2.fejezet 23.rész(45.rész) - Emily

Sokkal kellemesebb volt az erőlködő napra ébredni mint egy hülye ébresztőórára. Mivel Ashton még aludt felöltöztem, elővettem a laptopomat és lementem Calumékhoz. Ketten beszélgettek valamiről, de úgy látszott nem akarják, hogy meghalljam, mert egyből témát váltottak amint beléptem a szobába. Leültem a kanapé egyik szélére és felnyitottam a laptopot. Próbáltam rákeresni Emilyre, de vezetéknév nélkül nem mentem semmire.
- Srácok.. - végül is, próbálkozni szabad, nem igaz? - Ashton tegnap beszélt Emilyről. Kíváncsi lennék.. örülnék, ha elmondanátok a teljes nevét. - összenéztek, majd vissza rám.
- Uhmm... - nyögte Cal, de nem volt ideje elkezdeni.
- Calum. - szólt rá Michael. - Nem biztos, hogy... ezt elmondhatnánk. Úgy értem, ki tudja Ashton mit szólna hozzá.
- Mi van velem? - lépett be az előbb említett személy.
- Sam kí... - kezdte Calum.
- Semmi! - vágtam közbe. Még csak az kellene, hogy Ashton megtudja próbálok "nyomozni" egy lány után, aki hasonlít rám.
- Igen, Calum? - kérdezte ismét.
- Semmi, Calum. - néztem rá. - Már mindegy, nem fontos. - folytattam.
- Fél perccel ezelőtt még beszélgettetek, arról a bizonyos témáról amiről én nem tudhatok. Fél perc alatt hogyan tudja értelmét veszteni valami? - Ashton még reggel is túl logikus, vagy csak próbál kicselezni, hogy elmondjam érdekel ez az Emily.
- Oké, a turnéról beszéltünk. Mivel még mindig nem válaszoltál. - hazudott Calum. Rájött, hogy Ő is megszívta volna, ha elmondja, hiszen meg akarta mondani nekem. Itt egyedül Michael volt az ártatlan. Összeráncolta a homlokát, majd leült mellém, én pedig lehajtottam a laptopot.
- Még nem döntöttem el. - válaszolta hátradőlve.
   Egész nap keresgéltem Emily után. Találtam húsz találatot egész Ausztrália területén szűkítettem Sydneyre és Newcastlere, majd maradt hét. Azt sem tudod kit keresel! Kérdezz utána Calumnál. Biztosan a segítségedre lenne. Hiszen úgy néz ki mint te! Magadat csak megismered! - vágott közbe az eszem. Igaza volt. Magamat csak megismerem, és elméletileg hasonlít is rám... Végigmértem az összes hét találatot. A negyedik lány tényleg kísértetiesen hasonlított rám, szem színétől és hajának hosszától eltekintve. Kinagyítottam a képet. Lassan arcomhoz emeltem a kezemet és megérintettem az ajkaimat. Szinte ugyan azok voltak.. Megfogtam az orrnyergemet és az övére koncentráltam. Teljesen megegyezett, majd az arc csontomhoz kaptam. Az is hasonlított. Rámentem az adatlapjára, ahol hála az égnek kint volt a lakcíme. Körülbelül háromnegyed órára volt tőlünk. Lefirkantottam a címet egy cetlire és az öklömbe zártam. Kikapcsoltam a laptopot, majd elindultam az emeletre. Az emeleten felfelé igyekezve beleütköztem Ashtonba.
- Bocs. - mondtam sietve, de a karom után kapott.
- Hová sietsz ennyire? - kérdezte kíváncsian.
- Chrissyvel találkozom. - válaszoltam, persze egyáltalán nem volt igaz. Emilyhez indultam. - Meg is kérdezheted. - néztem szemeibe.
- Megint Ashton az utolsó. - biggyesztette le alsó ajkát.
- Mi az, hogy mindig? - kérdeztem tettetett felháborodással. - Mindig is Ashton volt az első.
- Na persze. - mondta sértődötten. - Sietsz? - kérdezte.
