2.fejezet 4.rész(26.rész) - Kleinfeld

Két hete költöztünk el Miamiba. Ennyi idő alatt tökéletesen kiismertem a várost, a sulibéli embereket. A szüleimre azóta is mélységesen haragudtam. Akárhányszor megkísérelték a közeledést felém, eltaszítottam őket és bezárkóztam a szobámba. Már képes voltam egyedül is bejárni az iskolába, aminek kifejezetten örültem. Caitline és Alexander közel kerültek hozzám. Gyakorlatilag mindent megtudtak rólam két hét leforgása alatt. Egy kis előrelépést véltem felfedezni kettejük ügyében. Caitline is ugyanannyit beszélt Alexről, mint Alex róla. Sokáig fogalmam sem volt arról, hogy miért nem beszélnek egymással erről a témáról, majd mindig eszembe juttattam magamat és Ashton-t. Caitline-nek elmeséltem, hogy vissza fogok menni, pontosan négy hét múlva. A hétvégén pedig Caitline-nél alvásra hivatkozva hazautazom a hétvégére, hogy Luke segítsen megtanulni a táncot. Szóval, holnap utazom.
- Lyukas óránk van. Elmehetnénk ruhát nézni neked a Szalagavatóra. - Vetette fel Caitline. Alexanderrel összenéztünk.
- Menjünk. - Vontam vállat és leugrottam az asztalról. Már két éve gyűjtöttem a pénzemet a tökéletes ruhára, ahol majd boldogan fogok táncolni a párommal, még ha nem is Ash lesz az. Egy külön pénztárcát halásztam elő a táskám aljáról, amiben jócskán volt pénz. - És, hová megyünk? - Kérdeztem megigazítva a pólómat.
- Kleinfeld? Tudom, esküvői ruhaszalon, de egy szalagavatón olyasmi ruhákat szoktak viselni. - Magyarázta Caitline.
- Nekem jó. - Mondtam visszadobva a táskámba a pénztárcát. Megvártuk még Alex lekászálódik az asztalról és elindultunk.
   Nem siettettük magunkat annyira. Odaérve megálltunk a kirakat előtt és a ruhákat néztük.
- Azta.. - Bámulta őket Caitline.
- Gyertek! - Mondtam izgatottan és beléjük karolva behúztam őket az üzletbe.
- Elnézést, segíthetek? - Állt elénk egy kissé mogorvának tűnő, elegánsan öltözött hölgy. Szemeibe néztem és szólásra nyitottam a számat
- Igen. A Szalagavatómra szeretnénk ruhát. - Mondtam határozottan. A hölgy vonásai ellágyultak, és egy mosolyt eresztett felém.
- Szóval hercegnő stílusú ruha. - Kérdezte félreállva. Mellém sétált és lassú tempóval vezetett a ruhák közé. Pár menyasszony boldogan nézegette magát a családja kíséretében a tükör előtt.
- Uhmm, igen. - Válaszoltam egy kicsit habozva.
- Várjatok egy pillanatot. - Érintette meg a vállamat és elsietett. Én persze egyből körbenéztem a szebbnél szebb ruhák között.
- Annyira gyönyörűek. - Vallottam be, pedig egyáltalán nem voltam az ilyesfajta ruhák híve. Az előző hölgy egy felcopfolt hajú húszas éveiben járó lánnyal érkezett.
- Ő Deliah(ejtsd:Délia), Ő fog neked segíteni választani. - Hagyott minket magunkra. Deliah ránk mosolygott és belekezdett.
- Deliah vagyok. - Ismételte el a nevét és kezet nyújtott.
- Sam. - Mosolyogtam vissza rá és megráztam a kezét. Egy pillanatra elgondolkodott.
- Szóval szalagavatóra lesz a ruha? - Kérdezte és beljebb vezetett minket. Egy kanapéhoz kísért. - Ti várjatok meg minket itt. - Mutatott a kanapéra. - Te pedig gyere velem. - Hívott maga után. Követtem Őt egy öltöző fülkébe. - A ruha stílusáról?
- Valami hosszú, nagy és strasszos ruhára gondoltam. Nagy uszállyal. - Mondtam, mire magamtól is meglepődtem. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szándékkal jövök majd egy ilyen helyre.
- Mekkora a keret? - Kérdezte a maximum pénzösszegre utalva.
- Háromezer hétszáz. - Válaszoltam. Megjegyeztem, mert az ilyen sorozatokból már tudtam, hogy ezt is megkérdezik.
- Rendben. Kiegészítőt? - Kérdezte megállva az ajtóban.
