14.rész - Surprise, Bitch!

Pár pillanatig csak néztem Őt ,majd megfordultam és továbbmentem. Anya felzár a padlásra, ha hazamegyek.
  Lassan andalogtam hazafelé, majd mikor odaértem megálltam az ismerős ajtó előtt és előkerestem a kulcsaimat. A zárba dugtam és benyitottam. Becsuktam magam mögött az ajtót és beljebb mentem. A ház rendetlen volt. Mindenhol "ELTŰNT!" feliratú lapok voltak szétdobálva az én képemmel. Ez... Nem számítottam volna erre.
- Anya! - Kiáltottam.
- Sam?! - Jött egyből a hang az emelet felől. Pár másodperc elteltével anya már a lépcső tetején állt. - Sam! - Szaladt le a lépcsőn és ölelésébe zárt. Meglepődve öleltem vissza. Egy kis idő után elhúzódott és végigmért. - Sam... - Nézett szemeimbe fájdalmasan.
- Anya... Én sajnálom... Nem akartam elszökni. - Könnyeim eláztatták a hideg arcomat. Újra magához ölelt és vigasztalóan a hátamat simogatta. - Nem gondolkodtam. Csak el akartam tűnni... - magyaráztam tovább. Ő csak csitítgatott és nyugtatgatott. Miután megnyugodtam letöröltem a könnyeimet és anyára néztem.
- Hol voltál? - Kérdezte higgadtan, bár néha megremegett a hangja.
- Chrissyéknél. El akartam menekülni innen, és Chrissy is hiányzott. - Anya finoman felnevetett. Értetlenül álltam előtte.
- Olyan vagy mint a nagynénéd. - Mosolygott rám. - Alig volt tizenhat mikor elszökött Angliába a gyermekkori barátnőjéhez talán négy-öt napra. - Én is elmosolyodtam, majd megöleltem.
- Abban bíztam, hogy a padlásra zársz ezek után. - Kuncogtam.
- Éhes vagy? - Kérdezte eltérve a témától. Bólintottam egyet, majd követtem a konyhába. Ínycsiklandó illatok forgataga lepte be a fehér konyhácskát. Az ajtóban állva ismét felmértem a fehérre mázolt falakat, az ugyanilyen színű pultokat és fali szekrényeket, a pult tetejének márványos borítását. Két hét alatt elszoktam ettől a háztól. Másnak tűnt minden. Átmentünk az ebédlőbe és leültünk beszélgetni miközben meguzsonnáztunk. - Viszont holnap ugyanúgy kell menned iskolába. - Felsóhajtottam és bólintottam. - Destiny majd segít az anyagokban. - A kezemben meg állt a villa és ránéztem.
- Arra várhatsz. - Váltottam át flegma stílusba. - Nincs az az Isten, hogy én avval tanulgassak.
- Múltkor volt itt. Elmondta, hogy mi van veled az iskolában... Azt, hogy mi van Ashtonnal és Luke-val és veled. - A villát ledobtam a kezemből és nagy csörömpöléssel a tányérra esett.
- Ezt te sem gondoltad komolyan, anya. Te tényleg... Tényleg az Ő pártját fogod?! Nem fogod fel, hogy miatta léptem le?! Mert kitalálja a szarságait és te meg hiszel is neki! Te jó ég...
- Nincsenek rád jó hatással. - Felálltam az asztaltól és az ajtó felé mentem.
- Ebből már most elegem van. Két hét és nagykorú leszek.. Azt csinálok majd amit akarok és rohadtul nem lesz ahhoz közötök, hogy kivel vagyok, hol és mikor. - Indultam el felfelé. Fel tudtam volna robbanni a helyszínen.
- Anya, megjöttem! - Hallottam meg Mia hangját. Egyből megálltam és megfordultam. Elindultam az előszoba felé. - Sam! - Sikoltott fel és szorosan magához ölelt. - Merre voltál? - Kérdezte egyből.
- Chrissyéknél voltam. Nemrég értem haza.
- Ashton-nál is voltál már? - Kérdezte felakasztva a dzsekijét.
- Igen. Ashton-nál is jártam. - Emeltem ki Ash nevét.
- Szóval elmondta, hogy Destiny volt itt... - Mondta halkan. Bólintottam és beljebb mentünk.
- Végül is se gáz, hogy a csaj teljesen hülye...
- Samantha Ross azonnal fejezd be! Destiny segíteni akar neked, te meg így kezeled Őt!
- Miért nem fogadod egyből lányodnak?! Végül is ha ennyire isteníted Őt mi lenne jobb ötlet?!
- Aggódik érted!
- Aggódik a fas... - Mia a számra tapasztotta a tenyerét. Nehezen lehámoztam ujjait, majd még mindig a kezét fogva anyára néztem. - Nem tudod milyen. Azt sem tudod mit művel az iskolában. Ha aggódna értem nem ribancozott volna le szépen szólva.
- Igaza van, anya. A másik ötleted pedig baromság... - Állt mellém Mia is. Ilyenkor jó egy húg. Általában mellém állt és kitartott mellettem.
- Ne szólj bele Mia. Majd ha annyi leszel mint Sam.
- Bezzeg, hogy most nem áll melléd már egyből leszólod a lányodat? Te jó ég... Inkább felmegyek. - Fordultam sarkon. Hallottam ahogy Mia is követ. Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra. - Annyira kikészít... Az első pillanatokban tökéletes volt, most meg ezt csinálja!... - Mérgelődtem tovább.
   Egész délután a szobámban gubbasztottam. Felszedegettem a telefonom darabjait. Kicseréltem a SIM kártyámat a régivel. A két hétben egy kis diákmunkával szert tettem egy kis pénzre, amiből telefont vettem magamnak. Csak akkor mentem ki mikor apa is megjött. Beszéltem vele egy kicsit, majd visszavonultam.
- Vacsora!! - Kiabált anya. Miával egyszerre léptünk ki a szobánkból. Lekocogtunk a lépcsőn és helyet foglaltunk. Anya és apa a két asztalfőnél még én és Mia egymással szemben. Csak apa és anya beszélgettek. Én gyorsan akartam végezni, ezért gyorsan "belapátoltam" a vacsorámat. Szó nélkül felálltam és a mosogatóba tettem a tányért, majd fel az emeletre. Hosszasan lezuhanyoztam és visszamentem a szobámba. Órákon keresztül néztem a plafont, végül sikerült elaludnom.
   Amikor megszólalt az ébresztő fájdalmasan felnyögtem. Elszoktam ettől...
 Nehezen, de időben elkészültem. Az ismert fekete farmer és a kedvenc The Script-es pólóm volt rajtam. Nem köszöntem el senkitől csak elviharzottam otthonról.Megnyugodtam mikor megláttam a kis csapatot az utcánk sarkán. Kissé paráztam, hogy egyedül kell bemennem. Mikor odaértem félénken álltam meg Ashon előtt aki nevetve egy kedves puszit adott a szám sarkába. Beszívtam a levegőt és kezemmel bátortalanul kerestem meg Ashton-ét.
  Út közben mindannyian bombáztak a kérdéseikkel a két hetes "kiruccanásomról".
- Ne törődj Destinyvel... Nem számít az Ő véleménye. - Szóval Luke elmondta neki... Végül is gondolhattam volna, hogy két hét alatt kiszedi belőle amit tudni akart. Bólintottam egyet, majd megöleltem Ashton-t. Lábujjhegyre állva egy puszit adtam az arcára, majd visszaereszkedtem. Ash kinevetett a próbálkozásom láttán. Elköszöntünk tőlük, majd elindultunk be.
- Mikor mondtad el neki? - Kérdeztem Luke-tól. Egy pillanatra elgondolkodott.
- Azt hiszem egy hete, körülbelül. - Válaszolta. - Viszont próbáld meg nem kinyírni Destiny-t, különben Ashton engem herél ki. - Kinevettem Őt, mire vállba bökött. - Ez nem vicces. Még akarok gyerekeket úgy tíz év múlva. - Vigyorgott. - És mivel tesink lesz, ha lehet ne kerülj a közelébe, mert ugyancsak kiherél. - Már csak halkan kuncogtam rajta.
  Megálltam a lány öltöző ajtaja mellett. Hallgatóztam. Destiny éppen Carlynak ecsetelte, hogy mennyire örül, hogy eltűntem.
-...annyival könnyebb lesz így megszerezni Luke-ot, hogy lelépett. - Elképedtem. Szóval Luke kell neki?. Egy idő után már nem bírtam. Kinyitottam az ajtót mire felém kapták a tekintetüket.
- Meglepetés, ribanc! - Vigyorogtam rá.