11.rész - Baráti gesztus...

 Ahhoz képest, hogy az iskola első napja volt, elég könnyen keltem. Elvégeztem a szokásos dolgokat, majd visszamentem a szobámba. Egyből kivettem egy fekete farmert és az ágyra dobtam. A kezem egy egy fekete-piros ingre vándorolt, majd egy ugyancsak fekete pólóra. Ezeket is az ágyamra dobtam. Felöltöztem és a tükör elé álltam.
- Szőke hajjal és piercinggel lehetnél Luke lányváltozata... - Magyaráztam a tükörképemnek. Elfordultam és a bakancsomat kezdtem keresni. Zokniban bejártam az egész házat. - Cipő, cicc-cicc! - Sétálgattam a házban. Anya nevetését hallottam meg a konyhából.
- A bakancsod itt van, a konyhában! - Bementem a konyhába és az ajtó mellett volt az említett tárgy.
- Köszönöm. - Mosolyogtam rá, majd felhúztam a bakancsot. Felmentem a táskámért és lesiettem. - Majd jövök! - Szóltam és kiléptem a házból. Már messziről láttam a négy fiút ahogy engem várnak. Sietségem közben a karkötőimet piszkáltam. Odaérve hozzájuk Luke és én összenéztünk.
- Muszáj úgy öltöznöd mint én? - Kérdeztük egyszerre. A többiek halkan kuncogtak. - Én jobban nézek ki. - Mondtuk ismét egyszerre. A fiúk már nem tartották vissza nevetésüket.
- Srácok?
- Bocs, haver. - Vigyorgott Luke és átkarolta a derekamat. Luke a másik két fiúra kapta a fejét.
- Ő csaj. - Érveltek mire elnevettem magamat.
- Csak azért, hogy megnyugodj: kapsz tőlem egy fél pontot. - Piszkálódtam. Evvel telt az út oda. Igazából fogalmam sem volt a többiek miért jöttek, de legalább Ashton itt volt. Pár méterrel az iskola épülete előtt megálltunk. Ashton elém állt és lehajolt. Egy édes csókot adott, majd percek múlva még mindig ott álltunk.
- Khmm.. El fogunk késni. - Törte meg Luke a pillanatot. Ashton sóhajtott egyet, majd vonakodva hátralépett.
- Később találkozunk. - Még adott egy kedves puszit a szám sarkába és Michael-ékhez ment. Luke és én az épület felé indultunk még Ők visszafelé. Az iskolába érve mindenki ránk nézett és biztos voltam benne, hogy az egyforma öltözékünket kezdték firtatni egymás között.
- Ez a te hibád. - Piszkált Luke. Csak egy halk kuncogással jeleztem, hogy még mindig nekem van igazam. Ujjaimat a medál köré fontam. - Hidd el, nem volt egyszerű megcsináltatni. Kétszer elrontották, harmadjára pedig vissza kellett vinnünk, mert nem írták rá a hátuljára a feliratot.
- Enélkül is tökéletes lett volna.. - Vontam vállat egy apró mosollyal. - Köszönöm, hogy segítettetek neki megszervezni. - Egy pillanatra rám nézett, majd megállt a falnál és neki támaszkodott.
- Ashton mégiscsak a legjobb barátunk, te pedig a barátnője, szóval muszáj elviselnünk. - Vigyorgott, mire vállba löktem.
- Az érzés kölcsönös. - Nevettem. Láttam ahogy Destiny ránk néz és inkább megfordul. - Mindjárt jövök. - Mondtam és Destiny után mentem. Megfogtam a vállát, Ő pedig megfordult. - Haragszol rám? - Kérdeztem elengedve a vállát.
- Nem haragszom rád, de nekem ez magas... Luke-val lógsz és egyformán öltöztök, mégis Ashton nyaklánca lóg a nyakadban és elméletileg szereted. - Bökött a láncra amivel eddig szemezett.
- Destiny hallod magad? - Kérdeztem vissza felháborodva. Gyakorlatilag szépen azt fejezte ki, hogy egyszerre vagyok Ashton-nal és Luke-val, ami egyenlő avval, hogy leribancozott.
- Én teljes mértékben hallom magamat. Te viszont meg sem hallasz engem, ha velük vagy.
- Ez nem csak az én hibám, Destiny! Akármikor odajöhetnél és ugyanúgy csatlakozhatnál! Calumék engem is ugyanúgy befogadtak a közösségbe, miután Ashton és én barátok lettünk, szóval te sem vagy kivétel, csak lépned kellene.
- Odamehetnék, de nem akarok. Nem akarok egy olyan, a te szavaiddal élve: közösséghez tartozni mint Ők. Teljesen rossz hatással vannak rád.
- Álljon meg a menet. Egy : két hónapja ismersz, nemde? Szóval sok dolgot kell még megtudnod rólam! Kettő : Őket fele annyira sem ismered mint engem. Adhatnál egy esélyt nekik!
- Azt várod el tőlem, hogy akik teljesen elvesznek tőlem még kapjanak egy esélyt?
- Elvenni? Elvenni, ezt most komoly?! És ha ez is történne akkor ez ellen simán tehetnél, ha odajönnél és beszélgetnél velük! És egyébként is: én adtam neked esélyt pedig mikor idejöttél olyan voltál mint valami túlpörgött kisgyerek! Mindenki próbált távolodni tőled és ki volt az aki ott volt? Én! És rohadtul idegesít, hogy nem tudod elfogadni, hogy Ashton, Luke, Calum és Michael is hozzám tartozik, akármennyire nem akarod!
- Szóval ha megkérnélek, hogy válassz Őket választanád? - Kérdezte karba tett kézzel.
- Habozás nélkül őket választanám. - Mondtam higgadtan.
- Hmm... És ha Luke és Ashton között kellene választanod? Melyik fiút választanád? - Vigyorgott, nálam pedig betelt a pohár. Fel tudtam volna pofozni...
- Értsd már meg, hogy Luke az egyik legjobb barátom és felfoghatnád végre, hogy attól, hogy egybeöltöztünk és vele vagyok az iskolában akkor is Ashton a barátom és szeretem! Miért vagy ennyire kibaszottul... - Két kéz fonódott körém és felkapott, majd a vállára vett.
- Ne figyelj oda rá. - Próbálta lekötni a figyelmemet.
- Még most is Ashton-t szereted?! - Kérdezett vissza Destiny.
- Tegyél le... - Süket fülekre találtam Luke személyében. - Luke, tegyél le, légyszíves!
- Először is: a légy nem szíves hanem potrohos, másodszor: csak szépen kell kérned. - Lábaim a földre értek. - Tényleg nem éri meg törődnöd vele. - Biccentett a háta mögé.
- Csak menjünk órára. - Emeltem fel a földről a táskámat. A terem felé sétáltunk és leültünk hátulra. Destiny bámult minket és magyarázott Carly-nak.
   Már értem miért utálom az etika órát... Unalmas dolgokról beszél egy unalmas tanár... Az emberek viselkedését tanulmányoztuk: miért lesz ideges egy ember, miért sír, miért boldog és a többi.
- Tanárnő elnézést... - szólalt fel Destiny. Ha olyat szól esküszöm felállok és kidobom az ablakon.
- Igen, Mrs.Drown? - Fordult felé a tanárnő.
- Az is ehhez a témához kapcsolódik, ha egy ember... tegyük fel, hogy lány két ellenkező nemű embert szeret?
- Te komolyan ennyire hülye vagy, vagy simán értetlen?! - Csattantam fel.
- Mrs.Ross nyugodjon le! - Kiabált rám a tanár.
- Szóval a lány direkt csinálja azt, hogy mindkét fiút az orránál vezeti...
- Destiny fogd már be! - Pattantam fel. A szék óriási hanggal borult fel. - Nem igaz, hogy ennyire hülye picsa vagy, hogy nem fogod fel! Nem tehetünk arról, hogy egyezik az ízlésünk és arról végképp nem tehetek, hogy Danny nem figyel fel rád, oké?! Én is elég sokat küzdöttem Ashton figyelméért és tudod kik segítettek?! Luke-ék! Szóval rohadtul ne mond, hogy Luke és én valamilyen módon kavarunk Ashton háta mögött, mert esküszöm, hogy kidoblak azon a rohadt ablakon! - Kiabáltam.
- Sam, elég lesz már... - Luke próbált lehúzni maga mellé.
- Ahha, és ami az óra előtt történt?! Milyen romantikusan vett a vállára és vitt arrébb.
- Hogy lehetsz ennyire kicseszettül értelmetlen!? Ashton a barátom, Luke pedig a legjobb barátom!! - Indultam meg felé, de Luke a kezem után kapott.
- Sam, nyugodj le... Ne órán csináld. - Húzott vissza.
- És ezt, hogy magyarázod?
- Egyszerűen: a barátok ezt csinálják! Próbálják kihúzni a másikat a faszságaikból, de vagyok olyan hülye, hogy folytatom mert nem adok igazat egy túlpörgött, hülye picsának! Boldog vagy?!
- Samantha Ross, az igazgatóiba, most! - Szakított minket félbe. Luke elengedte a karomat és visszaült. Én egy tapodtat sem mozdultam. - Most! - Szólt utoljára. Idegesen bedobáltam mindent a táskámba és kimentem a teremből, fel az igazgatóiba. Perceken belül az etika tanárnő, Destiny és Luke is az igazgatóiban volt. Destiny és a tanárnő engem támadott, még Luke ellenük beszélt.
- Samantha, jobb ha hazamegy és ha holnap is előfordul ugyanez három napos felfüggesztést kap. - Bólintottam majd felálltam. Miután kimentünk az irodából Luke gyorsan odajött.
- Írok Ashton-nak, hogy jöjjön érted. - Próbáltam tiltakozni, de az etika tanárnő már el is vitte Luke-ot én pedig az iskola épülete elé mentem, hogy akarva-akaratlan is megvárjam Ashton-t. Miután egy kis ideje kint voltam írtam Luke-nak, hogy megkérdezzem mit írt Ashton-nak. "Elmondtam neki, hogy felküldtek az igazgatóiba, utána meg haza és menjen érted, mert gondolom nem akarsz hazamenni. Az okot elmondod neki, ha szeretnéd. Arról nem szóltam neki. Hemmo xx." Nem tudta volna azt mondani, hogy rosszul vagyok, vagy valami?!