2015. január 2., péntek

10.rész - Azok a bizonyos szentjánosbogarak...

- Mivel őrült tempóban jöttünk vissza ezért van talán úgy tizenöt plusz percünk és van pár ötletem, amivel eltölthetnénk ezt a kis időt... - Állt elém. Felnevettem kezdeményezésén. Azt hiszem ezt még Ashton sem gondolta komolyan.
- Elrontod a szexi pillanataimat, Samantha. -Tett szemrehányást játékosan. Még jobban nevettem.
- Ez nem szexi. - Böktem mellkasba. - Ez röhejes. - Piszkáltam tovább.
- Akkor taníts mester. - Mondta cinikusan. Belekapaszkodtam nyakába és erőteljesen lehúztam magamhoz. Ez olyan különleges alkalmak egyike, amikor én kezdeményezek. Ashton olyan fiú, aki nem bírja a nyálas dolgokat és valljuk be: egy lágy, lassú csók mégiscsak nyálas... Belement a játékba és ugyan így visszacsókolt. Viszont nem úgy értem, hogy nem kell gyengédség egy kapcsolatba, de egy idő után kicsit unalmas, ha csak gyengéd dolgok történnek, nem de? - Mennünk kellene. - Motyogta kifulladva. Kezeimet leakasztottam nyakáról és magam mellé eresztettem
- Mit szerveztél ennyire percre pontosan?
- Semmit. - Próbált ártatlannak tűnni, de átláttam rajta. Valamit nagyon szervezett, én pedig egyre kíváncsibb lettem.
- Hát jó, akkor semmit... - Vontam vállat. Beültünk a sötétkék autóba. A motor pár másodpercen belül felbúgott. Bekötöttük magunkat, majd elindultunk Ashtonékhoz.
   Mikor megérkeztünk a ház teljesen sötét volt. Szóval senki sem volt otthon. Kiszálltunk a kocsiból és a ház felé indultunk. Előhalászta a kulcsait, majd a zárba dugta. Elfordította a kulcsot, majd belökte az ajtót. Előre engedett, majd becsukta maga mögött azt. Levettük a cipőinket, majd megálltam. A ház teljes sötétségben volt. Léptem előre párat, majd Luke hangja találkozott a fülemmel.
-I need your love to light up this house - a gyertyák szinte egyszerre gyúltak ki -
I wanna know what you're all about
I wanna feel you feel you tonight

I wanna tell you that it's alright... - Széles mosoly húzódott ajkamra, majd követtem a hangot. Megálltam a nappali ajtajában. Michael kezében gitár volt, a két oldalán pedig Luke és Calum. Egy kis idő múlva Ashton hátulról átölelte a derekam, majd a fülembe énekelt halk hangon. Megfordultam és szorosan markoltam Ashton pólóját, miközben karjait körém fonta. A srácok egy pillanatra sem hagyták abba, még Ashton is énekelt. Annyira édes volt, hogy megírta - vagy írták - ezt a dalt. És a kivitelezés annál inkább. Nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz a meglepetés. Azt hittem egy kis vacsora, egy gyertyával az asztalon, rózsával mellette, egymás társaságát élvezve, de ez még azt a képzelgést is felülmúlta. Sokkal... Végül elhalkultak és Michael is lepengette az utolsó akkordokat. Lépteket hallottam, majd a három másik fiú egy nagy ölelésbe burkolt minket. Még Ők is hiányoztak. Nagyon...
   Ötösben töltöttük az estéből talán fél órát.
- Ne marasztald sokáig, még szükségem van az eszére az órákon. - Luke vállba bokszolta Ashton-t, majd elköszöntek és elmentek.
- Ez annyira tökéletes volt. - Öleltem át Ashton nyakát. Hüvelykujjával az arcomat simogatta, miközben én a tarkójára lógó tincseket piszkáltam. - Köszönöm. - Néztem barna szemeibe. Nem mondott semmit, csak egy rövid, lágy csókot lehelt ajkaimra.
   Hosszú percekig álltunk ott, csak ölelkezve.
- Sam... - Szólalt meg halkan, megtörve az üres ház csendjét.
- Igen? - Kérdeztem már kicsit hangosabban.
- Szeretlek. - Szavai az égig emeltek és afféle mesebeli érzés fogott el. Az a bizonyos érzés, amikor olyan, mintha pillangók repdesnének a gyomrodban. Olyan mint még soha eddig. Annyira tökéletes volt. A pillanat, Ő, az alkalom, mi...
- Én is szeretlek, Ash. - Mondtam felnézve rá. Arcvonásai meglágyultak, ahogy kimondtam ezeket a szavakat. És a mai napom volt a világ legtökéletesebb napja. A kis vallomása pedig még felejthetetlenebbé tette ezt az egészet. - Köszönöm ezt az egészet.
- Ohh, még közel sincs vége. - Mosolyodott el szélesen. - Gyere. - Fogta meg a kezem. A hátsó ajtóhoz vezetett. - Hunyd be a szemed. - Kérte. Eleget tettem kérésének, de a biztonság kedvéért óriási kezeivel befogta a szememet. Hallottam az ajtó nyílását, léptünk párat, majd a fülemhez hajolt. - Adj öt másodpercet.
- Rendben. - Mondtam. Kezei lekúsztak a szemeimről. Már csak a nedves fű recsegését hallottam, amint távolodik.
- Kinyithatod! - Szólt. Hangja távoli volt és izgatott. Lassan kinyitottam a szemeimet. A fákról letépett levelek az udvar egyik szegletébe voltak kupacozva. Az apró levélkék helyett pedig hosszú égősor volt össze vissza tekergetve rajtuk. A tekintetem a két fa közé vándorolt, ahol Ashton állt egy asztal mellett. Az asztalon egy gyertya, egy szál vörös rózsa és két fős teríték. Ajkamat beszívva néztem Ashton-t. Ő széles mosollyal várta, hogy odamenjek hozzá. Bizonytalanul indultam meg felé. Mikor odaértem felnéztem rá.
- Ashton ez... - Mondtam remegő hangon. Szemeim megteltek könnyel a meghatódottságtól. Sosem tett még értem senki sem ennyi mindent. Ő csak mosolyogni tudott. Odaléptem hozzá és szorosan átöleltem. Arcomat pólójába temettem és néhai könnyeim áztatták az anyagot.
- Fordulj meg egy kicsit. - Kérte a fülembe súgva. Egy kicsit eltávolodtam, gyorsan megtöröltem a szemeimet és megfordultam. Luke-ék a tető két oldaláról egy halom szentjánosbogarat engedtek el. Belepték az egész hátsó udvart. Meghatódottságom csak nőtt és nőtt.
- Te szent Isten... - Fordultam felé.
- Még emlékeztem a Szentjánosbogár-bálra. - Ott találkoztunk először... Ott kezdődött a barátságunk.
- Ennél tökéletesebb már nem is lehetne az estém. - Mosolyogtam rá.
- Azt hiszem még növelhetem valamivel. - Fordult el titokzatosan az asztalhoz. Egy dobozkát emelt magához és kivette a tartalmát. - Fordulj meg. - Mondta háttal nekem. Megfordultam és vártam. Ashton két keze megjelent a fejemnél, majd a nyakamhoz vándoroltak. Hajamat arrébb söpörte, majd bekapcsolta a nyakláncot. Megfordultam és kíváncsian néztem a medálra. Ash neve csüngött a láncon, persze nem akármilyen módon: úgy, ahogy a dobján. - Fordítsd meg. - A kezembe vettem a medált és megfordítottam. Gyönyörű betűkkel ez volt ráírva: Fireflies... Másnak talán nem annyira romantikus, de ez igen is az volt.
- Ez életem legjobb napja. - Engedtem el a medált. A hideg fém a mellkasomnak csapódott kellemetlen érzést okozva. Ashton elnevette magát a reakciómon. 
   A vacsora tökéletes volt. Talán kilenckor értem haza. Anya kérdőre vont, de mindent elmeséltem neki a mai napból. Ő is annyira izgatott volt a mesélés közben mint én. Miután beszélgettünk egy kicsit felküldött zuhanyozni. Eleget tettem kérésének és lezuhanyoztam, majd ágyba bújtam.
- Ne felejtsd Sam, holnap iskola. - Kukucskált be az ajtón.
- Ahh... - Mondtam színpadiasan, mire anya halkan kuncogott.
- Jó éjt. - Csukta be az ajtót. A hasamra fordultam és behunytam a szememet.

                           

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése