2.fejezet 21.rész(43.rész) - "Elengedni még egyszer"

- Chrissy! - kiabáltam rég nem látott barátnőm nevét, majd elejtve a táblát odarohantam és szorosan megöleltem. - Te.. hogy...?
- Beszélni is elfelejtettél? - nevetett. Hiányzott a nevetése, az arca, a hangja. Mindene. Kifújtam a levegőt és átgondoltam az elmondandó mondatot.
- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem izgatottan.
- Vajon ki intézte el, hogy idejöjjek? - kérdőn néztem rá. - Ashton, te... - neve hallatára összerándult a gyomrom és megjelent előttem az éjjeli jelenet.
- Ohh. Majd... megköszönöm neki. - mondtam elhalkulva.
- Ez... fura volt. Lemaradtam valamiről? - kérdezte kíváncsian.
- Nem, semmiről. - mosolyogtam rá hamisan. Felvettem a földről a táblámat és a táskám mélyére rejtettem.
- Jól halad a bál. - nézett körül. - Viszont rossz érzés, hogy elhallgatsz előlem valamit. - ránéztem. Miről van szó? - Kérlek, Ashton mindent elmondott. És tudod miért vagyok itt? Azért, hogy én, mint legjobb barátnőd helyre rázzalak egy kicsit. Szerinted normális, hogy ennyire elhanyagolod Ashtont? Egy hülye bál miatt.
- Szalagavató csak egyszer van az életben.
- Lehet, hogy Ashton is egyszer van az életben. - érvelt halkan.
- Egy Ashton, aki azt kívánja, bárcsak visszamennék Miamiba?... - préseltem össze ajkaim.
- Ezt honnan veszed? - kérdezte furcsán. - Ha azt akarná, hogy visszamenj, nem hívott volna ide, hogy beszéljek veled. Hiányzol neki, bármennyire is mellette vagy. Szóval, most gyere szépen, elmegyünk hozzátok és egy bögre teával meg pizzával megünnepeljük a szülinapodat. - bólintottam és belekaroltam Chrissybe, majd elindultunk.
   Sötétség uralkodott a házban, semmi sem világított.Határozottan nyomtam le a kilincset és löktem be az ajtót.
- Meglepetés!! - kiabálták egyszerre. Sok mindenki ott volt. Theo, Diana, Danny, Tyler, Ashton, Calum, Luke és Michael, és Jade... Csak tudnám, hogy került ide.. volt még pár srác, bizonyára Ashtonék barátai. Hangosan énekelni kezdtek. Chrissy is odasietett közéjük és velük énekelt. Az egész ház fel volt díszítve, mindenféle lufikkal, girlandokkal meg ilyenekkel. Végig ölelgettem mindenkit akit ismertem. Tudtam, hogy ez lesz az alkalom, ahol beszélnem kell Ashtonnal, szóval hagytam, hogy megöleljen utoljára, hogy megcsókoljon, utoljára. Odahúzott ahhoz a négy fiúhoz.
- Sam, Ő Dylan, Nate, Dan és Mike.
- Örülök. - mondtam kifejezéstelenül. - Uhmm... beszélhetnénk? - néztem rá. Mosolya eltűnt arcáról, komoran nézett rám, majd bólintott. Felmentünk az emeletre és bementünk a szobánkba... Ashton szobájába. Leültem az ágyra Ő pedig mellém. - Először is egy kérdés: szerinted is a részeg ember mondd igazat? - egy fura fejet vágott, majd pár pillanatig gondolkodott.
- Általában. - válaszolta. Összepréseltem az ajkaimat és kifújtam a levegőt.
- Az éjjel amikor hazajöttél... mondtál valamit. Ami... hagyjuk. Azt mondtad, hogy...
- Tudom mit mondtam, oké? - mondta kissé fájdalmasan. - De egyáltalán nem volt komoly. A harag és a pia beszélt belőlem. Rosszul esett, hogy a bál többet jelent neked mint én, mint kettőnk. Egyáltalán nem akarom, hogy visszamenj Miamiba, hogy megint itt hagyj. Egyébként eszem ágában sincs... - hadarta, de mielőtt befejezhette volna megcsókoltam. Teste elernyedt kezét pedig a derekamra helyezte. - ...elengedni még egyszer. - motyogta ajkaimra, majd ismét megcsókolt. Azt hittem akkor és ott lesz vége, de nem. Csak még nagyobb lett a kötődésem Ashton iránt.
- Oké, tudom, hogy Sam végre nagykorú és izé... khmm... de lerendeznétek a buli után? Mindenki rátok vár. Vagyis inkább a tortára vár, de ja, rátok várnak! - kiabált át az ajtón túlról Calum.
- Csak beszélgetünk! - szólt vissza Ashton. És összekulcsolta az ujjaimat.
- Ha te azt beszélgetésnek hívod... - Felállt és felhúzott magával. Kinyitotta az ajtót.
- Látod? - kérdezte nevetve, majd maga után húzott. Calum mögöttünk jött.
- Ha gyomorrontásod lesz, akkor Ashton sütötte.
- Ja, fogd rám! - mutatott be Calumnak.
  A torta után mondhatni beindult a buli. Előkerült egy sörhordó is.
- Már nagykorú vagy, szóval kedvedre ihatsz. - karolta át a nyakamat Luke. - Ki akarod próbálni? - bökött a sörhordóra. Ashton egyik haverja - talán Dylan - vöröslő fejjel, kézen állva szívta a kis csőből a sört. - Miért is ne?.. - Majd segítek.
- Harmadikos koromban három évig tornász versenyekre jártam. Csak egy kézenállás.
- Oké.. Te tudod. - vont vállat és elengedett.
- Ki a következő? - kérdezte Dylan körülnézve.
- Sam! - kiabált oda Luke és rám nézett.
- Nem! - vágta rá Ashton. Ismét megpróbált Ő lenni a felelősségteljes felnőtt. Ez csak egy szimpla buli.
- Ashton, nyugi. Nem lesz tőle semmi baja. - érvelt Luke tovább.
- Ja, beszél az, aki öt perccel a kipróbálása után két napig hányt, mi? - nézett vádlón Lukera.
- Az viszont kemény mennyiség volt. Csak kipróbálja. Amúgy meg, mi történhetne egy kis házibulin? Attól félsz, hogy valamelyik hülye haverod ráakaszkodik, mert Sam teljesen lerészegült? - vonta fel szemöldökét. - Egyébként is, nagykorú. Azt csinál amit akar.
- Jó, mindegy. - adta meg magát és bosszúsan félreállt..
- Nem lesz semmi gáz. - néztem rá. Elhúzta a száját, jelezvén, hogy Ő nem így gondolja. Lendületet vettem, majd belekapaszkodtam a sörhordó két szélébe. Luke a számba adta a csövet. Először furcsán rossz érzés kerülgetett, de idővel megszoktam. Talán percekig is állhattam kézen , mikor valaki megfogta a derekamat hátulról és a vállára ültetett, majd lenézve megismertem Ashton göndör fürtjeit.