Reggel a napra ébredtem. Nem tudtam pontosan mennyi az idő, de talán dél körül lehetett. Nem Ashtonon aludtam, de még csak nem is volt mellettem. Megdörzsöltem a szemeimet, majd kinyújtóztam. A fejem zsongott, mintha egy méhkasba dugtam volna. Hosszú percek után keltem csak fel, majd imbolyogva megindultam a konyha felé. Mindannyian beszélgettek kivéve Ashtont, aki háttal nekünk csinált valamit. Megálltam a pult előtt, mire megfordult letett egy pohár vizet a pult másik felére és átlökte az asztalon, majd egy aszpirint is. Bevettem a gyógyszert és leöblítettem a vízzel. Visszafordult. Még csak hozzám sem szólt. Ashtonra mutattam egy kérdő tekintettel. Vállat vontak, majd Lukera mutattak.
- Velem sem beszél. - tátogta el nekem. Ashton és Luke között cikázott a tekintetem. Azért annyira mégsem voltam részeg, hogy történjen valami, aminek nem kellett volna. Csendben, kissé dacos arccal kisétált a konyhából, én pedig szaporán pislogva néztem utána.
- Egyikünk sem emlékszik, mielőtt megkérdeznéd. - dünnyögte Michael.
- Csak ő? - kérdeztem, mire bólintott egyet. Határozottan megindultam az ajtó irányába és kilöktem azt. Ashton éppen akkor jött ki a nappaliból. - Semmi szia, vagy valami? - kérdeztem. Megállt, rám nézett és tovább ment. - Haragszol? - folytattam. Átnézett a válla felett, majd előre fordult és tovább ment. - Ashton. - szóltam utána. - Mi a...
- Csak hagyj békén. Kösz. - tagoltan beszélt. Kiment az előszobába, felhúzta a cipőjét és kiviharzott a lakásból. Dühösen mentem vissza a konyhába. Kicsaptam az ajtót és nekidőltem egy pultnak.
- Ti kettern tuti csináltatok...
- Nem! - rivalltunk rá mindketten. Egyszeri alkalom volt, többet nem történt és nem is fog megtörténni.
- Akkor mondj valami logikus magyarázatot arra, hogy rátok sem hederít. - fonta össze karjait. Gondolkodtam, de semmi sem jutott eszembe...
- Ha visszajött beszélek vele. - mondtam.
- Ha.. - ismételte meg Calum. Megálltam az ajtóban és visszanéztem.
- Ha? - kérdeztem vissza, mire bólintott.
- Ja. Valami sporttáskában vitt el pár cuccot. - vont vállat és elvett egy almát a gyümölcsöstálból. Rámeredtem.
- Korábban erről nem tudtál volna szólni?! - emeltem fel a hangomat.
- Nem úgy tűnt, mint aki költözködik.
- Kösz, a bíztatást... - morogtam és kimentem a konyhából. Kimentem az udvarra, majd egy fának dőlve az árnyékában bujtam meg. Újra meg újra lejátszódott előttem a "beszélgetésem" Emilyvel, a fejemben pedig ott kőrzötek azok a nyomatékos mondatai. Lehunytam a szememet, és erősen koncentráltam, hogy vissza tudjak emlékezni, de még apróbb foszlányok sem jutottak eszembe. Valaki leült mellém, de lusta voltam kinyitni a szememet.
- Talán csak a másnaposság teszi. - szólalt meg hirtelen, mire kipattantak a szemeim meglepettségemben.
- Utálom ezt csinálni. - mondtma halkan.
- Mit? - kérdezte és közelebb ült. A kék égre néztem és a csillogó, zöldellő fűre.
- Veszekedni. Tudom, hogy csináltam valamit, de fogalmam sincs mit. - sóhajtottam. Utáltam magamat ezért, hiszen annyi ideig kibírtuk veszekedés nélkül, most pedig jöttem a hülyeségemmel és elrontottam...
