Calum és Mikey az udvaron hülyéskedtek, ami annyit jelent, hogy: a jó idő miatt a slaggal üldözték egymást. Ahogy kimentünk Luke is kapott elég rendesen én pedig leültem a házhoz, majd nekidőltem és úgy néztem őket. Mikey megcsúszott a vizes füvön, belekapaszkodott Lukeba aki ezáltal a slagba kapaszkodott magukkal rántva Calumot. Hangos nevetésbe kezdtem.
- Te csak ne nevess! - Calum felém irányította a slagot, majd lelocsolt. Hajam vizesen takarta el az egész arcomat. Mint egy rossz Samara hasonmás...
- Ezt visszakapod! - tápászkodtam fel, majd megindultam feléjük, de Luke a bokámba kapaszkodva lehúzott rájuk. Nem tudom az arra járók mit gondoltak, talán annyit, hogy négy elme roggyant fiatal csurom vizesen fetreng a vizes fűben. Calum lábán és Luke felsőtestén terültem el - úgy kémleltem az eget.
Felriadtam egy autó kerekének a csikorgására. Magam mellé néztem, de Ashton nem volt ott, én pedig még mindig felöltözve, a laptopommal az ölemben aludtam. Valaki erősen verni kezdte az ajtót. Felkászálódtam, majd nagy léptekkel elindultam lefelé. Luke is akkor lépett ki a szobájából.
- Sam, jobb lenne ha én mennék. - suttogta.
- Szerinted bekopognának ha el akarnának rabolni? - kérdeztem, majd tovább mentem. Kinyitottam az ajtót. Meglepetésemre Nate és Mike állt az ajtóban.
- Ashtonról van szó! - hadarták egyszerre.
- Ashtonról? M-mi...
- Út közben elmondjuk! De mozognunk kell, - Nate mögém nézett, majd éreztem ahogy Luke keze az enyémmel súrlódik. - ha egyben akarod visszakapni. - A cipőm után kaptam és gyorsan felvettem.
- Mi történt?
- Később elmondom. - néztem rá egy pillanatra, majd Nateék után kocogtam. Végigmértem az autót: egy Toyota Land Cruiser terepjáró volt. Beültem hátulra, majd gyorsan elhajtottunk.
Egy sikátor előtt álltunk meg. Mélyről jövő nyögések visszhangzottak.
- Ő ott...
- Nem hallgat másra, csak rád. - kipattantam a kocsiból és rohanni kezdtem, de egy nagy drót kerítésbe botlottam. A másik oldalán pedig két férfi... egyikük térdelt, még a másik élvezettel rugdosta. Bíztam benne, hogy Ashton az aki áll, de még sötétben is kivehető volt Ash göndör haja. Mászni kezdtem át a kerítésen, ennek következtében kétszer-háromszor a kerítés felsértette a lábamat. Mire megfordultam már Ashton is állt, bár tántorgott. Nem - csak - attól, hogy ivott.. Nem gondoltam bele mi lesz, csak őrültek módjára odarohantam és Ashtont a hátam mögé kényszerítve toltam hátrább. Egy falnak ütköztünk. A férfi ingerlő dolgokat magyarázott Ashtonnak, akinek ökölbe szorult a keze. Rálapítottam az én kezeimet az övére és a falnak nyomtam azokat. Ujjait egy kis résnyire széthúzta, én pedig kapva az alkalmon odakulcsoltam az ujjaimat. Ahogy megnéztem a fickót, nagyon hasonlított valakire... Scottra. Végig mért, többször is, mire Ashton mozdulni akart. Még sem volt veszve minden...
- Hmm... a bátyám örülne neked. Főleg a múltban történtek miatt. - éreztem, ahogy el akar mozdulni mögülem.
- Sam... - morogta halkan, de csak megráztam a fejemet. Ahogy felém nyúlt, Ashton valahogy kiszabadult és maga mögé tolt.
- Csak egy csaj. Bármelyik sarkon találsz egy ilyet. Nem kell féltened, Scott biztosan jól fog bánni vele... ha engedelmeskedik. - hátra lendítette a karjait úgy védve engem. - Mint egy kölyök akitől a legféltettebb játékát akarják elvenni. Ez édes. Na, srácok vigyétek a csaj! - emelte fel a hangját, majd füttyentett és pillanatokon belül három pasas indult felénk. Ashton hátrálni kezdett, mintha kiutat keresne nekem. Megfogtam a karját és abba kapaszkodtam. - Ne szarakodj már, Irwin! Te jársz rosszul.
- Ismersz már.. tudod, hogy nem adom könnyen magam.
- Itt a lányon van a hangsúly, nem rajtad. Scottnak maximum boksz zsáknak lennél jó. Mióta letettem érte az óvadékot, folyton azt akarja, hogy szerezzem meg neki a lányt. Tartozom neki, nagyon sokkal.
- Csak rajtam keresztül. - láttam ahogy nagyot nyel, de állja a sarat. - Háromra rohansz. - suttogta alig hallhatóan. Óvatosan megráztam a fejemet. - Jobb, ha engem visznek Scotthoz.
- Ja, minden lány álma, hogy a barátja élő boksz zsák legyen. Logikus.. - a szemem sarkából rám pillantott. A Toyota eltűnt, fogalmam sincs hová.
- Átmászol a kerítésen vissza Natehez. A többi meg megy magától. - a három fickó már vészesen közel volt. Az egyikük egy hirtelen mozdulattal előre rántotta Ashtont, engem pedig elkapott az egyikük. Rúgkapáltam, miközben csak az járt az eszemben, hogy nem engedhetem, hogy elvigyenek. Most nem lehetek gyenge! Tombolni akartál, hát itt az ideje! Torkon könyököltem a fogva tartómat, aki elengedett én pedig Ashton mellé estem.
- Harcias. Talán nem tudja kivel áll szemben. Had tartsak egy bemutatót neked. - elvigyorodott. - Parks, fogd a csajt! El ne ereszd! - az egyikük felkapott és a másik társával együtt a kerítésnek szegezett. Scott öccse felrántotta Ashtont a földről, majd a téglafalnak lökte. Ficánkoltam, próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Erősnek éreztem magamat lelkileg ahhoz, hogy kiszabaduljak, de testileg is annak kellett volna lennem. Két száz kilós fickóval szemben? Lehetetlen, hogy egy negyvenkilenc kilós lány kiálljon két víziló ellen.. Minnél többször ütötte meg Ashtont, annál jobban ficánkoltam. Hirtelen meghallottam azt az ismerős fék csikorgást. Két autó parkolt a sikátor másik végében. Megismertem a Toyotát is és Luke autóját is. Ő egyedül jött, még Nate és Mike Dannel és Bryannel. Az adrenalin szintem az egekben ugrált, nem tudtam összpontosítani. Mindenhol járt az eszem csak ott nem ahol kellett volna. Mire kinyitottam a szememet Scott öccse a sikátor egyik falának dőlve feküdt, én pedig a földön ültem. Luke felsegített.
- Minden rendben? - bólintottam majd körülnéztem. Bryan karjából vér szivárgott, majd az egyik fickó keze mellett észrevettem egy zsebkést, véres pengével. Ashton félig eszméletlenül dőlt el a hideg, poros földön. Egyből odarohantam és leültem mellé. Fejét az ölembe húztam és tincseit piszkáltam.
- Jól vagy? - kérdeztem a lehető legnagyobb hülyeséget ami eszembe jutott. Alig láthatóan bólintott. Teljesen kizártam a külvilágot. Csak ő és én voltunk.
- Megérte harcolni. - motyogta elhaló hangon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése