2.fejezet 3.rész(25.rész) - "Ez aranyos..."

Lenyomtam és visszafordultam Alexanderhez.
- Mióta laksz Miamiban? - Kérdeztem ránézve. Egy pillanatra elgondolkodott. Eddig most az egyszer volt csendben a mai nap folyamán. Nyögött egy "uhmm..."-t és az égre nézett.
- Azt hiszem.. Talán nyolc éve. - Válaszolta habozva. - Nem. Hét éve.. Talán inkább kilenc. - Elnevettem magamat tudatlanságán. A szemeim akarva-akaratlan egy társaságra tévedtek. Pillanatokig csak néztem őket a szemem sarkából, hogy engem néznek. Vagyis minket. - Ők a focisták... Ha idejönnek én inkább.. Lelépek, de adok egy tanácsot: a semleges válasz a jó válasz. - Nézett feléjük. Az egyikük elindult, így Ő is elindult. Egy pár méterrel ment arrébb és egy fiúval beszélgetett. Elővettem a füzetemet és firkálgatni kezdtem. Fokozatosan eltakarta valami, vagy valaki a napot, így árnyékba kerültem. Fel sem nézve láttam, hogy a focicsapat egyik tagja.
- Igen? - Néztem fel rá értetlenül.
- Új vagy itt? - Kérdezte vigyorral az arcán. Már most sütött róla az egoja.
- Igen. - Válaszoltam rá és visszahajoltam a füzetemhez. Ash monogramját firkálgattam az egyik sarokba. Úgy látszott nem akar egy hamar elmenni. Kifújtam a levegőt és felnéztem rá.
- Körbevezettek már? - Kérdezte undorítóan csábító hangon.
- Igen. Alexander volt. - Mondtam az említett fiúra mutatva. Felröhögött és megrázta a fejét. Ismét egy értelmetlen fejjel díjaztam Őt.
- Tényleg olyanokhoz akarsz tartozni mint az? - Kérdezte egoista vigyorral az arcán. Úgy letöröltem volna a vigyorát az arcáról.
- Először is: Ő. Másodszor: amint látod elvagyok magamban. - Forgattam meg a szemeimet. Zsebre dugta a kezét.
- A haverjaimmal a suli élére tudnánk emelni. - Tette fel ajánlatát. A füzetemet a táskámba csúsztattam a tollammal együtt.
- Kösz, nem. - Álltam fel.
- Nem úgy tűnik, hogy a suli legalján akarnál úszkálni, mint egy haszontalan hal. - Felhúztam a szemöldökömet szavai hallatán.
- Nem mintha sokáig maradnék, szóval nem és most menj szépen vissza a haverjaidhoz. Na helló. - Álltam fel.
- Ezt komolyan gondoltad? - Szaladt fel az Ő szemöldöke is. Bólintottam és a táskám pántját markoltam meg.
- Teljesen komolyan. - Adtam választ.
- Csak pár dolgot kérnénk. - Vont vállat. Ledermedtem. Jól gondoltam mire gondoltak?
- Ez komoly? Azt hiszed olyan vagyok mint a többi olcsó pláza-cica? Aki a hírnévért cserébe bármit megtesz bárkivel? Mert ha igen, akkor rohadtul benézted. Sem pláza-picsa, sem ribanc nem vagyok, szóval húzz vissza szépen a haverjaidhoz és mondd meg nekik, hogy keressenek más csajt. - Mondtam teljesen kiakadva. Kikerekedtek a szemei, biztosra vettem, hogy senki nem beszélt még így vele, és láthatóan nem tetszett neki. Sarkon fordultam és odamentem a meglepődött Alexanderhez és a barátjához.
- Ez... Azta. Nem gondoltam volna. - Nézett rám elismerően Alex. - Sam Ő Adam, egy a "mi fajtánk" közül. - Mutatta be a szőke, enyhén felzselézett hajú fiút.
- Szia. - Mosolyogtam az újonnan ismert fúra.
- Szia. - Köszönt vissza, viszonozva a mosolyomat.
- Azt hiszem elég hamar hírt fogsz szerezni magadnak. A focicsapat legjobb csatárának soha nem szólt még be senki sem, lány meg pláne. - Magyarázta Alexander. Egy elégedett mosolyt küldtem felé.
- Van gyakorlatom benne. - Nevettem és lassan elindultam. - Később találkozunk. - Mondtam és magukra hagytam Őket. Bementem az épületbe és megkerestem a szekrényemet. Nehéz volt odatalálni és aggasztott az, hogy mindenki néz.
- Az a csaj szólt be Davidnek.. - Sutyorogta három lány. Kifújtam a levegőt és próbáltam nyugtatni magam. Azt hittem ez a hely merőben különbözik a Sydney-i sulitól, de nem. Ugyanazok a pletykás lányok, egoista srácok, a folyosókon egy-két normálisnak tűnő ember, és az előbbieknek a fele aki jó fej és kedves.
- Szia, te vagy Sam igaz? - Állt meg előttem egy lány. Lófarokba fogott hajából néhány tincs kilógott a homlokánál. Bólintottam egyet és éppen kérdezni akartam, honnan tudja a nevemet. - Caitline vagyok. - Előzött be. Higgadtsága meglepett, hiszen itt mindenki pörög mint valami adrenalin bomba.
- Örülök. - Mosolyogtam rá szelíden.
- Ne foglalkozz a többiekkel. Pár napig ezen csámcsognak majd, de egy idő után elfelejtik. Davidnek pedig szereztél egy ciki emléket. - Caitlineről Chrissy jutott eszembe. A természete, a szeme, az arcformája, a hajszíne. Akár testvérek, vagy rokonok is lehettek volna.
- A legkevésbé sem érdekelnek. - Vontam vállat. - Nem érdekel a kicsinyes véleményük.
- Hmm, elég optimista vagy. Ez jó jel. - Küldött egy mosolyt felém, amit viszonoztam. - Egyébként, jó sapka. - Mutatott a fejemen lévő cap sapkára.
- Ohh, Alexanderé. - Igazítottam meg.
- Mármint Alexander Sevanié? Sötét, göndör haj...
- Igen. Miért? - Kérdeztem kíváncsian és elővettem a biosz könyvem. Ohh, biosz+Luke=katasztrófa.. Elvigyorodtam az egyenletemen.
- Ne mondd el senkinek, de szerintem Alex egész aranyos. - Mondta elpirulva, szégyenlősen.
- Ez aranyos. - Mondtam és gondolkodni kezdtem. - A következő szünetben keress meg és odajössz hozzám meg Alexhez. Jó? - Kérdeztem. Annyira barátságosnak tűnt, Alexanderrel és Adammel együtt.
- Uhh, rendben. - Egyezett bele habozva. - Neked van barátod? - Ránéztem és tekintetem elkomorult. A nyakamban lévő medált szorítottam meg ujjaimmal. - Szakítottatok? - Kérdezte.
- Ő... Ott kellett hagynom Sydneyben. A szüleim azért találták ki a költözést, hogy szakítsunk... De még együtt vagyunk. - Nyeltem nagyot. - Csak rossz ez így. Annyira messze van. És a barátai is hiányoznak.
- Sajnálom. - Válaszolta szánakozóan. Ráemeltem a tekintetemet és halványan elmosolyodtam.
- Nem kell, Ashtonnal majd átvészeljük ezt is. Calumék pedig elszórakoztatják otthon.
- Ashton? Calum? - Kérdezett vissza meglepődve és felcsillant a szeme.
- Irwin, Hood. - Válaszoltam értetlenül.
- A 5 Seconds Of Summer-ből? - Képedt el egy mellettünk álló lány.
- I-igen. - Válaszoltam furán. A lányok megrohamoztak és ordibálni kezdtek: " Te jó ég!!" "Mutass be nekik!" "Hívd fel Őket!" "Luke annyira édes!". A dobhártyám kész volt beszakadni, de valaki a kezemnél fogva kihúzott a tömegből. - Köszönöm. - Hálálkodtam mosolyogva Caitline-nek.
   Felsóhajtottam amikor végre békén hagytak a lányok. Három órán keresztül koslattak utánam miközben Alexet és Caitline-t próbáltam beszéltetni egymáshoz. Láthatóan bejöttek egymásnak.
- Remélem szereted a felsőfokú nyelvtan órákat. - Megálltam az ivásban és Alexre néztem.
- Felsőfokú? - Kérdeztem kikerekedett szemmel.
- Ahha. - Húztak maguk után. A nyelvtan tanár kicsit sem tűnt kedvesnek.
  Az óra közepénél eluntam magamat. Azt hittem valami iszonyat nehéz feladatsor következik, de nem.
- Isabella, a c-t ha megkérhetlek rá. - Nézett egy rövid vöröses hajú lányra.
- A kövek is meglágyulnak, ahogy tudsz nézni. - Válaszolta a lány.
- Rendben. Akkor most elemezd. Elevenítsd fel az általános iskola nyolcadik osztályát. A nyelvtan órákat... - Várt pár pillanatot, majd összecsapta a kezeit. Isabella megugrott egy kicsit. - Melyik a főmondat? - Isabella elgondolkodott és csak nézett a munkafüzetre. Mikor végre kinyögte a választ a tanárnő elkezdett magyarázni.
- ...bizonyára mindannyian ismertek egy olyan fiút akinek ilyen nézése van. - Az ajkamba harapva a padra döntöttem a fejemet és Ashton szemeire összpontosítottam. Ahhw..

Hey! :)
Szóval, van egy ötletem. Egész héten ezen gondolkodtam.. Na, az ötlet:
  Már régóta gondolkodtam egy Twitcam szerű Skype beszélgetéshez. Kérdezgettek, kérdezgetek és beszélgetünk. Gyakorlatilag 3 jelentkező után valósítanám meg eddig ketten vannak, szóval ha szeretnétek egy Skype csoportbeszélgetést ahol velem és egymással is megismerkedhettek kommenteljétek a  Skype neveteket. Az időpontról annyit, hogy a hétvégén lenne valamikor :DD                                                                      E.M.Stowe