2.fejezet 19.rész(41.rész)

- Bekaphatod. - mutattam be neki, mire kinevetett. Nem próbálkoztam többet, ráhagytam a dolgot.
  Egész délután az Üvöltő szeleket bújtam. Annyira tetszett: megformált karakterek, egyszerű történet és minden ami egy tökéletes könyvhöz kell.
- Sam! - szólt fel a földszintről Calum.
- Egy pillanat! - kiabáltam vissza és egyik kezemben a könyvet fogva a másikkal pedig feltornázva magamat indultam lefelé. Szinte belebújtam az olvasmányba, úgy faltam a sorait.
- Még mindig azt a...
- Ki ne mondd! - szóltam rá. Három óra alatt vagy négyszer szarozta le én pedig fenékbe rúgtam.
- Ne. Tényleg jobban jársz. - figyelmeztette Ashon. - Én már csak tudom. - dőlt hátra a kanapén.
- Mi annyira jó benne? - kérdezett rá Cal végül.
- Minden. - vontam vállat és törökülésben beültem Ashton és Calum közé. Calum áthajolt a vállamon és olvasott pár pillanatig.
- Nyálas. - mondta egyszerűen. Összecsuktam a könyvet és a fejére vágtam. Ashton is felszisszent mellettem, de végül kinevette Őt. - Ez... kemény kötésű volt. - jegyezte meg tenyerét a fejére lapítva.
- Igazán nincs mit. - vigyorogtam rá és ismét kinyitottam. Ashton átvetette kezét a vállamon és Ő is olvasni kezdett.
- Majd elmondod ha elolvastad? - kérdezte Luke.
- Arra ne számíts. Megfogod a laptopodat, felmész a netre és kikeresed. Ha ehhez lusta vagy igazán elkezdhetnéd olvasni. - ajánlottam és tovább olvastam.
  Talán húsz percen keresztül némán olvastam. Ash próbálta magára vonni a figyelmemet, de nem törődtem vele. Végül oldalba bökött. Pont ott... Legszívesebben a lehető leghangosabban szisszentettem fel volna, ehelyett gyorsan összeszorítottam a szememet a hajam függönyhöz hasonló takarásában.
- Hmm? - kérdeztem felemelve a fejemet.
- Nem tűnt fel, hogy egy órája gubbasztasz itt? - ránéztem, majd az órára.
- Nem. - ráztam a fejemet. Ashton elmosolyodott.
- Ha éhes lennél a konyhában a kaja. - egy puszit adott a homlokomra, majd felállt és elsétált. Akármennyire is közvetlen volt, úgy éreztem bántja, hogy a könyv jobban érdekel mint Ő, így felálltam és letettem a könyvet. Ashton után mentem a szobánkba. A hasán feküdt én pedig finoman levetődtem mellé az ágyra. Felém fordította tekintetét és hátára fordult. - Elhagyott a könyved? - poénkodott.
- Sajnos. Most be kell érnem veled. - vágtam szomorú arcot, mintha csalódott lennék. Valójában mellettem feküdt a világ legcsodálatosabb sráca és jobbat nem is kívánhattam volna.
- Igen, én is szeretlek. - nevetett. Ránéztem és feljebb tornáztam hozzá. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Kezét derekamra vezetve csókolt vissza. Nem is tudtam volna elmondani mikor volt időnk egymásra ilyen módon. Általában mindketten a fiúkkal voltunk, előttük pedig nem akartunk az Ő szavaikkal élve: "nyáladzani". Hosszú percek teltek el, s csak utána váltunk el.
   Megvacsoráztam még Ashton lezuhanyzott, majd én is a fürdőbe mentem. Levéve a pólómat az oldalamra néztem. Akárhogy is már hosszú napok teltek el, nem akart elmúlni. Annyira zavart. Olyan... tökéletlen volt. Az ajtó hirtelen nyílt ki, de Ashton megdermedve állt az ajtóban. Nem akartam ránézni.
- Ez... - próbált értelmesen beszélni, - ...a-az? - de nem sikerült.
- Uhmm... Ja.. Ez, semmiség. Mintha ott sem.. - mögém lépett és odasimította a kezét, belém fojtva a szót.
- Még mindig fáj, igaz? - kérdezte a tükröt nézve.
- N-nem. - hazudtam.
- Sam, kérlek. Mondj igazat. - kérte elhalkulva. - A délután amikor oldalba böktelek, fájt, igaz? - emelte el kezét onnan.
- Felejtsük el, jó? Mintha ott sem lenne. - felvettem a pólómat és megfogtam a kezét. Bűntudattal teli tekintete engem fürkészett. - Ez nem a te hibád. - mondtam halkan.
- Sajnálom... - nem vette figyelembe azt, amit mondtam. Berögzült neki, hogy erről Ő tehet.
- Nincs mit sajnálnod. - néztem mélyen a szemeibe. Egyik kezemmel megsimítottam az arcát. Egy halvány mosolyt eresztettem felé, de Ő még mindig szomorú tekintettel nézett rám. - Gyere, menjünk. - indultam el kifelé. Követett és befeküdt mellém az ágyba. Átkarolta a derekamat, de el is húzta a kezét, majd még három másik módszerrel próbált átkarolni. - Nem porcelánból vagyok, hogy bármelyik pillanatban eltörjek. - néztem ismét rá. Kifújtam a levegőt és ahelyett, hogy Ashton tovább próbálkozott volna én a mellkasára tettem a fejemet és átöleltem a derekát. A hátamat simogatta, miközben én próbáltam elaludni.
   Ismét majdnem egy hét telt el. Azon a napon kezdtem bele a bál szervezésbe. Egy órával korábban ébredtem, mivel megbeszélés lesz a bállal kapcsolatban. Hagytam a párnán egy üzenetet Ashtonnak, majd elkészültem és siettem is a suliba.
  *Ashton Szemszöge*
Samnek nyoma sem volt már reggel, csak egy cetli volt a párnára ragasztva: "Megbeszélésem van, bent találkozunk. S. xx." Kifújtam a levegőt, majd felöltöztem és lementem a srácokhoz.
- Sam? - kérdezték egyből.
- Valami megbeszélése van. - mondtam és felültem a pultra. Sam szokása rám is rám ragadt.
  *Sam szemszöge*
Az iskola előtt rohangáltam, mivel az iskola kertben lesz a bál. Érdekes kivitelezés, de már le volt szervezve, hogy egy részt lebetonoznak a földben, hogy legyen hol hely táncolni. A kezemben a csíptetős táblával jártam össze vissza. Ashtonék sétáltak be, és evvel egy időben a fülemben lévő headshet is megszólalt. Gyorsan fogadtam a hívást.
- Sam, muszáj hátrajönnöd! A kilencedikesek totál eltolták a díszeket! Siess!
- Egy pillanat! - szóltam és letettem. Odasiettem Ashtonékhoz, majd egy gyors szájra puszit adtam ajkaira.
- Szia. - mosolyodott el szélesen Ashton.
- Sajnálom, sietnem kell, de délután találkozunk. - egy pillanatra megfogtam a kezét, majd elengedtem és besiettem a sport csarnokba. A fehér-lila díszek helyett fehér-piros díszek sorakoztak mindenhol. Az orrnyergem masszíroztam és odaléptem Theohoz. - Ez most... komoly? Theo megkértelek, hogy figyeld a többiek munkáját. Erre...
- A fehér-lila olyan sápadt, szerény véleményem szerint. - az ajtó kinyílt mögöttem és Luke lépett be. Ránéztem, majd vissza Theora.
- Nem. Az úgy tökéletes. Már megrendeltem a fehér-lila tüll virágokat, és nem lesz fehér-piros, mint valami rossz Twilight és Hófehérke utánzat. Köszi. - fordultam meg.
- Tudnál segíteni? Kellene egy magas fiú. - kérdeztem.
- Persze.. - mondta egyhangúan.