Hamar reagáltam, és visszaöleltem. Éreztem ahogy a szívverése egyre gyorsabb lesz. Ideges...
- Szeretnétek beszélgetni? Úgy értem ketten - Ashton elengedett, majd egyszerre bólintottunk. A srácok lassan kisétáltam a szobából. Luke még utoljára rám nézett mielőtt becsukta volna az ajtót. Leültem az ágyra, Ő pedig mellém. Csendben voltunk, azt sem tudtam mit mondjak.
- É-én... - kezdtem dadogni. Nagy levegőt vettem. - Én csak... köszönöm - előre dőlt, könyökeit a combjain támasztotta.
- Mit? Hogy megbántottalak? Hogy egy farok voltam?
- Nem. Azt, hogy megtanítottál feltétel nélkül szeretni - rám nézett, majd a hajába túrt. - És... Nem akarok ilyen helyzetben lenni veled. Nem akarok, hosszú, kínos csendeket, nem akarom, hogy nagy ívből kerüljük egymást, és ne tudjunk meglenni egy légtérben. Csak felejtsük el az egészet.
- Nem akarom - mondta lassan, mire meglepődtem. - Barki is álljon mellettem, bárki is fogja a kezem sosem fogom, és nem is akarom elfelejteni azt, ami közöttünk volt. Soha.
- Én sem - mosolyogtam rá halványan. - Szóval.. - nagy levegőt vettem.- Mesélj erről a Bryanaról, kíváncsi vagyok! - fordultam felé.
- Uhm... EGy kávézóban ismertem meg, löntöttem a trikóját.. Kissé kétbalkezes voltam. És... Sok mindenben hasonlít rád. Például makacs. Elég sok dolog van amiben eltérünk egymástól. De az ellentétek vonzák egymást, nem igaz? - nevettem fel.
- De, igen - értettem egyet. Elhallgattunk. Még mindig ott lebegett kettőnk között az a kínos csend. Azt hiszem, idő kell, még elmúlik ez az egész.
- Kérdezhetek valamit? Mint barát a baráttól.
- Persze.
- Mi van Luke és közted? - bökte ki. Rám nézett, borostyán szemei kíváncsian méregettek.
- Őszintén? Én sem tudom. Több idő kell ahhoz, hogy megmondjam mi is ez az egész - ajkaim egy vonallá préseltem.
- Azt hiszem szeret téged. Úgy. - Ashton szemében egy kis fájdalom, szomorúság és csalódottság játszott.
- Zavar?
- Nem.
- Ne mondd ezt! Látom rajtad. Ashton, az előbb beszéltük meg. Te boldog vagy Bryanaval, én pedig majd találok egy fiút magamnak, és boldog leszek. És nem haragudhatsz Luke-ra, ha Ő lesz az a fiú. Mert én döntöttem úgy, hogy viszonzom. Én is elfogadtam a döntésed, amit akkor este hoztál, most rajtad a sor, hogy elfogadd az enyémet. - kifújta a levegőt és rám nézett.
- Sajnálom.. De annyira fura mással látni téged.
- Szerinted nekem nem volt az, mikor szinte naponta köszöntél vissza az újságokról egy másik lánnyal az oldaladon?
- Sajnálom - ismételte el.
- Nincs mit sajnálnod. Már úgysem fordíthatjuk vissza. Egyetlen út maradt: a továbblépés - magához ölelt, majd úgy ültünk egy kis ideig. Kopogtak az ajtón, mire szétváltunk. Valaki nagy slunggal rontott be, mire a srácok utána szóltak.
- Ash! - kiabálta egy lány hang. Bryana. Hangja vékonykás volt. Bejött a szobába, Calumék pedig követték. Mindenki szétszórva ült le, kínos volt a csend. Luke a kezembe adott egy pohár kávét.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, majd az ölemben összekavartam a sötét folyadékot. Bryana először furcsán nézett rám, majd felemelte a fejét. - Szóval te vagy Sam, - belekortyoltam a kávémba. - Ashton... volt barátnője - hangja furcsán csengett. Olyan lenéző volt. Lenyeltem a kávét, majd bólintottam.
- Igen - éreztem ahogy testemet átjárja a cseppnyi düh. Kicsit megfeszültem, mire Luke a kezébe vette az enyémet, és megszorította. Visszatértem a valóságba, ahol Bryana még nem lógott ki az erkélyről. Fejjel lefelé...
- Édes - bökött a fejével a kezünkre. Ashtonra sandítottam, aki mit sem vett észre semmiből. Vagy próbált elvonatkoztatni tőle.
- Jut eszembe: akartam mutatni valamit. Gyere - húzott fel Luke, majd elindult kifelé velem a szobából. Amint átértünk a másik szobába közel húzott magához. - Nyugodj le, csak vegyél egy nagy levegőt. Nem kell törődnöd vele.
- De akkor is...
- Nincs akkor is! Ha elvonatkoztatsz tőle, észre sem fogod venni. - bólintottam.
- Velünk fog jönni, ugye?
- Igen - a plafon felé emeltem a tekintetemet. - Gyerünk már, dobódj fel! Legalább azért, mert velem vagy! Légyszi! - széles mosoly terült szét az arcomon, mire magához húzott, megölelt, és apró puszikat adott oda, ahol az állam és a fülem összetalálkozik. Felnevettem és átöleltem a nyakát. Teljesen ellazultam a karjaiban, a fejemből eltűnt Bryana, és az a sok hülyeség. Egyszerűen csak élveztem azt a kis időt Luke-al. Levettem a fejéről a snapback-jét és az én fejemre tettem. Haja a szokásostól eltérően olyan semmilyen volt. - Hé, az az enyém! - próbálta elvenni, de hátra léptem és a hátam mögé rejtettem a sapkát. Elindult felém kisebb lépésekben, majd hirtelen egy nagyot lépett előre, és a hátam mögé nyúlt, megmarkolta a sapkáját, de nem eresztettem, így közelebb húzott. Felnéztem rá. Tengerkék szemei játékosan csillogtak, ajkait apró mosolyra húzta.
- Még mindig nem nyertél Hemmings! A sapka még most is nálam van.
- Majd mindjárt meglátjuk! - vigyorgott, majd megcsókolt. Nem haboztam, lassan visszacsókoltam. Ujjaim közül kicsúszott a sapka, Luke pedig kapott az alkalmon elkapta és hátralépett.
- Ez nem ér! Csaltál! Elvontad a figyelmem!
- Te pedig bedőltél nekem - vigyorgott önelégülten. Megálltam előtte maximum egy méterrel, keresztbefontam a karjaimat. Luke felsóhajtott, majd a fejemre nyomta a sapkát. - Mostmár jobb?
- Persze, hiszen én nyertem! - mosolyodtam el szélesen.
- Én pedig fáradt vagyok, szóval - az ágyhoz sétált, majd bedőlt elfoglalva az egészet.
- És én hová fogok feküdni, ha befoglaltad az egész ágyat?
- Majd alszol rajtam.
- Még mit nem! - Luke meg sem mozdult, és kezdtem azt hinni, hogy elaludt. Arca kisimult, ahogy próbált tényleg elaludni.
- Srácok! - jött be Michael. - Elmegyünk egy étterembe, van kedvetek jönni?
- Nem, mi maradunk. Luke fáradt és...
- Menj nyugodtan, elleszek egyedül - dörmögte a takaróba.
Végül tényleg elmentem négyükkel. Tényleg próbálkoztam kiszűrni Bryanat, kissé nehézkesen, de sikerült, még Ashton ki nem ment a mosdóba.
- Nem gáz egy kicsit az exed haverjával együtt lenni? Úgy értem, ez olyan mintha Ashton lepasszolta volna a használt zsebkendőjét Luke-nak.
- Hogy te milyen édes vagy! - fordultam felé. - Azt hiszed fel tudsz húzni a hülye beszólásaiddal? Képzeld, nem. Ashtonnal mindent megbeszéltünk. Nem érdekel mi van veled, vagy veletek, szívem. Csak úgy megjegyzem: az én használt zsepimet tartod a markodban - mosolyogtam rá szélesen, majd felálltam és kisétáltam az étteremből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése