3.fejezet 35.rész(95.rész) - Csók a holdfényben

- Ennyire vagy képes? Összekuporodva siránkozni, hogy mekkora szar az életed? Ez semmi ahhoz képest ami várhat még rád! A gyenge, kicsi Samre! Oh, szegény mennyire szenved! De tudod, ezt mindenki leszarja! Mindenkinek vannak saját problémái, senkit nem érdekel a te problémád! - megmarkoltam a füvet és felpattantam.

- Mit tudsz te a szenvedésről, Hemmings?! Tökéletes életed van, és nekem mi jutott?! Egy hazug család, egy srác, aki csak úgy egyik pillanatról a másikra dobott, és itt vagy te, akiben mindenkinél jobban megbízo, most mégis ilyeneket vágsz a fejemhez! Le akartak lőni, el akartam rabolni, a fiú miatt, akit szeretek, de én még mindig itt vagyok, ennyi minden után! És tudod mit?! Leszarom, mit gondolsz, leszarom Ashtont! Leszarom a kapcsolatát, és ezt az egész katyvaszt! Elegem van! Összeszedem a cuccomat, és megyek vissza Sydney-be! - Luke arcára vigyor kúszott. - Most mi van?! - Luke kidugta a nyelvét, és benedvesítette az ajkait, keresztbe fonta a karjait és előre-hátra dülöngélt.

- Hihetetlen, hogy pár idióta szóval el lehet érni nálad ennyi mindent.

- Akkora egy seggfej vagy, Hemmings! - ököllel a vállába ütöttem. Egy picit hátra tántorodott.

- Szóval, komolyan is gondoltad amit mondtál, vagy...?

- Nem tudom. Tudom, hogy szerettem Ashtont, nagyon. De ezek után egszerre szeretem és gyűlölöm Őt - lehajtottam a fejemet. Luke elém lépett, az állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet.

- Nyugi. Ez majd rendeződik benned. Csak, kell egy kis idő, vagy valaki, aki segít felejteni... - tekintetem az ajkaira tévedt, majd vissza a szemére. Luke lehetőséget sem hagyva csókolt meg. Lehunytam a szememet, és megjelent előttem az első csókunk. Ahogy akkor történt... A gördeszkáján álltam, de még így is iszonyú magas volt hozzám képest. Kezei derekamat ölelték. Éreztem valamit, csak egy villanásnyira, de éreztem. Most pedig... Kirázott a hideg - és nem csak a szél miatt -, hanem miatta. Az utóbbi napok miatt, valószínűleg kialakult bennem egy halovány érzés Luke iránt. Vagy mindig is bennem motoszkált ez az érzés. Visszacsókoltam, mire kezei a csípőmre csúsztak. Ujjaim kicsit hosszú tincsei közé vándoroltak. Valami nagyon más volt ebben a csókban. Lassan, tisztább, és mentes mindenféle megbánástól és bűntudattól. Ashtonnak barátnője van. Továbblépett. Nekem is ezt kell tennem. De egyszerűen nem voltam képes elképzelni magamat Luke oldalán. Talán Ashton miatt. A reakciója miatt, bár már semmi nem kötött minket egymáshoz ismertem Őt. Állj le!! Mindig csak Ashton így, Ashton úgy! Nincs többé Ashton! Éreztem, ahogy Luke telefonja rezgésbe kezdett. Hátra lépett egy kicsit, elővette a telefont és a képernyőre nézett. - Michael?

- Uhm, szóval az van, hogy előbb kellene indulnod. Maximum délelőtt, de reggel biztosan. A koncert előtt lesz egy megbeszélés, olyan négy óra körül.

- Milyen megbeszélés?

- Erről az egész Te-Sam-Ashton-Briana ügyről. Hogy mit fogunk mondani.

- Hogy-hogy mit?! Az igazat! Ashton szakított Sammel, talált magának valami csajt, én pedig eljöttem támogatni Samet. 

- Láttad az újságokat, Luke?!

- Láttam a cikket, képzeld! - Luke arrébb sétált. 

- Teli vannak a tinimagazinok a közö kis fürdőzésetekről és Ashton Brianaval készült utcai képeivel! Azt találgatják, vajon tud-e Ashton rólatok, és Sam Ashtonékról! - Luke az orrnyergét masszírozta.

- Jó. Délelőtt elindulok, csak, hogy megnyugodj...

- Jó - és ezzel le is zárult a beszélgetés.

- Milyen cikk? - kérdeztem.

- Menjünk be. Hideg van - biccentett a ház felé. Bólintottam és követtem. Felmentünk a szobába. Luke kotorászott valamit a táskában, majd elővett egy magazint. - Tessék. Az újságok azt hiszik, hogy Ashton Brianaval, Te pedig velem léptél félre - kinyitottam a magazint, és megkerestem a cikket. 

- Utálom a médiát!

- Nyugi, csak egy hülye cikk. Nem jelent semmit - vette ki a kezemből.

- Már hogyne jelentene semmit! Luke, egy utolsó ribancnak állítanak be ebben a marhaságban, aki a barátját a legjobb barátjával csalja meg! - könnyek szöktek a szemembe. Az utóbbi napokban elgyengültem. Eltűnt az az erős lány aki voltam... - Semmit sem tudnak, és mégis ítélkeznek! - Luke elém lépett és megölelt.

- Tisztázzuk ezt az egészet, amint lehetőség lesz rá. Ígérem, hogy nem hagyom, hogy szétszedjenek a hülye újságok!

- Neked most az a legfontosabb, hogy ne válasszák szét a bandát a marhaságaikkal. Ezzel kell foglalkoznod.

- És veled ki törődik? - leültem az ágyra, Ő pedig mellém. - Az újságok nem törődnek az emberrel, ha csak egy átlagos élőlény vagy a nagyvilágból. Nem védheted meg mindig magadat. Mindenkinek szüksége van egy hősre, egy lovagra.

- Te vagy az én lovagom, Hemmings.. - döntöttem a vállára a fejemet. Az én szőke lovagom... - Aki egy kicsit idióta. És néha még egoista is - Luke felnevetett.

- Akarsz lenni a toronyba zárt hercegnő? - hangjából ítélve vigyorgott. Méghozzá szélesen.

- Utálom a hercegnőket.

- Egyből gondoltam - nevetett ismét.

   Még ültünk ott egy kicsit, és beszélgettünk, majd mikor már szinte elaludtam ülve lefeküdtünk aludni.

- Luke?

- Hmm? - a hangjából ítélve már majdnem elaludt.

- Köszönök... Mindent. Nagyon sokat jelent nekem.

- Nincs mit köszönnöd - éreztem ahogy megmozdul mellettem. Befelé fordultam, és ráfeküdtem a vállára. Luke egy lágy puszit adott a homlokomra, majd teste ellazult és lassan elaludt, velem együtt.

   Már üres volt az ágy mellettem mikor felébredtem. Vele álmodtam. Újra álmodtam azt a két hetet amit régen töltöttünk együtt. De volt valami más benne. Ashton és Briana is ott voltak. Calumékkal a medencében. Boldog voltam. Nagyon is. Felültem és körülnéztem. Luke cuccai már sehol sem voltak. Kipattantam az ágyból és lerohantam. A táskája a bejárati ajtónál. Egy vigyorral az arcán lépett ki a nappaliból.

- Azt hittem elmentél - Luke vigyora átváltozott mosollyá.

- Búcsú nélkül? Az kizárt!

- Mikor indulsz? - kérdeztem lelépdelve az utolsó fokokat.

- Mindjárt. Csak meg akartam várni még felébredsz - rámosolyogtam. - Kikísérsz? - kérdezte. Mosolya egy percre sem hervadt le. Elköszönt a többiektől, majd kisétáltunk a kocsijáig.

- Vezess óvatosan, oké? - bólintott, majd bedobta hátra a táskáját. - Csak, figyelj oda, rendben? - felnevetett.

- Nyugi, vigyázni fogok! - lépett elém, és megölelt.

- Mondd meg a srácoknak, hogy üdvözlöm őket. Igen, még Ashtonnak is - felsóhajtottam, mire Luke kinevetett.

- Haladunk - hátra léptem.

- Akkor.. Hívj ha megérkeztél.

- Mindenképp - lehajolt hozzám, és egy édes puszit adott a szám sarkába. A hideg ismét végigfutott rajtam. Te szentséges ég... Felmosolyogtam rá. - Ne feledd: ha bármi baj van, hívj fel, jó?

- Mindenképp - az ujjaimmal játszottam idegességemben. Figyeltem ahogy beszáll, és elhagyja az utcát. A számhoz emeltem a kezem, és végighúztam rajta a mutatóujjam. Eszembe jutott az esti csók... Mire megfordultam egy autó parkolt a ház előtt. Egy 20-25 éves nő szállt ki, és indult el felém.

- Sam? Ross, ugye? - bólintottam. - Az egyik tinédzser magazintól jöttem.

- Uhmm...

- Szeretnék egy interjút, a szerelmi négyszögről - bökte ki, én pedig ledermedtem.

Hey!:)

De rég írtam így bármit is...

  Elég késő van már, de megígértem valakinek, hogy este hozom a részt. Az ihlethiány miatt persze semmit sem írtam, így talán másfél órája estem neki, remélem nem látszik rajta. Ééés, mi a vélemény a SamxLuke csókról? Valaki számított rá, vagy meglepetés volt? És az interjú? Szerintetek Sam elvállalja majd?

   Túl sok a kérdés, nem igaz? Mindegy. Remélem tetszett a rész! Hagyjatok magatok után nyomot:))

                                                                                                                                  Elizabeth M. Stowe