- Ha ez segít: Ashton az este telefonált valakivel. Nem tudom kivel. - nézett rám. Pár percig belebámultam az éghez hasonló kék szemébe, miközben gondolkodtam.
- Meg kell tudnom...
- Tudnunk. - javított ki. - Kivel beszélt. És ez csak akkor lehetséges, ha...
- Elcsórjuk a telefonját, csak amíg megnézzük ki volt az.
- Küldhetnénk egy áll sms-t, amiben valahová elhívjuk, hogy kifaggasuk azt a valakit. - folytattuk egymás mondatát. - Ha hazajött? - bólintottam, mire felemelte a kezét én pedig belecsaptam. - De hogyan vesszük el a telefonját? Mindig a zsebében van.
- Michael. Muszáj bevonnunk őt, vagy őket is. Négyen többet érünk, mint ketten.
Elmondtuk Caluméknak a tervet, persze vonakodtak, de végül rávettük őket és amint Ashton autója leparkolt a ház előtt már kezdődött is a terv. Felrohantam, és bementem a szobába, majd leültem az íróasztalhoz háttal az ajtónak. Előkaptam egy könyvet amit alkalmasnak találtam és nem nézhettem ki hülyén tőle, majd belelapoztam a 100 valahanyadik oldalra és olvasni kezdtem. Fantasy könyv volt. Az ajtó egyszeriben kinyílt, egy pillanatra megtorpant, majd ledobta a táskáját és csak állt ott. Nem tudom, hogy valamin gondolkodott, hogy mondania kéne valamit, vagy engem nézett. Hangosan összecsaptam a könyvet és rá sem nézve sétáltam ki a szobából. Nem esedezhetek a bocsánatért, ha nem is tudom az okát. Luke éppen akkor dobta át a telefont Michaelnek. Rám nézett és egy nevet tátogott: Emily. Michael gyorsan a kezembe nyomta a telefont. Egy üzenet volt. "Unknown: Szeretlek xx. Ashton: Én is. xx." A kezem ökölbe szorult, az arcomat pedig elöntötte a forróság a dühtől. Michael odaadta a telefont Ashtonnak én pedig megindultam a bejárat felé. Luke megfogta a karom és visszahúzott maga elé. A fülemhez hajolt.
- Ha most elmész, tudni fogja, hogy miért kellett a telefonja. Akkor még...
- Nem érdekel. - szorítottam össze az állkapcsomat. Kirántottam a kezemet és felhúztam egy cipőt. Bár már április volt még mindig hűs éjszakáink voltak, mégsem törődtem a kabáttal. Feltéptem az ajtót és becsaptam magam után. Rohanni kezdtem. Nem azért, hogy hamarabb odaérjek, azért, mert az adrenalin túltengett bennem. A tenyerem égett a pofonvágytól, amit nagy valószínűséggel kiosztok majd Emilynek. Hangos trappolás mögülem.
- Sam! Gyere vissza a házba! - süvített végig a csendes, üres utcán Luke hangja. Még csak akkor jöttem rá, mennyire is egyedül voltam az utcán. - Elkapta a karomat és vissza húzott. Neki ütköztem mellkasának, de nem hagyta, hogy elmozduljak onnan, Karjait körém fonta. Összeszorítottam a szememet és Luke karjába kapaszkodtam. Ashton autója hajtott el mellettünk. Luke kapott az alkalmon, felkapott egy követ és hozzávágta Ashton kocsijának. A féklámpa felgyulladt, az autó megállt és Ashton értetlen, dühös tekintettel fordult felénk. Pontosabban Luke felé.
- Ez most mi a faszért volt jó?!! - fakadt ki.
- Teljesen megérdemelted! - szólt vissza, mire közelebb jött. Ashton védelmére akartam kelni, de eszembe jutott a kis sms. - Egy rohadt álszent köcsög vagy, Ashton! Tudtad? - ökölbe szorult a keze, majd megindult Luke felé. Mire észbekaptam már előtte állt. Kettejük közé furakodtam és próbáltam hátratolni Ashtont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése