2.fejezet 18.rész(40.rész) - Szalagavatói előkészületek

Nem voltam fáradt mikor felébredtem pontban 6.30-kor az ébresztőre. Alig vártam, hogy ismét az utolsó pillanatban essek be Luke oldalán az iskolába. Ahogy régen... Lenyomtam az ébresztőt és a fejére párnát húzó Ashtonra néztem, majd kinevettem.
- Érzem az együttérzésedet. - dünnyögte a párna alatt. Visszadőltem mellé és egy puszit nyomtam meztelen vállára. - Oké, most már jobb. - ismét felnevettem és rádőltem.
- Én elmegyek felöltözni. - ültem fel és lemásztam az ágyról.
- Majd utánad megyek. Csak egy perc. - mondta, de gondoltam, hogy visszaalszik még. Mindig elaludt. Lementem a földszintre és felkaptam a táskámat, majd felmentem Ashton... vagyis a szobánkba és letettem az ajtó mellé. Kikerestem egy fekete, enyhén ülepes nadrágot és egy fekete trikót. És persze az Alextől kapott sapkámat. Lekocogtam a lépcsőn és belöktem a konyha ajtót.
- Hogy tudsz örülni egy szerdai napnak? - nyögte Luke. Kinevettem és vállat vontam.
- Egyszerűen jó itthon lenni. - magyaráztam. Megrázta a fejét. Még így sem értette... - Nézzük egy másik szemszögből: tudsz valakiről puskázni. - elgondolkodott.
- Na, ez egy tökéletes ok. - vigyorgott. Megforgattam a szememet, majd felültem a pultra.
   A csengő erős hangja az iskola épülete előtt is elég hangos volt. Egy gyors szájra puszival búcsúztunk el Ashtonnal, majd Luke és én besiettünk matekra. Leültünk leghátulra és beszélgettünk.
- A lehető legjobbkor jöttél. Most kezdődnek a szalag avató előkészületei. - fordult hátra Diana. Valóban... szerettem szervezkedni, és a szalag avató szervezése jó kis feladat lett volna.
- Ja, a lehető legjobbkor... - morogta Destiny hátrafordulva. Rámosolyogtam.
- Örülök, hogy örülsz. - valójában hazudtam. Nem akartam vitát. Azért, nem annyira idegesítő, hogy megrovást kapjak az iskolában. Ahogy Mrs.Marks belépett a terembe szeme végigfutott az osztályon. Ránk nézve szeme megakadt rajtunk, vagyis rajtam.
- Á, Sam. Örülök, hogy újra itt vagy. - Mosolygott rám szelíden.
- Mint mindenki más. - jegyezte meg Destiny. Szem forgatva félrenéztem. - Csak nyugi... Ne hagyd, hogy tönkretegye az utolsó hónapjaidat végzősként. Megéri? Nem. - szólt a tudatalattim, és igaza volt. Megéri? Dehogy érné meg elpazarolni rá a jókedvemet.
  Destiny iszonyatosan várta az osztály főnöki órát, hogy kihirdesse a tanár nő ki lesz a szalagavató fő szervezője, ahogy én is.
   A csengő után egyből a terembe mentünk és leültünk a középső padsor harmadik padjába. A tanár nő nem sokkal később bejött a terembe. Hosszú monológ és mindenféle beszéd után a lényegre tért.
- Mint tudjátok közeleg a szalag avató bál, és elég hosszú lista van a teendőkről. Ehhez szükségem van egy fő szervezőre. A múlthéten arról beszélgettünk, hogy ma minden osztálybeli tag szavazni fog. Három lány jelezte nálam, hogy szívesen elvállalná: Sam, Destiny és Diana. Rajtuk kívül mindenki egy cetlire leír egy nevet a három közül és bedobja ide, a dobozkába. Mindenki előkapott egy papírt és letépett róla egy jókora darabot. Luke egy pillanat alatt ráfirkantotta a nevemet a cetlire és elsőként dobta bele a dobozba. Visszahuppant mellém és hátradőlt.
- Nem értem miért fontos annyira ez.. - sóhajtott Luke.
- Fiú vagy. Úgysem értenéd. - válaszoltam. Dünnyögött valamit, de nem értettem, így hát nem is foglalkoztam vele. Miután az utolsó ember is kivitte a cetlit a dobozba a tanár nő magához vette és leemelte a fedelét. Név szerint rendezte és vagy háromszor átszámolta.
- Az eredmények pedig: Samnek tizenegy, Dianának hét, Destinynek pedig kilenc van. Ami azt jelenti, hogy Sam lesz a fő szervezőnk. Gratulálok. - mosolygott rám a tanár nő én pedig hátraforogtam. Néhányan egy kedves mosolyt intéztek felém, Destinyt és a kis csatlósait kivéve.. Luke is megfordult és kíváncsian nézte mit nézek annyira. Mintha csak Ashton ült volna mellettem szúrós tekintettel meredt a rám mosolygó fiúkra. Jobbnak láttam megfordulni és figyelni a tanár nőt. A kezembe adta a csíptetett táblát tíz-tizenöt A4-es lapnyi teendővel rajta. Először csak néztem, majd felemeltem a tekintetemet.
- Köszönöm. - tettem a padra a táblát.
- Remélem nem fogok csalódni benned. - jegyezte meg és máris kicsengettek.
   Annyira jó volt itt lenni. Annyira jó volt tudni, hogy Ashtonék ott várnak minket. Így is széles mosolyom még nagyobbra nőtt, mire Luke kinevetett én pedig hasba vágtam.
- De komoly valaki. - piszkálódott és levette a fejemről a sapkát. A fejére tette, tudván, hogy úgysem érem fel. És tényleg nem értem fel. Nemhogy Ashton, még Luke is nagyon magas volt az én 158cm-emhez. Elém állt, kicsit begörnyed és térdeire tapasztotta a tenyerét. - Nőj még egy picit. - borzolta össze a hajamat.
- Szemétláda. - igazgattam meg a hajamat kilépve az épületből. Luke jókat nevetett rajtam, még oda értünk Ashtonékhoz. Lábujjhegyre álltam, és mielőtt megcsókolhattam volna Ashtont, Lukeból kitört a nevetés. - Elmész te a tudod hova, Hemmings. - fordultam felé visszaereszkedve a talpamra. Luke még most is nevetett.
- Akarom én tudni?... - kérdezett rá Ashton.
- Kérdezd a kicsi barátnődet. - nevetett tovább. Ashton nevetve lehajolt hozzám és megcsókolt.
- Szerintem meg jobb ha megkérdezed a két lábon járó felhő karcolótól... köszi. - nyújtottam el az i betűt és lekaptam fejéről a sapkát.
- Rám legalább felnéznek. - vigyorgott öntelten.
- Luke. - néztem rá. Dünnyögött egy "Hmm?"-öt és Ő is rám nézett.