2.fejezet 2.rész(24.rész) - Az első nap

 Átsírt éjszaka nyomairól árulkodott az ágyam minden szeglete. A világos párnákon az elkenődött sminkem nyomai, két százas zsepi zacskója és zsebkendőkkel teli kuka. Próbáltam elfogadhatóvá varázsolni a szobámat. Egy idő után nem érdekelt hogy néz ki, így felöltöztem és magamat próbáltam tökéletessé alakítani. Szempillaspirál-szemceruza-kevés alapozó és voilà kész is. Az öltözékem maradt a szokásos Fekete csőnadrág és Rolling Stones-os póló. Felkaptam egy frissen hozott almát a boltból. Összeszedtem a többi cuccomat és megvártam még Mia és apa is elkészül. Az iskola talán tíz perc volt autóval, így gyalog körülbelül húsz perc lehet. Kiszálltam a kocsiból és körülnéztem.
- Legyen jó napod, kicsim. - Mondta apa és elhajtott. Nagy levegőt véve indultam az iskola nagy ajtaja felé. Az iskola belülről még nagyobb volt. A nyakláncomat szorongatva kerestem meg a titkárságot, ahol egy papírt nyomtak a kezembe, hogy mi hol van, a szekrényem száma és helye.. Nehezen megtaláltam a szekrényt. A kombinációval kinyitottam és betettem a cuccaimat. Meglepődve vettem észre egy sötét barna, göndör hajú fiút.
- Uhmm.. Szia? - Néztem rá furán.
- Szia. Alexander vagyok, de hívj csak Alexnek... Szóval új vagy? Honnan jöttél? Melyik szakmacsoporthoz tartozol? - Záporozott el a különféle kérdésekkel.
- Samantha, de inkább csak Sam. Igen, Sydneyből költöztünk ide. A sima gimnáziumba fogok járni.
- Ohh, szuper! Akkor mehetünk együtt órára. És miért költöztetek Sydneyből ide? - Tette fel a következő kérdést. Elmosolyodtam hevességén.
- Az anyám... Ő jobbnak látta, ha elköltözünk és elfelejtem a barátomat, mert.. Hát arról fogalmam sincs. - Vontam vállat. - Viszont te mindig ilyen közvetlen vagy? - Kérdeztem most először én.
- Általában. Még mások kinevetnek én segítek mindenkinek beilleszkedni és megismertetni velük ki kicsoda itt. Nagy az iskola, szóval mozgás. - Tapsolt én pedig követtem Őt. - Szóval, ez a csoport a focicsapat. Mindenhová együtt mennek, a legjobb csajok veszik őket körül és a többi. A suli hercegnői, akik a legbeképzeltebbek az egész iskolában.
- Ismerős. - Mosolyogtam rá.
- Fotósklub, suliújság, logikai szakkör, dráma szakkör.. - Eszembe jutott a tavalyi dráma szakköröm. Akkor még nem igazán kedveltem Lukeot. Az emlékre elmosolyodtam és megálltam. - ..szeretnél csatlakozni? - Kérdezte az ajtóra biccentve.
- Nem, csak.. Emlékeztet valakire. - Mondtam és továbbmentem.
- Tanácsadás, zene szakkör.. - Folytatta a sorolást és az irányok mutogatását, miközben a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Kihalásztam a zsebemből és a képernyőre néztem. Luke. Elmosolyodtam és felvettem.
- Mond. - Szóltam bele.
- Na, milyen a suli? - Kérdezte egyből.
- Nem rossz. Vannak érdekes dolgok, mint például a dráma szakkör. - Nevettem a tavalyi előadásra utalva, ahol egy parasztfiút játszott.
- Köszi, igazán. - Nevetett.
- Ott mi a helyzet? - Bólintottam Alexnek, hogy figyelek közben és mehetünk tovább.
- Ők azok, akikkel inkább ne állj le vitázni. - Mondta. Egyszerre próbáltam rá és Lukera is összpontosítani.
- Semmi érdekes. Tudod, unatkoztam ma a szünetekben és órákon. - Magyarázta.
- Ohh, örülök neki. - Nevettem ki.
- Köszönöm kedvességed, Samantha. - Mondta játékosan és szarkasztikusan.
- A többiek? - Kérdeztem egyből. Kíváncsi voltam mindenre ami otthon történik. Mindenre velük kapcsolatban. Képes lettem volna lenyomozni ezeket a dolgokat, hátha képzeletben át tudom élni velük.
- Calum eszik, Ashton tévézik, Michael pedig eszik. Érdekes, mi? - Nevetett. Nyögtem egy "Ühüm"-t és tovább hallgattam a beszámolóját.
- Én lépek, mert még te az iskolában ücsörögsz én alszom. Hahh. - Piszkálódott.
- Neked is szia. - Nevettem és letette a telefont. A zsebembe dugtam és beértem Alexandert.
- Ő volt a barátod? - Kérdezte érdeklődve. Nevetve megráztam a fejemet.
- Nem. Ő a barátom barátja. - Tájékoztattam.
- Kitalálom: menő sportoló srác barátnője vagy. - Ismét megráztam a fejemet.
- Tavaly ballagott és egyáltalán nem volt menő sportoló. - Kuncogtam Ashton futására emlékezve. Mindenről Ők jutottak eszembe. Becsengettek és Alexander maga után húzott a negyedik emeletre.
- Fizikánk van. - Mondta és lehúzott maga mellé a padba. Fél szemmel végigmértem az öltözékét. Színes sapka, színes póló, színes kockás ing. Mindenhol színek. - Nem is tűnsz rocker lánynak. - Mutatott a pólómra.
- Szeretem a rock bandákat és zenéket. Szinte az egész ruhatáram olyan pólókból áll, de nem mondanám magamat kemény rockernek.

- Érdekes. Az itteni lányok pláza-lakók, ami egyenlő a pink cuki rucikkal. - Mondta vékony hangon, mire felnevettem. - Csak néhány lányt látsz hip-hop szerelésben, de olyat mint te... Sehol nem látni az iskolában. - Magyarázott. Közvetlen személyisége és cserfessége mindenkit mosolyra késztetett.
   - Gyere. - Hívott maga után Alex. Utána mentem és megálltunk a szekrényénél. - Csak azért, hogy ne lógj ki a sorból. - Adott a kezembe egy cap sapkát.
- Uhmm.. Nem vagyok biztos benne, hogy... Vagyis táncolok meg minden és a stílushoz megfelelő lenne, de nem biztos, hogy jól is áll.
- Vedd fel és meglátjuk. - Erősködött én pedig sóhajtva a fejemre húztam a sapkát.
- Fogadjunk, hogy nevetségesen nézek ki. - Húztam fel a szemöldökömet.
- Szerintem ez így tök menő. Keveredik a két stílus. - Nézett végig rajtam. - Most pedig... Éhen halok, szóval menjünk.
   Az ebédszünetet kint töltöttük az iskola óriási udvarán. Közben pedig muszáj volt felhívnom Ashtont. Pár csörgés után felvette.
- Szia. - Szólt bele és biztos voltam benne, hogy mosolyog.
- Szia. - Köszöntem vissza. - Felkeltettelek? - Kérdeztem és rájöttem, hogy ott este tizenegy-tizenkettő lehet.
- Csak egy kicsit. - Mondta rekedtesen.
- Bocsi. - Kuncogtam. - Hívjalak később? - Kérdeztem egy kis gondolkodás után. Percek múlva sem kaptam választ, csak Ashton mély szuszogását hallottam.