyültek. - Nem ér leskelődni! - fordította feléjük a fejét Ashton. A többiek egyszeriben elfordultak, mintha nem Ők lettek volna. Ashton nyaka köré kulcsoltam az ujjaimat és átöleltem. Ő is jobban átölelte a derekamat.
- Örülök, hogy itt vagy. - mondtam halkan.
- Sehol máshol nem lennék most szívesebben. - helyezte állát a fejem tetejére.
- Van egy különleges dalkérésünk, egy bizonyos párnak. Szóljon nekik: Nickelback - Savin' Me! - Egymásra néztünk, úgy éreztem ennél tökéletesebb nem is lehetne az este.
- Show me what it's like
To be the last one standing
And teach me wrong from right... - suttogta a fülembe az ismerős szöveget. A többiek is odajöttek.
- Ashton biztos sok mesélni valód van, de Sam is szívesen mesélne pár dolgot. - kezdte Chrissy. Luke és én egymásra sandítottunk.
- Chrissy, eljössz velem valami innivalóért? - kérdeztem, majd összepréseltem az állkapcsomat.
- Srácok? - a többiek is felsorolták mit kérnek.
- Megyek segíteni. - ajánlotta fel Luke mire bólintottam. Elindultunk hárman a büfé felé. - Elmondtad neki? - kérdezte Luke rám nézve.
- A legjobb barátnőm. Akinek hallgatnia kellene erről! - néztem dühösen rá.
- Én legalább őszinte volnék a helyetekben! - mondta hihetetlenül.
- Chrissy ez nem rólad szól. - szállt be Luke is. - Ez hármunkról szól! Eszem ágában sincs belerondítani a legjobb barátom kapcsolatába! - folytatta. - Tudod te milyen érzés látni, hogy mindkét barátod szenved, és nem tudsz ellene tenni semmit sem azon kívül, hogy támogatod őket? És nem fogom hagyni, hogy miattad meg a baszott nagy szád és őszinteséged miatt megint szétmenjenek, szóval jobb ha befogod! - morogta Luke.
- Nem mondhatod el neki. - néztem rá.
- Tudjátok mit? Nem fogom nézni, ahogy a háta mögött csináltok dolgokat és utána hallgattok róla. Én leléptem! - viharzott el. Összenéztünk, majd Chrissy után.
- Jobb lesz így. Legalább nem mondd el semmit sem. - vont vállat Luke.
- Azért egy kicsit durva voltál. - mondtam két pohárral a kezemben.
- Nem érdekel. Sokkal fontosabb, hogy Ashton ne szerezzen tudomást róla. - indultunk visszafelé. Igazat adva neki bólogattam. Odaérve a többiekhez kiosztogattuk a poharakat és leültünk egy padra.
- Chrissy hová ment? - kérdezte Calum rám nézve.
- Valami vészhelyzet van a nagyszüleinél. - hazudtam. Luke hátradőlt és a falnak támaszkodott.
- És, mire gondolt az alatt, hogy van mesélni valód? - kapcsolódott be Ashton is. A kezem a pohárral együtt megállt a levegőben. Belekortyolt az italába miközben a válaszomat várta.
- Főiskola. - találtam ki a legkomolyabb dolgot. Ashton sikeresen félrenyelt én pedig nem győztem a hátát ütögetni.
- Szóval főiskola? - köhögött még párat, majd ismét kezébe vette a poharát.
- Ez még nem biztos. Csak gondolkodtam rajta. - próbáltam a lehető leghatékonyabban hárítani a hazugsággal járó következményeket.
- A jelentkezési lapokat legkésőbb a hónap végén le kell adnod, Sam. - tájékoztatott Ashton.
- Ez csak egy ötlet. Nem lenne szívem itt hagyni...
- Sam, a jövődről van szó. És Sydneyben is van pár főiskola, nem kell a világ másik felére utaznod. - vágott a szavamba Ash. Valamilyen szinten igaza volt. A jövőmet úgy alakítom ahogy akarom, és ha bár eddig nem merült fel bennem a főiskola gondolata azon az estén kezdtem fontolóra venni a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése