2.fejezet 22.rész(44.rész) - "Boldog" születésnapot!

- Nyugi. Nincs semmi bajom. - túrtam bele a hajába.
- Még nincs. Mondd ezt majd tíz perc múlva. - ismét derekam köré fonta a karjait, majd letett maga elé. - Csak szólj, ha rosszul vagy. - szorította meg a kezemet, majd egy elnyúlt puszit lehelt ajkaimra.
  Ashtonnak igaza volt. Talán még tíz perc sem telt bele, de már iszonyatosan szédültem és hányingerem volt. A ház egyszerre megtelt számomra ismeretlen fiúkkal és lányokkal, már nem éreztem az én bulimnak. Kimentem a hátsó udvarba és nekidőltem a hideg falnak.
- Bent kellene lenned. - szólalt meg egy számomra ismeretlen hang. Felé kaptam a fejemet, de túl sötét volt ahhoz, hogy lássam.
- Neked is. - vontam vállat.
- Tényleg bent kellene lenned. Túl... sötét van itt kint. - volt valami a hangjában amitől megborzongtam. Mint egy rossz horror filmben, ahol megkéselik a lányt a hátsó udvaron. Ő pedig beszalad azt ordibálva, hogy valaki megölte a lányt, miközben Ő volt.
- Mit érdekel az téged? - löktem el magamat a faltól.
- Csak neked akartam jót... úgy látszik nem változtál semmit. - mondta rejtelmesen én pedig hátraléptem egyet. Változni? Ismerem egyáltalán?
   ~Ashton Szemszöge~
- Ashton! Nem láttad Scottot? Rohadtul eltűnt, és részegen nem a legjobb egyedül hagyni. - állt elém Nate. - Tudod, hogy gyilkossági kísérletért ült. És részeg volt. - pontosan tudtam, hogy többször is megszúrta egy konyhai késsel a volt barátnőjét. Hiszen láttam..
- Ashton! Nem láttad Samet, eltűnt. Kerestem az egész házban, de sehol nincs. - torpant meg Michael Nate mellett. Egy pillanatra elgondolkodtam.
- Bassza meg! - rántottam magammal őket. Ahogy megálltam a bejárati ajtó előtt hátulról vér fagyasztó jellegű sikítás hallatszott. Egyből megfordultam és fellökve az embereket rontottam át a tömegen. Megálltam a konyhában, ahonnan ugyancsak hiányzott egy elég nagy konyhakés. A hátsó ajtó felé rohantam.
  ~Sam Szemszöge~
A falnak szorulva néztem riadtan a srác szemébe. A nagy konyhakést a hasamnál tartotta. Az ajtó hirtelen kicsapódott és pár pillanat múlva valaki ellökte előlem a srácot. Ashton barátai a földre taszították. A lábaim remegni kezdtek és egyből felmondták a szolgálatot. Két kéz kapott értem és húzott magához. Megismertem parfümjének illatát, és remegő kezeimmel átöleltem.
- Itt vagyok. - suttogta halkan. - Nate, hívd a rendőrséget! - szólt oda nekik. Nehezen nyomta el hangja a srác ordibálását. Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyen is fog történni velem. Azt hittem egy házibuli nem lehet ártalmas, de még is. Akármennyire is éreztem Ashton védelmező testét magam körül, ahogy velem a karjai között guggol a fal mellett, a biztonság érzetem  megszűnt. - Calum, szólj a többieknek, hogy vége a bulinak, Chrissyt pedig vidd el a nagyszüleihez. - Ashton lassan felállt és bevitt a házba. Mindenki kíváncsian figyelt minket, vagyis engem. Tudni akarták mi történt. Mire kiürült a ház és nekem is sikerült megnyugodnom valamennyire Calum társaságában, aki ott ült mellettem és beszélt hozzám addig, még szívverésem nem lett a normális addigra megérkeztek a rendőrök.
- Szeretnénk, ha a hölgy befáradna velünk és elmondaná mi történt. - álltak elém. Ashtonra néztem, aki megrázta a fejét. - Csak egy fél óráról lenne szó. - Ashton szólásra nyitotta a száját, ellenkezni akart, de nekem ehhez nem volt kedvem. Csak túl akartam lenni mindenen. El akartam felejeteni ezt az estét, nemhogy még beszélni is róla.
