- Uhmm... Rossz kedved van? - kérdeztem a táblámat nézegetve. Percek múlva felemeltem a fejem. - Mit is mondtál? - néztem rá.
- Hagyjuk. - forgatta meg a szemét. - Miben kell segíteni? - elvezettem a sulikertbe.
- A díszeket kellene segíteni feltenni. - bólintott és megfogott egyet, majd a létra felé ment. Felmászott a létra legfelső fokára.
- Így jó? - kérdezte odaillesztve egy helyre.
- Aha. - válaszoltam és feladtam neki a többit.
Húsz-huszonöt percet vett igénybe a ponyva feldíszítése.
- Jössz a büfébe? - tette fel a kérdést Luke. Felemeltem a táblámat.
- Bocsi, még van pár dolgom. - válaszoltam és leeresztettem a kezemet.
- Akkor megyek egyedül.. - mondta idegesen és elviharzott. Gondolhatja, hogy fontos nekem ez az egész. Nem csak poénból vállaltam el. Megkerestem Dianat és lerendeztem vele pár teendőt. Lukeot kerestem a szememmel a büfében, de nem találtam. Mikor kinéztem az ablakon pár sráccal volt. Kosaraztak. Hagytam őt. Hiszen semmit sem csináltam, hagynom kellett lehiggadni bármi is volt a baja. Megfordultam és elindultam az iskolakertbe, hogy ellenőrizzem a többiek munkáját.
- Táska? - kérdezte Ashton ahogy odamentem hozzájuk.
- Dolga van. - morogta Luke.
- Nekem mindegy. - vont vállat Ashton is. - Majd jössz. - fordult meg és a többiekkel elindult. Mi a baja ma mindenkinek? - kérdeztem magamtól... Kifújtam a levegőt és megkerestem Theot.
Már sötét volt mikor hazaértem. A hangokból kiszűrődően a nappaliban voltak. Ledobtam a táskámat és a kabátomat, majd bementem. Ashton kivételével mindenki ott volt.
- Ashton? - kérdeztem.
- Pár haverjával. - válaszolt Calum és hátradőlt a fotelban.
- Bővebben? - vontam fel a szemöldökömet.
- Dolga van. - flegmázott Luke én pedig megfordultam és felmentem a szobába. Elővettem a törimet és kinyitottam a 134. oldalon.
Már késő volt, de Ashton sehol sem volt. Én pedig képtelen voltam nélküle elaludni. Hangokat hallottam lentről, majd érdekes, szabálytalan trappolást. Az oldalamra fordultam, mintha aludnék, de hunyorogva figyeltem a lépéseit. Az ágyhoz imbolygott, majd ledőlt. Semmit sem csinált, csak ráborult az ágyra. Ivott. Méghozzá nem keveset. Nem tudtam mi okból, de Ashton nem az a kimondottan ivós srác, hacsak nincs rá nyomós oka. Nem akartam megfordulni, de végül megfordultam és megfogtam a kezét.
- Nem szorongatnád inkább a táblácskádat? - morogta és elhúzta a kezét. Szólásra nyitottam a számat, de beelőzött. - Vagy avval akarsz aludni?.. - folytatta.
- Nem értem miről beszélsz. - mondtam halkan.
- Ja, persze... Csak szólj ha meguntál és inkább Theo jön be. - kinyitottam a számat, de nem tudtam mit mondani. - Vagy inkább Matty, vagy Alexander? - kérdezte.
- Nem lehetnek fiú barátaim vagy mi? - kérdeztem.
- Nem nagyon izgat mit csinálsz. Kellene érdekelnie? Jobb lett volna ha maradsz New Yorkban. - mondta ki a gondolatait. Nem szóltam, csak megfordultam és megszorítottam a takarót.
- Örülnél, ha visszamennék? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Szerintem erre te sem akarod hallani a választ. - még jobban markoltam a takarót és összeszorítottam a szememet. - Ashton nem mondana ilyet neked. A pia beszél belőle. - próbálta kimagyarázni a tudatalattim, de egy belsőbb hang reálisabbat mondott: - Ugyan, kérlek. A mondás is úgy tartja, hogy a részeg ember mondd igazat. - és igaza volt. A részeg ember mondd igazat. Könnyeim megeredtek, magamban akartam tartani a sírást így hang nélkül hagytam, hogy a könnyeim áztassák a párnát. Néha kiszaladt a számon egy kisebb hüppögés. - Csendben le tudnád rendezni? - kérdezte modortalanul. Beharaptam a számat és álomba sírtam magamat.