- Csak egy-két óráról lenne szó. - mondtam, mire megcsókolt. Nem volt az a szokásos elnyújtott csók, mivel sietnem kellett. Miután elváltunk felsiettem az emeletre írtam egy üzenetet Chrissynek: "Fedezz Ashtonnál. Kérlek... S. xx." A fürdőbe mentem, ahol felfogtam a hajamat és kisminkeltem magamat. Fő az első benyomás. Lesiettem és felhúztam a cipőmet. Calum állt meg előttem.
- Ugye nem? - kérdezett rá.
- Nem mondhatod el neki. Muszáj beszélnem Emilyvel. Meg akarom ismerni, tudni akarom milyen hasonlóságot látott köztem és Emily között Scott. - pislogott párat.
- Tudsz erről? - kérdezte.
- Igen, de sietnem kell. Később elmondok mindent. - hadartam. - Majd jövök! - kaptam fel a bőr dzsekimet és kisiettem a lakásból.
   Erősen markoltam a táskám pántját, ahogy a környékre értem. Egy lakópark volt. De nem a szokványos. Olyan volt, mintha ott jobban sütne a nap, mintha a madarak hangosabban csicseregnének. Minden másabb volt. Az összes pázsit tökéletesen lenyírva, a sövények kifogásolhatatlanra vágva, a házak makulátlanul tiszták, némelyik fehér, krém színű, vagy esetleg barack. Megálltam Emily krém színű háza előtt és nagy levegőt vettem. Odasétáltam az ajtóhoz, majd bekopogtam.
- Egy pillanat! - szólt ki. A hangja határozottabban vékonyabb volt. Az ajtó zárja kattant, majd kinyílt az ajtó. - Igen? - kérdezte és mindketten kissé lesokkolva álltunk egymással szemben. Ő világoskék farmert viselt egy színes toppal. Rövid,barna, előre hosszabbodó tépett haja kivasalva, hajához hasonlóan barna szemei pedig meglepetten csillogtak. - I-ismerjük egymást? - kérdezte még mindig meglepetten.
- Ashton barátnője vagyok. - mondtam. Valójában sosem mutatkoztam még be így, fura volt az én számból hallanom. Sőt, más sem mondogatta nagyon.
- Gyere be. - tárta szélesebbre az ajtót. - Hogy találtál meg? - kíváncsiskodott.
- Az interneten. Muszáj volt felkeresnem téged. Érdekelne valami. - válaszoltam.
- Uhmm... hát rendben. Kérdezz nyugodtan... kávét, teát?
- Egy kávét, köszi. - ültem le egy székre. - Szóval a tegnap este Ashtonék csináltak egy meglepetés születésnapi bulit. Ashton meghívta pár barátját, a nevük: Nate, Dylan, Dan és volt egy harmadik. - valójában csak hármuk nevére emlékeztem. - Ők pedig elhozták... Uhmm, Scottot. - mondtam, mire megállt a tevékenykedésben. Nem szólt semmit, lefőzte a kávét és elém tette, majd leült velem szembe.
- Scott börtönben van. Nem lehet, hogy...
- Nem, már nincs. Fél éve szabadult. - informáltam. - Történt egy kis malőr vele kapcsolatban. Az egész buli alatt figyelt engem. Amikor Luke és én beszélgettünk, amikor a söröshordót próbáltam ki, amikor kimentem az üres hátsó udvarba. Ashton elmesélte az este, hogy sokáig együtt voltatok, de idővel beleszerettél Lukeba. Amikor látott vele beszélni meg volt győződve róla, hogy én te vagyok. Majd amikor rosszul lettem a hordózás után, követett a hátsó udvarba, egy konyha késsel.
- Ez.. az én hibám. Sajnálom. - halkult el.
- Nem! Ez Scott hibája, hiszen túlságosan is uralkodó természetű, irányítani akar mindent és mindenkit. - magam is meglepődtem hevességemen, de ahogy láttam Őt szomorúnak lenni én is rosszul éreztem magamat.