- M-mi? - lesokkoltam, teljesen.
- Még ezt sem tudtad? - kérdezte büszkén a tudása miatt. - Akkor nagyon bízhat benned.
- Semmi közöd a kapcsolatunkhoz! Szerintem addig húzz el, még szépen mondom! - szorítottam össze állkapcsomat.
- Ashton boldogabb volt velem. - fordult meg, még messziről utoljára visszanézett rám. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Nem tudtam mit gondolni azok után amit elmondott. Nem mondta el... nekem. Lenyeltem a gombócot a torkomban és max. hang erőre vettem a zenét. Elhatároztam, hogy nem mondom el nekik a találkozásunkat, és nem mondom el Ashtonnak az új információmat róla.
Egy hónapja - pontosabban mióta "beszéltem Emilyvel - nem is említettem Ashtonnak, hogy tudok arról a bizonyos dologról, és veszekedni sem veszekedtünk.
Tökéletesen akartam festeni az elbeszélgetésen. Nagyon meghatározó volt ez az egész felvételi eljárás során. Makulátlannak akartam tűnni, mintha tökéletes lennék. Felszaladtam a blézeremért és a magassarkúmért. Még mindig nem szoktam hozzá, alig háromszor viseltem eddigi életem során magassarkút, őszintén szólva akármennyire is jól néz ki és szexi, az első alkalmakkor nagyon fáj az embernek. Belebújtam a blézerbe, majd a magassarkúmba és beletettem a magyar- és matek füzetem egy táskába az ellenőrzőmmel együtt és lementem.- Jó leszek így? - kérdeztem megállva Ashtonék előtt. Egy fehér blézert és egy ugyanilyen színű nadrágot viseltem tört-fehér színű fodros blúzzal.
- Tökéletes. - mosolygott rám Ashton. Az órámra néztem, már majdnem késésben voltam. Megöleltem Ashtont, majd egy gyors csókkal elbúcsúztam.
- Szurkoljatok! - szóltam vissza, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Luke kölcsön adta a kocsiját, hogy el tudjak menni.
Egész úton idegeskedtem, és féltem, hogy a kezem remegése miatt egy hirtelen pillanatban megrántom a kormányt és végem. Nagy levegőt vettem és belöktem a főiskola hatalmas ajtaját - hatalmas kilinccsel -.
- Segíthetek? - jött egyből oda egy magas srác. Fiú, férfi... uhm, a lényeg, hogy hím nemű.
- Az elbeszélgetésre jöttem. - féltem, hogy a hangom elhagy annyira reszketett.
- A sorrendet ott találod a faliújságon képzésekre hasábolva. - mosolygott és a faliújság felé mutatott. Az iskola hatalmas volt és a cipőm talpának hangos kopogásából úgy ítéltem, hogy egyedül vagyok a folyosókon. Megkerestem a 'KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY' feliratot, majd megkerestem az emeletet és a terem számát. Felsétáltam a negyedikre és felkerestem a D07-es termet. Leültem egy padra és vártam.
- Samantha... Ross. - lépett ki a teremből egy negyvenes nő. Felálltam és besétáltam a terembe. Leültem egy székre és keresztbe tettem a lábaimat. A tanár nő is helyet foglalt velem szemben egy asztal mögött. - Szóval Samantha, mesélj magadról! - nézett rám. - Csak magadról kell mesélned! - ordított rám a tudatalattim. Elmondtam minden szerintem szükséges dolgot magamról, miért szeretnék ebbe a főiskolába járni, miért pont a humán tárgyakat választottam. Beszéd közben a szám kiszáradt és remegett a hangom, de túléltem. - Akkor köszönöm, hogy eljöttél! - állt fel. Erre a mozdulatára én is felálltam és elindultam az ajtó felé.
- Én köszönöm. - mondtam, majd elköszöntem és lesétáltam a lépcsőn. Az előbbi fiú rám mosolygott, majd kinyitotta az ajtót.
- Remélem szeptemberben találkozunk. - jegyezte meg. Megfordultam és ránéztem, még mindig engem nézve mosolygott. Csak néztem Őt és meg sem tudtam szólalni. - Megnémultál odabent? - nevetett.
- N-nem, én csak... - mosolygása miatt teljesen zavarban voltam. - É-én is örülnék, ha találkoznánk. - mondtam végül.
- Jake vagyok, egyébként. - mutatkozott be.
- Sam. - válaszoltam kurtán. - Te jó ég, mi van veled?! Egy tök idegen srác miatt vagy zavarban, de ha Ashton állna előtted nem lenne ez! - korholt le a tudatalattim. - Én, akkor... megyek. Szia. - mondtam és kisétáltam az ajtón. Hasonlóan kék szeme volt mint Lukenak, haja és magassága pedig nagyon Ashtonra hajazott. És megértettem miért voltam ennyire fura: Ashton és Luke kettőse volt a fiú. És valljuk be, éreztem valamit Luke iránt a két hétben, Ashtont pedig több mint egy éve ismertem, és szerettem. Ez volt az oka az egésznek. - Mi lesz veled, ha felvesznek ide? Minden nap fel fog robbanni az arcod? Beültem az autóba és lassan vezettem hazafelé. Megnyugodtam, de Jake még mindig ott lebegett mellettem. Ez... gáz! Egy ismeretlen srácot láttam mindenhol, csak mert hasonlított Lukera és Ashtonra. Felhajtottam a feljáróra, majd kivettem a táskámat az anyós ülésről és bezártam a kocsit. Lassú léptekkel közelítettem meg a házat, majd bementem. Ledobtam a táskámat az ajtó mellé, majd beljebb mentem. Semmi sem történt amitől elfáradhattam volna, mégis eltűnt minden fizikai erőm. Megkönnyebbültem, hogy túl voltam egyen a három közül.
- Na, hogy ment? - ölelt át hátulról Ashton.
- Jó volt, tetszett. Azt hiszem szimpatikus voltam. - mondtam lassan, mint aki be van lőve.
- Úgy beszélsz, mintha leamortizáltak volna bent. - nevetett ki. Finoman sípcsonton rúgtam, majd pislantottam egy nagyot.
- Fáradt vagyok. Nem tudom mitől. - szó nélkül felemelt menyasszonyi-stílusban és elindult az emeletre. - Azért sétálni még tudok. - dőltem mellkasának. Valójában lusta lettem volna felsétálni az emeletre.
- Örülj neki, hogy megerőltetem magamat. - kuncogott és belepuszilt a hajamba. Fogalmam sem volt, hogy nyitotta ki az ajtót, de nem izgatott. Letett az ágyra én pedig felültem, levettem a cipőm és a blézerem, majd feljebb másztam az ágyon, még Ashton kinevetett. Lehunytam a szememet és vártam, hogy álomba merüljek.
Mindenen túl voltam a felvételikkel kapcsolatban és a napokban kellett megérkezni a levélnek. Már április közepe volt, minden annyira hamar elrepült. Az idő, a tél, a végzős évünk.
- Sam, levél! - szólt fel Calum. Kipattantam az ágyból felverve Ashtont és hangos trappolással rohantam le. Majdnem átestem az egyik asztalon. - Azért össze ne törd magadat. - pislogott szaporán Calum. Átnyújtotta a levelet én pedig megnéztem a feladót.
- Te jó ég! - szinte sikítottam örömömben. Ashton jött le álmosan a lépcsőn. Feltéptem a borítékot és olvasni kezdtem. "...felvételt nyert..." - ÁÁHH!!!! - sikítottam fel és ugrálni kezdtem. Ashton karjaiba vetettem magamat, amitől meghátrált, de megtartott. - Felvettek! - sipítottam a levelet lengetve a levegőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése