3.fejezet 43.rész(103.rész) - Spontán tettek

   - Tudod, nem kellene, hogy holnap hazamenj. Maradhatnál velünk is - ajánlotta Michael. Szólásra nyitottam a szám, hogy tiltakozzak, és elmondjam, hogy butaság, hiszen nemsokára úgy is találkozunk, és mégis csak egy turnéról beszélünk.
- Csak pár napra! - noszogatott Luke is.
- És tök jól elszórakoznánk - csatlakozott Calum is.
- Három nap. Ennyi - szögeztem le, mire mindannyian bólintottak, Luke pedig egy elégedett vigyort küldött felém.
   Elképesztő volt hosszú idő után úgy érezni, hogy minden rendben van. Szinte semmi sem volt rendben, de mégis olyan érzésem volt. Minden a lehető legjobban a feje tetejére fordult, hiszen én Luke ölelő karjai között találtam menedéket, míg Ashton a szomszéd szobában ölelte magához Bryana-t - aki időközben beállított valami marhasággal, és Ashton képtelen volt hazaengedni -. De talán ez a helyes. Talán a Sors akarta úgy, hogy találkozzak Ashtonnal, csalódjak benne és felismerjem a valódi szőke herceget. És ha mégsem Luke az, hanem Ashton? Vagy valaki aki teljesen más? Ki akartam verni a fejemből mindent, de ez közel sem volt ilyen egyszerű. Főleg ahogy néztem a szöszi kisimult, nyugodt arcát, ahogy az arcomat csiklandozta a tüdejéből kipréselt levegő, ahogy ujjait a hátamon kulcsolta össze, ahogy forró bőre az enyémet is felmelegítette. Nehéz volt megmondanom mit is éreztem valójában, hiszen ott feküdt velem szemben a világ talán legtökéletesebb sráca, égszín kék szemekkel, és szőke hajjal, édes mosollyal, és csaknem tökélettes testtel. Akkora szívvel, hogy lehetetlen kiölni belőle a szeretetet, eközben ott volt Ashton. Az én borostyán szemű szerelmem, akit nem tudtam és nem is akartam feledni. Az én Ashtonom, a világ legédesebb mosolyával, és nevetésével, a lelkemig hatoló tekintetével, azzal a szintén hatalmas nagy szívével... Lehetetlen volt számomra választani kettejük között.
   Bárki, bárhol, bármikor megkérdezhette volna, hogy szerelmes vagyok-e, a válaszom a leghatározottabb igen lett volna. És ha kíváncsiak lettek volna rá, hogy ki az, nemes egyszerűséggel válaszoltam volna Ashton nevét. A fiúét aki megtanított szeretni, úgy igazán, teljes szívemből. Aki megtanított feltétel nélkül szeretni valakit, védelmezni Őt, a saját életed árán is, és kitartani addig, amíg a kötél nem szakad, ameddig van mibe kapaszkodni. De Ashton neve mögött ott lapulna Luke-é is, azé a fiúé, aki éreztette velem, hogy ameddig Ő él, sosem leszek egyedül, aki miatt megtanultam, hogy lehet egyszerre két embert szeretni. Luke megmozdult, eleresztett, majd a hasára fordult, arcát a párnába fúrta és tovább aludt. Feloldottam a telefonomat és megnéztem az időt. Már hajnali fél öt volt. A lehető legóvatosabban csusszantam ki az ágyból és sétáltam az ablakhoz. Egy picit elhúztam a függönyt, és kikukucskáltam. Annyira gyönyörű volt a kilátás, bár szinte mindent eltakartak a hotelek és panziók, amikből talán kicsit már túl sok volt. A táskámhoz osontam, kivettem belőle egy mackónadrágot, egy trikót, és rá azt a nagyon jól ismert lilás árnyalatú Nike Air pulcsit. Felkaptam a tornacipőm és megindultam a folyosó végén lévő lépcsőház felé, egyenesen a tetőre. Amint felértem belőktem a régi, rozsdásodó vasajtót. Hangosan nyikorogva nyílt ki, és ugyanígy csukódott vissza. Először csak álltam és forogtam körbe-körbe. Az ég gyönyörű rózsaszínes fátyollal volt borítva, habos, vattacukor szerű és színű felhőkkel mindenfelé, míg a nap narancs és piros színben erőlködte fel magát az égre a horizonton. A forgalom még akkor sem hagyott alább, mindenhol a járművek lámpáit lehetett látni a földön, bár a hangjuk még akkor is zavaró volt. Szóval ez LA.. Nincs megállás, folyamatos pörgés, bulik, felejthetetlen éjszakák, fények, bárok, extravagáns dolgok és kaszinók. Részletmentesen körülírva talán ez a véleményem erről a helyről, de a nyüzsgés mögött ott a csend, a fények mögött a sötétség, és a luxus mögött az egyszerűség. Leültem egy nagy doboz elé, a hátamat nekidöntöttem és figyeltem a tájat, hallgattam a zajt, és a csendet. Lehunytam a szememet és csak ültem ott.
- Reméltem, hogy mások nem fedezik fel a búvóhelyemet - szólalt meg egy számomra ismerősen csengő hang, de nem tudtam hova tenni a pillanat hevében. Kinyitottam a szemeimet és a hang irányába fordultam. El sem hittem hogy Ő az. Annyi ember közül pont Ő! Felugrottam a helyzetemből és rávetettem magamat Mattyre, aki szinte semmit sem változott.
- Te követsz engem? Mindenhol felbukkansz ahol csak lehet! - toltam el magamtól.
- Jókor vagyok jó helyen. Ezt hívják tökéletes időzítésnek.
- Los Angeles óriási. Lehetetlen véletlen ez az egész, szóval hívjuk csak pletykalapnak a kis időzítésedet - mosolyogtam rá.
- Benne vagyok - nevetett. Hangja határozottabban mélyebb lett, és rekedtesebb, nevetésétől pedig még a hideg is kirázott. - És te benne lennél egy hosszú sétában? - kérdezte az ajtóra biccentve.
- Természetesen! - egyeztem bele és elindultunk lefelé. A nagy hévben el is felejtettem bármiről szólni Caluméknak, a telefonomat pedig fent hagytam a szobában, visszamenni pedig már nem volt kedvem, így csak élveztem a nagy sétát Mattyvel.
   Gyorsabb tempóval mentünk vissza a hotelhez, bár nem siettük el. Fellépcsőztünk a szobánkig, én pedig ragaszkodtam hozzá, hogy csak egy kis időre jöjjön be. Teljesen megfeledkeztem arra, hogy Ashton valójában mennyire is rühelli Matty-t, és Matty sem szívleli különösebben Ashtont.
- Sam, hol a kurva életben... - trappolt elém Ashton, én pedig egy egyenes vonallá préseltem a számat. Ha tekintettel ölni lehetne, Ashton már rég megölte volna Mattyt. Hússzor. Húsz különböző módon. Fájdalmasan. - Legközelebb szólhatnál, ha elmész!
- Korán volt. Gondoltam egy kis séta nem árt - kerültem a tekintetét. Elnézett felettem.
- Hihetetlen mennyire vonzod a balfaszokat - fordult meg nevetve és ment is volna beljebb, ha Matty befogja a száját egyszer az életben.
- Khmm, a pöcsfejeket sem mellőzi, abban biztos vagyok - Ashton megfordult, majd atszelte a kettejük között lévő távolságot úgy, hogy kettejük közé szorultam. Mellkasa az enyémbe ütközött, ahogy nagy levegőket vett.
- Ne feledd: nekem megvolt, neked pedig esélyed sem volt, van, vagy lesz valaha is. Hamarabb jönne vissza hozzám, minthogy akár egyszer is megcsókoljon téged - mindketten fölém magasodtak, így sima ügy lett volna egymásnak esniük.
- Oké, oké, szerintem ebből elég volt - toltam hátrébb Ashtont. - Matty jobb ha mész - biccentettem az ajtóra. Még pár pillanatig állt ott, Ashtonnal egymást szuggerálták, a feszültség már-már tapintható volt. Meglöktem a vállát, hogy észrevegye, azt akarom, hogy menjen el. Kifújta a levegőt, majd kinyitotta az ajtót és távozott. Ashtonon kívül senki sem volt a szobában, ezt a történtek után állapítottam meg. - Csak egyszer az életben ne akarják fitogtatni az erejüket a fiúk - homlokomat a mellkasához döntöttem, és pár pillanatig úgy maradtam, majd hátradöntöttem a fejemet és felnéztem rá. Annyira gyorsan történt minden. Lehajolt hozzám, ajkait az enyémekre nyomta, kezei a derekamra vándoroltak. Visszacsókoltam, ujjaimat összekulcsoltam a tarkóján és közelebb húztam magamhoz. Ujjbegyeit a csípőmbe mélyesztette, a falnak dőlt, és magára húzott. Ujjaimat göndör fürtjei közé csúsztattam és finoman megmarkoltam. Miután kiegyenesedett az egész szobát a kettőnk zihálása tölötte meg, és csak bámultunk egymás szemeibe, közben pedig próbáltuk feldolgozni az előbb történteket. Megcsókolt....