- Mozogj már! - kiabáltam Lukenak.
- Adj két percet! - kiabált vissza. A lépcső alján vártam, hogy elkészüljön végre és indulhassunk, de úgy látszott még egy ideig nem indulunk. - Indulhatunk. - kocogott le a lépcsőn.
- Most komolyan, a semmivel szarakodtál tizenöt percig? - kérdeztem ledöbbenve.
- Nem a semmin. Újra be kellett állítanom a hajamat és megkerestem a karkötőimet. - válaszolta és felvette a cipőjét. - Majd jövünk! - szólt Michaeléknak. - Pulcsi vagy valami? - nézett végig rajtam.
- Nem fázok. - vontam vállat. Lehúzta a kardigánjának a cipzárját, kihúzta az ujjait belőle és rám terítette.
- Még nem. - tette zsebre a kezeit.
- Így meg te fogsz...
- Az tök mindegy. - vágott a szavamba. A cipőm orrát vizslatva mosolyogtam a szándékán.
Szokás szerint megint mi voltunk az utolsók akik odaértek. Lukenak pedig igaza volt, mivel még a kardigánjában is megfagytam, így eszem ágában sem volt levenni, még ha négy-öt mérettel is volt nagyobb az enyémnél. Luke persze ezért jókat nevetett azon, hogy alig bírtam megfogni a kezét tánc közben.
- Egyre jobb és jobb. - dicsért meg mindenkit az osztályfőnök. - Öt perc pihenő. - folytatta, elengedtem Luke kezét.
- Add a kezed. - nyúlt felém. A fejemben átfutott néhány kósza gondolat, és felé nyújtottam. Feltűrte a kardigánja ujjait. - Így hátha könnyebb lesz. - nevetett. Leültünk a terem egyik sarkába a földre.
- Szeretném, ha itt lenne. - mondtam a földet nézve. - De amit láttam... boldog.
- Azt sem tudjuk ki volt az a lány. Bárki lehetett. - nézett rám. Felemeltem a tekintetemet és kifújtam a levegőt.
- Épp ez az. Bárki lehetett.
- Ha hazaértünk, mutatok valamit. Hátha jobb kedved lesz. - rá néztem. Apró mosoly ült ki arcára, én pedig a szemébe néztem.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - öleltem meg. Közelebb ültem hozzá és úgy kulcsoltam össze másik oldalánál a kezeimet.
- Nincs mit köszönnöd. - mondta halkan. Kezével a vállamat simogatta, amitől kirázott a hideg.
- Mindenki a helyére! - visszhangzott a tanárnő hangja. Elengedtem Őt, de Ő egy pillanatra sem engedte el a vállamat. Jól esett a közelsége, akkor mindennél jobban. A derekamra tette az egyik kezét, a másikkal pedig az én kezemet fogta. - Mindenki előtt lebegjen az a bizonyos csillag forma. - mindenki teljesen koncentrált, elvonatkoztatott a partnerétől, de nekem nem ment. Egy óvatlan pillanatban túl nagyot léptem és Luke mellkasának estem. Felnevetett én pedig a lehető leggyorsabban befogtam a száját.
- Viselkedj. - kuncogtam. Megnyalta a tenyeremet, mire elhúztam onnan. - Ez gusztustalan! - töröltem a pólójába.
- Khmm... Újra! - nézett ránk szúrós szemekkel a tanárnő. Összepréseltem ajakimat és összeszorítottam a szememet, hogy ne nevessek, mindezt még mindig Luke mellkasának dőlve. Mindenki minket nézett. Más helyzetben kínosnak éreztem volna, de ez nem volt az. Nem volt miért kínosan éreznem magamat, hiszen már csók helyzetbe is kerültünk. Ez semmi sem volt ahhoz képest.
Hazaérve Luke és én az udvaron még táncoltunk... volna, ha Luke nem poénkodja el.
- Most normálisan forogj. - szólt rám.
- Neked kellene normálisan megforgatnod. - vágtam vissza, mire halkan nevetett.
