2.fejezet 13.rész(35.rész) - Meglepetés vendégek

Miután meghallgattam a vállamra kaptam a táskámat és mivel késésben voltam - a kétszeri meghallgatás miatt - kirontottam a házból és nagy léptekkel igyekeztem az iskolába. Szinte lihegve értem be az iskolába és kerestem meg Caitline-éket. Egy nagy tömegnyi lányt bámultak. Sajnos nem láttam be a tömegbe, hogy kit vagy mit istenítenek ennyire.
- Hey! - Álltam melléjük. - Itt meg mi történt? - Kérdeztem. Egymásra néztek majd rám.
- Nem tudjuk, de nem is szándékozunk odamenni. - Vont vállat Alex.
- Akkor majd én megnézem. - Adtam át Caitline-nek a táskámat és megindultam a tömeg felé. Odaérve hozzájuk befurakodtam közéjük és egyre "mélyebbre hatoltam". Két kéz fonódott a derekam közé. Ideges lettem és odanyúltam, hogy ledobjam magamról a bizonyos fiúnak a karját, de kezem megállt a levegőben. De hát... Mi a...? Azonnal megfordultam, hogy valóban Ő az. Fejemet gyorsan felfelé fordítottam és akkor találkozott a tekintetünk. - Te... Ashton! - Fontam nyaka köré a karjaimat. Elmosolyodott, majd egy szolid csókot adott ajkaimra. - Úgy volt, hogy..
- Hogy két hét múlva jövünk? Unatkoztunk. - Mosolygott továbbra is. Mellkasához bújtam és úgy öleltem tovább. További három ember csatlakozott hozzánk. Két karommal próbáltam őket is átölelni, de nehezemre esett. Mikor az összes rajongó "kielégült" szétszéledtek és végre csak öten voltunk.
- Akkor... Szeretnék bemutatni nektek valakiket. - Megfogtam Ashton kezét és magam után hívtam őket. Odamentünk Alexander-ékhez. A srácok mind mögöttem álltak egy háromszöget képezve. - Szóval... Alex, Ashton,Calum,Luke és Michael. Ashton, Calum, Luke, Michael, Alex. Caitline, Calum, Michael, Ashton, Luke. Calum, Michael Ashton, Luke, Caitline. - Mire megszólalhattak volna a csengő közbeszólt. Kifújtam a levegőt és megfordultam. - Később beszélünk? - Kérdeztem ránézve.
- Aha. - Mosolygott én pedig egy puszit adtam a szája sarkába. - Sziasztok! - Siettem Alexanderék után. Beértem őket és még utoljára hátrafordultam, majd Ők is elindultak.
   Egész nap jó kedvem volt. Ez úgy nagyjából mindenkinek feltűnt. Matty is megjegyezte mennyire mosolygós vagyok ma.
- Biztos nem baj, ha a délután gyakorlunk? - Kérdezte Matty a tarkóját dörzsölve.
- Nem lesz baj. - Erősítettem meg már harmadjára.
- Oké, akkor uhmm... Fél ötkor a studióban?
- Rendben. Akkor fél ötkor. Szia. - Köszöntem el tőle és megindultam a várakozó csapathoz. Megálltam előttük.
- Van okom féltékenykedni? - Hangjában ott bujkált a játékosság.
- Nagyon sok. - Nevettem, majd összekulcsoltam az ujjainkat. - Késő délután uhmm... Mattyvel gyakorolnunk kellene. - Préseltem össze ajkaimat.
- Szabad megkérdeznem mire? - Kíváncsiskodott tovább.
- Pár napja odajött hozzám és mutatott egy tánc "társulatot". Iszonyatosan tetszik, meg minden, aztán elmentem a próbájukra és be vettek, meg minden... Daniella pedig megkért, hogy táncoljunk egy modern duo-t...
- Meg minden. - Nevetett Calum. Fel sem tűnt, hogy ennyiszer mondtam. Úgy látszik a rövidtávú memóriám sem a régi.
- Az. - Helyeseltem bólogatva, majd halkan nevettem. - És, melyik hotelben szálltatok meg? - Kérdezősködtem. Most rajtam volt a sor.
- Látod azt ott? - Mutatott egy magas épületre Luke. Bólintottam. - Na... Hát nem ott. - Viccelődött én pedig elnevettem magamat.
- Most komolyan.
- Pár utcával arrébb, az Ocean Drive közelében. - Magyarázta Michael.
- Oh, mily' előkelő. - Beszéltem régi angol akcentussal.
- Kitalálom: irodalom óra, Shakespeare drámák. - Forgatta meg szemét Ashton.
- Igen. - Bólintottam rá. - Van kedvetek eljönni hozzánk? - Kérdeztem. Ashton pár pillanatig gondolkodott.
- A szü...
- Nem izgat. Hozzám jöttetek, bármennyire is fáj nekik. - Vágtam a szavába. Hagytam nekik egy kis gondolkodási időt, majd ismét megszólaltam. - Szóval? - Néztem rájuk. Ash sóhajtott, majd rábólintott.
- Legyen. - Válaszolta, majd lassan elindultunk hozzánk. Kifaggattam Luke-ot az elmúlt három napról és érdeklődtem az új dal iránt is. Húztam egy kicsit Ash agyát a szexi stewardess lányokkal és Mattyvel, persze nem gondoltam komolyan.
- Szeretnélek megnézni. Mármint a versenyen. - Szólalt meg Ashton.
- Az attól függ meddig maradtok. - Magyaráztam.
- Jövőhét kedd. Akkor? - Nézett le rám.
- Szerencsétek van. - Mosolyogtam, majd elővettem a kulcsaimat. Bedugtam a fém tárgyat a zárba, majd elforgattam és belöktem az ajtót.
- Más. Nagyon más. - Nézett körül Ashton.
- Az... - Mondtam egyet értve. - Gyertek. - Intettem, majd a lépcső felé mentem. A lépcső határozottan hosszabb volt néhány elég sok fokkal, az első napokban szinte fájdalmas volt feljárkálni az emeletre.
- Sam? Ma is mész Mattyvel?- Kérdezte anya a földszintről. Ashton már fordult is meg, de mellkasára tettem a kezemet.
- Ashton. - Szóltam rá, mire sóhajtott és hátra lépett. - Beszélek vele és jövök. Szemben az utolsó ajtó. - Mondtam, majd elindultam lefelé. Megálltam a konyha előtt.
- Nem is tudtam, hogy ennyi fiú barátod van. - Jegyezte meg anya a kabátokra nézve.
- Ashtonéké. - Belül vigyorogtam anya arca láttán.
- Azt hittem végre túlléptél rajtuk. - vált komorrá.
- Nem fogok túllépni soha. Még ha csak neten beszélhetünk és hosszú idő óta most látom először kitartok mellette, ahogy Ő is mellettem. - Válaszoltam komolyan.
- Jobb ha...
- Nem mennek sehová sem. Örülnék, ha nem csinálnál pattáriát. Mind a négyen fontosak nekem, és ha én fontos vagyok neked, akkor elfogadod a döntésemet és azt, hogy Ők a második családom. Ha ezt nem tudod betökélni, akkor én sem vagyok fontos neked. - Mondtam higgadtan. Más helyzetben ordítottam volna, veszekedtem volna vele, de nem akartam, hogy elmenjenek. - Köszönöm. - Mondtam és felmentem hozzájuk. Bementem a szobámba és meglepetten néztem körül. Calum tökéletesen befészkelte magát az óriás plüssmedvéim közé, Ashton a párnáim alá bújt, Michael a földön nyúlt el, Luke pedig a szekrényemben kutatott. Attól a pillanattól kezdve kíváncsi volt a ruhámra, amikor bejelentettem, hogy megvettem. - Ugye nem a ruhámat keresed? - Ugrasztottam ki a szekrényből.
- Én? Nem, egyáltalán nem. - Tagadta. Becsuktam magam mögött az ajtót. - Más helyzetben ez fura lenne... de végül is rólatok van szó. - Sóhajtottam.
- Köszi, ez kedves volt. - Játszott tettetett sértődöttséget Michael. Halkan odamentem Ashton-hoz és a hátára ültem.
- Gondolom kényelmes vagyok, de tudod mint minden embernek vannak bordái és gerince. Na ezekre még szükségem van.
- Aha, hallgatlak. - Tettem úgy, mintha nem tudnám, hogy kényelmetlen neki a helyzet.
- Fordított helyzetben te sem örülnél, ha a hátadra ülnék. És hát... nem vagyok egy ülőalkalmatosság. - Folyatta, de továbbra sem szálltam le. Ő pedig fordult egyet én pedig leestem az ágyról egyenesen Michaelre.
- Átérzem a helyzeted. - Nyögte Mikey Ashtonnak, mire felnevetett. Én is ledőltem a puha, szőrmók kinézetű szőnyegre.
  Sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk, majd együtt indultunk el és egy idő után szétváltunk. Megígértem Ashtonnak, hogy ha végeztem felhívom Őt. Kicsit késve érkeztem a stúdióba.
- Bocsi. Ashtonékkal voltam. - Érveltem, mire mosolyogva megrázta a fejét.
- Akkor, melegítsünk be.

Szóval... Nem tudom hová tűnt az a sok mindenki, valójában én is eltűntem. Sajnálom, hogy mostanában hanyagolom az írást, de azért remélem kitartotok mellettem, hiszen még a felénél sem járunk. Félek, hogy idővel mindenki eltűnik majd, én pedig itt maradok egyedül... Mindegy is, jó olvasást.                                                     Elizabeth M. Stowe