3.fejezet 33.rész(93.rész) - Durva összetűzés

Luke hangja annál távolibbnak tűnt, minnél lejjebb csukódott a szemem. Végül a külvilág is elhalkult, velem együtt.   Nem lehetett még olyan késő mikor felébredtem, mivel a nap sem sütött be olyan erősen. Körülnéztem. Luke az ágy mellé húzott széken ült, és lehajtott fejjel aludt. Mikor megmozdultam az ágy egyik rugója megnyikordult, mire Luke felkapta a fejét. Mikor észrevette, hogy ébren vagyok visszaereszkedett a székre és megdörzsölte az arcát.
- Hogy érzed magad? - kérdezte feljebb tornázva magát.
- Szarul, de ezt én is kérdezhetném. Borzalmasan festesz.
- Jól vagyok - hárította el az aggodalmamat.
- Aludnod kellene - erősködtem tovább. Rossz érzéssel töltött el, hogy Luke miattam néz ki ilyen förtelmesen.
- Aludtam eleget - válaszolt egyszerűen.
- Luke...
- Jól vagyok! - de persze, hogy nem volt jól. Sütött róla a kimerültség. Az utóbbi két napban annyit törődött velem, és azzal, hogy nekem jó legyen, hogy elfelejtette magát. Engem helyezett előtérbe, pedig szükségtelen volt.
- Nem csak te aggódhatsz miattam. Én is aggódhatok érted.
- Nincs miért. Mondtam, hogy jól vagyok - felállt a székről.
- Gyerünk Hemmings! Csak egyszer ne legyél ennyire makacs! - kifújta a levegőt, majd rám pillantott.
   Egyedül mentem le a konyhába. Hosszú győzködés után sikerült ágyba tuszkolnom Luke-ot még pár órára.
- Luke? - kérdezte anya.
- Alszik - ültem fel az egyik bárszékre. Reggeli közben hiányzott, hogy ha felnéztem Luke nem bámult vissza rám egy iszonyú nagy vigyorral és idióta fejekkel, hogy nevetésre késztessen engem. Csak ültem ott csendben, fel sem nézve a tányéromról. Mi lesz velem, ha elmegy? Azt hiszem vissza fogok roskadni magamba.
  Kint ültem a hintaágyban, törökülésben, és figyeltem ahogy Will és egy barátja cselezgetik egymást. Mindketten sokszor pillantottak felém, beszéltek, majd tovább játszottak. Pete sokszor rám is mosolygott, de nem tudtam viszonozni. Részben azért, mert szinte lehetlennek éreztem a mosolygást Luke társasága nélkül, részben pedig azért, mert valahogy a lelkem Ashtonnál maradt. Vissza kellene kérnem tőle... Hihetetlen alak vagy Samantha Genevieve Ross! Képes vagy a saját kínodon poénkodni. Ugh, Genevieve... Ismét Ashton jutott az eszembe. Tudta hogyan lehet felhúzni. A teljes nevemmel. Reszketve fújtam ki a levegőt. Valaki átölelt hátulról, és állát a fejemre helyezte.
- Jól aludtál? - kérdeztem az előttem lógó kezeit nézve.
- Fogjuk rá - kifújta a levegőt. - Ismered? - Petere gondolt.
- Nem - vontam vállat.
- Azt hiszem Ő szívesen megismerne - piszkált. - Folyton téged bámult. Kivéve mióta idejöttem. Azóta még a szeme sarkából sem pillantott rád - a hatás kedvéért várt egy kicsit. - Szerintem azt hiszi együtt vagyunk - suttogta, mire mindketten felnevettünk. Eszembe jutott a csókunk, és valószínűleg neki is, mivel abbahagyta a nevetést. A kezeit lökdöstem, majd mikor feleszmélt körém fonta a karjait és a nyakába emelt. Felnevettem, majd a keze után kaptam.
- Ha leejtesz...
- Nem foglak, nyugi. Maximum megfejelsz dolgokat, de engem nem zavar! - nevetni kezdtem. Mindkenkinek kellene egy ilyen barát. Egy legjobb barát, aki tudja mivel vidítson fel...
- Csak úgy árad belőled a szeretet! - vágtam vissza.
- Ohh, tudom. És szívesen! - vigyorgott. Megindult Willék felé.
- Mit akarsz? Luke, ha megpróbálsz...
- Nyugi! Nem csinálok semmit. Csak elterelem a figyelmedet.
- De ne vele! Luke én esküszöm megfojtalak, ha bármit mondasz neki! - fenyegetőztem. Kérlek, kérlek, kérlek!
- Hé, mit szólnátok, ha a hátsókert helyett elmennénk a pályára? - Will és Pete összenéztek, majd egységesen bólintottak.
- Szóval, melyikünk lesz egyedül? - kérdezte Pete.
- Ohh, nem. Én is játszom! - szögeztem le. Luke kinevette szegény srácot. Elindultunk a pályára. - Luke, letehetsz, a végén még sérvet kapsz.
- Nem vagy nehéz - vont vállat, amitől megemelkedtem és erősebben kapaszkodtam Luke kezébe. Kinevetett.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol rajtam, Hemmings! - vigyorogva nézett fel rám.
- Mióta vagytok együtt? - Pete nem kerülgette a forró kását, belecsapott a közepébe. Luke-al összenéztünk.
- Csak pár napja - szólaltunk meg egyszerre. Hálásan megszorítottam a jobb kezét, mire felmosolygott rám. Will érdekesen nézett ránk, mire kérlelően néztem rá. Bólintott és elfordult. Az államat Luke feje búbjára helyeztem a puha hajába. Reméltem, hogy igazi párnak tűntünk. Nem volt kedvem egy új kapcsolathoz. Ez az egész teljesen elvette a kedvem az ilyenektől... A telefonom rezegni kezdett, én pedig nagy nehezen előhalásztam.
- Mondd! - szóltam a telefonba.
- Zavarok?
- Nem, nem zavarsz - válaszoltam.
- Hogy érzed magad? - kérdezte.
- Voltam jobban is. Bár Luke jól végzi a dolgát - nevettem. - Ashton visszaért?
- Ühüm. Luke?
- Alattam - Calum lélegzete elakadt, majd hangosan röhögni kezdett. - Idióta! Nem úgy!
- Ohh, ezt már nem magyarázod ki!
   Még beszélgettünk egy kicsit, közben pedig élveztem a kilátást Luke nyakából. A pályára érve megbeszéltük a taktikát, mit csinálunk, hogy Pete tenyleg nagy ívben elkerüljön.
- Gondolom elválaszthatatlanok vagytok, szóval gyere Will.
- Majd én leszek veled - ajánlottam. Első pont: Ne lógjunk folyton egymás nyakán. Így is kínos ez az egész... Luke-ra néztem mintha megerősítést várnék tőle. Biccentett, én pedig egy gyors puszit adtam az arcára, amit csak egy mosollyal nyugtázott.
- Oké - Pete és én elindultunk a másik irányba.
  Húsz perccel később mindannyian feloldódtunk, bár Luke-al még kissé nehézkesen kezeltük a helyzetet. Örömmel ugrottam fel a levegőbe, mikor ismét gólt lőttem Willnek. Rávigyorogtam Luke-ra, aki lebiggyesztette az ajkát. Diadalittasan fordultam meg és indultam a mi kapunk irányába.
- Hé, öreg! - megfordultam. Luke Pete felé indult.
- Uhmm...
- Csinálhatnád feltűnésmentesen is! - Pete arcát látva leesett miről van szó, de én még mindig értetlenkedve álltam ott.
- Miért? Tudtommal nem foglalt, vagyis Will elmondása szerint - Willre pillantottam. Meghúzta magát. Pete elhalkult, és valamit halkan mondott Luke-nak. A szöszi elfordult, elindult, de pár méterrel arrébb megállt, megfordult és nekirohant Pete-nek. A földre lökte és verekedni kezdtek. Will és én is messze voltunk, de mindketten futni kezdtünk. Hol Luke, hol Pete húzott be a másiknak. Will megpróbálta leszedni Luke-ot Pete-ről, de lehetetlennek tűnt. Pete-hez rohantam, megragadtam az egyik kezét és húzni kezdtem Luke alól. Luke megcélozta Pete arcát, de mivel húztam, így az ütés gyomorszájon találta Őt. Mikor sikerült teljesen elhúznom tőle, ott hagytam és segítettem Willnek felszedni Luke-ot a földről. Luke tenger kék szeme most sötét volt, akár az éjszakai égbolt csillagok nélkül. Nem is törődött velem, szeme végig a mögöttem görnyedő Pete-et pásztázta.
- Vidd el innen! - utasítottam Pete felé biccentve. Will bólintott, majd felsegítette Pete-et és elindultak le a pályáról. - Jól vagy? - kérdeztem arcához emelve a kezemet, de elkapta a kezemet, és félrelökte. - Most mi a bajod?
- Semmi - vont vállat. Hangja is sokkal mélyebb, és érdesebb volt mint máskor. Soha életemben nem láttam még ilyennek Őt. Szeme most nem csillogott, vagy ha mégis csak a dühtől. Megfordult és elindult kifelé otthagyva engem.