Már elég késő lehetett mikor fokozatosan süppedt be az ágy mellettem. Ashton közelebb feküdt hozzám én pedig erőt vettem magamon és megfordultam. Kinyitottam a szemeimet és Ashton barnás tekintetével találkozott az enyém.
- Azt hittem alszol. - Motyogta szinte alig hallhatóan.
- Egy ideje már nem. Semmi kedvem nincs bemenni Destinyhez az iskolába... - Halkan felkuncogott. - Luke-nak már idegrohamai vannak, ha összezörrenünk, khmm.. idézem:"Ha valami bajod lesz Ashton kiherél." - Nevettem mérsékelt hangerővel
- Az utolsó évedben viselkedned kellene. - Vigyorgott.
- Mintha ti jól viselkedtetek volna. - Hunytam le a szemeimet. Egyik pillanatról a másikra váltak szemhéjaim ólom súlyúvá.
- Jó éjt, gyönyörűm. - Suttogta és egy puszit adott a homlokomra. Kifújtam a tüdőmből a levegőt. Mikor a lábam az Ő fedetlen lábához ért kipattantak a szemeim - hála égnek Ő nem látta - . Eszembe jutott a kis képzelgésem a kanapén. Idegesen az ajkamba haraptam, majd beszívtam Ashton mámorító illatát. Lehunytam a szemeimet és visszaaludtam.
Reggel kopogásra ébredtem.
- Sam, ha nem kelsz fel három percen belül elkésünk! - Szólt Luke az ajtó másik oldaláról. Felültem. Ashton már sehol sem volt, majd arra gondoltam biztos lent van. Kimásztam az ágyból és körülnéztem. Ashton egyik trikója volt az ágyra terítve. "Remélem egyforma a méretünk" Állt a kis cetlin. Egyforma,mi?... Gyorsan lekaptam az én pólómat és felvettem Ashton trikóját. Örültem, hogy fekete melltartó volt rajtam, így nem ütött el a felsőtől. Gyors léptekkel vágtattam le a lépcsőn, de rá kellett jönnöm, hogy van még egy emelet. Ahh... Kettesével lépkedtem a lépcsőn. A lengőajtó felé mentem és belöktem azt. Calumék ott ültek és beszélgettek.
- Úgy látszik nem egyforma. - Célzott a trikó méretére. Luke az asztalra dőlve nevetett.
- Már, hogy a francba lenne egyforma méretünk, Ashton? - Kérdeztem értetlenül. - Nagyobbat esetleg nem találtál? - Kérdeztem szarkasztikusan.
- Nagyobb kell? - Kérdezett vissza vigyorogva.
- Igen, hogy a fejed köré tekerjem. - Vigyorogtam vissza rá. Gyorsan megreggeliztem.
- Ashton nem mondod el neki? - Kérdezte Luke vihogva. Ashtonra néztem.
- A te kis barátod bemászott hozzátok azért, hogy elhozza pár cuccodat. - Meglepődtem.
- Te... Hogy... Hagyjuk. - Nevettem és egy puszit adtam Ashton arcára.
- Mennünk kéne. - Fújta ki a levegőt Luke. Felsóhajtottam és követtem Luke-ot. Felvettük a cipőnket és a kabátunkat, én pedig megfordultam. Ashton lehajolt hozzám és egy édes csókot kezdeményezett. Karjaimat nyaka köré fonva tartottam lent magamnál. - Khmm... - Köszörülte meg a torkát Luke.
- Jó, jó.. - Sóhajtottam és hátraléptem. Vállamra kaptam az Ashton által elhozott táskámat és kiléptünk az ajtón.
Hosszasan beszélgettünk Luke-val és észre sem vettük, hogy már az iskolában vagyunk.
- Igazi designer póló.. - Jegyezte meg szarkasztikusan Destiny.
- Még így is jobb stílusom van mint neked, már bocs. - Néztem rá cinikus mosollyal. - És kényelmesebb mint egy olyan póló amiből kint van a fél csöcse az embernek... Oops, az nem lehet kint ami nincs.. Próbálkozni szabad. - Elégedetten álltam a letaglózott Destiny előtt. Próbált visszavágni, de nem tudott mit mondani. Én pedig büszke voltam magamra. - Majd legközelebb. - Szóltam utána és a falnak dőltem. Luke hangosan nevetni kezdett.
Utálom a végzős megbeszéléseket... Csupa unalmas dolog.
- Szóval a jövő héten kezdődnek a szalagavató próbái - Egy pillanatra ledermedtem. Szóval lemaradok róla... A szemeimet mardosták a könnyek. Annyira akartam ezt a bált. Táncolni az általam választott fiúval. Ashtonnal... - A tavalyi helyzetet elkerülve... Khmm, Luke... - Luke felnevetett. Én persze arról is lemaradtam. Nm láttam Ashton-t táncolni a szalagavatóján... - ... a végzősök szigorúan csak az iskola diákjai közül választhatnak párt. - Halk morajlások hallatszottak a teremben. Szóval Ashtonnal sem táncolhattam volna... Luke átkarolta a vállamat.
- Te, én, bál. Hmm? - Viccelődött, mire felnevettem. Még Luke is jó táncpartner lehetett volna. Végül is a barátom.
- Nem lehet... - Mondtam halkan.
- Miért? - Kérdezett vissza.
- Majd később elmondom.
Kilépve az iskolából egyből megláttam Mikeyékat. Luke mellett sétáltam.
- Ígérd meg, hogy nem mondod el egyik fiúnak sem. - Kötöttem a lelkére, mire bólintott. - A hétvégén költözünk... - Mondtam halkan. - Luke félrenyelte az energiaitalát és köhögni kezdett.
- Hogy mi?! - Kérdezett vissza. - Az három nap múlva van. - Képedt el. - Mikor akartál szólni nekünk? Az indulás előtt megdobod Ashton-t egy sms-sel, hogy elköltözöl? - Háborgott. Próbáltam csitítani, de nem nagyon akarta befejezni.
- Én nem... Nem tudom hogy mondjam el neki.
- Az már a te dolgod. - Vetette oda kissé sértődötten.
- Luke kérlek... - Szóltam utána, de elengedte a füle mellett. Már nem kezdhettem el magyarázni neki, mivel már Calummal beszélgetett. Ashtonhoz léptem miközben Luke-ot néztem.
- Összevesztetek? - Kérdezte egy puszit adva a homlokomra.
- Nem. - Válaszoltam kurtán és elindultam. Még a többiek beszélgettek én és Luke csendben sétáltunk a társaságban.
- Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk biliárdozni? - Tért át másik témára.
- Miért nem hétvégén? Ohh, akkor...
- Lucas Robert Hemmings, ha nem maradsz végre csöndben esküszöm megetetem veled a karkötőidet! - Szóltam rá idegesen.
- Rossz napod volt? - Kérdezte Calum.
- Rossz hétv...
- Luke cseszd meg! - Kiabáltam rá. Nem neki kellene utalgatni a hétvégére.
- Most már érdekel... Szóval miről van szó? - Kérdezte Ashton. Abban a pillanatban tényleg azt hittem, hogy lenyomom a torkán a karkötőket.
- Lényegtelen. - Válaszoltam gyorsan.
- Aha, lényegtelen, mi?..
Megálltam Luke szobájának nyitott ajtajánál.
- Direkt csináltad? - Kérdeztem úgy, hogy a többiek ne hallják.
- Ha te nem, majd én elmondom. - Emelte fel az ágyáról pólóját. Még csak most vettem észre, hogy félmeztelenül állt ott. Áthúzta fején a fekete anyagot és beletornázta a kezeit.
- El fogom mondani neki. Holnap beszélek vele. - Mondtam és a lépcső felé néztem.
- Ígéred? - Kérdezte egy kis gyerekességgel a hangjában.
- Igen. - Bólintottam.
- Szóval akkor sem a Szalagavatón sem a Búcsú-bálon nem leszel itt? - Kérdezte a tükör felé fordulva.
- Itt leszek, de most pár hétig ott fogok maradni.
- Mintha ti jól viselkedtetek volna. - Hunytam le a szemeimet. Egyik pillanatról a másikra váltak szemhéjaim ólom súlyúvá.
- Jó éjt, gyönyörűm. - Suttogta és egy puszit adott a homlokomra. Kifújtam a tüdőmből a levegőt. Mikor a lábam az Ő fedetlen lábához ért kipattantak a szemeim - hála égnek Ő nem látta - . Eszembe jutott a kis képzelgésem a kanapén. Idegesen az ajkamba haraptam, majd beszívtam Ashton mámorító illatát. Lehunytam a szemeimet és visszaaludtam.
Reggel kopogásra ébredtem.
- Sam, ha nem kelsz fel három percen belül elkésünk! - Szólt Luke az ajtó másik oldaláról. Felültem. Ashton már sehol sem volt, majd arra gondoltam biztos lent van. Kimásztam az ágyból és körülnéztem. Ashton egyik trikója volt az ágyra terítve. "Remélem egyforma a méretünk" Állt a kis cetlin. Egyforma,mi?... Gyorsan lekaptam az én pólómat és felvettem Ashton trikóját. Örültem, hogy fekete melltartó volt rajtam, így nem ütött el a felsőtől. Gyors léptekkel vágtattam le a lépcsőn, de rá kellett jönnöm, hogy van még egy emelet. Ahh... Kettesével lépkedtem a lépcsőn. A lengőajtó felé mentem és belöktem azt. Calumék ott ültek és beszélgettek.
- Úgy látszik nem egyforma. - Célzott a trikó méretére. Luke az asztalra dőlve nevetett.
- Már, hogy a francba lenne egyforma méretünk, Ashton? - Kérdeztem értetlenül. - Nagyobbat esetleg nem találtál? - Kérdeztem szarkasztikusan.
- Nagyobb kell? - Kérdezett vissza vigyorogva.
- Igen, hogy a fejed köré tekerjem. - Vigyorogtam vissza rá. Gyorsan megreggeliztem.
- Ashton nem mondod el neki? - Kérdezte Luke vihogva. Ashtonra néztem.
- A te kis barátod bemászott hozzátok azért, hogy elhozza pár cuccodat. - Meglepődtem.
- Te... Hogy... Hagyjuk. - Nevettem és egy puszit adtam Ashton arcára.
- Mennünk kéne. - Fújta ki a levegőt Luke. Felsóhajtottam és követtem Luke-ot. Felvettük a cipőnket és a kabátunkat, én pedig megfordultam. Ashton lehajolt hozzám és egy édes csókot kezdeményezett. Karjaimat nyaka köré fonva tartottam lent magamnál. - Khmm... - Köszörülte meg a torkát Luke.
- Jó, jó.. - Sóhajtottam és hátraléptem. Vállamra kaptam az Ashton által elhozott táskámat és kiléptünk az ajtón.
Hosszasan beszélgettünk Luke-val és észre sem vettük, hogy már az iskolában vagyunk.
- Igazi designer póló.. - Jegyezte meg szarkasztikusan Destiny.
- Még így is jobb stílusom van mint neked, már bocs. - Néztem rá cinikus mosollyal. - És kényelmesebb mint egy olyan póló amiből kint van a fél csöcse az embernek... Oops, az nem lehet kint ami nincs.. Próbálkozni szabad. - Elégedetten álltam a letaglózott Destiny előtt. Próbált visszavágni, de nem tudott mit mondani. Én pedig büszke voltam magamra. - Majd legközelebb. - Szóltam utána és a falnak dőltem. Luke hangosan nevetni kezdett.
Utálom a végzős megbeszéléseket... Csupa unalmas dolog.
- Szóval a jövő héten kezdődnek a szalagavató próbái - Egy pillanatra ledermedtem. Szóval lemaradok róla... A szemeimet mardosták a könnyek. Annyira akartam ezt a bált. Táncolni az általam választott fiúval. Ashtonnal... - A tavalyi helyzetet elkerülve... Khmm, Luke... - Luke felnevetett. Én persze arról is lemaradtam. Nm láttam Ashton-t táncolni a szalagavatóján... - ... a végzősök szigorúan csak az iskola diákjai közül választhatnak párt. - Halk morajlások hallatszottak a teremben. Szóval Ashtonnal sem táncolhattam volna... Luke átkarolta a vállamat.
- Te, én, bál. Hmm? - Viccelődött, mire felnevettem. Még Luke is jó táncpartner lehetett volna. Végül is a barátom.
- Nem lehet... - Mondtam halkan.
- Miért? - Kérdezett vissza.
- Majd később elmondom.
Kilépve az iskolából egyből megláttam Mikeyékat. Luke mellett sétáltam.
- Ígérd meg, hogy nem mondod el egyik fiúnak sem. - Kötöttem a lelkére, mire bólintott. - A hétvégén költözünk... - Mondtam halkan. - Luke félrenyelte az energiaitalát és köhögni kezdett.
- Hogy mi?! - Kérdezett vissza. - Az három nap múlva van. - Képedt el. - Mikor akartál szólni nekünk? Az indulás előtt megdobod Ashton-t egy sms-sel, hogy elköltözöl? - Háborgott. Próbáltam csitítani, de nem nagyon akarta befejezni.
- Én nem... Nem tudom hogy mondjam el neki.
- Az már a te dolgod. - Vetette oda kissé sértődötten.
- Luke kérlek... - Szóltam utána, de elengedte a füle mellett. Már nem kezdhettem el magyarázni neki, mivel már Calummal beszélgetett. Ashtonhoz léptem miközben Luke-ot néztem.
- Összevesztetek? - Kérdezte egy puszit adva a homlokomra.
- Nem. - Válaszoltam kurtán és elindultam. Még a többiek beszélgettek én és Luke csendben sétáltunk a társaságban.
- Mit szólnátok hozzá, ha elmennénk biliárdozni? - Tért át másik témára.
- Miért nem hétvégén? Ohh, akkor...
- Lucas Robert Hemmings, ha nem maradsz végre csöndben esküszöm megetetem veled a karkötőidet! - Szóltam rá idegesen.
- Rossz napod volt? - Kérdezte Calum.
- Rossz hétv...
- Luke cseszd meg! - Kiabáltam rá. Nem neki kellene utalgatni a hétvégére.
- Most már érdekel... Szóval miről van szó? - Kérdezte Ashton. Abban a pillanatban tényleg azt hittem, hogy lenyomom a torkán a karkötőket.
- Lényegtelen. - Válaszoltam gyorsan.
- Aha, lényegtelen, mi?..
Megálltam Luke szobájának nyitott ajtajánál.
- Direkt csináltad? - Kérdeztem úgy, hogy a többiek ne hallják.
- Ha te nem, majd én elmondom. - Emelte fel az ágyáról pólóját. Még csak most vettem észre, hogy félmeztelenül állt ott. Áthúzta fején a fekete anyagot és beletornázta a kezeit.
- El fogom mondani neki. Holnap beszélek vele. - Mondtam és a lépcső felé néztem.
- Ígéred? - Kérdezte egy kis gyerekességgel a hangjában.
- Igen. - Bólintottam.
- Szóval akkor sem a Szalagavatón sem a Búcsú-bálon nem leszel itt? - Kérdezte a tükör felé fordulva.
- Itt leszek, de most pár hétig ott fogok maradni.
Cuki lett!! Várom a kövit!❤
VálaszTörlés