2.fejezet 16.rész(38.rész) - Hazugságok tengere..

Nagy levegőt vettem és kinyitottam a szememet. Ahogy lenéztem egy - a medence csontomtól a mellem aljáig érő - sötét kék-lila-zöld színekben pompázó folttal találtam szemben magamat. Még rosszabbul éreztem magamat, így kiszálltam a zuhany alól, felöltöztem és eltántorogtam a szobámig. Magamra zártam az ajtót és az ágyra zuhantam. Lehunytam a szememet és vártam, hogy a fájdalom elmúljon. Vagy elaludjak és úgy szűnjön meg a fájdalom. Bármit megtettem volna azért, hogy visszaforgassam az időt, tegnap délelőttre. Hogy ne menjek Ashton után, hagyjam megnyugodni, megelőzve a vitát és azt, hogy önfejűen előrerohanjak, hogy elgázoljanak és ilyen állapotban feküdjek az ágyamban. Vissza akartam csinálni. De ez lehetetlen volt.
   Mire felébredtem este volt. Késő este. Felültem és vártam pár pillanatot. Elmúlt a fejfájásom, a hányingerem, a szédülésem. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és az órára néztem. A vacsorát lekéstem, de elég erős hangokat hallottam lentről. Túl kíváncsi voltam ahhoz, hogy a szobámban maradjak a fenekemen. Halkan kinyitottam az ajtót és odalopództam a lépcső tetejére.
- Én csak aggódom érte! - förmedt elfojtott hangon anya apára.
- Nincs jogod hozzá! - válaszolt ugyanúgy apa. Egyre kíváncsibb lettem, és négykézláb lejjebb másztam pár fokot.
- Nem lennél képes elmondani neki! Túlságosan is összetörnéd majd' hogy nem tizennyolc év után! - nevetségesnek éreztem magamat, így felálltam és úgy hallgatóztam tovább. Lejjebb léptem még kettőt és tovább füleltem.
- Akkor sem te vagy az anyja! - csattan fel apa.
- Mi?! - csúszott ki a számon. Mindketten felém kapták a tekintetüket. Rám meredtek. Apa megbánóan nézett rám.
- Sam.. - nyögte ki, és elindult felém anyával... Vagyis Amyvel a nyomában. A lehető leggyorsabban fordultam meg és berohantam a szobámba. Bezártam az ajtót. - Engedj be! Kérlek! Meg kell beszélnünk!
- Beszélhettünk volna sokkal előbb is! - kiabáltam vissza remegő hangon.
- Kérlek... - könyörgött tovább. Pechemre Ashton is akkor  hívott - facetimeon -. Odamentem a laptophoz és fogadtam a hívást. - Sam engedj be! - kiabált tovább apa.
- Történt valami? - kérdezte kicsit nyugtalanul. Az ágyra dobtam a táskámat a laptop elé és beledobáltam a cuccaimat. - Hová pakolsz? - kérdezett még egyszer.
- Hazamegyek veletek Sydneybe. - válaszoltam remegő ajkakkal.
- Mi történt? - heveskedett tovább.
- Inkább személyesen elmondom. - nyeltem egy kicsit.
- Eléd menjek? - kérdezte ismét. Megálltam a pakolásban és körülnéztem.
- Várj meg a ház előtt, negyed óra múlva. - nyomtam ki a hívást meg sem várva válaszát. Elővettem az UV színű sporttáskámat és besöpörtem az éjjeliszekrényemről a dolgokat. Minden apróbb dolog abba került. A vállamra vettem a sporttáskát, míg az utazótáskát a kezemben fogtam. Elfordítottam a zárban a kulcsot és kirontottam az ajtón meglökve őket.
- Nem mehetsz el! - kiabált utánam Amy.
- Nem vagy az anyám! Semmi közöd sincs hozzám! - szóltam vissza és kimenekültem a házból. Ashton idegesen túrt a hajába, ahogy hozzám lépett. Kivette a kezemből a táskát és szabad kezével megfogta az enyém.
- Mi történt? - törte meg a csendet. Nem találtam a szavakat, miképpen mondhatnám el anélkül, hogy benyögjem azt: " Nem t'om ki az anyám..."
- Tudod milyen, mikor valakiről azt hiszed Ő hozzá tartozol mindvégig, majd majdnem tizennyolc év után kiderül, hogy mégsem? Mikor eddig egész életedben azt hiszed, az a valaki a lehető legközelebb áll hozzád, mikor azt hiszed az a nő aki veled volt az a szülőanyád, és tizennyolc év után benyögik, hogy mégsem.. - nem vártam el, hogy válaszoljon, egyszerű költői kérdések voltak, megválaszolatlanul hagyva.
- Sajnálom Sam... - mondta és eleresztette a kezemet. Átkarolta a vállamat és magához húzott. Szorosan bújtam oldalához és kerestem testében a védelmet a külvilág sérelmei elől. Pár könnycsepp végigszántotta az arcomat.
- De mit lehet tenni ellene? - kérdezem halkan magamtól.
- Szóval... Hazajössz? Végleg? - hangja bizonytalan volt, reménnyel teli szemei néha megcsillantak egy másodperc töredéknyi időre.
- Hazamegyek, véglegesen. - biztosítottam kijelentésemet, majd csend telepedett közénk.
  Felmentünk Calum és Ashton szobájába, és belépve megbizonyosodtam arról, hogy a másik három fiú is ott ücsörög. Pókereztek. Régen sokat játszottam apával és a nagyapámmal. Elhatároztam, hogy amint hazaértünk Sydney-be felhívom és meglátogatom őket.
- Hogy-hogy táskát is hoztál? - szegezte nekem a kérdést Luke.
- Hazajön. - válaszolt helyettem Ash. Letette a táskákat a szekrénysor elé és leült mellém az ágyra.
- Hazajön? - kérdezett vissza Michael.
- Igen. Holnap reggel még elmegyek a ruhámért, amit történetesen te - böktem Lukera -, nem láthatsz.
- Ne már... Miért olyan nagy dolog, ha megnézem? - értetlenkedett, én pedig kihasználtam az alkalmat, hogy lejátszották a menetet.
- Beszállhatok? - tereltem el a témát.
- Tudsz játszani? - hevesen bólogattam és leültem köreikbe. - Csak, hogy tudd: igazi téttel játszunk.
- Benne vagyok. - mondtam magabiztosan és kikotortam a tárcámat a táskámból. - Én osztok. - vettem magamhoz a paklit.
- Okos, szép, táncol, pókerezik. Ashton elmehetsz a tudod hova. - fordult Ashton felé Calum, mire Ashton rávigyorgott. Mindenkinek kiosztottam a két lapot, egyet lefordítva hármat pedig felfelé fordítva az asztal közepére. Bedobtuk a kezdőtétet, majd elkezdődött a játék.
- Egy pár. - dobja utolsóként Luke az asztalra a kártyáit.
- Magas lap. - dobtam le én is és kinevetem Lukeot.
- Bassza meg... - pislogott szaporán mire a többiek kinevették. Összeszedtem a kis összeget az asztalról. Megbeszéltük, hogy nem húzzuk le egymást csutkáig, így a max. amit letehettünk pénzt 10$ volt.
- Következő? - kérdeztem vigyorogva. Visszaültek a többiek a helyükre és újból osztottam.
  Talán több tíz kört is lejátszhattunk mikor is Ashton azt mondta, menjünk aludni.





Ismét sokat késtem, tudom... Sajnálom, az utóbbi időben nehezen íródnak meg a részek, azt hiszem kezdek kkifogyni az ihletből. Nem baj, ezen is túl fogok esni... Nem tudom mikor fog kikerülni a következő rész, vagy mi lesz a következő részben, de megpróbálom minél jobbra és minél gyorsabban hozni. :) 
 P.S.: Remélem mindenki meglepődött az új információtól ;)