3.fejezet 38.rész(98.rész) - Vásárló körút

   Épphogy beléptünk a helyi plázába elveszettnek éreztem magamat. Sok bolt, mégtöbb ruha. Nem tűnt akkora bulinak, mint a filmekben. Kifújtam a levegőt majd követtem Renee-t aki egyből egy bolt felé indult.
- Alig várom, hogy lássam a ruhamustrás cikkeket! Remélem te is bekerülsz! Akkora szám lenne! Te és Luke! Woah, csak... Azta! - "Te és Luke". Visszhangzott a fejemben.
- Igen, uhm, szóval. Essünk neki! - értem utól, majd besétáltunk egy boltba. Renee eltűnt én pedig egyedül maradtam. Csak járkáltam a sorok között, néha-néha megnéztem egy ruhát, de csak a fogasról. Nem az én világom ez az egész. Már fordultam is volna meg, de Renee az utamat állta.
- Hova-hova? - lesütöttem a szememet.
- Sajnálom, de ez nem az én világom. Jobb, ha felhívom Luke-ot és...
- Lemondod? Ezt te akarod, vagy a ruhák miatt mínuszba csökkent önbizalmad! Ugyan, Sam! Gyönyörű vagy, tökéletes alkattal, szép arccal! Ezek meg csak ruhák! Talán így a fogasokon túlontúl lányos és ellegáns neked, de hidd el, hogy gyönyörű leszel majd az egyikben! Tőlem aztán lehet extrém is, nem kell valami visszafogott ruhadarabknak lennie, csak kérve kérlek ne menj el! - kikerekedett szemmel bámultam arra a tizenöt éves lányra akiből ez mind kibukott. Kifújtam a levegőt, majd bólintottam.
- Egy feltétellel! Nincs lila vagy rózsaszín! - kötöttem ki, mire bólintott. Megragadta a kezemet és elhúzott hátra. Mindenféle színű, stílusú és anyagú.
- Hmm.. Fek...
- És nem akarok gyászoló öreglánynak kinézni! Semmi fekete, lila vagy rózsaszín, oké?
- Uhh, oké. Mondjuk... Ez a sötétkék itt! Uhh, az a világoskék is isteni! - kapkodta le a két ruhát.
- Gyors vagy - vettem el a kezéből a ruhákat és elindultam az öltöző fülke felé.
   A ruhatár negyedét felpróbáltam, mikor Renee szeme felcsillant.
- Várj itt! - kiáltotta és a kassza felé rohant. Mondott valamit majd egy zacskóval a kezében tért vissza. - Ez a te ruhád! - nyújtotta oda. Belellestem a zacskóba. Egy gönyörű halványbarack ruha volt benne. Elhúztam a függönyt, majd kiemeltem és csak bámultam a ruhát. Ámulatba ejtően nézett ki.Azonnal át is öltöztem, majd a szám elé emeltem a kezemet. Ez felért a szalagavtós ruhámmal, bár fele akkora volt.
- Mutasd már! Én is akarom látni! - nyafogott Renee, mire lassan elhúztam a függönyt.
- Oh, te jó ég! - tagoltan beszélt. - Mesésen nézel ki! Ugye ez lesz az? Te jó ég, ha Luke eddig nem tette, most biztosan beléd fog habarodni! - Ha Ő azt tudná...
- Sosem hittem volna, hogy lesz egy ilyen ruha, amiről azt gondolom, jól áll - nézegettem magamat a tükörben.
- Megvesszük?
- Meg.
   Miután megvásároltuk a ruhát elmentünk még pár boltba, és muszáj volt bemennünk egy rock shopba, mivel körül akartam nézni, és a sok lányos cucc után csak úgy vonzott a kirakata. Beszereztem egy új Blink-182 és egy új Sum41 pólót, majd jégkásáztunk és elindultunk visszafelé. Renee egész úton faggatott Luke-ról, é pedig nem győztem válaszolni. Éppen hogy beértünk a házba a telefonom csörgött. Luke nevét vártam, de ehelyett Chrissy-ével találtam szembe magamat.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia! Hmm, eléggé boldognak tűnsz.
- Baj?
- Nem. Jó hallani végre, hogy jól vagy. Már ha tényleg jól vagy.
- Jól vagyok! Sőt nagyon jól! - áradoztam.
   Chrissy-nek még semmit sem mondtam a Luke-os dologról. Hiszen semmi sincs. Kibeszéltük az újságokat, és a marhaságaikat, majd órákkal később letettük.
   A napok csak úgy pörögtek, Luke pedig minden nap elmondta, hogy mennyire várja a díjátadót, és kíváncsi, hogy mit veszek fel.
   Az ablakban ülve vártam, hogy megjelenjen Luke ismerős autója. Egész délután ott ültem és vártam, de nem jött. Már kezdtem kétségbeesni, és azon gondolkodtam, holnap vissza is viszem a ruhát, mikor óriási slunggal állt meg a ház előtt, egy baromi nagyot fékezve. Felpattantam az ablakból, felrántottam az ajtót, majd Luke felé rohantam. Felém fordult, én pedig egyenesen a nyakába ugrottam. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam, a karjaimat pedig a nyaka köré. Kicsit megtántorodott, de megállt a lábán és átölelt.
- Bocs a késésért - motyogta a vállamba. Adtam az arcára egy puszit, majd leszálltam róla.
- Hozom a cuccaim - úgy gondoltam, hogy Ő majd kint megvár, de esze ágában sem volt, mivel követett. Felsiettem a szobámba a táskámért, majd mindenkitől elköszöntem és már mentünk is vissza a kocsiba.
- Szóval, mit is veszel fel? Nem akarom, hogy hülyén nézzünk ki az eltérő színek...
- Luke. Mindketten tudjuk, hogy így is úgy is talpig feketében leszel, ne is próbálkozz.
- Ugyan ezt csináltad a szalagavatónál is - biggyesztette le alsó ajkát. Bedobtam hátulra a táskám, majd beszálltam Luke mellé. Beindította a kocsit, majd elindultunk LA-be. Csendben ültünk egymás mellett. Én csak bámultam ki az ablakon és élveztem a kilátást.
- Már majdnem ott vagyunk - tette a kezemre az egyik kezét.
- Ashton mit szólt ehhez az egészhez?
- Semmit. Pár perccel később lelépett, mert nem gondolta, hogy komolyan mondtam neki, hogy szeretnélek elhívni - kinyögtem, egy "Oh"-t, majd megfogtam Luke kezét és megszorítottam. Nem vette el onnan, Ő fogta az én kezem, én pedig az övét. LA valami csodás volt. Nem kocsikáztunk sokat, maximum egy tíz percet.
- É-én...
- Félsz Ashtontól, igaz? - bólintottam.
- Vagyis nem tőle... Én.. Szóval szeretném megbeszélni vele a dolgokat, és ettől félek igazán.
- Ashton még mindig Ashton. Ezt te is tudod. Csak most.. Más a helyzet, egy kicsit. Na, gyere! - kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem az ajtót, majd a vállára vette a cuccaim.
- Én is tudom...
- Nem baj - vágott a szavamba, én pedig csak elmotyogtam neki egy "köszönöm"-öt. - Ha ilyen vagy, látni fogja, hogy félsz. Gondolj valami jóra. Rám.
- Oh, akkor egy egoista baromra gondolnék snapback-ben - nevettem.
- Én is erre gondoltam - egy puszit adott a fejemre, majd kinyitotta a hátsó ajtót - ami arra szolgált, hogy a fanok ne tudják, hogy hol vannak -, és előre engedett. Utálom a hoteleket.. Felmentünk a harmadikra, majd Luke kinyitotta az egyik hotelszobát. A srácok kiabáltak és nevettek. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd beljebb mentem. Mindannyian felénk kapták a fejüket. A hátam mögött elengedtem Luke kezét. Calum szorosan megölelt, esélyt sem adva, hogy bármit is csináljak. Visszaöleltem, majd Michaelt is megöleltem. Ashton az ágyon ült, a telefonjával babrált. Várakozón pillantottam rá, majd észrevette, hogy bámulom és felnézett. A srácok síri csendben várták mi történik... Majd felállt, és megölelt.