- Igazából, nem tudom, hogy mi állna jól. Nem vagyok a ruhák, szoknyák és egyéb lányos ruhák híve. Nem vagyok jártas a témában. - Préseltem össze ajkaimat.
- Hozok egy egy ujjas kesztyűt. - Mondta, én pedig bólintottam egyet. - Sietek ahogy csak tudok. - Távozott a fülkéből én pedig idegesen a tükör elé álltam. Negyed órát vártam Deliah-ra, mire bejött öt ruhával a kezében és egy kesztyűvel. - Köszönöm. - Mosolyogtam rá finoman. Visszamosolygott rám és felakasztotta a ruhákat. Szégyenlősen, de levetkőztem és felvettem a ruhát. Bátortalanul fordultam a tükör irányába miután felhúztam a kesztyűt. Meglepődtem. Annyira tökéletesen nézett ki. Végigsimítottam a fényes anyagú ruhán, amelynek a tapintása is tökéletes volt.
- Hű.. - Nyögtem ki a ruhát nézve.
- Megmutatjuk a barátaidnak? - Kérdezte mellém állva. Hevesen bólogattam és felemeltem a ruha elejét. Kisétáltam Deliah előtt a szűk folyosón egyenesen Caitline-ék elé.
- Azta. - Mondták egyszerre. A tükör előtt ismét végigmértem magamat. Olyan tökéletesnek tűnt, de nem éreztem a legigazibbnak.
- Mi a véleményed? - Kérdezte Deliah. Elgondolkodtam.
- Azt hiszem az anyaga nem tetszik. Gyönyörű meg minden, de azt hiszem az, hogy fényes nem áll jól nekem. - Mondtam ki a véleményemet.

- Rendben. Akkor felpróbáljuk a következőt. - Követtem Deliah-t vissza a próbafülkébe. Levetettem a ruhát és odaadtam neki, Ő pedig visszaakasztotta az akasztóra és beletette a ruhazacskóba - vagy mibe - . Odanyújtotta a következőt. Ugyanakkora izgatottsággal vettem fel a következőt is. Csipkés anyaga nem a leginkább nyerte el a tetszésem, de azért kimentem és megmutattam nekik. Láttam az arcukon, hogy nekik sem tetszik így a lehető leggyorsabban vedlettem át.
   Immár a negyedik ruhát próbáltam amibe azonnal beleszerettem. Az anyaga tökéletes volt, a fűzője kellően strasszos és egy kicsit átlátszó.(a kép csak illusztráció,Sam ruhája csak egy picit hasonlít a képen szereplőre)
- Mehetünk? - Kérdezte Deliah megigazítva hátul a fűzőt.
- Igen. - Mondtam izgatottan. Ismét felemeltem a ruha elejét és lassú, megfontolt léptekkel sétáltam ki eléjük.
- Sam ez... - Képedt el Caitline.
- Tökéletes. - Néztem a tükörben magamat. Alexék helyeselni kezdtek én pedig elképzeltem ahogy Luke-al táncolok, utána pedig Ashtonnal.
- Szóval, ez az igazi? - Kérdezte Deliah mellém állva.
- Igen. Szeretném megvenni. - Válaszoltam magabiztosan.
   Az egész délutánunk elment erre, de nem bántuk. Alexander és Caitline örültek, hogy végre megtaláltam a ruhát, ahogy én is.
   Öt óra körül járhatott az idő, amikor hazaértem. A ruhára mindvégig figyeltem és halkan felosontam a szobámba. Gyorsan felakasztottam a gardróbba és kimentem a szobámból. Lementem a lépcsőn és anya pont akkor ért haza.
- Szia kicsim. - Köszöntött egy mosollyal. Ránéztem majd a holnapi napomért cserébe rámosolyogtam.
- Szia. - Köszöntem vissza. Tudtam, hogy azt hitte megbékéltem vele és a költözéssel, és ezt a látszatot is kellett fenntartanom. - Kérdezhetnék valamit? - Kérdeztem úgy, mintha szégyenlős lennék.
- Persze. Miről van szó? - Kérdezte beljebb sétálva. Nagy levegőt vettem, mintha nagy dologról lenne szó.
- Caitline és én most nagyon jóban vagyunk. És arra gondoltunk, hogy a hétvégén ott aludhatnék? Mármint holnap délután nem jönnék haza, csak vasárnap délután.
- Még megbeszélem apáddal. - Mondta egy kedves mosoly kíséretében.
- Rendben. - Bólintottam és a nappaliba mentem. Lehuppantam a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a tv-t, még Ashton hívását várom. Általában Ő hívott, miután egy párszor - megfeledkezve az időeltolódásról - felébresztettem.