- Nem érte megyünk. Kíváncsi vagyok van még értelme felhívni Őt. - válaszoltam az útra bambulva.
- Persze, hogy...
- Ne. - szóltam közbe. - Ne légy ennyire biztos benne. Hiszen szakítottunk. Bármi megtörténhet két hét alatt. - folytattam és rátapostam a gázra.
- Vezettél már egyáltalán ezelőtt? - kérdezte idegesen.
- Ja, assz'em kétszer. Talán háromszor. - vontam vállat.
- Oké, akkor majd én vezetek állj félre. - csatolta ki az övét. Nem akartam engedni neki, de valójában balesetet szenvedni sem volt kedvem, így helyet cseréltünk. - Így nagyobb biztonság érzetem van.
- Kösz. - játszottam a sértődöttet. Egyik kezével elengedte a kormányt és vállba bökött.
- Sértődős. - bökdösött tovább.
- Ha én megböklek az fájni fog. Szóval koncentrálj a vezetésre. - mutattam az útra.
Az utat elhülyéskedtük és beszélgettük, volt olyan amikor csak figyeltem ahogy énekli a rádióban játszott számot. Luke kedves volt, helyes és régóta ismertem. Fennállt a veszélye, hogy talán belé szeretek, de nem akartam Emily lenni.
- Sokat bámulod az embert. Ashton nem idegesíti? - nevetett és rám sandított.
- Hidd el, idegesíti. - nevettem vele együtt. - Vagyis, idegesítette. - javítottam ki és a nevetésemből teljes komorság lett. A szemeim egyfolytában Hornsby utcáit járták, és megakadt a szemem egy fiún. Ő volt az. - Parkolj le oda. - mutattam egy ingyen parkolóra. Luke követte az utasításom és kiszálltunk a kocsiból. - Ne maradj le! - kaptam keze után és úgy húztam magam után. Bekanyarodott egy utcába és megállt egy kávézó előtt. Megvárt egy vele szemben jövő hosszú, fekete hajú lányt. Luke lenézett rám. - Én mondtam. - jegyeztem meg halkan. Luke magához ölelt én pedig szorosan bújtam oldalához. Az utóbbi két hétben mindig itt volt nekem, Luke és Ashton közös belső tulajdonságai miatt néha úgy éreztem mintha Ő lenne az. Mikor megöleltem, vagy megöleltem persze el kellett vonatkoztatnom Luke másmilyen parfümjének illatától, de szinte egy és ugyanaz az ölelés volt. Léptem egy kicsit előre, jelezve, hogy meg akarom nézni Őt és a lányt.
- Biztos ezt akarod? - kérdezte, mire bólintottam.
- Szeretném látni, hogy tényleg boldog. - nyeltem le a torkomban lévő gombócot. - Könnyebb lenne továbblépnem. - fejeztem be. Szerencsénkre a kávézóval szemben pont egy buszmegálló állt, így volt ürügyünk miért álldogálunk ott és bámuljuk a kávézóban ülő embereket. Az asztaluk viszonylag közel volt az üveghez, így láthattunk mindent. Ashton az asztalhoz sétált és mosolyogva lehelyezett a lány elé valami kávészerű italt és Ő is leült a lánnyal szemben. Megnevettette a lányt, sokszor. Legbelül örültem, hogy Ő boldog, de egy nagyobb részemnek annyira fájt, mint más még soha.
- Menjünk. - suttogta Luke engem kémlelve. Lépett egyet előre, én pedig egyből utána. Leültünk egy parkba. Nekidőltem és csak bámultam magam elé. Átölelte a vállamat és a fejét az enyémre döntötte. Annyira jól esett a törődése ebben a két hétben. Csend volt körülöttünk, nem az a kínos csend, hanem az a kellemes csend. Ashton kanyarodott ki egy utcából. Ránk nézett, de láthatóan nem ismert meg minket, aminek kifejezetten örültem. Nem akartam magyarázkodni.
Az út visszafelé ugyancsak csendben telt.
- Mi lenne ha beülnénk valahová? - kérdezte.
- Rendben. - válaszoltam. Nem volt kedvem bemenni az utolsó három órára. - Eddig azt hittem majd Ashtonnal lesz tökéletes a bál, talán rosszul gondoltam. - bambultam ki az ablakon.
- Nem tudhatod biztosra, hogy a lány a barátnője. Akárki lehet. - nézett egy pillanatra rám.
- Még most is annyira véded. - mosolyodtam el halványan. - Bárcsak nekem is így menne. Ha csak a jóra tudnék emlékezni róla, de csak az az este lebeg előttem ha rá gondolok. Nehéz lesz túllépni...
- Miért akarsz túllépni? Mert láttad egy lánnyal egy kávézóban? Sam, ez semmit sem jelent, a lány akárki lehet. Lehet egy rokon, egy szomszéd, vagy egy régi ismerős.
- Mert menthetetlennek érzem. És tudom, hogy Ő is. Máskülönben nem jött volna el...
- Ez még nem azt jelenti. Azért ment el, hogy gondolkozhass. - Luke leparkolt a Starbucks előtt és kiszállt a kocsiból. Megvárta még én is kimászok. - Amúgy meg, most inkább összpontosítsunk a bálra. Utána lerendezzük ezt az Ashton témát, oké? Bírj ki még három napot.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. - néztem fel rá. Rám mosolygott, majd átkarolta a nyakamat és belepuszilt a hajamba. Egy csomó mindenki ott lógott az iskolából és furán néztek ránk.
- Oh, bálról jut eszembe. El kellene mennem zakót és nyakkendőt venni. - gondolkodott el, mire megcsaptam.
- Négy héttel ezelőtt azt mondtad, már rég megvan.
- Ja, hazudtam. - nevetett, mire ismét rácsaptam. - Oké, esküszöm, hogy ma elmegyek. Elkísérsz? - kérdezte.
- Uhm, persze. - válaszoltam. Nagyon jól éreztem magamat Luke társaságában. Annyira megnyugtató és kedves tudott lenni, és a legjobb, hogy mindig fel tudott vidítani a baromságaival. Talán ezért is kedveltem, vagy talán azért, mert sok közös tulajdonsága volt Ashtonnal. Luke mindkettőnkére ráíratott egy nevet. Mikor megnéztem az én poharamon lévő nevet levettem a fejéről a sapkát és rácsaptam párszor. - Szemétláda. - kerestem a kabátom zsebében egy tollat és elvettem előle a poharát, majd ráfirkantottam az előbbi jelzőt. Ő is elvette az enyémet és ráírogatott mindenféle baromságot, én is ezt tettem.
- Barom, szemétláda, felhőkarcoló, szőke nő. Oh, köszi. - nevetett. Magamhoz húztam az enyémet és végigolvastam.
- Pszichopata, törpilla, agresszív,
Miután megittuk elmentünk egy
- Hányas a méreted? - kérdeztem. A kezemre írta a méretet én pedig körülnéztem. Két perc alatt találtam három zakót és öt nyakkendőt.
- Három zakó, két csokor nyakkendő és három sima nyakkendő. Fehér,galléros pólót vagy inkább inget szer...
- Póló. - vágott a szavamba.
- Oké. Várj meg itt, mindjárt keresek fehér pólót. - Bejártam az egész üzletet és találtam is pólót, persze az utolsó darabot. Visszaérve a fülkékhez sehol sem találtam Lukeot. Hirtelen elhúzódott a függöny és kilépett rajta zakóban és kötetlen nyakkendőben, póló nélkül. Nevetve hozzávágtam a pólót.
- Vedd fel, te hülye. - ültem le egy székre.
- Van egy kis problémám: nem tudok nyakkendőt kötni. Segítenél? - sóhajtottam és felálltam a székről, majd bementem a fülkébe. A fülke iszonyat szűk volt és még ha máskor nem, most eléggé zavarban éreztem magamat. Hiszen ez egy fülke, bármikor történhet bármi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése