2.fejezet 12.rész(34.rész) - Az interjú

  Annyira összetartó volt ez a csapat. Ha valaki nem tudott egy lépést megcsinálni akkor egy másik tag odament hozzá, félreálltak és gyakorolták.
  Bejelentettem anyáéknak vacsoránál, hogy ismét táncolni kezdtem egy sulibéli fiú segítségével. Anyáék már egyből arra gondoltak, hogy idővel együtt leszünk és itt Miamiban élem le az életemet. Ha Ők azt tudnák... Vacsora után letusoltam és fogat mostam, majd a szobámba mentem. Elővettem a tanulni valót és bekapcsoltam a laptopot. Vártam Ashton hívását, hogy félredobhassam a könyveimet és beszélhessek vele... De nem hívott a szokásos időben. Betudtam a fáradtságának, és annak, hogy alszik, így vártam még. Vártam, és vártam, és egyre többet vártam. Az órámra pillantottam ami már a tizenegy órát jócskán elhagyta. Félretettem a könyvemet és bebújtam a takaró alá. A laptop még mindig bekapcsolva mellettem hevert, hogy felébredjek ha hív. Reménykedtem...
   Reggel az ébresztőmre ébredtem. A szemeim kipattantak és egyből a laptopomért nyúltam, de sehol sem volt akár egyetlen egy hívás sem Ashton-tól. Teljesen lelombozódtam és semmi kedvem nem volt felkelni, de muszáj volt...
  Caitline-éknek egyből feltűnt a rossz kedvem én pedig egy "Tökmindegy." kíséretében vállat vontam. Persze tovább feszegették a témát és előreláthatóan nem akartak leállni.
- Befejeznétek? Beszélek róla, ha akarok,oké? - Keltem ki magamból.
   Három napig játszottam el ugyanazt: vártam - akár éjfélig -  feleslegesen. Nem tudtam mi történt, talán csak a turnét tervezik... "Attól még egy "Bocs,ne várd a hívásomat."-ot, vagy valamit odalökhetett volna!" - Magyarázta a tudatalattim. És igaza volt. Akkor hívott volna, tudatta volna velem, hogy most egy ideig nem tudunk beszélni, mert elfoglalt. Kezdtem beismerni, hogy egyre problémásabb a kapcsolatunk. És ez így nem jó.. A próbákon a lehető legjobban odatettem magamat, mivel nem akartam búcsút mondani ennek. Ebben a három napban megismertem közelebbről Matty-t. És volt néhány meglepő dolog amit nem is gondoltam volna.
- Mint tudjátok, a verseny alig hat nap múlva van, szóval iszonyatosan szorít az idő. Matty, Sam, tudom, hogy nagyon nagy kérés ez, de szeretném, ha ketten összehoznátok egy páros táncot. Tudom, hogy hat nap alatt nehéz betanulni, ráhangolódni a másikra, de bízom bennetek. - Hevesen pislogtam. Hat nap alatt? Ez komoly? Nem, ez lehetetlen. Lehetetlenség összehozni egy táncot hat nap alatt.
- Nem probléma. - Szólalt meg Matty. Még jobban ledöbbentem.
- Felfogtad, hogy hat napunk van? - Kérdeztem suttogva tőle. Felém fordult és fél szemmel Daniellát nézte.
- Igen. Nyugi, majd valami "egyszerű,de nagyszerű"t összedobunk és voilà, kész is a koreográfia. - Teljesen lelazázta az egészet, még én teljesen rágörcsöltem.
- Oké. - Sóhajtottam.
   A próba végeztével Matty-vel még órákig próbálkoztunk.
- A lábaddal öleld körül a csípőmet. - Mondta. - Majd megtartalak. - Fejezte be, én pedig felemeltem a lábamat. - Dőlj egy kicsit. - Beszélt tovább. Ismét eleget tettem kérésének és bedőlve jobb lábammal átöleltem a csípőjét. - Jó, most vissza, és tedd le a lábad. - Teljesen betöltötte az irányító szerepet. Mondjuk én még amatőr voltam hozzá - és a három éves tánctudásához - képest.
   Már sötét volt, de mi még mindig ott koreografáltunk a terem közepén.
- Dőlj hátra és fogd meg a kezem. - Mindketten hátra dőltünk - bár én jobban- és kissé félve az eséstől fogtam a kezét. - Most engedd el a kezemet.
- Engedjem el? - Kérdeztem vissza egyből. Ha elengedem biztosan hanyatt esek, és ez valahogy nem jönne jól most.
- Bízz bennem. El foglak kapni, csak engedd el. Esküszöm. - Nézett rám. Lenyeltem a torkomban lévő gombócot és elengedtem a kezét. Betartotta esküjét és elkapott a tarkómnál. Testünk sokkal közelebb volt a másikunkhoz - arcunkkal együtt - mint eddig. - Vegyük át még egyszer és menjünk. - Mondta én pedig rábólintottam.
- Oké. - Szólaltam meg és beálltam elé.
  Fáradtan estem be az ajtón. Már nyolc óra is elmúlott, szóval gyorsan megvacsoráztam és elrendeztem magamat, majd lefeküdtem aludni. Már nem vártam Ashtonra, a hívására. Nem volt értelme virrasztanom, a semmiért.
  Kialudtam magamat az éjjel, nem törtem a fejemet azon, hogy vajon mikor hív. Vagy hív-e egyáltalán... Kikerestem a névjegyzékemben Ashton számát, majd írtam egy üzenetet: "Köszönöm, hogy mindig itt vagy velem." Írtam le, nem szarkasztikus módon. Vártam pár percet, majd újra írtam egy üzenetet: "Bocs, nem neked szántam..." Eltettem a telefonomat, majd lementem a konyhába.
- Újabban egyre kevesebbet vagy itthon. És mintha Ashtonnal sem beszélnél. - Magyarázta Mia.
- Elfoglalt vagyok. És Ashtonnak is biztos van jobb dolga, mint velem beszélni.
- Szakítottatok? - Kérdezte meglepetten.
- Kérdezd Őt. - Vontam vállat és elvettem egy almát.
- Szabad megkérdeznem, hol töltöd a délutánjaidat? - Kíváncsiskodott tovább. Nem akartam kora reggel ráförmedni ezért nagy levegőt vettem, hogy lenyugodjak.
- Mióta van ez a csapat, sok időmet leköti a sok próba. Öt nap múlva előadás és Matty-vel még ki meg kell csinálnunk a koreográfiát. - Válaszoltam higgadtan.
- Ennek a Matty-nek van köze hozzád és Ashton-hoz? Mármint ehhez a mosolyszünethez. - Kérdezősködött.
- Nincs. Fogalmam sincs mi a baja, különösebben nem is izgat. Keres, ha akar. Ha nem, nem. Ennyire egyszerű az egész. - Vontam vállat.
- Szóval.. Te ennyire könnyen lemondtál rólatok? Ennyire nem jelent semmit sem számodra?
- Mia, ehhez nem csak én kellek! Rohadtul nem kellene hagynia, hogy eltávolodjunk egymástól, és én akármennyire is kapaszkodok foggal körömmel belé, ebbe az egészbe egyedül nem megy! - Emeltem fel a hangomat. Nem akartam összeveszni vele, de a kérdései kikészítettek.
- Ajánlom figyelmedbe akkor a legújabb számukat. Kiss me, kiss me... Ashton írta, vajon kiről? Te meg itt problémázol... - Forgatta meg a szemét Mia, majd kiment a konyhából én pedig az emeletre. Villámsebességgel kapcsoltam be a laptopomat és írtam be Youtube-ra a címet és a nevüket. Az első találatra rámentem és hallgatni kezdtem.
  A szöveget nézve magamban mosolyogtam. Annyira fura volt a hétvégénk, mégis megírta a dalt. És világossá vált számomra, hogy a dallal volt elfoglalva. Ezért nem hívott.