3.fejezet 36.rész(96.rész) - Ajánlat

Hallottam a fejemben Luke hangját, amint azt mondja, amint alkalom lesz a tisztázásra, elsimítják a dolgot. Ez az az alkalom! Rá emeltem a tekintetemet.
- Egyből gondoltam! - vigyorodott el. Lefirkantott valamit egy centlire, majd felém nyújtotta. - Holnap kettő körül gyere erre a címre, sok kérdésem van hozzád! - még mindig vigyorgott, majd sarkon fordult és beszállt a kocsiba. Elhajtott, én pedig rájöttem, valójában nagy marhaságot csináltam... Elbasztam. Megfordultam és bementem a házba. Renee ugrott elém.
- Mi volt ez a kis jelenet Luke-al? Hmm? Együtt vagytok? Történt valami? - ezt a témát valahogy pont nem Renee-vel akartam megvitatni.
- Nem, és nem - sétáltam el mellette, és felmentem az emeletre.
- Sam! - szólt utánam Will. - Várj! Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom a tegnapit.
- Ezüst tálcán akartál felkínálni egy haverodnak, miközben láttad, hogy mennyire padlón vagyok. Persze! Nincs harag!
- Tudom, és tényleg nagyon-nagyon sajnálom.
- Ez nem ilyen egyszerű Will. Ennyi idő után, már képtelen vagyok bárkinek is hinni, amikor azt mondja: sajnálom. Én mindig megszánok mindenkit, és elfogadom a bocsánatát, de ki szán meg engem? Senki. Gondoltam... - csuktam rá az ajtót.
   A nap hátralevő részében a kedvenc zenéimet hallgattam. Azt a Sum41 albumot, amit sosem tudtam megunni, a körülöttem élők pedig már az összes dalt fejből tudták az albumról. Akkor még azt hittem tökéletes életem van. Szerető szülők, egy tökéletes húg, igaz barátok. De egy sem volt igaz... Kifújtam a levegőt és félretettem a laptopot. Azon gondolkodtam, hogy mégis mit fogok mondani, amivel mindenkit kihúzok a csávából. Vállaljam magamra? Hogy miattam szakítottunk Ashtonnal, és én repültem Luke-ra. Nem. Valószínűleg világi ribancnak gondolnának. És ha az igazat mondanám? Úgy sem hinnék el. Most mi lesz velem?
- Egy idióta vagyok... - morogtam magamnak és hátradőltem. A telefonom épp akkor szólalt meg. Felugrottam és érte kaptam. Várj egy kicsit! Azt fogja hinni, hogy folyamatosan a telefont bámultad várva Őt! Ez... Fura lenne.. Elszámoltam hétig, majd felvettem.
- Jelentem: éppségben megérkeztem! - poénkodott.
- Ennek örülök. Mi volt a megbeszélésen?
- Mindenféle marhaság. Feleslegesen indultam el korábban.
- Ja, mert az ex barátnőmmel lógni menő - hallottam Ashton hangját a háttérből. Az iróniát odáig éreztem...
- Kussolsz! Amúgy is van barátnőd. Mit érdekelne, ha lenne is valami? - Hemmings, ha elmondod kiher... Nem! Nem érdekel. Hajrá...
- Jó, hogy nincs stip-stop szabály a lányokat illetően!
- Viccelsz? - kérdezte Luke.
- Ne hazudj! - szólt rá Ashton.
- Ami csak Ashtonéknál működik.
- És mi van Macy-vel, Kristine-el, és Maggie-vel? - kinevettem Luke-ot, amiért lebukott. - Ne próbáld óvni az imidzsedet, úgysem hiszi el! Hidd el! - most vagy soha Sam! Gyerünk! Kérd meg! Gyerünk! Ne légy nyuszi!!
- Luke, odaadnád Ashtonnak a telefont? Szeretnék beszélni vele.
- Uhmm... Most nem lenne a legjobb. Fáradt, és uhmm... négy-öt doboz sör után ilyenkor már kár ráfecsérelni az idődet.
- Oh, szóval fordítsam inkább rád az időmet?
- Mondjuk - együtt nevettünk. - Uhm, lehet egy kérdésem?
- Oh, hogy ez milyen romantikus, Lukey! - érdekes hangokat hallottam, majd Ashton felszisszent.
- Mit vágtál hozzá? - kérdeztem nevetve.
- Semmit.
- A cipődet te barom! - csak úgy dőlt belőlem a nevetés. Igazán boldognak éreztem magamat. Ashtonnal, Luke-al, Callumal és Michaellel. Ha továbblépni nem is, megbocsájtani meg lehet. Igaza volt Luke-nak. Ashton csak egy srác. Milliónyi mászkál még a földön.
- Oké, szóval.. Kérdezhetek valamit?
- Persze! - felültem és felhúztam a lábaimat, mad törökülésbe helyezkedtem.
- Szóval.. Lenne egy ilyen... Uhm, egy ilyen díjátadó szerűség, izé - megmosolyogtatott a zavartsága. Tudtam mit akar kérdezni, de hagytam, had szenvedjen vele egy kicsit.
- Egy díjátadó szerűség izé. Értem - próbáltam visszafojtani a nevetésem. Nem akartam elrontani a nagy pillanatát.
- Ne rontsd el! Próbálok valami értelmeset kicsikarni magamból! - a számra tapasztottam a kezemet.
- Gyerünk Hemmings, nem olyan nehéz az! - kiabált be hátulról Michael.
- Mindenki vihet egy kísérőt, ha akar... És azt szeretném kérdezni, szóval... Eljönnél velem?
- Nagyon szívesen Luke - magam elé mosolyogtam. Várj! Ez egy randi?!  Hallottam ahogy kifújja a levegőt. - Ennyire azért nem volt nehéz - nevettem.
- Hidd el, hogy az, amikor a haverjaid ugrálnak előtted és mutogatnak mindenféle baromságot.
- És mikor is van ez a díjátadó szerűség, izé? - kérdeztem nevetve.
-  Jövőhét csütörtök - elképzeltem ahogy járkál körbe-körbe, közben pedig zavarában a hajába túr. Mindig ezt csinálta...
- És hol?
- LA-ben, de ha kell előtte elmegyek érted.
- Ahww, Lukey! Te kis édes! Te imádnivaló cukorbogár, te kis szőke herceg, te kis édes tündér!
- Hmm, honnan is ismerős ez, Lukey? - kérdeztem nevetve.
- Utálom ezt a bandát... - sóhajtotta, mire kitört belőlem a nevetés.
- Oh, de mi szeretünk!
- Szóval, szeretnéd, ha érted mennék? - hadarta el.
- Örülnék neki - mosolyogtam a semmibe.
   Nem szóltam az interjúról. Valószínűleg el sem megyek rá.. Igen, úgy lesz a legjobb. Nem! El kell menned! És Luke-nak is szólnod kell!
- Luke?
- Hmm? - dünnyögte.
- Volna még itt valami fontos dolog...
- Igen?
- Uhm, járt itt egy újságíró, valami magazintól. És uhm, kért egy interjút, de jobb, ha nem megyek el.
- Ne! Menj el!
- Mi? Miért?
- Ha el akarsz menni akkor menj. Ha tudsz valamit, amivel kicsit lecsitíthatjuk a kedélyeket, egy próbát megér. Bízom benned.