Nem maradtunk sokáig, mivel táncolni nem volt kedvünk, mást pedig nem tudtunk volna csinálni. Annyira jó érzés volt, hogy Ashton ismét itt volt. Még én is csodáltam a kapcsolatunkban azt, hogy ott tudjuk folytatni ahol félbe hagytuk.
A nap erőlködésére ébredtem, magam mellé néztem, de Ashton sehol sem volt. Egy újabb álom? Ez a gondolat egyből elhalványult amikor meghallottam hangos nevetését a földszintről.
Lecsörtettem a lépcsőn egyenesen a konyhába a többiekhez. Felugrottam a pultra és rájuk néztem. Ashton engem méregetett.
- Mi az? - kérdeztem.
- Hiányérzetem van. - válaszolt.
- A fekete nadrágokra, és a fekete retro punk-rock bandás pólókra gondolsz? Ja, azokat kábé másfél hete nem hordja. Fura, mi? - Hadarta el Luke.
- Az. Hozzászoktam a... régi Samhez. - egy laza, szürkés-barna nadrágot, egy fehér trikót és egy kötött kardigánt viseltem. Jól éreztem bennük magam és a pasztellos színek is jól álltak.
- Nekem.. tetszik. - vontam vállat. Ashton a pult egyik oldalára könyökölt, atkarolta a derekamat és odahúzott magához, majd jobban átölelte a derekamat. Az ujjaival játszottam.
- Az egyik lényeges testrésze, aminél keresve sem találnál nagyobbat. - jegyezte meg Calum.
- Mi a másik? - kérdeztem.
- Ha te azt tudnád! - röhögött. Ash kicsit sem érezte kínosan magát, velük nevetett.
- Calum akkora paraszt vagy. Lelőtted a "poént"! Nagyon nevettem volna, ha Sam egyik éjjel sikítva kirohan a szobából. - nevetett Luke.
- Ez köcsög volt. - nevetett Ashton is, mint ahogy mindenki rajtam kívül. De nekem csak az álmom lebegett a szemem előtt.
- Nyugi, csak vicceltünk. - nézett rám Luke.
- Nem, egy kicsit be vagyok lassulva. - ráztam meg a fejemet. - Azt hiszem, elmegyek... futni. - szálltam le a pultról.
- Futni? - kérdezett vissza Calum.
- Igen. - válaszoltam és felmentem az emeletre. A kötött pulcsit lecseréltem egy kicsit lilás árnyalatú Nike Air pulcsira és zsebre tettem az mp3-at. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és bekiabáltam:
- Majd jövök! - csuktam be magam mögött az ajtót. Elindítottam a zenét, majd lassan elindultam. Fogalmam sincs merre, csak kocogtam. Egy pillanatra megálltam amikor a fülhallgatóból a Three Days Grace - Painkiller című száma szólalt meg.
- Sam! - szólt utánam egy lány hang. Pár pillanat múlva beugrott a hanghoz a név is. Emily volt az.
- Szia, Emily. - eszem ágában sem volt leállítani a zenét. Érezze csak, hogy nem akarom, hogy itt legyen.
- Szia. Mit hallgatsz? - kérdezte, majd kihúzta az Ő füléből az egyiket nekem nyújtotta és kihúzta az én fülemből az egyiket. Az övéből valami nyálas banda zenéje szólt. Undorodva hallgatta a TDG számot. - Ugh, már értem Ashton miért szeret téged. Szinte ugyanaz az ízlésetek, viszont a pulcsid színét imádom. Végre nem fekete. Persze Ashton sokat áradozott, hogy mennyire összepasszoltok ez miatt is.
- Tényleg? És mikor? - kérdeztem. A zsebembe rejtettem a kezemet és ökölbe szorítottam.
- A hétvégén. Oh, és milyen volt a szalagavatód? - kérdezte mosolyogva. Pislogtam párat.
- Oh, uhm, jó. Örülök, hogy visszakaptam Ashtont. - ez úgy hangzott mint egy önző liba monológja, de nem érdekelt. Tudatni akartam vele, hogy akármennyire is hasonlítunk, nem egy kis... cica baba lány kell Ashton mellé, inkább egy határozott, kemény csaj. Persze ezeket a tulajdonságaimat elvesztettem és megmaradtam agresszív, bunkó lánynak.
- Azért hagyj belőle nekem is. - nevetett. Már nem azért, de én mi a... faszért hagynék az exének belőle? Idegességemben összepréseltem az ajkaimat és összeszorítottam az állkapcsomat.
- Hogy-hogy erre? - kérdeztem terelve a témát.
- Kijöttem kocogni, mint minden reggel. Lassan nyár van, és mégsem lehetek egy tonna-donna. - valójában jobb lett volna, ha felszedett volna pár - jó pár - kilót.
- Aha. - bólogattam. - És, Ashton itt volt a hétvégén, vagy te voltál nála?
- Itt volt. Azt mondta, inkább nem megy el hozzád, mikor kérdeztem. Mert Michael valami csókról dumált neki, közted meg Luke között.
- Szerintem.. ehhez senkinek semmi köze. - védekeztem.
- Hiszen Ashton a pasid! - sipította, amitől leginkább a falra másztam volna, kiugrottam volna a közeledő kocsi elé, feltápászkodtam volna, majd levetettem volna magam egy hídról, onnan is kimásztam volna és még egy autó elé kiugrottam volna.
- Történetesen akkor nem voltunk együtt. - javítottam ki. - ...de mit reagált?
- Kiakadt. Nagyon. Csodálom, hogy elment a szalagavatódra, hiszen el sem akart menni. Nem értem miért adott neked második esélyt ezek után, és miért várt rád két hetet.
- Azért, mert rád is várt két és fél évet. - válaszoltam fájdalmasan.
- Engem teljes szívéből szeretett. Viszont benned még kételkedik, és nem is csodálom. Azt mondta nem tudja mi lesz kettőtökkel, ha ezek a dolgok folytatódnak. Mármint a folytonos veszekedések és az ilyenek.. Talán úgy érzem, lenne esélyem, már bocs. És, ne vedd zokon, de Ashton kissé, hogy is mondjam... letört a közeledben, velem pedig annyira életvidám és boldog volt. Jobb lenne, ha...
- Ha befognád a pofádat. Semmit sem tudsz rólam, Ashtonról, vagy a kapcsolatunkról! Döcögve haladunk, az egyszer biztos, de ezek a mi megpróbáltatásaink amihez neked kibaszottul nincs közöd! Csak egy féltékeny ex vagy, aki az Ashtonnal való kapcsolata alatt kavart Scottal és hirtelen beleszerelmesedett Lukeba. Most pofázz, ribanckám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése