16.rész

Hazaérve lerúgtam a cipőmet és az emeletre igyekeztem.
- Hova-hova kisasszony? - Hallottam meg anya hangját mögülem. Fújtatva megfordultam.
- Szerinted?... - Válaszoltam bunkón. - Igazán beszélgetni akarsz? Mert én nem és szerintem mindketten jobban járunk, ha az én ötletemet választjuk, szóval helló. - Vetettem oda és megindultam tovább.
- Nem tűröm ezt a hangnemet Samantha! - Megfordultam és áthelyeztem a súlyomat a jobb lábamra.
- Egyéb óhaj-sóhaj? - Húztam fel a szemöldökömet. És egy "szállj le rólam" fejet vágtam.
- A nappaliba, most! - Mondta erőteljesen.
- Aha, nem. - Értem a lépcső tetejére.
- Amy, ha nem szeretne akkor ne jöjjön ide.. Csak beszélgetni akartam. - Hallottam meg Destiny hangját. És a pumpa még jobban felment bennem.
- Na jó, te takaródsz ki a házból, vagy a hajadnál fogva rángatlak ki. Választhatsz...
- Samantha Ross!!
- Ohh, el is felejtettem te vagy a védőangyalkája? - Néztem anyára. - Igazán leszállhatnál rólam, mert rohadtul nem érdekelsz. Te meg.. Játszod itt az ártatlant, mintha nem is csináltál volna semmit. Csak úgy megsúgom, két másodperced van, hogy kihúzz a házból vagy esküszöm én viszlek ki. - A két másodperc hamar eltelt így én anyát a konyhába zártam - mivel más lehetőségem nem volt - , majd elkaptam Destiny fölsőjét és kifelé kezdtem húzni.
- Eressz el! - Kiabálta.Kinyitottam az ajtót és nagyot lökve rajta kitaszítottam az ajtón. Utána dobtam a kabátját és a cipőjét.
- Sam! - Felkaptam a fejem az ismerős hangra. Ezt nem hiszem el... Ki más, mint Ashtonék?.. A legjobb pillanatban.
- Csak ne kezdj hegyi beszédbe, abból hallottam eleget. - Néztem Ashtonra. Destiny feltápászkodott, felhúzta a cipőit és elment. - Gyertek. - Intettem a házra. Követtek, majd levették a kabátjukat. - Menjetek fel a szobámba, mindjárt megyek utánatok maximum egy öt perc. - Ashton egy édes puszit hagyott ajkaimon, és felvezette a többieket én pedig kiengedtem anyát.
- El mondanád mire volt jó ez?!! - Ordibált teli torokból.
- Kérdezd Őt.. Ohh,várj, most dobtam ki. Oops, bocsi. - Vetettem oda egy állmosolyt.
- Ha te így, én is így... A vacsoránál akartam elmondani, de látom addig nem várhat: három nap múlva költözünk, szóval készülj a hétvégére. - Jelentette ki széles vigyorral. Költözünk?!!
- Te tényleg ennyire elvetemült vagy?! Azért, hogy Ashton meg én ne legyünk együtt költöznél? - Kerekedtek ki a szemeim.
- Méghozzá Miami-ba. - Mondta még mindig vigyorogva. Annyira szánalmas anyám van...
- A faszt költözünk Miami-ba! - Anya keze nagyot csattant az arcomon, a fejem pedig elfordult.
- Sam! - Szólt Ashton a lépcső tetejéről. Ránéztem könnyes szemeimmel. Égett az arcom és gondoltam, hogy tenyérlenyomata ott éktelenkedik az arcomon. Legszívesebben most visszaadtam volna, de nem volt hozzá lelki erőm. Ez az egy pofon elvette minden mentális erőmet. Ashton sietősen lekocogott hozzám és szoros ölelésébe csomagolt. Átölelve áztattam könnyeimmel pólóját. - Calum! - Szólt fel, mire mindhárman lejöttek. - Megyünk. - Anya meglepődve nézett végig a másik három fiún, leginkább Mikey-n képedt el. A haját bámulta... Ashton előre küldött a cipőmért és a kabátomért, még Ő testével anya útját állta. Amint észrevette, hogy nyílik a bejárati ajtó utánunk sietett és becsapta maga után azt. Egyből átkarolta a vállamat és magához húzott. Lehajtottam a fejemet és csendben könnyeztem. Sírásnak nem neveztem volna, hiszen csak a könnyeim hullottak. Mia felismert minket és odasietett.
- Minden rendben? - Kérdezte elém állva. Bólogattam, majd letöröltem a könnyeimet és leereszkedtem hozzá.
- Figyelj, te most szépen hazamész és nem kell törődnöd anyával. Én pedig később hazamegyek.
- Rendben. - Mondta, majd megöleltem és tovább ment.
- Te tényleg még ma vissza akarsz jönni? - Kérdezte Ashton.
- Nincs más választásom.
- Nálunk is elég hely van. - Válaszolta egyből.
- Erre semmi szükség, Ash. - Néztem fel rá. Figyeltem ahogy beszélt. Pontosabban a gödröcskéit beszéd közben. Annyira tökéletes volt még egy kis erőfeszítés nélkül is.
- Ez nem ajánlat akart lenni. - Nézett rám. Kifújtam a levegőt és a többiekre néztem.
- Rendben.. - Egyeztem bele és zsebre dugtam a kezeimet. Ashton piszkálás képen hideg ujjperceit a tarkómhoz nyomta. Más helyzetben már rég megfenyegettem volna valami nevetséges dologgal, de most nem volt hozzá kedvem. Tombolt bennem az utálat anyám iránt... Belépve Ashtonék házába levettem a kabátot és a cipőmet, majd követtem Őket. Még sohasem voltam Ashtonéknál... Luke-ék már előre kiválasztottak valami akció filmet. Végül is... Kiélhetem az agresszív fantáziámat közben.
  Szorosan bújtam Ashton-hoz és szemeim a tv-t pásztázták. Az elején minden figyelmem a filmre irányult. Ashton jobb kezével vagy a karomat, vagy az oldalam cirógatta, kellemes bizsergő érzést nyújtva. Szemeim a képernyőről Ashton iszonyat nagy kezére vándorolt és ujjait vizslattam. Végigmértem a bőr- és gumikarkötőket a csuklóján. Akkor volt időm megjegyezni minden egyes testrészét. Miután jól szemügyre vettem a kezeit a combját és a lábát kezdtem elemezni. Ugh, annyira tökéletes... Kezem a derekát karolta, át a hasán. A lényeget fixíroztam és kirázott a hideg néhány gondolatomra. Szemeim sokáig legeltettem ott, majd visszavezettem a tv-re és lassan elaludtam.
  *Ashton Szemszöge*
A film végére Sam elaludt. Hosszú percekig néztem ahogy szorosan nekem dőlve, engem karolva szuszog.
- Felviszem. - Suttogtam a többieknek. Bólintottak én pedig óvatosan az ölembe húztam és felálltam vele a karjaim között. Lassú, megfontolt léptekkel sétáltam, miközben Sam a nyakam köré fonta karjait. A harmadik emeletre érve benyitottam a szobámba és nehézkesen becsuktam magam mögött az ajtót. Lefektettem az ágy egyik oldalára és betakartam, majd halkan elhagytam a szobát és az emeletet. Visszamentem Calumékhoz és lehuppantam az előbbi helyemre.
- Uhmm, ne vedd tolakodásnak vagy valami, de... Mi történt mielőtt szóltál volna nekünk? - Kérdezte halkan Michael. Magam elé képzeltem a jelenetet és haboztam, hogy tényleg elmondjam-e nekik.
- Hát, uhh.. - Beletúrtam a hajamba és csendben ültem. - .. Szóval az történt, hogy mikor kimentem a szobából, hogy megnézzem minden rendben-e, szóval... mikor a lépcsőhöz értem Amy megütötte Sam-et. Én pedig ezer százalék, hogy nem hagytam volna ott. - Mondtam bizalmasan, mintha féltem volna, hogy valaki meghallja.