4.fejezet 44.rész(104.rész)

 Csak álltam ott, mellkasára dőlve, teljesen lesokkoltan Egyikünk sem tudott mit modani, talán nem is kellett, hiszen tudtuk mit is gondol a másik...

- Sam, ébredj! - rázta meg a vállamat valaki, én pedig ijedtemben felpattantam. Körülnéztem. Luke éppen akkor húzta át a fején a pólóját, így sikeresen elkaptam azt a rövidke pillanatot, hogy lássam a felsőtestét. Álmodtam... Nem! Az lehetetlen! Én éreztem, hogy... Lehetetlen vagyok... Felnyögtem, majd visszadőltem és a fejemre húztam a takarót. Két kéz fonódott a bokáim köré, majd addig húzott még a lábaim már lelógtak az ágyról, és csak a felsőtestem volt az ágyon. Karjaival megtámaszkodott mellettem.

- Hagyj aludni, Hemmings! - csuktam le a szememet.

- Majd alszol a buszon - megráztam a fejemet. - Gyerünk! Sam! Hallod? Ne aludj! Hallod?

- Fent vagyok - próbáltam felülni, de elfelejtettem, hogy Luke még mindig felettem támaszkodik, így sikeresen összehoztam egy csókot. Luke pár pillanat múlva belevigyorgott a csókba, én pedig a homlokára tettem a kezemet és eltoltam. - Rosszabb vagy mint egy gyerek - nevettem majd átbújtam a karja alatt és kiegyenesedtem.

- Csak húsz perced van - tájékoztatott.

- Másodpercet nem akarsz számolni? - néztem rá a vállam felett.

- Ha szeretnéd - biccentett felém.

- Eszméletlen vicces vagy - forgattam meg a szememet. Kikaptam a táskámból egy nadrágot és egy pólót, és bevonultam a fürdőbe készülődni. Átöltöztem, a hajamat pedig lófarokba fogtam. Az egyik cipőmmel küzdve ugráltam ki a fürdőből. Luke vigyorogva nézte a szerencsétlenkedésemet. - Kösz a segítséget, igazi úriember vagy - mondtam erős cinizmussal a hangomban. Felállt, majd mellém sétált, bal karját átvetette a hátamon, és megfogta vele az enyémet, még a jobbal is ugyanígy tett, és bekötötte a cipőmet.

- Így jó? - kérdezte még mindig ugyanabban a pózban. Válaszul egy puszit adtam az arcára, amit a mosolya is még szélesebb lett.

- Ne szállj el magadtól, még mindig vannak rossz pontjaid - egyenesedtem ki.

- Oh, szóval pontlistát vezetsz rólam? És eddig hogy állok?

- Elég rosszul - indultam az ajtó felé -, szóval jobb, ha belehúzol! - hallottam két nagy lépést a hátam mögül, majd átölelt hátulról.

- Szóval húzzak bele? - kérdezte, miközben maga felé fordított, majd megcsókolt. Karjaimat kicsúsztattam az öleléséből, majd megfogtam az alkarjait. - És most hogy állok? - emelte meg a szemöldökét.

- Haladsz.

- Haladok? Ezért minimum két piros pont járna! - problémázott, mire felnevettem.

- Gyere, induljunk! - csúsztattam le a kezemet a karján, majd összekulcsoltam az ujjainkat.

- Ez nem ér pontot? - emelte meg a kezeinket, mire ismét nevetni kezdtem.

- Meddig fogsz ezen lovagolni? - Calumék a folyosón vártak minket.

- Min lovagol, és ki? - kérdezte Michael egyből.

   Luke a buszon egyfolytában próbált "jó pontokat" szerezni, amiken én nagyon jól szórakoztam.

- Higgadj le, van még időd! - nevettem az arcára téve a kezemet, majd hátratoltam őt.

- Jobb szeretem hamar elintézni a dolgokat - mászott ismét fölém, mire a talpaimat a mellkasának nyomtam és úgy próbáltam eltolni, de csak elkapta a két bokámat, és lejebb húzott. Kezeivel megtámaszkodott mellettem, majd édes puszikkal hintette be az ajkaimat. Az egyik ilyen puszinál a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet, és nem engedtem el. Valahogy Luke-al annyira más volt. Folyamatosan azt figyelte, mikor mire van szükségem, folyamatosan megnevettetett, és egyfajta melegség járt át amikor vele voltam. Ashtonnal kevés ennyire önfeledt pillanatunk volt... Hagyd abba! Ne hasonlítgasd őket össze! Luke puha tincsei közé futtattam az ujjaimat. Éreztem ahogy ellazul, karjai egy picit megremegtek, ahogy egy pillanatra elfelejtette, hogy meg kellene támaszkodnia. Arrébb húzódtam, hogy elférjen mellettem. Az oldalára dőlt, miközben én még mindig a tincseivel játszottam. Hallottam ahogy a srácok a busz elejében hülyéskednek, de azt hiszem mindkettőnk jobban élvezte a csendet, és egymás társaságát. Feljebb csúsztam, Ő pedig a hasamra hajtotta a fejét, karjával pedig átölelt. A hajával játszottam, rendezgettem, vagy csak beletúrtam, és éreztem, ahogy lassan elalszik. Engem is kezdett elnyomni az álom, majd én is elaludtam.

   *Ashton Szemszöge*

   Ahogy leparkoltunk az egyik benzinkúton elindultam hátra, hogy megkérdezzem Samék kérnek-e valamit. Megnyomtam a gombot, hogy elhúzódjon a tükör. Elfogott a rossz érzés amikor láttam, hogy alszanak. Luke Samen aludt, Sam ujjai Luke hajában, másik keze pedig a hátán. Csak álltam ott, és néztem őket. Én akartam ott lenni. Én akartam, hogy Sam játszon a hajammal, hogy nevessen, hogy akárhányszor meglát elmosolyodjon... Vissza akartam Őt kapni.

- Ashton, mi van... - állt meg mellettem Calum. - Szar érzés? - kérdezte. - Te választottad ezt az utat.

- Tudom, de... Nem gondoltam, hogy...

- Hogy beleszeret Luke-ba? Mindenki tudta, hogy ez lesz. Hiszen Luke annyiszor ott volt neki. Annyiszor vígasztalta meg, és védte Őt, miközben te sehol sem voltál, hogy várható volt, hogy ez lesz. Hogy beleszeret. Ha nem is teljes szívével, de szereti Őt. Azóta is szeret téged. Ahogy Luke-ot is. De, ezek után nem sok reményt táplálnék az iránt, hogy ti ketten megint...

- Élvezed, ugye?

- Nem élvezem, Ashton! Csupán elmondom az igazságot, amit mindenki gondol, de senki sem meri bevallani magának. A gondolatától is rosszul vagy, hogy Sam az Ő kezét fogja, hogy Őt csókolja, és öleli. Hogy vele alszik éjszakánként. Valld be, hogy legszívesebben megfojtanád Luke-ot, mikor együtt látod őket...

- Minek mondjam ki, ha már úgyis tudod? - kérdeztem, majd otthagytam és leszálltam a buszról.

Sziasztok!^^

   Szóval, itt is lenne a 104. rész. Elképesztő mekkora szám... Az utóbbi időben nem nagyon írtam nektek így semmit, de most rászántam magamat. Szóval, köszönöm az 51 feliratkozót, és a 42.000+ oldalmegjelenítést. Nagyon sokat jelent nekem ez az egész!

  Nem tudom ki látta, és ki nem, de a héten, vagy a hétvégén a másik blogom, a What I like about you offolva lett, valószínűleg végleg, az oka pedig az ihlet hiány. Viszont már nagyon rég gondolkoztam egy történeten, amibe belekezdtem. A blog szintén Ashtonos lesz, valószínűleg végig az Ő szemszögéből fog íródni. Szóval, arról szól, hogy Ashtonék új helyre - Neutral Bay - költöznek Hornsby-ból. Az osztályban van egy lány, aki mentálisan sérült a gyerekkorában történt esetek miatt. Persze erről Ashtonnak senki sem szól. Elhatározza, hogy kideríti a lány problémáját. Megpróbál a közelébe férkőzni, de nagy fába vágja a fejszéjét, hiszen Avery nehezen nyílik meg bárkinek is. Amikor fény derül Avery betegségére Ashton csak mégjobban ragaszkodik ahhoz, hogy segítsen a lánynak, és időközben a tudta nélkül tanítja meg szeretni Averyt. Ha valakinek felkeltette az érdeklődését, itt a link: Still Worth Fighting For

                                                            Love ya'll, Elizabeth M. Stowe

3.fejezet 43.rész(103.rész) - Spontán tettek

   - Tudod, nem kellene, hogy holnap hazamenj. Maradhatnál velünk is - ajánlotta Michael. Szólásra nyitottam a szám, hogy tiltakozzak, és elmondjam, hogy butaság, hiszen nemsokára úgy is találkozunk, és mégis csak egy turnéról beszélünk.
- Csak pár napra! - noszogatott Luke is.
- És tök jól elszórakoznánk - csatlakozott Calum is.
- Három nap. Ennyi - szögeztem le, mire mindannyian bólintottak, Luke pedig egy elégedett vigyort küldött felém.
   Elképesztő volt hosszú idő után úgy érezni, hogy minden rendben van. Szinte semmi sem volt rendben, de mégis olyan érzésem volt. Minden a lehető legjobban a feje tetejére fordult, hiszen én Luke ölelő karjai között találtam menedéket, míg Ashton a szomszéd szobában ölelte magához Bryana-t - aki időközben beállított valami marhasággal, és Ashton képtelen volt hazaengedni -. De talán ez a helyes. Talán a Sors akarta úgy, hogy találkozzak Ashtonnal, csalódjak benne és felismerjem a valódi szőke herceget. És ha mégsem Luke az, hanem Ashton? Vagy valaki aki teljesen más? Ki akartam verni a fejemből mindent, de ez közel sem volt ilyen egyszerű. Főleg ahogy néztem a szöszi kisimult, nyugodt arcát, ahogy az arcomat csiklandozta a tüdejéből kipréselt levegő, ahogy ujjait a hátamon kulcsolta össze, ahogy forró bőre az enyémet is felmelegítette. Nehéz volt megmondanom mit is éreztem valójában, hiszen ott feküdt velem szemben a világ talán legtökéletesebb sráca, égszín kék szemekkel, és szőke hajjal, édes mosollyal, és csaknem tökélettes testtel. Akkora szívvel, hogy lehetetlen kiölni belőle a szeretetet, eközben ott volt Ashton. Az én borostyán szemű szerelmem, akit nem tudtam és nem is akartam feledni. Az én Ashtonom, a világ legédesebb mosolyával, és nevetésével, a lelkemig hatoló tekintetével, azzal a szintén hatalmas nagy szívével... Lehetetlen volt számomra választani kettejük között.
   Bárki, bárhol, bármikor megkérdezhette volna, hogy szerelmes vagyok-e, a válaszom a leghatározottabb igen lett volna. És ha kíváncsiak lettek volna rá, hogy ki az, nemes egyszerűséggel válaszoltam volna Ashton nevét. A fiúét aki megtanított szeretni, úgy igazán, teljes szívemből. Aki megtanított feltétel nélkül szeretni valakit, védelmezni Őt, a saját életed árán is, és kitartani addig, amíg a kötél nem szakad, ameddig van mibe kapaszkodni. De Ashton neve mögött ott lapulna Luke-é is, azé a fiúé, aki éreztette velem, hogy ameddig Ő él, sosem leszek egyedül, aki miatt megtanultam, hogy lehet egyszerre két embert szeretni. Luke megmozdult, eleresztett, majd a hasára fordult, arcát a párnába fúrta és tovább aludt. Feloldottam a telefonomat és megnéztem az időt. Már hajnali fél öt volt. A lehető legóvatosabban csusszantam ki az ágyból és sétáltam az ablakhoz. Egy picit elhúztam a függönyt, és kikukucskáltam. Annyira gyönyörű volt a kilátás, bár szinte mindent eltakartak a hotelek és panziók, amikből talán kicsit már túl sok volt. A táskámhoz osontam, kivettem belőle egy mackónadrágot, egy trikót, és rá azt a nagyon jól ismert lilás árnyalatú Nike Air pulcsit. Felkaptam a tornacipőm és megindultam a folyosó végén lévő lépcsőház felé, egyenesen a tetőre. Amint felértem belőktem a régi, rozsdásodó vasajtót. Hangosan nyikorogva nyílt ki, és ugyanígy csukódott vissza. Először csak álltam és forogtam körbe-körbe. Az ég gyönyörű rózsaszínes fátyollal volt borítva, habos, vattacukor szerű és színű felhőkkel mindenfelé, míg a nap narancs és piros színben erőlködte fel magát az égre a horizonton. A forgalom még akkor sem hagyott alább, mindenhol a járművek lámpáit lehetett látni a földön, bár a hangjuk még akkor is zavaró volt. Szóval ez LA.. Nincs megállás, folyamatos pörgés, bulik, felejthetetlen éjszakák, fények, bárok, extravagáns dolgok és kaszinók. Részletmentesen körülírva talán ez a véleményem erről a helyről, de a nyüzsgés mögött ott a csend, a fények mögött a sötétség, és a luxus mögött az egyszerűség. Leültem egy nagy doboz elé, a hátamat nekidöntöttem és figyeltem a tájat, hallgattam a zajt, és a csendet. Lehunytam a szememet és csak ültem ott.
- Reméltem, hogy mások nem fedezik fel a búvóhelyemet - szólalt meg egy számomra ismerősen csengő hang, de nem tudtam hova tenni a pillanat hevében. Kinyitottam a szemeimet és a hang irányába fordultam. El sem hittem hogy Ő az. Annyi ember közül pont Ő! Felugrottam a helyzetemből és rávetettem magamat Mattyre, aki szinte semmit sem változott.
- Te követsz engem? Mindenhol felbukkansz ahol csak lehet! - toltam el magamtól.
- Jókor vagyok jó helyen. Ezt hívják tökéletes időzítésnek.
- Los Angeles óriási. Lehetetlen véletlen ez az egész, szóval hívjuk csak pletykalapnak a kis időzítésedet - mosolyogtam rá.
- Benne vagyok - nevetett. Hangja határozottabban mélyebb lett, és rekedtesebb, nevetésétől pedig még a hideg is kirázott. - És te benne lennél egy hosszú sétában? - kérdezte az ajtóra biccentve.
- Természetesen! - egyeztem bele és elindultunk lefelé. A nagy hévben el is felejtettem bármiről szólni Caluméknak, a telefonomat pedig fent hagytam a szobában, visszamenni pedig már nem volt kedvem, így csak élveztem a nagy sétát Mattyvel.
   Gyorsabb tempóval mentünk vissza a hotelhez, bár nem siettük el. Fellépcsőztünk a szobánkig, én pedig ragaszkodtam hozzá, hogy csak egy kis időre jöjjön be. Teljesen megfeledkeztem arra, hogy Ashton valójában mennyire is rühelli Matty-t, és Matty sem szívleli különösebben Ashtont.
- Sam, hol a kurva életben... - trappolt elém Ashton, én pedig egy egyenes vonallá préseltem a számat. Ha tekintettel ölni lehetne, Ashton már rég megölte volna Mattyt. Hússzor. Húsz különböző módon. Fájdalmasan. - Legközelebb szólhatnál, ha elmész!
- Korán volt. Gondoltam egy kis séta nem árt - kerültem a tekintetét. Elnézett felettem.
- Hihetetlen mennyire vonzod a balfaszokat - fordult meg nevetve és ment is volna beljebb, ha Matty befogja a száját egyszer az életben.
- Khmm, a pöcsfejeket sem mellőzi, abban biztos vagyok - Ashton megfordult, majd atszelte a kettejük között lévő távolságot úgy, hogy kettejük közé szorultam. Mellkasa az enyémbe ütközött, ahogy nagy levegőket vett.
- Ne feledd: nekem megvolt, neked pedig esélyed sem volt, van, vagy lesz valaha is. Hamarabb jönne vissza hozzám, minthogy akár egyszer is megcsókoljon téged - mindketten fölém magasodtak, így sima ügy lett volna egymásnak esniük.
- Oké, oké, szerintem ebből elég volt - toltam hátrébb Ashtont. - Matty jobb ha mész - biccentettem az ajtóra. Még pár pillanatig állt ott, Ashtonnal egymást szuggerálták, a feszültség már-már tapintható volt. Meglöktem a vállát, hogy észrevegye, azt akarom, hogy menjen el. Kifújta a levegőt, majd kinyitotta az ajtót és távozott. Ashtonon kívül senki sem volt a szobában, ezt a történtek után állapítottam meg. - Csak egyszer az életben ne akarják fitogtatni az erejüket a fiúk - homlokomat a mellkasához döntöttem, és pár pillanatig úgy maradtam, majd hátradöntöttem a fejemet és felnéztem rá. Annyira gyorsan történt minden. Lehajolt hozzám, ajkait az enyémekre nyomta, kezei a derekamra vándoroltak. Visszacsókoltam, ujjaimat összekulcsoltam a tarkóján és közelebb húztam magamhoz. Ujjbegyeit a csípőmbe mélyesztette, a falnak dőlt, és magára húzott. Ujjaimat göndör fürtjei közé csúsztattam és finoman megmarkoltam. Miután kiegyenesedett az egész szobát a kettőnk zihálása tölötte meg, és csak bámultunk egymás szemeibe, közben pedig próbáltuk feldolgozni az előbb történteket. Megcsókolt....

3.fejezet 42.rész(102.rész) - Távoli világ

- Akkor miért küzdesz annyira Samért?
- Nem tudom.
- Akkor ki tudja, ha te nem? - kifújta a levegőt.
- Egyszerűen csak késztetést érzek arra, hogy a közelében legyek. Néha úgy érzem, hogy Ő az én húgom, akit meg kell védenem minden rossztól ami érheti, néha pedig úgy, hogy Ő az a lány, akire megéri várnom, még akkor is, ha tudom, hogy valójában nem is teljes szívéből szeret, csak egy kis része érzi azt amit én.
- És mi lesz, ha Ashton és Sam ismét...?
- Mi lenne? Minden visszakerül a régi kerékvágásba. Ashton és Sam boldogok lesznek, én pedig még mindig ugyanúgy védelmezni fogom Samet, ahogy eddig is.
- Kérdezhetek valamit?
- Eddig nem azt tetted?
- Mikor szerettél belé?
- Először abban a nyári táborban. De úgy igazán? Azt hiszem mikor először csókoltam meg. Akkor szerettem bele teljesen...
   *Sam Szemszöge*
Ahogy belekapaszkodtam Ashton erős vállaiba, valahol máshol éreztem magamat. Nem a Földön voltunk, inkább egy távoli, sötét lyukban, ahol csak kettőnk testének érintkezése nyújt fényt. Annyira jó volt újra a karjaiban lenni. Érezni, ahogy kezei a derekamon pihennek, szinte egy levegőt szívni, belebámulni a borostyán szemeibe. Hirtelen túl meleg lett a teremben. Úgy éreztem mintha fojtogatnának.
- Jól vagy? - kérdezte egy hang. - Hé, minden oké? - tudtam ki szólt hozzám, de egyetlen személyhez sem tudtam párosítani. - Sam!
   Szorosan Ashtonhoz simultam, erős karjaival tartott, miközben ringatóztunk valami zenére. Éreztem a gyomromban a pillangókat, és a melegséget Ashton érintésének nyomán.
- Szeretlek - suttogta a fülembe, mire belemosolyogtam a mellkasába. Kinyitottam a szám, hogy válaszoljak, de egy szó sem jött ki a torkomon. Egy hang sem... Ashton eltávolodott, majd megjelent mellette Luke. Tisztes távolságot tartottak egymás mellett, mindketten engem néztek. Tekintetükben ugyanazt véltem felfedezni. 
- Sam? - kérdezték egyszerre. Azt akarták, hogy válasszak. Próbáltam megszólalni, de még mindig néma voltam. Csalódott tekintetük sokatmondó volt, majd egyszerre fordultak meg. Ordítottam, sikítottam, minden lehetséges dolgot csináltam, amivel felhívhattam volna magamra a figyelmüket. De nem sikerült. Mert néma voltam, és elvesztettem mindkettejüket. 
   Michaelék szobájában ébredtem, nyakig betakarva, kényelmes ruhákba öltöztetve. Mindannyian ott ültek a szobában, más-más helyeken. Calum kapta fel leghamarabb a fejét.
- Jól vagy? - kérdezte az arcomat vizslatva.
- Mondhatni - ültem fel. Luke ült legközelebb hozzám, szinte pontosan mellettem. Ashton az ágy végében, Calum és Michael pedig a másik ágyon, velem szemben.
- Mi történt? Mármint, egyik pillanatban még beszélgettünk, a következőben pedig, mintha megnémultál volna. Csak néztél rám, és nem reagáltál semmire, és egyszer csak... összecsuklottál.
- Nem tudom mi történt, sajnálom. Nem emlékszem semmire sem - Luke csak ült ott, és nézett engem. Odacsúsztattam a kezemet az övéhez, és megfogtam. - Talán túl meleg volt bent. Mostanában kicsit érzékenyebb vagyok az ilyenekre.
- Sam, jó ha húsz fok volt odabent, nem lehetett meleg - tájékoztatott Michael.
- Nem tudom, oké? Egyszerűen rosszul lettem. Mással is megtörtént már - vontam vállat.
- Nem lehet, hogy talán... - kérdezte zavarodottan Calum. - Mármint te és Luke...
- Te... Jézusom! Nem, oké?! Nem! - pattantam fel ülésbe. Luke felé fordultam, akibe visszatért a szín, és tenyereibe temetett arccal nevetett.
- Csak biztosra mentem, nyugi - Luke még mindig nevetett, fura, fókaszerű hangokat kiadva. - Nyugodj meg, Hemmings! Mély levegő!
   Miután kaptam egy pohár hideg vizet és egy fájdalomcsillapítót jobban éreztem magamat, legalábbis annyira, hogy le tudjak menni a fiúkkal vacsorázni. Evés közben beszélgettünk, mindenféle dologról. Ha a másnapra gondoltam nem akartam visszavánszorogni Mountain View-be, majd haza Sydney-be. Annyira jól éreztem magamat a fiúkkal, olyan volt mint régen.
   Az ágyon ültünk, egy kört alakítva és hülyéskedtünk, vagy éppen beszélgettünk.
- Nincs szükségem díszkíséretre. Hazajutok egyedül. Tényleg.
- A mai után biztos...
- Nincs semmi bajom, ha pedig valami történik mindegyikőtök száma gyorshívón van. És lehetne, hogy nem beszélünk erről? Jól akarom érezni magamat veletek. Mint régen! - kinyújtottam a karjaimat, jelezve, hogy szükségem van egy nagy ölelésre. Összeölelkeztünk, és úgy maradtunk egy kis ideig.
- Sosem hittem volna, hogy ti lesztek majd azok az emberek, akikre számíthatok.
- Mert?
- Mert mindegyikőtöknek megvolt a maga jelzője a gimiben, például Luke volt a nagyképű.
- Nagyképű?
- De még mennyire, Hemmings!
- Azt hiszem az arrogánts kihagyták - szállt be Michael is, mire mindannyian kinevettük szegény szöszit, aki csak ült ott, maga elé meredve.
- Utálom ezt a bandát...

