- Samet felvették. - dőlt a falnak Ashton. - Oh, és örülj neki, hogy nem neked kell elkapnod ilyen állapotban egy majdnem ötven kilós lányt. - dünnyögte.
- Bekaphatod. - borzoltam össze a haját és leugrottam róla. Felrohantam az emeletre és az ágyra vetettem magamat. Lekaptam az éjjeli szekrényről a telefont és tárcsáztam Chrissy számát.
- Sam? - szólt bele álmosan.
- Felvettek!! - sikítottam a telefonba. Hallottam ahogy felugrik az ágyból.
- Húsz perc és ott vagyok! - mondta sietve majd letette.
Szinte pontosan húsz perc múlva kopogtak. Átrohantam a nappalin, majd nekiesve az ajtónak feltéptem azt. Egyszerre kezdtünk sikítani és ugrálni.
- Egy még elviselhető, de kettő már rémálom. - nyögte Luke. Ráugrottam a hátára, mire meginogott a lába, de visszanyerte az egyensúlyát és a combomnál fogott, mielőtt megfojtom.
- Hmm... pedig meg akartam ünnepelni, de elgondolkodom azon, kit nem viszek magammal. - hajoltam át a vállán. Rám nézett én pedig Chrissyre sandítottam. Visszafojtott levegővel várta a történéseket. Luke arcon puszilt, mire Chrissy a szája elé tette a kezét és csillogó szemekkel nézett minket.
- Tudod, hogy mennyire szeretlek. - ezt persze szimplán barátilag értette. Luke letett, majd elsétált. Chrissy rám vetődött.
- Ez nagyon aranyos volt! Te jó ég, iszonyatosan jól mutattok együtt! - befogtam a száját.
- Chrissy, halkabban. Ashtonnal már négy hónapja nem veszekedtünk, nem akarom most elkezdeni.
- Nem is mondtad, hogy el akarsz menni valahova. - ölelt át hátulról Ashton.
- Az előbb találtam ki. - tettem a kezemet az övére. - Utoljára... talán négy hónapja voltunk. Akkor is biliárdozni. - emlékeztettem. - Chrissy, csatlakozol? - kérdeztem rá emelve a tekintetem.
- Ki nem hagynám! - vágta rá. - És, hová megyünk? - kérdezte.
- Valami szolidabb helyre. A múltkori hely is megtenné, a lényeg, hogy együtt legyünk mind a hatan. - vontam vállat.
- Akkor Sam, ez azt jelenti, hogy el kell mennünk vásárolni. - lelkesült fel Chrissy. Ashton kinevette az arc kifejezésemet.
- Csak azt ne... - kértem.
- Oh, dehogy is nem! Egyre itt leszek érted, addig ébredj fel rendesen és készülj fel lelkileg. - viharzott ki. Ashton hangos nevetése töltötte meg a házat.
- Te csak ne nevess. - figyelmeztettem. Hátralépett fenyegető ujjam láttán.
- Én most... eltűnök! - csusszant ki a hallból.
- Hülye! - szóltam utána nevetve, majd bementem a konyhába. Töltöttem magamnak kávét, majd lassan megittam.
Chrissy negyed órával a megbeszélt időpont előtt jött.
- Azt hiszem sokáig fog tartani, jobb ha lépünk. - hadarta.
- Jó.. - sóhajtottam, majd felvettem a cipőmet. - Majd jövünk! - csuktam be magunk mögött az ajtót.
A plázába érve megcélozta a ruhákat, én pedig a homlokomra csapva követtem Chrissyt.
- És mondd csak, mi volt az a "Tudod, hogy mennyire szeretlek." kijelentése Lukenak? Oh, és itt nem csitíthatsz le. - tette hozzá.
- Semmi, és ezt te is tudod. Csak hülyültünk, mint a barátoknál szokás. Nem értem miért kell mindent beleképzelni egy mondatba.
- A barátok nem mondanak ilyet a másiknak.
- Chrissy, szépen kérlek, ne kezdd megint. Négy hónap után ne kezdd el megint ezt a témát feszegetni. Csókolóztunk és ennyi. Semmit sem jelentett. - mondtam el már sokadjára.
- Jó, bocs. De ettől eltekintve Luke és te tökéletesen összeillenétek. Annyira aranyos, hogy egy kis törpe vagy mellette, ahogy...
- Chrissy.
- Bocsi. - nyújtotta el az i betűt. - Szóval inkább valami szolidabbat, vagy inkább valami... régi Sameset? - kérdezte körülnézve.
- A kettő között valami. - vontam vállat, nem érdekelt különösebben. Chrissy ösztönösen előre sietett.
- Addig keress cipőt. Valami feketét ami extravagáns, de keress egy sima, egyszerű feketét. Ne legyen túl nagy a sarka, max. 6cm, nem akarom, hogy kitörd a nyakadat, viszont, ha kicsit extrémebbet szeretnél akkor a minimum legyen 6cm. Pántos legyen, és ne a tűsarkúsabb változat, abban hamar kitöröd a nyakadat. Az tök mindegy, hogy gumis pántos vagy csatos. Nem kell sietned! Oh, és nekem is keresnél egy fekete, max. 6cm-es, gumis pántút? Köszi. - viharzott el. Bizonytalanul indultam meg egy cipő bolt felé. Bementem és körülnéztem. A tekintetemet egyből magára vonzotta egy hosszú szárú bakancs. Odamentem és felpróbáltam. Iszonyatosan jól nézett ki, így meg is vettem. Belevetettem magam a magassarkúk tengerébe és keresni kezdtem.
Egy órán keresztül kerestem cipőt, de hála az égnek találtam. Chrissy idegesen járkált a próba fülke előtt.
- Végre, hogy itt vagy! - korholt le.
- Bocsi, nagy volt a... sor. - füllentettem. Megrázta a fejét, majd elkérte a cipőket amiket vettem.
- Minek vettél bakancsot? - kérdezte rám nézve.
- Túl jól nézett ki ahhoz, hogy ott hagyjam. - vontam vállat. Kifújta a levegőt, majd elhúzta a próba fülke függönyét.
- A ruhák bent vannak és köteles vagy mindent felpróbálni. - sóhajtottam, majd bementem és elhúztam a függönyt. Az első ruha egy letisztult, fehér ruha volt, oldalai pedig fel voltak vágva. - Ez nagyon jól áll.
- Engem viszont zavar, az oldala. - kötöttem a ruhába. Chrissy megforgatta a szemét. - És olyan vagyok, mint valami szende szűz.. - tettem hozzá.- Nem! Nagyon is jól áll, és elképesztően jól áll! Szeptembertől főiskolára fogsz járni, ideje kicsit nőiesedned, hiszen szinte már kész nő vagy!... Rendben, nézzük a következőt. - csapta össze tenyereit, majd visszaült a székre. Átöltöztem. A ruha fekete volt, a nyakánál pedig egy szintén ugyanolyan, átlátszó réteg.
- Chrissy, nem temetésre megyek. Szeretném elhagyni a régi önmagamat, de te csak...
- A-a-a! A fekete rohadtul elegáns, de akkor jöjjön a következő! - belökdösött a fülkébe, majd újra átöltöztem. Egy fehér, gumírozott aljú, spagetti pántos ruhát viseltem farmer dzsekivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése