3.fejezet 40.rész(100.rész) - Lélegzetelállító

  Út közben fel akartam hívni Luke-ot, hogy úton vagyok, de rájöttem, hogy bizonyára alszik, ezért inkább csak leintettem egy taxit és elmondtam melyik hotelhez vigyen.
   Rajongók tömgkelege állta el a bejáratot, én pedig csak álltam az út túloldalán miután kifizettem az utat és elment a taxi. Azokat az izgatott lányokat akiknek ők a mindeneik. Vajon utálnak? Nagy levegőt vettem, majd átsétáltam az úton és elindultam a tömeg közepébe. Egy lány felsikoltott mellettem, mire mindannyian szétszéledtek, kört alkotva körülöttem.
- Sam! Úristen, Sam! - jöttek a kiálltások. Megrohamoztak a kérdéseikkel. Az egyik őr elindult felém, de leintettem, hogy semmi szükségem rá.
- Nyugi! Shh! Luke odafent alszik - tájékoztattam őket, mire tényleg elhallgattak, majd normális hnagnemben vagy tíz-húsz kérdés érkezett felém. - Egyszerre csak egy! Most leülök oda, - mutattam egy padra majdnem a bejáratnál. - ti pedig egy sorba álltok és mindannyiótokkal beszélgetek egy keveset, válaszolok a kérdéseitekre. Tolakodni pedig szükségtelen, időm mint a tenger - mosolyogva ültem le és figyeltem ahogy egy sorba rendeződtek. Egy lány helyet foglalt mellettem.
- Moniq.
- Örülök - mosolyogtam rá.
   Talán órák is eltelhettek, mikor még volt egy kisebb sor, mivel pár új rajongó is megérkezett. Élveztem a társaságukat, hogy meghallgattak mindenféle elítélés nélkül. Kérdeztek mind a négy fiúról, rólam és Bryanaról is.
   *Calum Szemszöge*
   Hihetetlen csend uralkodott amikor kiszálltunk a kocsiból. A lányok nem sikoltoztak, csak halk beszéd szűrődött ki.
- Ezt meg akarom nézni! - indult el Michael, mire mind a ketten követtük. Bryanat időközben eldobtuk az Ő hotelébe, ahol megszállt és csak hárman jöttünk vissza. Michael először elámult, majd széles vigyorral karba tette a kezét. Ashtonnal a bal oldalára sétáltunk és néztük, ahogy Sam a rajongókkal törődik. Kicsit meglöktem Ashton vállát.
- Bryana tett valaha ilyet velük?
- Még lehetősége sem volt rá - érvelt.
- Volt rá, Ashton. Volt rá...
- Nem igaz. Sosem voltunk olyan helyzetben, ahol kommunikálni tudott volna...
- Srácok! - szólt le minket Michael. Csak álltunk ott az épület sarkánál és néztük őket. Ashton szeme fel-felcsillant mikor Sam elmosolyodott, vagy felnevetett.
- Megérte elhagyni? - kérdeztem, majd sarkon fordultam és elindultam a hátsó bejárathoz.
   *Sam Szemszöge*
   A lányok hevesen integetve búcsúztak el tőlem, miután végeztünk. Erőt vettem magamon, felálltam és felmentem a hotelszobánkba. Már az ajtó előtt álltam amikor kinyílt Ashtonék szóbájának ajtaja. Calum egy kedves mosollyal lépett ki a folyosóra.
- Elképesztően bántál velük.
- Láttátok? - kérdeztem felé fordulva. Bólintott. - Mikor jöttetek vissza?
- Talán úgy egy vagy másfél órája.
- A többiek alszanak?
- Ashton még vergődik, de Michael már rég alszik.
- Azt hiszem én is ledőlök. Jó éjt - mosolyogtam rá.
- Neked is - viszonozta, majd mindketten bementünk a szobánkba. Lezuhanyoztam, majd bebújtam Luke mellé. Az ágy kellően meleg volt. Nyakig betakaróztam és a hasamra fordultam.
- Azt hittem már el is felejtettél - motyogta a párnába félálomban.
- Lent voltam. A rajongókkal beszéltem. - Luke közelebb húzódott, lába az enyémhez ért. Éreztem, hogy mackónadrágot is viselt, pedig tudtam, hogy általában egy szál boxerben alszik. Az oldalamra fordultam, hogy szemben legyek vele. Az utca fénye halványan megvilágította az arcát, szemei fáradtan csillogtak. A fejemet közelebb csúsztattam a mellkasához és lehunytam a szememet. - Jó éjt, Luke - mondtam halkan.
- Neked is Sam - belepuszilt a hajamba, majd egyik karjával átölelt. Testéből csak úgy áradt a jól eső meleg, ami segített az elalvásban.
   Reggel még mindig Luke karjaiban voltam, bár teljesen más pózban, de még mindig ott. Lustán kinyitottam a szememet, majd körülnéztem. Luke kicsit sem álmos tekintetével találtam szembe magam.
- Mióta vagy fent? - ejtettem vissza a fejemet a párnára.
- Elég régóta, hogy tudjam: úgy szuszogsz mint egy kiskutya. Nagyon emlékeztetsz Molly-ra - nevetett, én pedig belemorogtam a párnába néhány "kedves" szót hozzá. - Hé - bökött oldalba.
- Hagyj lustálkodni - az arcára tettem a kezemet, és hátra döntöttem.
- Tizenegy óra van, ébredj! - piszkált. - Gyerünk! Sam! Ne aludj el! Hallod? Kelj fel! Maradj ébren! - mondogatta.
- Fent vagyok! Most örülsz? - ültem fel.
- Elmondhatatlanul - vigyorgott.
- Nincs rajtad egy kikapcs gomb? - sóhajtottam.
    Elkészültem, átmentünk Calumékhoz, majd elmentünk reggelizni. Vagy ebédelni. Én ismét hamarabb távoztam, miszerint szeretnék elkészülni, pedig még csak alig volt dél. Felhívtam Renee-t, hogy segítsen, hiszen fogalmam sincs hogyan sminkelnek ilyenkor az emberek. Nem voltam híve a díjátadó nézésnek, sőt, még csak az újságokban sem érdekeltek ezek a cikkek.
- Ess túlzásba! Például egy kicsit erősebb rúzs, sötétebb smink, és egy kis alapozó, meg mattító púder, hogy ne csillogjon a bőröd! Vagyis, szerintem ez így tök jól nézne ki
- Szerintem az erős rúzs és sötét smink elütne a ruha természetsségétől, szóval kilőve. Azért köszi a tanácsokat, sokat segítettél! - tettem le a telefont. Gyakorlatilag bezárkóztam a fürdőbe, szóval Luke-nak át kellett mennie a srácokhoz.
   Végül maradtam a natúrabb dolgoknál. A hajammmal szenvedtem a legtöbb időt, hiszen nem tudtam hogyan is nézne ki jól. Már a ruhát vettem fel amikor kopogtak.
- Sam, tíz perc múlva indulnunk kellene!
- Oké, mindjárt kész vagyok! - vettem fel a cipőimet. Még a tükörbe sem mertem belenézni. Féltem mit látnék, így egyből az ajtóhoz léptem. Lassan elfordítottam a zárat, majd kinyitottam az ajtót. Luke az ágyon ült, előre dőlve, kezeit a dérdein összekulcsolva. Egyből felkapta a felét. Csak nézett, majd elmosolyodott és felállt. Elém sétált és megállt pár centivel az arcom előtt. Nem mertem felemelni a fejem, így a mellkasát bámultam. Láttam ahogy felemeli az egyik kezét, állam alá nyúlt majd felemelte a fejemet. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.
- Lélegzetelállító vagy - mondta hlkan. Lenyeltem a torkomban gubbaszkodó gombócot, majd a karjaimat Luke nyaka köré fonva megcsókoltam Őt.