3.fejezet 41.rész(101.rész) - Én táncolnék veled...

A derekamra tette a kezeit, és kicsit meggörnyedt, hogy ne kelljen annyira felfelé ágaskodnom. A kopogás miatt hátra léptem egyet.
- Készen vagytok? Indulnunk kellene - nem válaszoltunk, csak elindultunk az ajtó felé. Luke előre engedett, így hamarabb értem az ajtóhoz. Nem nyitottam ki még mellém nem ért. Lepillantott rám, majd kezével megfogta az enyémet. Calumék is pont akkor jöttek ki a szobából. - Oké, akkor menjünk! - lent csatlakozott hozzánk a sofőr, majd kimentünk a parkolóba, és elindultunk Bryana-ért... A kisbusz leghátsó üléseit Calum és Michael foglalta el, miszerint: a pároknak tökéletes lesz középen. Az üvegnek döntöttem a fejemet. Luke-on észrevehető volt a fáradtság, gondolom nem aludt valami sokat. Fejét a vállamra döntve pihent addig amíg meg nem érkeztünk Bryana-ért. Rózsaszín, rövid ruhát viselt, óriási tűsarkúval. Luke egyből visszacsukta a szemét, és fejét ismét a vállamra hajtotta. Ashton beljebb csúszott, ezzel meglökve a pihenő szöszit. Ránézett Ashtonra, majd ismét elhelyezkedett. Csukott szemmel megkereste a kezemet, az ölébe vette és hüvelykujjával cirógatni kezdte azt. Éreztem, hogy legszívesebben én is elaludnék, de még hátra volt egy díjátadó, és egy after party szerűség.
- Elaludt? - hajolt előre Luke és Ashton között Calum. Az arcára pillantottam. Kisimult volt, és annyira nyugodt.
- Valószínűleg - mosolyodtam el.
- Az én módszeremmel vagy a tiéddel ébresszük fel?
- Attól függ, hogy mi a te módszered.
- Miért ekkora téma ez? Ébresszétek fel valahogy, és kész! - szólt közbe Bryana, eléggé hangosan ahhoz, hogy Luke felébredjen.
- A Bryana módszerről nem volt szó - motyogta úgy, hogy én is alig hallottam, majd visszahuppant a helyére. Pár pillanattal később már meg is érkeztünk. Elképesztő mennyi híresség és fotós volt a helyszínen, én pedig annyira nem oda valónak éreztem magamat. Megint...
   Mielőtt a vörösszőnyeg elé értünk volna Luke bátorítóan rám mosolygott, majd belekaroltam. Lassú, megfontolt léptekkel haladtunk előre. A fotósok felénk kapták a kameráikat. Egy pillanatra elvakított a sok vaku, szerencsémre nem botlottam el. Hátra pillantottam. Bryana a lehető legmagabiztosabban vonult végig Ashtonnal az oldalán.
- Sokkal gyönyörább vagy mint Ő - suttogta a fülembe, mire lehajtottam a fejemet és elmosolyodtam. Annyira jól estek a szavai... Elertünk a szőnyeg végére, ahol a fotósok és tv-sek felé fordultunk. Minden másodperc töredékében villogtak a vakuk és készültek a képek. Szorosan kapaszkodtam Luke karjába, nagy részt az idegesség miatt. Luke rám kapta a tekintetét, majd elmosolyodott. Tekintetemet az övébe fúrtam és egy halvány mosollyal néztem őt. Az rántott vissza a valóságba, hogy éreztem ahogy valaki a másik oldalamra áll. Nehezen elszakítottam a tekintetemet Luke-ról, majd ismét a kamerákba néztem. Az egyik fotós azt mutogatta, hogy zsúfolódjunk összébb. Közelebb mentem Ashtonhoz. Ashton a derekamhoz emelte a kezét, de Luke beelőzte, így nem fért hozzá a derekam másik oldalához, ezért csak a vállamat karolta át, míg én a derekát. Keze iszonyatosan forró volt, szinte felperzselte a bőrömet. Calum és Michael is megérkezett, akik a "sor" két végére álltak. Pár kép után én és Bryana arrébb álltunk, hogy a fiúkról legyen néhány csoportkép.
- Minket is fotóznak. Legalább tégy úgy, mintha jóban lennénk - erőt vettem magamon, majd rámosolyogtam.
- És, hogy bírod? Mármint, nem könnyű belopni magadat a fanok lelkébe...
- Jól! Nagyon jól! Mind kedvesek...
- Igen, láttam - mondtam szarkasztikusan. - Imádnak...
   A srácok tökéletesen elvoltak, még vártuk, hogy végre elkezdődjön a díjátadó. Annyira jó volt nézni őket. A régi közös hülyéskedéseinkre emlékeztettek. Arra a sok marhaságra amit együtt csináltunk. Annyira jól esett visszagondolni minderre.
- Min mosolyogsz? - kérdezte Calum visszarántva a valóságba.
- Nem fontos. Csak elgondolkoztam - dőltem hátra a székben. Luke lassan csúsztatta át a kezét hozzám, és fűzte össze az ujjainkat.
   Mindvégig a kezemet szorongatta, miközben felsorolták a jelölteket a kategóriájukban. Szinte éreztem ahogy lelassul az idő amikor a srácok egy emberként ugrottak fel a székből, és kapaszkodtak össze. Ismét elmosolyodtam, szimplán a tudattól, hogy boldogok. Mindannyian. Bryana még akkor is Ashton kezét fogta és húzta le magához, hogy figyelme ismét csak rá irányulhasson. Ashton szakította meg az ölelést, lehajolt hozzá, mondott neki valamit, majd felmentek a színpadra. Köszönetet mondtak a rajongóknak, bár inkább Luke és Michael beszélt, míg Ashton néha hozzáfűzött valamit, vagy pedig együtt nevetett Calummal. Pár perc múlva lejöttek a színpadról, és visszahelyezkedtek. Luke egy mosollyal az arcán hajolt elém, majd egy elnyújtott szájra puszit kaptam. Miután elhúzódott csak bámultam a szemeibe egy halvány mosoly kíséretében.
   A fenekem sajgott a sok üléstől, és örültem, mikor vége volt a díjátadónak. Úgy volt, hogy haza indulunk, de ragaszkodtak hozzá, hogy a srácok is részt vegyenek az after party-n, szóval maradtunk. Egy páran odajöttek a fiúkhoz, beszélgettek egy keveset, majd továbbálltak. Mindeféle élvezhető zene ment, mindegyik különböző stílusú.
- Vannak itt párok? Mert ez a dal nekik szól! - magyarázta a DJ, majd egy új számot kezdett el játszani. Egy számomra kedves számot. Egyből Luke alkarjába kapaszkodtam és elindultam vele a pár ember közé akik táncoltak. Luke mosolyogva tette a kezeit a derekamra, én pedig a nyakak köré kulcsoltam a kezeimet.
- Mint a Szalagavatón - lépett egy kicsit közelebb. A mellkasára hajtottam a fejemet, majd lassan elkezdtünk ringatózni a zene ütemére. Egy kicsivel ezután éreztem, ahogy Luke eltávolodik, és egy puszit ad a homlokomra, majd valaki a vállamra tette a kezét. Megfordultam. Ashton kedves mosolyával találtam szembe magamat.
- Miben segíthetek? - kérdeztem.
- Oh, csak gondoltam én is kaphatok egy táncot - mosolyogva bólintottam, majd Ashton vállaiba kapaszkodtam.
   *Calum Szemszöge*
Luke mellém állt, és Sam-éket szuggerálta.
- Ugye tudod, hogy még mindig szeretik egymást? - félszegen tekintettem Luke-ra, aki szemeit le sem vette volna Samről és Ashtonról.
- Tudom.

Köszönet nyílvánítás

Helló Srácook!^^

Iszonyatosan fel vagyok dobva! Hogy miért? SZÁZ RÉSZ! Woahh! Én még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy megírtam 100 kerek részt, nem tudom, ti hogy vagytok vele. Sosem jutottam el eddig, sőt a legtöbb részes blogom is 40 akármennyi volt. Nem hittem volna, hogy lesz hozzá ennyi ihletem, és lesznek ennyire támogató olvasóim, akik végig segítenek majd engem ezen a rögös és néha eléggé nehéz úton. Akik lökdöstek előre, és egyre csak azt éreztetik velem, hogy: értek valamihez, és van is hozzá tehetségem, akik azt mondják, hogy megéri folytatnom, akik miatt azt érzem, hogy vagyok valaki, mégha csak egy kis átlagos bloggerina is vagyok a nagy bloggerek világában. Annyira fura, hogy az oldalmegjelnítéseknél akkora számot látok, hogy szinte már kettéáll a szemem. 40000+... Hihetetlenek vagytok! És 51 feliratkozó woah! Bár mások már rég száz felett járnak ilyenkor, engem már ez is lesokkolt. A statisztikát pedig a képen láthatjátok, már amennyire látható:

És a végére még egy ici pici tájékoztató, hogy megnyugodjatok: még sok-sok-sok rész van a végéig, szóval ne aggódjatok, még egy darabig itt leszek veletek, még sok mindennek kell történnie, hogy le tudjam zárni a történetet! Remélem egy kicsit megnyugtattalak benneteket, és mégegyszer köszönöm, hogy mindvégig velem voltatok és remélem lesztek is, hiszen nagy szükségem van rátok, a támogatásotokra, arra hogy tudassátok velem, hogy jó vagyok valamiben, és szeretnek! Nagyon köszönök mindent, és el sem tudom mondani mennyire szeretlek titeket!

Love ya'll, Elizabeth Marie Stowe xx.