- Normálisan? Oké. - vont vállat. Elengedte a derekamat és kinyújtotta azt a karját amelyikkel az enyémet fogta. Hirtelen forgatott meg, így mellkasának ütköztem. Ismét egy ilyen helyzet... Felnéztem rá. Mindketten megilletődtünk egy kicsit. Lehajolt hozzám én pedig egy kicsit lábujjhegyre álltam. És... megtörtént. Megcsókoltuk egymást, és abban a helyzetben nem éreztem bűntudatot. Nem volt miért. Elengedte a kezemet és a derekamra vezette. Biztosra vettem, hogy a vállát nem érem fel, így meg sem próbáltam. Másabb volt, mint Ashtonnal. Nem tudom megmondani miben volt másabb - talán a piercingje miatt -, de éreztem, hogy másabb volt.
- Luke! Telefon! - kiabált ki Michael. Egyből egy-egy lépést tettünk hátra.
- M-megyek. - kiabált vissza, majd rám nézett én pedig rá. Biztos voltam benne, hogy vérvörös volt az arcom, mert halványan elmosolyodott. Elindult be, én pedig utána.
*Luke Szemszöge*
- Ki az? - álltam meg a nappali ajtajában.
- Senki. - válaszolt halkan Calum. Összeráncoltam a homlokomat.
- Akkor meg miért kellett...
- Láttam mindent, Luke. - vágott a szavamba egyből Michael. - Lesmároltad Samet, miközben mindenről tudsz!
*Sam Szemszöge*
- Sam! Segítened kellene ezzel az izével! - kiabált ki a szobájából Luke.
- Megyek! - szóltam vissza. Iszonyatosan ideges voltam a szalagavató miatt. Én pedig még sehol sem tartottam. Besiettem Luke szobájába. Kikötött nyakkendővel állt a tükör előtt. Azt gondoltam a csók után teljesen kínos lesz kettesben lenni, de valójában nem volt az. Ugyanúgy volt minden, mintha nem történt volna semmi sem. Megkötöttem a nyakkendőt, majd visszasiettem Chrissyhez.
- Ha még egyszer elrohansz hozzá, lekötlek a székhez. - visszaültem a székre. - Mi van veled? Mármint veletek? Minden szavára ugrasz.
- Sy, Ő az egyik fiú barátom és a partnerem. Azért mégsem hagyhatom, hogy rosszul nézzen ki. - nevettem.
- Hazudsz. - válaszolt. - Miről nem számoltál be még nekem? - kérdezte kíváncsian. Nem bírtam állni a tekintetét.
- Oké,oké. Mi... mi ketten... Csókolóztunk. - fel akart kiabálni, de felpattantam és befogtam a száját. - Rajtad kívül senki sem tud semmiről, és nem is kell, hogy tudjanak róla. És arról sem, hogy voltam Hornsbyban Ashton után kémkedni.. - szeme egyre nagyobbra tágult.
- És mi volt? - feszítette le ujjaimat a szájáról.
- Egy lánnyal találkozott. Kedvesnek tűnt, Ashton pedig boldognak. Sokszor nevettette meg a lányt, azt hiszem el kell engednem. És talán Ő a következő lépés hozzá, bármennyire is hasonlítok ebben is Emilyre.
- Várjunk csak. Ki az az Emily? - kérdezősködött tovább.
- Emily Ashton ex-ex barátnője, akivel hét évet volt együtt, és kísértetiesen hasonlít rám kívülről. Ez miatt szakítottunk. A lány persze beleszeretett Lukeba...
- Ashton veled akarta pótólni a csajt? - háborodott fel.
- Psszt... halkabban. - csitítottam. - Mondhatok valamit? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott. - Nem bántam meg, és azt hiszem.. én élveztem.
- Talán ez a szalagavató lesz a kettőtök kapcsolatában a fordulópont! - teljesen felpörgött. - Ülj le, olyan gyönyörű leszel mint még soha! - nyomott le a székre és nekikezdett a sminkemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése