2.fejezet 37.rész(59.rész) - Meg kell beszélnünk

  Chrissy ragaszkodott, hogy vegyem meg mindet, így hát meg is vettem őket. Végig kellett ülnöm, még Ő is felpróbál pár ruhát, végül pedig egy - a világos hajától elütő - vérvörös ruhát választott.
- Még be kell ugranunk valami sminkes boltba, fel kell frissítenem a készletemet! - húzott magával.
- Majdnem két és fél órája vagyunk itt, örülnék, ha mozognál és nem állnánk meg minden második boltnál. - morogtam. Elengedte a füle mellett, és bementünk a boltba. Mindenből már az utolsó darabok voltak kitéve, így Chrissy csak a maradékból választhatott.
   Még fél órát töltöttünk el ott és csak azután indultunk hazafelé. Örültem, hogy Ashton jobbnak látta, ha kölcsön adja a kocsiját, így hamarabb kerültünk haza. Beültünk Ashton BMW-jébe. Bézs színű ülések és műszerfal, a többi mind fekete sötétített ablakokkal.
- Hmm, elegáns. És egy vagyonba kerül egy ilyen autó.
- Talán két hónapja vette. A legújabb, 5000-es motorral, dupla kipufogóval. Menő, mi?
- Te nem fiúnak készültél esetleg? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Ha-ha-ha, nagyon vicces. Inkább kösd be magadat. - húztam össze a szemeimet. Beindítottam a motort aminek iszonyatosan erős hangja volt.
   Kivettük a cuccokat a csomagtartóból, majd megindultunk befelé. Benyitottam a házba, és körülnéztem.
- Sam! - kiabált Luke.
- Igen? - rúgtam le a cipőmet.
- Nem láttad a "You complete mess" trikómat? - kérdezte.
- Gyere. - intettem Lukenak, aki követett felfelé. Bementünk az Ashtonnal közös szobánkba én pedig a szekrényhez sétáltam. - A múltkor hozzám vágtad, én pedig köcsögségből eltettem. - nevettem ki.
- Bekaphatod. - kapta el a trikót, amit felé dobtam.
- Kösz, kihagyom. - tettem le a szatyrokat az ágy mellé. Chrissy már lökdöste is ki az ajtón Lukeot.
- Majd később roman... beszélhettek.. - javította ki magát. Becsukta az ajtót a meglepett Luke előtt. Megfordult és ám nézett. - Tudod, hogy szeretlek. - utánozta Luke hangját vigyorogva.
- Ez nem vicces, Chrissy. Nem tudom mi a bajod Ashtonnal.
- Semmi! - vágott a szavamba. - De amiket átéltél miatta... azokat nem bírom! Három hónapig sóvárogtál utána. A bálra elhívott, te pedig végignézted ahogy más lánnyal táncolt! A születésnapi bulidon történtek is durvák voltak, a téli dolog pedig mindennek a teteje volt.
- Utánam jött! Meg akarta beszélni, de leléptem, leráztam! Az én hibám!! A bulimon pedig nem is tudta senki, hogy Scott is ott van! És ami télen történt az is az enyém! Hagytam, hogy elmenjen, Chrissy! Nem Ashton hibája, és Luke és köztem soha nem lesz semmi!! Fel tudod fogni? - fakadtam ki. Lejjebb vettem a hangerőt és ránéztem. - Ha nem, akkor jobb ha kisétálsz azon az ajtón, és elfelejtesz engem. - Nem mozdult, még egy apró lépést sem, viszont másodpercekkel később kopogtak.
- Uhmm... minden rendben? - kérdezte Cal az ajtón túlról.
- Igen, minden oké, Calum! - válaszoltam. Mindent hallottak. Chrissyre néztem. - Készülődjünk.
- Nem, előbb meg kell ezt beszélnünk. - húzott le az ágyra. - Te sosem vetted figyelembe Ashton hibáit, még a legnyilvánvalóbbakat sem.
- Észrevettem, és mindig is láttam. Csak képes voltam és vagyok túltekinteni ezeken. Luke sem tökéletes, ugyanúgy vannak akkora hibái mint Ashtonnak.
- Egyszerűen nem akarom, hogy ennyiszer kelljen csalódnod egy kapcsolat alatt. Nem akarom, hogy tönkremenj lelkileg. - mondta ki az igazat.
- Bárki más is okozhat csalódást. Hiába látod úgy, hogy Luke nem, Ő is. Hidd el.
- Nem mondtam, hogy nem. De talán kevesebbet mint Ashton. Nem gondoltál már arra, hogy talán ezek apró jelek arra, hogy nektek nem kellene együtt lennetek.
- Milliószor, de szeretem. És úgy érzem Ő is. Képtelen lennék véget vetni ennek az egésznek. Hozzám nőtt, az egyik felemmé vált, amit senki sem szakíthat el tőlem, és ha mégis, akkor képes lennék elvérezni.
- Már értem miért pont a kommunikáció- és médiatudományt választottad. - mosolygott rám.
- Készülődjünk. - mondtam végül.
   Végig csendben készülődtünk, egy szót sem szólva.
- Haragszol? - kérdeztem megigazgatva a ruhámat.
- Nem. Csak gondolkodtam... és ne piszkáld már annyit azt a ruhát! - szólt rám elvéve a kezeimet onnan. Nem voltam biztos benne, hogy ez lenne a megfelelő, de Chrissy teljesen biztos volt ebben. Sóhajtottam mikor nem engedte, hogy inkább másikat válasszak - Gyere már, jól nézel ki! - húzott ki a szobából. Magassarkúm hangosan kopogott ahogy Chrissy után lépkedtem. A második lépcső fordulónál nagy levegőt vettem és tovább követtem őt.
- Khmm... - köszörülte meg a torkát. - Sam. - állt félre. Mindannyian rám néztek én pedig visszafordultam volna.
- Wow. - nyögte ki Ashton hosszú másodpercek után.
   Beléptünk a kis sörözőbe. Mindenki felénk fordult, de a férfiak és fiúk csak egy-két másodpercet szántak ránk, a lányok pedig hosszasan méregettek engem... Vissza akartam fordulni, hazarohanni és újra elbújni a sötét ruhák mögött, de nem lett volna helyén való. Nem a koromhoz illő. Szeptembertől főiskolás leszek, és ennyi idő alatt muszáj volt érett, felnőttes lánnyá nővé alakulnom. A viselet pedig az első lépés e felé. Nem bújhattam el mindenki elől a feltűnés mentes fekete, bő pólómban és csőfarmeromban. Kifújtam a levegőt és kihúztam magamat. Nem, még egyszer nem fogom hagyni, hogy egy apró bolhának érezzem magamat. Egyből a pultra tévedt a tekintetem ahol Jade széles mosolyra húzva ajkait integetett Ashtonnak. Nem bajlódott a heves köszönéssel, csak felemelte a kezét és intett. Megnyugodtam, hogy ennyit reagált rá. A biliárdasztalra nézve eszembe jutott miből lett majdnem oltári nagy veszekedés.
   Ashton összefűzte az ujjainkat, majd a pulthoz érve mögém állva ölelt át. Mindannyian egy kis üdítővel indítottunk, de tudtuk, hogy valami töményet is fogunk nyelni este. Ashton a vállamra helyezte az állát és aranyos dolgokat suttogott a fülembe. A szemem sarkából láttam Jade reakcióját. Próbálta felkelteni Ashton figyelmét: lejjebb húzta így is eléggé kivágott ingét - amitől csak a többi pult mellett ácsorgó férfinak folyt a nyála - , és beszélgetni próbált vele - sikertelenül - . Ashton lerázta egy majd "legközelebb beszélgetünkkel" és arrébb vezetett.
- Nagyon jól áll ez a ruha. - vigyorgott, mire rácsaptam a kezére. Felnevetett, majd egy puszit adott az arcomra. Chrissy Calum mellett vigyorgott rám és én sem bírtam ki vigyorgás nélkül. Óvatosan egy "köszönömöt" tátogtam neki, mire legyintett egyet és mosolyogva tovább beszélgetett Calummal. Az utóbbi időben nagyon sokat beszélgettek ketten, és valami azt sugallta ők biztos egy pár fognak alkotni. Bár, ez a jövő titka volt. Leültünk egy nagy asztalhoz és beszélgetni kezdtünk mindenről. Leginkább rólam és a továbbtanulásomról. Mikor már hosszú ideje nem jött vendég Jade egyszer csak levágódott Ashton másik oldalára. Luke, Chrissy és én összenéztünk és egyszerre forgattuk meg a szemünket amitől Calum majdnem kiköpte az üdítőjét.
- Hogy-hogy itt? - kérdezte Jade Ashton felé fordulva. Ashton az asztal alatt megkereste a kezemet, összekulcsolta az ujjainkat, majd az asztal közepére tette őket. Nem tudtam mi volt ez a nagy távolságtartósdi, de örültem, hogy Ashton ügyet sem vet a célzásaira és a jelekre.
- Samet ünnepeljük. - válaszolta egyszerűen, hüvelykujjával a kézfejemet simogatva kézfogásunk közben. Jade szemet szúróan bámulta a kezünket. Féltékeny volt.. legszívesebben egy gonosz vigyorral néztem volna rá, de az is elég volt, hogy láttam az arcát.