3.fejezet 40.rész(100.rész) - Lélegzetelállító

  Út közben fel akartam hívni Luke-ot, hogy úton vagyok, de rájöttem, hogy bizonyára alszik, ezért inkább csak leintettem egy taxit és elmondtam melyik hotelhez vigyen.
   Rajongók tömgkelege állta el a bejáratot, én pedig csak álltam az út túloldalán miután kifizettem az utat és elment a taxi. Azokat az izgatott lányokat akiknek ők a mindeneik. Vajon utálnak? Nagy levegőt vettem, majd átsétáltam az úton és elindultam a tömeg közepébe. Egy lány felsikoltott mellettem, mire mindannyian szétszéledtek, kört alkotva körülöttem.
- Sam! Úristen, Sam! - jöttek a kiálltások. Megrohamoztak a kérdéseikkel. Az egyik őr elindult felém, de leintettem, hogy semmi szükségem rá.
- Nyugi! Shh! Luke odafent alszik - tájékoztattam őket, mire tényleg elhallgattak, majd normális hnagnemben vagy tíz-húsz kérdés érkezett felém. - Egyszerre csak egy! Most leülök oda, - mutattam egy padra majdnem a bejáratnál. - ti pedig egy sorba álltok és mindannyiótokkal beszélgetek egy keveset, válaszolok a kérdéseitekre. Tolakodni pedig szükségtelen, időm mint a tenger - mosolyogva ültem le és figyeltem ahogy egy sorba rendeződtek. Egy lány helyet foglalt mellettem.
- Moniq.
- Örülök - mosolyogtam rá.
   Talán órák is eltelhettek, mikor még volt egy kisebb sor, mivel pár új rajongó is megérkezett. Élveztem a társaságukat, hogy meghallgattak mindenféle elítélés nélkül. Kérdeztek mind a négy fiúról, rólam és Bryanaról is.
   *Calum Szemszöge*
   Hihetetlen csend uralkodott amikor kiszálltunk a kocsiból. A lányok nem sikoltoztak, csak halk beszéd szűrődött ki.
- Ezt meg akarom nézni! - indult el Michael, mire mind a ketten követtük. Bryanat időközben eldobtuk az Ő hotelébe, ahol megszállt és csak hárman jöttünk vissza. Michael először elámult, majd széles vigyorral karba tette a kezét. Ashtonnal a bal oldalára sétáltunk és néztük, ahogy Sam a rajongókkal törődik. Kicsit meglöktem Ashton vállát.
- Bryana tett valaha ilyet velük?
- Még lehetősége sem volt rá - érvelt.
- Volt rá, Ashton. Volt rá...
- Nem igaz. Sosem voltunk olyan helyzetben, ahol kommunikálni tudott volna...
- Srácok! - szólt le minket Michael. Csak álltunk ott az épület sarkánál és néztük őket. Ashton szeme fel-felcsillant mikor Sam elmosolyodott, vagy felnevetett.
- Megérte elhagyni? - kérdeztem, majd sarkon fordultam és elindultam a hátsó bejárathoz.
   *Sam Szemszöge*
   A lányok hevesen integetve búcsúztak el tőlem, miután végeztünk. Erőt vettem magamon, felálltam és felmentem a hotelszobánkba. Már az ajtó előtt álltam amikor kinyílt Ashtonék szóbájának ajtaja. Calum egy kedves mosollyal lépett ki a folyosóra.
- Elképesztően bántál velük.
- Láttátok? - kérdeztem felé fordulva. Bólintott. - Mikor jöttetek vissza?
- Talán úgy egy vagy másfél órája.
- A többiek alszanak?
- Ashton még vergődik, de Michael már rég alszik.
- Azt hiszem én is ledőlök. Jó éjt - mosolyogtam rá.
- Neked is - viszonozta, majd mindketten bementünk a szobánkba. Lezuhanyoztam, majd bebújtam Luke mellé. Az ágy kellően meleg volt. Nyakig betakaróztam és a hasamra fordultam.
- Azt hittem már el is felejtettél - motyogta a párnába félálomban.
- Lent voltam. A rajongókkal beszéltem. - Luke közelebb húzódott, lába az enyémhez ért. Éreztem, hogy mackónadrágot is viselt, pedig tudtam, hogy általában egy szál boxerben alszik. Az oldalamra fordultam, hogy szemben legyek vele. Az utca fénye halványan megvilágította az arcát, szemei fáradtan csillogtak. A fejemet közelebb csúsztattam a mellkasához és lehunytam a szememet. - Jó éjt, Luke - mondtam halkan.
- Neked is Sam - belepuszilt a hajamba, majd egyik karjával átölelt. Testéből csak úgy áradt a jól eső meleg, ami segített az elalvásban.
   Reggel még mindig Luke karjaiban voltam, bár teljesen más pózban, de még mindig ott. Lustán kinyitottam a szememet, majd körülnéztem. Luke kicsit sem álmos tekintetével találtam szembe magam.
- Mióta vagy fent? - ejtettem vissza a fejemet a párnára.
- Elég régóta, hogy tudjam: úgy szuszogsz mint egy kiskutya. Nagyon emlékeztetsz Molly-ra - nevetett, én pedig belemorogtam a párnába néhány "kedves" szót hozzá. - Hé - bökött oldalba.
- Hagyj lustálkodni - az arcára tettem a kezemet, és hátra döntöttem.
- Tizenegy óra van, ébredj! - piszkált. - Gyerünk! Sam! Ne aludj el! Hallod? Kelj fel! Maradj ébren! - mondogatta.
- Fent vagyok! Most örülsz? - ültem fel.
- Elmondhatatlanul - vigyorgott.
- Nincs rajtad egy kikapcs gomb? - sóhajtottam.
    Elkészültem, átmentünk Calumékhoz, majd elmentünk reggelizni. Vagy ebédelni. Én ismét hamarabb távoztam, miszerint szeretnék elkészülni, pedig még csak alig volt dél. Felhívtam Renee-t, hogy segítsen, hiszen fogalmam sincs hogyan sminkelnek ilyenkor az emberek. Nem voltam híve a díjátadó nézésnek, sőt, még csak az újságokban sem érdekeltek ezek a cikkek.
- Ess túlzásba! Például egy kicsit erősebb rúzs, sötétebb smink, és egy kis alapozó, meg mattító púder, hogy ne csillogjon a bőröd! Vagyis, szerintem ez így tök jól nézne ki
- Szerintem az erős rúzs és sötét smink elütne a ruha természetsségétől, szóval kilőve. Azért köszi a tanácsokat, sokat segítettél! - tettem le a telefont. Gyakorlatilag bezárkóztam a fürdőbe, szóval Luke-nak át kellett mennie a srácokhoz.
   Végül maradtam a natúrabb dolgoknál. A hajammmal szenvedtem a legtöbb időt, hiszen nem tudtam hogyan is nézne ki jól. Már a ruhát vettem fel amikor kopogtak.
- Sam, tíz perc múlva indulnunk kellene!
- Oké, mindjárt kész vagyok! - vettem fel a cipőimet. Még a tükörbe sem mertem belenézni. Féltem mit látnék, így egyből az ajtóhoz léptem. Lassan elfordítottam a zárat, majd kinyitottam az ajtót. Luke az ágyon ült, előre dőlve, kezeit a dérdein összekulcsolva. Egyből felkapta a felét. Csak nézett, majd elmosolyodott és felállt. Elém sétált és megállt pár centivel az arcom előtt. Nem mertem felemelni a fejem, így a mellkasát bámultam. Láttam ahogy felemeli az egyik kezét, állam alá nyúlt majd felemelte a fejemet. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Lélegzetelállító vagy - mondta hlkan. Lenyeltem a torkomban gubbaszkodó gombócot, majd a karjaimat Luke nyaka köré fonva megcsókoltam Őt.

3.fejezet 39.rész(99.rész) - Első találkozás

Hamar reagáltam, és visszaöleltem. Éreztem ahogy a szívverése egyre gyorsabb lesz. Ideges...
- Szeretnétek beszélgetni? Úgy értem ketten - Ashton elengedett, majd egyszerre bólintottunk. A srácok lassan kisétáltam a szobából. Luke még utoljára rám nézett mielőtt becsukta volna az ajtót. Leültem az ágyra, Ő pedig mellém. Csendben voltunk, azt sem tudtam mit mondjak.
- É-én... - kezdtem dadogni. Nagy levegőt vettem. - Én csak... köszönöm - előre dőlt, könyökeit a combjain támasztotta.
- Mit? Hogy megbántottalak? Hogy egy farok voltam?
- Nem. Azt, hogy megtanítottál feltétel nélkül szeretni - rám nézett, majd a hajába túrt. - És... Nem akarok ilyen helyzetben lenni veled. Nem akarok, hosszú, kínos csendeket, nem akarom, hogy nagy ívből kerüljük egymást, és ne tudjunk meglenni egy légtérben. Csak felejtsük el az egészet.
- Nem akarom - mondta lassan, mire meglepődtem. - Barki is álljon mellettem, bárki is fogja a kezem sosem fogom, és nem is akarom elfelejteni azt, ami közöttünk volt. Soha.
- Én sem - mosolyogtam rá halványan. - Szóval.. - nagy levegőt vettem.- Mesélj erről a Bryanaról, kíváncsi vagyok! - fordultam felé.
- Uhm... EGy kávézóban ismertem meg, löntöttem a trikóját.. Kissé kétbalkezes voltam. És... Sok mindenben hasonlít rád. Például makacs. Elég sok dolog van amiben eltérünk egymástól. De az ellentétek vonzák egymást, nem igaz? - nevettem fel.
- De, igen - értettem egyet. Elhallgattunk. Még mindig ott lebegett kettőnk között az a kínos csend. Azt hiszem, idő kell, még elmúlik ez az egész.
- Kérdezhetek valamit? Mint barát a baráttól.
- Persze.
- Mi van Luke és közted? - bökte ki. Rám nézett, borostyán szemei kíváncsian méregettek.
- Őszintén? Én sem tudom. Több idő kell ahhoz, hogy megmondjam mi is ez az egész - ajkaim egy vonallá préseltem.
- Azt hiszem szeret téged. Úgy. - Ashton szemében egy kis fájdalom, szomorúság és csalódottság játszott.
- Zavar?
- Nem.
- Ne mondd ezt! Látom rajtad. Ashton, az előbb beszéltük meg. Te boldog vagy Bryanaval, én pedig majd találok egy fiút magamnak, és boldog leszek. És nem haragudhatsz Luke-ra, ha Ő lesz az a fiú. Mert én döntöttem úgy, hogy viszonzom. Én is elfogadtam a döntésed, amit akkor este hoztál, most rajtad a sor, hogy elfogadd az enyémet. - kifújta a levegőt és rám nézett.
- Sajnálom.. De annyira fura mással látni téged.
- Szerinted nekem nem volt az, mikor szinte naponta köszöntél vissza az újságokról egy másik lánnyal az oldaladon?
- Sajnálom - ismételte el.
- Nincs mit sajnálnod. Már úgysem fordíthatjuk vissza. Egyetlen út maradt: a továbblépés - magához ölelt, majd úgy ültünk egy kis ideig. Kopogtak az ajtón, mire szétváltunk. Valaki nagy slunggal rontott be, mire a srácok utána szóltak.
- Ash! - kiabálta egy lány hang. Bryana. Hangja vékonykás volt. Bejött a szobába, Calumék pedig követték. Mindenki szétszórva ült le, kínos volt a csend. Luke a kezembe adott egy pohár kávét.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, majd az ölemben összekavartam a sötét folyadékot. Bryana először furcsán nézett rám, majd felemelte a fejét. - Szóval te vagy Sam, - belekortyoltam a kávémba. - Ashton... volt barátnője - hangja furcsán csengett. Olyan lenéző volt. Lenyeltem a kávét, majd bólintottam.
- Igen - éreztem ahogy testemet átjárja a cseppnyi düh. Kicsit megfeszültem, mire Luke a kezébe vette az enyémet, és megszorította. Visszatértem a valóságba, ahol Bryana még nem lógott ki az erkélyről. Fejjel lefelé...
- Édes - bökött a fejével a kezünkre. Ashtonra sandítottam, aki mit sem vett észre semmiből. Vagy próbált elvonatkoztatni tőle.
- Jut eszembe: akartam mutatni valamit. Gyere - húzott fel Luke, majd elindult kifelé velem a szobából. Amint átértünk a másik szobába közel húzott magához. - Nyugodj le, csak vegyél egy nagy levegőt. Nem kell törődnöd vele.
- De akkor is...
- Nincs akkor is! Ha elvonatkoztatsz tőle, észre sem fogod venni. - bólintottam.
- Velünk fog jönni, ugye?
- Igen - a plafon felé emeltem a tekintetemet. - Gyerünk már, dobódj fel! Legalább azért, mert velem vagy! Légyszi! - széles mosoly terült szét az arcomon, mire magához húzott, megölelt, és apró puszikat adott oda, ahol az állam és a fülem összetalálkozik. Felnevettem és átöleltem a nyakát. Teljesen ellazultam a karjaiban, a fejemből eltűnt Bryana, és az a sok hülyeség. Egyszerűen csak élveztem azt a kis időt Luke-al. Levettem a fejéről a snapback-jét és az én fejemre tettem. Haja a szokásostól eltérően olyan semmilyen volt. - Hé, az az enyém! - próbálta elvenni, de hátra léptem és a hátam mögé rejtettem a sapkát. Elindult felém kisebb lépésekben, majd hirtelen egy nagyot lépett előre, és a hátam mögé nyúlt, megmarkolta a sapkáját, de nem eresztettem, így közelebb húzott. Felnéztem rá. Tengerkék szemei játékosan csillogtak, ajkait apró mosolyra húzta.
- Még mindig nem nyertél Hemmings! A sapka még most is nálam van.
- Majd mindjárt meglátjuk! - vigyorgott, majd megcsókolt. Nem haboztam, lassan visszacsókoltam. Ujjaim közül kicsúszott a sapka, Luke pedig kapott az alkalmon elkapta és hátralépett.
- Ez nem ér! Csaltál! Elvontad a figyelmem!
- Te pedig bedőltél nekem - vigyorgott önelégülten. Megálltam előtte maximum egy méterrel, keresztbefontam a karjaimat. Luke felsóhajtott, majd a fejemre nyomta a sapkát. - Mostmár jobb?
- Persze, hiszen én nyertem! - mosolyodtam el szélesen.
- Én pedig fáradt vagyok, szóval - az ágyhoz sétált, majd bedőlt elfoglalva az egészet.
- És én hová fogok feküdni, ha befoglaltad az egész ágyat?
- Majd alszol rajtam.
- Még mit nem! - Luke meg sem mozdult, és kezdtem azt hinni, hogy elaludt. Arca kisimult, ahogy próbált tényleg elaludni.
- Srácok! - jött be Michael. - Elmegyünk egy étterembe, van kedvetek jönni?
- Nem, mi maradunk. Luke fáradt és...
- Menj nyugodtan, elleszek egyedül - dörmögte a takaróba.
   Végül tényleg elmentem négyükkel. Tényleg próbálkoztam kiszűrni Bryanat, kissé nehézkesen, de sikerült, még Ashton ki nem ment a mosdóba.
- Nem gáz egy kicsit az exed haverjával együtt lenni? Úgy értem, ez olyan mintha Ashton lepasszolta volna a használt zsebkendőjét Luke-nak.
- Hogy te milyen édes vagy! - fordultam felé. - Azt hiszed fel tudsz húzni a hülye beszólásaiddal? Képzeld, nem. Ashtonnal mindent megbeszéltünk. Nem érdekel mi van veled, vagy veletek, szívem. Csak úgy megjegyzem: az én használt zsepimet tartod a markodban - mosolyogtam rá szélesen, majd felálltam és kisétáltam az étteremből.

3.fejezet 38.rész(98.rész) - Vásárló körút

   Épphogy beléptünk a helyi plázába elveszettnek éreztem magamat. Sok bolt, mégtöbb ruha. Nem tűnt akkora bulinak, mint a filmekben. Kifújtam a levegőt majd követtem Renee-t aki egyből egy bolt felé indult.
- Alig várom, hogy lássam a ruhamustrás cikkeket! Remélem te is bekerülsz! Akkora szám lenne! Te és Luke! Woah, csak... Azta! - "Te és Luke". Visszhangzott a fejemben.
- Igen, uhm, szóval. Essünk neki! - értem utól, majd besétáltunk egy boltba. Renee eltűnt én pedig egyedül maradtam. Csak járkáltam a sorok között, néha-néha megnéztem egy ruhát, de csak a fogasról. Nem az én világom ez az egész. Már fordultam is volna meg, de Renee az utamat állta.
- Hova-hova? - lesütöttem a szememet.
- Sajnálom, de ez nem az én világom. Jobb, ha felhívom Luke-ot és...
- Lemondod? Ezt te akarod, vagy a ruhák miatt mínuszba csökkent önbizalmad! Ugyan, Sam! Gyönyörű vagy, tökéletes alkattal, szép arccal! Ezek meg csak ruhák! Talán így a fogasokon túlontúl lányos és ellegáns neked, de hidd el, hogy gyönyörű leszel majd az egyikben! Tőlem aztán lehet extrém is, nem kell valami visszafogott ruhadarabknak lennie, csak kérve kérlek ne menj el! - kikerekedett szemmel bámultam arra a tizenöt éves lányra akiből ez mind kibukott. Kifújtam a levegőt, majd bólintottam.
- Egy feltétellel! Nincs lila vagy rózsaszín! - kötöttem ki, mire bólintott. Megragadta a kezemet és elhúzott hátra. Mindenféle színű, stílusú és anyagú.
- Hmm.. Fek...
- És nem akarok gyászoló öreglánynak kinézni! Semmi fekete, lila vagy rózsaszín, oké?
- Uhh, oké. Mondjuk... Ez a sötétkék itt! Uhh, az a világoskék is isteni! - kapkodta le a két ruhát.
- Gyors vagy - vettem el a kezéből a ruhákat és elindultam az öltöző fülke felé.
   A ruhatár negyedét felpróbáltam, mikor Renee szeme felcsillant.
- Várj itt! - kiáltotta és a kassza felé rohant. Mondott valamit majd egy zacskóval a kezében tért vissza. - Ez a te ruhád! - nyújtotta oda. Belellestem a zacskóba. Egy gönyörű halványbarack ruha volt benne. Elhúztam a függönyt, majd kiemeltem és csak bámultam a ruhát. Ámulatba ejtően nézett ki.Azonnal át is öltöztem, majd a szám elé emeltem a kezemet. Ez felért a szalagavtós ruhámmal, bár fele akkora volt.
- Mutasd már! Én is akarom látni! - nyafogott Renee, mire lassan elhúztam a függönyt.
- Oh, te jó ég! - tagoltan beszélt. - Mesésen nézel ki! Ugye ez lesz az? Te jó ég, ha Luke eddig nem tette, most biztosan beléd fog habarodni! - Ha Ő azt tudná...
- Sosem hittem volna, hogy lesz egy ilyen ruha, amiről azt gondolom, jól áll - nézegettem magamat a tükörben.
- Megvesszük?
- Meg.
   Miután megvásároltuk a ruhát elmentünk még pár boltba, és muszáj volt bemennünk egy rock shopba, mivel körül akartam nézni, és a sok lányos cucc után csak úgy vonzott a kirakata. Beszereztem egy új Blink-182 és egy új Sum41 pólót, majd jégkásáztunk és elindultunk visszafelé. Renee egész úton faggatott Luke-ról, é pedig nem győztem válaszolni. Éppen hogy beértünk a házba a telefonom csörgött. Luke nevét vártam, de ehelyett Chrissy-ével találtam szembe magamat.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia! Hmm, eléggé boldognak tűnsz.
- Baj?
- Nem. Jó hallani végre, hogy jól vagy. Már ha tényleg jól vagy.
- Jól vagyok! Sőt nagyon jól! - áradoztam.
   Chrissy-nek még semmit sem mondtam a Luke-os dologról. Hiszen semmi sincs. Kibeszéltük az újságokat, és a marhaságaikat, majd órákkal később letettük.
   A napok csak úgy pörögtek, Luke pedig minden nap elmondta, hogy mennyire várja a díjátadót, és kíváncsi, hogy mit veszek fel.
   Az ablakban ülve vártam, hogy megjelenjen Luke ismerős autója. Egész délután ott ültem és vártam, de nem jött. Már kezdtem kétségbeesni, és azon gondolkodtam, holnap vissza is viszem a ruhát, mikor óriási slunggal állt meg a ház előtt, egy baromi nagyot fékezve. Felpattantam az ablakból, felrántottam az ajtót, majd Luke felé rohantam. Felém fordult, én pedig egyenesen a nyakába ugrottam. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam, a karjaimat pedig a nyaka köré. Kicsit megtántorodott, de megállt a lábán és átölelt.
- Bocs a késésért - motyogta a vállamba. Adtam az arcára egy puszit, majd leszálltam róla.
- Hozom a cuccaim - úgy gondoltam, hogy Ő majd kint megvár, de esze ágában sem volt, mivel követett. Felsiettem a szobámba a táskámért, majd mindenkitől elköszöntem és már mentünk is vissza a kocsiba.
- Szóval, mit is veszel fel? Nem akarom, hogy hülyén nézzünk ki az eltérő színek...
- Luke. Mindketten tudjuk, hogy így is úgy is talpig feketében leszel, ne is próbálkozz.
- Ugyan ezt csináltad a szalagavatónál is - biggyesztette le alsó ajkát. Bedobtam hátulra a táskám, majd beszálltam Luke mellé. Beindította a kocsit, majd elindultunk LA-be. Csendben ültünk egymás mellett. Én csak bámultam ki az ablakon és élveztem a kilátást.
- Már majdnem ott vagyunk - tette a kezemre az egyik kezét.
- Ashton mit szólt ehhez az egészhez?
- Semmit. Pár perccel később lelépett, mert nem gondolta, hogy komolyan mondtam neki, hogy szeretnélek elhívni - kinyögtem, egy "Oh"-t, majd megfogtam Luke kezét és megszorítottam. Nem vette el onnan, Ő fogta az én kezem, én pedig az övét. LA valami csodás volt. Nem kocsikáztunk sokat, maximum egy tíz percet.
- É-én...
- Félsz Ashtontól, igaz? - bólintottam.
- Vagyis nem tőle... Én.. Szóval szeretném megbeszélni vele a dolgokat, és ettől félek igazán.
- Ashton még mindig Ashton. Ezt te is tudod. Csak most.. Más a helyzet, egy kicsit. Na, gyere! - kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót, majd a vállára vette a cuccaim.
- Én is tudom...
- Nem baj - vágott a szavamba, én pedig csak elmotyogtam neki egy "köszönöm"-öt. - Ha ilyen vagy, látni fogja, hogy félsz. Gondolj valami jóra. Rám.
- Oh, akkor egy egoista baromra gondolnék snapback-ben - nevettem.
- Én is erre gondoltam - egy puszit adott a fejemre, majd kinyitotta a hátsó ajtót - ami arra szolgált, hogy a fanok ne tudják, hogy hol vannak -, és előre engedett. Utálom a hoteleket.. Felmentünk a harmadikra, majd Luke kinyitotta az egyik hotelszobát. A srácok kiabáltak és nevettek. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd beljebb mentem. Mindannyian felénk kapták a fejüket. A hátam mögött elengedtem Luke kezét. Calum szorosan megölelt, esélyt sem adva, hogy bármit is csináljak. Visszaöleltem, majd Michaelt is megöleltem. Ashton az ágyon ült, a telefonjával babrált. Várakozón pillantottam rá, majd észrevette, hogy bámulom és felnézett. A srácok síri csendben várták mi történik... Majd felállt, és megölelt.