- Sam, el fogunk késni! - rontott be Luke az ajtón. Felnéztem hangja hallatán. Furán nézett rám, vagyis ránk. Ashton és én is az ágy másik végében feküdtünk, háttal egymásnak. Ahogy felültem Ashton is megmozdult, de figyelmen kívül hagytam. Azt akarta, hogy visszamenjek. - Rémesen nézel ki. - nevette ki Luke.
- Még ha emlékeznék is valamire. - nyögte és felült.
- Én emlékszem... - suttogtam úgy, hogy csak én halljam. A szekrényből kivettem találomra egy nadrágot és egy pólót, majd a fürdőben átöltöztem. Lementem a földszintre és felvettem a cipőmet.
- Szóval megint korábban mész? - szólalt meg Ashton.
- Igen. - válaszoltam.
- Gondolom későn jössz, szóval... - a kilincset markolva vártam, hogy befejezze. - ... azért boldog szülinapot. - mondta és megfordult. - Az ma van?!...tökély. Elfelejtettem a saját 18. születésnapomat, Ashton elmondta, hogy azt akarja, hogy visszamenjek, mi jön még? Destiny összejön Ashtonnal, vagy Lukeal?... - kérdeztem magamtól.
Akármennyire oda akartam menni Ashtonékhoz, megölelni Őt és megcsókolni, nem tudtam eltekinteni a tegnap éjjel felett.
- Összevesztetek? - hallottam meg Luke hangját mögülem. Megfordultam és ránéztem.
- Mondott valamit az éjjel. Elmondta mit érez. Mit gondol, mit szeretne..
- Uhmm... és ez miért rossz?
- Mert azt mondta, könnyebb lenne ha maradtam volna New Yorkban. - fordultam el.
- Nem gondolta komolyan. Részeg volt, ezt te is tudod.
- Én is ezzel áltattam magamat. De a mondás is úgy tartja, hogy a részeg ember mondd igazat. - ráztam a fejemet. - Akármennyire nem emlékszik, megtörtént. Én pedig emlékszem. Szép kis szülinap... - a földet pásztáztam.
- Haragszik, mert jobban érdekel téged ez az egész mint Ő, mint mi. Korábban kelsz, két másodpercre odaszaladsz, köszönsz és lelépsz, egész nap nem látni, és késő este hazajössz. És úgy csinálsz, mintha természetes lenne.
- Tudod, hogy fontos nekem. - válaszoltam.
- Tudom. De jobb ha eldöntöd ki a fontosabb: Ő vagy a bál. - sarkon fordult és elsétált. Nem tudtam választani kettejük között. Voltak dolgok amelyek Ashton mellett szóltak, voltak amik a bál mellett, és voltak olyanok is, amik ellenük szóltak.
- Na ki van itt? - hallottam meg egy régi, ismerős hangot. Egyből megfordultam és ránéztem.
Sziasztok! ^^ :)
Szóval nemrég jelentkeztem egy blogversenyre a "LEGJOBB ÍRÓI/BLOGGER NÉV" kategóriában. A ti szavazataitok döntenek majd, én pedig szűkölködöm ebben. Nagyon sokat jelentene, ha szavaznátok előrébb segítve ezzel. Lana Blogmagazin a szavazó modul a bal oldalon található, a szavazásra 9 nap áll rendelkezésre.
Visszatérve a részhez, remélem kellő hosszúságú és minőségűre sikeredett. Csak úgy ömlöttek belőlem a szavam ennél a résznél, remélem nem hordtam össze marhaságokat. Remélem tetszett. xx. <3
Elizabeth M. Stowe
Kövit! Ahogy a többi is, ez is nagyon ott van. (Bárcsak nekem is lenne bátorságom ahhoz, hogy kirakjam az irományaimat...)
VálaszTörlésSzerelmes vagyok.... a blogodba!!! ^^
És miért itt hagytad abba ? Áááá! *megőrül*
Hamar folytit!!*__*
VálaszTörlésNagyon jó lett folytasd!!!
VálaszTörlésNagyon jó lett! Kövit! .*-*
VálaszTörlés