- Rendben. - nyeltem le a gombócot a torkomban.
   Mire kiértem a rendőrségről Ashton is megérkezett. Ahogy odamentem elé szorosan megöleltem Őt.
- Gyere, szállj be. - Nyitotta ki maga mögött az autó ajtaját. Megvárta még beszállok és bekötöm magam, csak azután csukta be az ajtót és ült be mellém. Beindította a motort és elhajtott a rendőrség elől.
- Azt mondták, tehetek feljelentést. - Ashton egy pillanatra rám nézett, majd vissza az útra. - De nem érné meg. - tettem hozzá és kinéztem az ablakon. Tudtam, hogy hozzá akar fűzni valamit, - mert Ashton mindenhez hozzá akar fűzni valamit - de nem tette, csak csendben vezetett tovább. Sem nekem, sem neki nem volt kedve vitába elegyedni a másikkal.
  Már nagyon késő lehetett amikor hazaértünk, de a fiúk hangja még mindig hallatszott. A konyhában beszélgettek.
- Én felmegyek. Maradj csak a többiekkel. - néztem fel rá.
- Nem maradok lent sokáig. - mondta és homlokon csókolt, majd elindult a konyha felé. Megtorpantam a lépcső első fordulójánál. Féltem. Elvesztettem minden biztonság érzetem, a sötétben sok félelmet leltem. Sam, ugyan ki lenne itt a házban? A srácok itthon voltak, senki sem tudott volna bejönni. Pláne Scott nem, hiszen a rendőrségen van. Csak légy reális.. - Reális. Hát, realitásom sem maradt sok. Mindenféle szörnyet, szellemet, horror film béli szereplőt és gyilkost az emeletre képzeltem. Vissza akartam rohanni, de nem tettem. Léptem párat, majd körülnéztem. A lehető leggyorsabban sprinteltem fel a harmadikra, majd berohantam a fürdőbe ahol átöltöztem. Kissé higgadtabban jöttem ki és mentem be a szobánkba. Úgy nézhettem ki mint egy gyerek, mert ahogy megálltam az ajtóban az ágyra néztem és alá képzeltem egy szörnyet, aki behúz oda. Az ágyra ugrottam, majd betakartam mindenemet. Hála égnek Ashton pár perccel később már meg is érkezett. Egy mackó nadrágban volt. Halk léptekkel közelítette meg az ágyat és feküdt le mellém. Nem tétováztam egyből megfordultam és meztelen mellkasára hajtottam a fejemet.
- Ha nem baj, holnap inkább itthon maradnék. - mondtam halkan.
- Legalább lesz egy kis időd rám is. - puszilt bele a hajamba. Hosszú csend állt be közöttünk, de tudtam, hogy nem alszik. Mert nem szuszogott olyan édesen.
- Ashton? - szóltam halkan.
- Hmm? - dünnyögte én pedig elgondolkodtam a kérdésemen.
- Scott a-azt... mondta nem változtam semmit. Ezt mire...?  - . Szívverése felgyorsult, a fülemben elég erősen hallatszott üteme.
- Mire értette? Tudod... nagyon hasonlítasz a volt barátnőjére. - mondta, és kissé lenyugodott. - Scott sosem volt az a ráhagyom a dolgot srác. Általában mindenért harcolt. Ahogy Emilyért is. Viszont Emily beleszeretett egy másik fiúba... Lukeba. Amikor látott téged vele a bulin meggyőződése volt, hogy te vagy Emily és együtt vagy Lukeval.
- És... Emily még itt él? Mármint Sydneyben? - kérdeztem ismét.
- Fogalmam sincs. Miért érdekel ennyire? - zavart Ashton dörömbölő szíve, így felemeltem a fejemet és a párnára tettem.
- Csak.. kíváncsi vagyok mennyire is hasonlít rám.
- Csak külsőleg hasonlít rád. Nem annyira makacs, önfejű és néha flegma mint te. - nevetett.
- Legalább maradhatok egyedi. - mondtam és lehunytam a szememet.