15.rész-Tornaóra

- Azt hittem végleg leléptél. - Fejezte ki nem tetszését.
- Ohh, nincs olyan szerencséd. - Válaszoltam és ledobtam a cuccaimat az egyik padra, majd öltözni kezdtem. Már a tesi cuccomban hagytam el az öltözőt.
- Csendben ölted meg? - Csapódott hozzám Luke. Elnevettem magamat a kérdésén.
- Belefojtottam a wc-be. - Néztem rá teljesen komolyan, persze Ő nevetni kezdett. Nevetése betöltötte a tornatermet. Jókedvem elszállt amint megláttam bevonulni Destiny-t egy nagyon-nagyon - nagyon - rövid torna nadrágban. - Ughh... - Fordultam el.
- Ne is törődj vele. - Vállat vontam és próbáltam nem figyelni idegesítő hangjára. A hangos, fülsüketítő sípszó jelezte, hogy a tanár úr megjött. Mindenki tornasorba állt. Fél szemmel hátrafordultam és láttam amint Luke eléggé kilógott a sorból magasságával. Vágta a fejeket én pedig alig bírtam visszatartani a nevetésem. Lehajtott fejjel kuncogtam. Úgy látszik Luke minden vágya, hogy szaktanárit kapjak.A kezeimet a hátam mögé dugva bemutattam neki.
- Hemmings, kapja le a karkötőit, most! - Szólt Luke-ra, aki gyorsan háta mögé dugta a kezeit.
- Milyen karkötők? - Vigyorgott érdekesen. Engem elkapott a nevetőgörcs és még mindig lehajtott fejjel, a nevetéstől remegő vállal álltam ott.
- Ross, mi ennyire vicces? - Szólt rám. Mindenféle módon próbáltam visszafogni a nevetésem.
- S-semmi. - Annyira próbálkoztam visszatartani, hogy beszélni is alig bírtam.
- Hemming, a karkötőket!
- Hemmings. - Javította ki a tanárt. Úgy látszik Őt nem is érdekli, hogy tanárral beszélt. Mr.Smith-nek elege lett, így figyelmen kívül hagyta Luke-ot.
- Öt kör futás! - Parancsolta Mr.Smith. Lassan neki indultam bevárva Luke-ot.
- A bőrödbe varrva? - Nevettem. Ő is halkan kuncogott. Körülnézve sehol sem láttam Destiny-t. Ha hozzányúl a cuccaimhoz én megfejelem...
   Gyorsan beszöktem inni pár korty vizet és meg is néztem a cuccaimat. Mindenem megvolt, kivéve egy dolgot. Idegesen rántottam ki az összes ajtót.
- Destiny, hol a nyakláncom?! - Ordítottam rá.
- Miről beszélsz? - Játszotta az álszentet. Kimérten elé sétáltam.
- Hol az a kibaszott nyaklánc?... - Morogtam idegesen.
- Fogalmam sincs. - Viselkedésére megfeszült az állkapcsom és biztos voltam benne, hogy felpofozom.
- Tudom, hogy te vetted el. Másnak nem állna szándékában. És csak te láttad hová tettem.
- Paranoiás vagy, Sammy. - Vigyorgott rám. - Ohh,várj... Mégsem. Sosem kapod vissza a kis nyakláncodat és egy kis idő után Ashton úgy fogja tudni, hogy eldobtad a nyakláncot. - Az agyam elborult és nekilöktem a falnak.
- Hol az a kicseszett nyaklánc?! - Kiabáltam rá. Luke körbefonta a csuklómat és maga mellé húzott.
- Valahol a suli melletti tóban. - Ahogy felfogtam mit mondott kirángattam a csuklómat Luke keze közül és elrohantam. Szinte mindent az a nyaklánc jelentett.
  *Luke Szemszöge*
Ahogy Sam kirohant én az öltözőbe mentem a telefonomért és felhívtam Ashton-t. Elmondtam neki mindent a nyaklánccal kapcsolatban és azt is, hogy beszélnie kell Sammel.
-...Az iskola mellett van egy tó. Destiny azt mondta, bedobták oda. Attól tatok Sam odament megkeresni.
- Sietek. - Mondta sietve, majd letette a telefont. Visszamentem a terembe és a vihogó Destiny-re néztem.
- Neked muszáj volt elbasznod a mai napját is, igaz?! - Hangom betöltötte az egész termet. Mr.Smith eltűnt, bizonyára az igazgatóért ment, szóval kedvemre ordibálhattam vele.
- Szegény, védtelen Sam... Nem tudom sajnálni,bocs.
- Rohadtul leállhatnál!
- Miért pont Őt véded ennyire? - Kérdezte vigyorral az arcán. Én értetlenül álltam a teremnek a közepén. Mindenki kíváncsian és idegesen nézte mi lesz a következő lépésem.
- Csak nem féltékeny vagy? - Húztam fel a szemöldökömet. Egy pillanatra meglepődött.
- Rá? Ugyan kérlek. - Dobta hátra a haját.
- Örülnél ha olyan lehetnél mint Ő... - Válaszoltam habozás nélkül.
- Valld be, hogy tetszik neked. Tudom, hogy szerelmes vagy Sam-be.
- Soha nem hajtanék rá a barátom barátnőjére. Szóval eléggé benézted... - Válaszoltam visszafogottan.
  *Sam Szemszöge*
Leültem a tó partjára és felhúztam a lábaimat. A karjaimmal körül öleltem az említett végtagjaimat és a térdemre hajtottam a fejemet. Abban bíztam, hogy a madarak halk és elhaló csicsergése megnyugtat. Arról álmodoztam, hogy a tó hirtelen kiköpné a nyakláncomat, egyenesen elém. De ez nem történhetett meg... Hiszen egy tó nem tud köpködni. Ha Destiny tényleg azt hazudja Ashtonnak, hogy a tóba dobtam a nyakláncomat én magam ugrok a tóba... Ashton biztosan haragudna amiért elvesztettem. Összeszorítottam a szemeimet, próbáltam visszatartani a könnyeimet. Tegnap óta érzékenyebb, lobbanékonyabb vagyok... Ezt teszi az itteni levegő. Egy kéz lassan fonódott az enyém köré.
- Nincs kedvem beszélgetni, Luke. - Mondtam letörten. Most még Luke vigasztaló beszéde sem tudott volna jó kedvre deríteni.
- Figyelj, az csak egy nyaklánc... - Meglepődtem Ashton hangja hallatán.
- Az nem csak egy nyaklánc volt. - Motyogtam még mindig ugyanabban a pózban, Ő pedig leült mellém.
- Sam, az semmit sem tud elmondani az érzéseimből, ellenben velem. Akár több tíz darabot is csináltatok, ha kell. - Magamon éreztem tekintetét és szinte átégette a testemet. Felemeltem a fejemet és ránéztem. Barnás szemei csillogtak, még ajkán megértő mosoly csüngött. Egyik lábát felhúzta magához és jobb kezét azon pihentette, még a ballal támaszkodott a teste mögött. Közelebb ült és magához húzott. Én oldalához bújtam és átöleltem a mellkasát. - Tudod mit? - Kérdezte megtörve a csendet.
- Hmm? - Néztem fel rá.
- Most visszamegyünk és én is egész nap veled leszek.
- Uhmm...?
- Majd azt mondom sulilátogatásra mentem. Hiányzott az iskola bla,bla,bla... - Halkan kuncogtam. - Így jó?
- Ühüm. - Dünnyögtem. Ashton feltápászkodott és engem is felsegített. Leporoltam magamat leszedve a leveleket a hátsófelemről. Ashton kifejezetten viccesnek találta, hogy egy levél eléggé ragaszkodik a fenekemhez. Végül leszedtem azt az egy levelet is. Bementünk a tornaterembe ahonnan hangos vita hangjai szűrődtek ki. Destiny, Luke, Mr.Smith és az igazgató. Megfogtam Ashton kezét és bementünk a terembe.
- Mrs.Ross megvan a nyaklánca? - Kérdezte az igazgató.
- Nincs, de ha megtalálom esküszöm lenyeletem avval a... - Ashton a számra tapasztotta a kezét és a fülemhez hajolt.
- Nyugi... - Suttogta, majd elvette a kezét. Luke elindult felénk és megállt mellettünk.
- Eltudná mondani kulturáltan?! - Kiabált Mr.Mendler. Ashton már nyitotta a száját, de rátapostam a lábára.
- Kulturáltan? Ohh, hogyne. Lenyomom a torkán az Ashtontól kapott nyakláncot. Megfelel? - Néztem Mr.Mendlerre.
- Erről a láncról beszélsz? - Lóbálta Destiny a nyakláncot maga előtt. Kicsúsztattam a kezemet Ashtonéból és elindultam Destiny felé. Pár lépés után Luke utánam kapott, Ashton pedig elém állt. Kisimított pár tincset az arcomból és a szemeimbe nézett. - Ohh, romantikus groupen.
- Anyád groupenezett mikor valahogy össze hozott egy akkora selejtet mint te!! - Ordibáltam átnézve Ashton válla felett.
   Még én a terem egyik szegletében Destiny a másikban. Öt fiú állt körül és ennyien fogtak le mikor próbáltam megtépni Destiny-t.