2015. július 19., vasárnap

3.fejezet 25.resz(85.rész) - Jobb lenne...

Egyből újratárcsáztam Ashton számát, és addig hívogattam még fel nem vette.
- Mondtam, hogy később. - hangjában érezhető volt az él. Megharagudott...
- Szerinted az megoldás, hogy rám nyomod azt a hülye telefont? - háborodtam fel. Ashton válaszként csak sóhajtott egyet.
- Ennyi? - kérdezte.
- Ezt nem hiszem el! Megint kezded! - csattantam fel. Az utcán megbámultak, miközben kiabáltam Ashtonnal.
- Nem én kezdem, Sam! - vágott vissza. - Te vagy az, aki mindig mindenkiben csak a jót látod, és semmibe veszel igenis fontos dolgokat, addig ameddig valami rossz nem történik!
- Te pedig minden baromságot túlreagálsz! A barátodról van szó, Ashton! - mindkettőnkben felment az a bizonyos pumpa.
- Szerinted engem érdekel, hogy a barátom vagy sem?! Elég régóta ismersz, hogy tudd nem!
- Képzeld, tudom, hogy nem érdekel! És tudod mióta?! Mióta leütötted Luke-ot, mert neked épp olyan kedved volt! - szó nélkül nyomta ki a telefont. Ismét hívogatni kezdtem. Nem azért, mert bocsánatot akartam kérni, hanem mert ismertem Ashtont. Tudtam, hogy milyen, és ilyenkor képes bármit csinálni. Talán öt perccel később lehetett, amikor kétségbeesésemben Luke-ot hívtam.
- Mondd! - szólt bele.
- Ashton? - kérdeztem egyből. Luke gondolkozott egy kicsit.
- Pár perccel ezelőtt elviharzott. Fogalmam sincs hová, de ti megint veszekedtetek, igaz? - Luke elég hamar rátapintott a lényegre.
- Nem! - vágtam rá egyből.
- Ne is fáradj Sam. Mindent hallottam, tényleg mindent. Ha ideges vagy nem kéne mindent a vállára zúdítanod. Tudod, hogy...
- Igen, tudom. De nem lenne ez, ha nem spilázná túl a dolgokat!
- Nem spilázza túl. Te veszed félvárról a dolgokat. Tudod, hogy Cyrus szerelmes beléd mégis elmész sétálgatni vele. Ez nem fair Ashtonnal szemben.
- Akkor üljek bent a lakásban és bámuljak ki a fejemből? Az meg velem szemben nem fair!
- Tudod, hogy nem ezt mondtam.
- Csak keresd meg Ashtont, oké? - zártam le a készülődő vitát. Sóhajtott, majd benyögött egy "oké"-t, és azt mondta, hív, ha megtalálta Ashtont, és akkor is, ha nem."Hagyjuk ezt a séta dolgot..". Csak ennyit írtam Cyrusnak és elindultam visszafelé.
   Háromnegyed órával később már a kanapén feküdtem és a tv-t néztem, nem mintha lekötött volna, vagy elvonta volna a figyelmem Ashtonról. Legalább öt különböző pózban feküdtem cirka fél óra alatt, mégsem találtam meg a legkényelmesebbet. Valószínűleg Ashton lett volna a legkényelmesebb.
   Már sötét volt, amikor a telefonom csörgésére ébredtem. Felpattantam és felkaptam a telefont a dohányzóasztalról.
- Megvan? - kérdeztem egyből.
- Meg. Kicsit szétcsúszva, de meg. - egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a tüdőmből. - Én nem lennék nyugodt a helyedben. Eléggé maga alatt van. Szerencse, hogy nem... tudod. - az öncsonkításra gondolt.
- Lehetne, hogy nem keltesz bennem ennél is nagyobb bűntudatot?
- Én csak szembe állítalak a tényekkel, Sam. Most pedig, elmegyek aludni, mert rohadt fáradt vagyok, holnap pedig hosszú napunk lesz! - letette a telefont, én pedig vártam egy keveset, majd felhívtam Ashtont.
- Jól vagy? - kérdeztem megszeppenve.
- Miért ne lennék jól? A barátnőm szerint egy dühkitöréses idióta vagyok, aki előszeretettel püföli a haverjait! Köszönöm kérdésed, tökéletesen vagyok!
- É-én sajnálom, Ash. - a hajamba túrtam és hátradőltem. Csendben voltunk, egymás levegővételeit hallgattuk. Várni akartam egy kicsit, hátha elaludt.
- Szerintem mindkettőnknek jobb lenne, ha külön lennénk.
- Nem, én...
- Szakítok, Sam. - a szavak nyílként érték a mellkasomat.
- Ashton, én nem... - a hangom elcsuklott. Szedd össze magad! - Kérlek, ne tedd le!
- Remélem boldog leszel.
- Ashton! - üvöltöttem a telefonba zokogva.
- Ne nehezítsd meg, azt, ami így is elég nehéz. - összeszorítottam a szemeimet és felhúztam a mellkasomhoz a lábaimat.
- Ne csináld ezt, kérlek... - könyörögtem kétségbeesetten.
- Ég veled, Sam.
- Ashton kérlek! - a könnyeim eleredtek amint meghallottam a sípoló hangot. Letette. - Kérlek. - suttogtam magam elé. - Szeretlek... - hisztérikus sírásba kezdtem. Ezt akarta Luke mondani... Egyszerűen egy gombnyomással kilépett az életemből. Szinte hallani lehetett, ahogy a szívem millió darabra törik, miután kitépi önmagát belőle. A kapcsolatunkkal egy domináns részem is meghalt. Én is meg akartam halni a teljes valómmal, akkora fájdalmat éreztem a mellkasomban. Szúrt, mintha karót döftek volna át rajta, és milliószor forgatták meg benne. Összetörtem, teljesen. Hívogatni kezdtem Ashtont, de folyamatosan a hangposta kapcsolt, így hát belevágtam. - Ashton kérlek hívj vissza. Nem csinálhatod ezt velem. Kérlek. - kinyomtam, és újba kezdtem. - Szükségem van rád. Nem hagyhatsz csak így egyedül! - ezután pedig talán tíz-tizenöt új hangposta üzenet következett. A magány, a kétségbeesés, és az összetörtség keveredett a dühömmel. Nem gondolkoztam, csak földhöz vágtam a telefont. Legvégsőbb kétségbeesésemben pedig felöltöztem és kirohantam az utcára, majd elindultam oda, ahol megtalálhatom azt, aki enyhíthet a fájdalmamon.Nem csak enyhítheti, megszűntetheti az egészet. A belvárosba indultam. A rövidnadrágom és a - már ismert - lilás árnyalatú Nike pulcsim nem bizonyult túl vastagnak ebben a borús időszakban. A tüdőm szúrt, a könnyeim homályossá tették a látásom, a lábaim pedig sajogtak. De ez mind fel sem ért avval a fájdalommal, ami a szívemben volt. Elviselhetetlennek éreztem az életet Ashton nélkül. Elképzeltem, ahogy megfogja a karomat és visszaránt.
- Ez őrültség! Nem teheted meg! Nem hagyhatsz itt engem! - de ez mind csak képzelgés volt, így tovább rohantam. Több részeg csapatba is belebotlottam akik próbáltak magukhoz édesgetni, de csak félrelöktem őket. Valaki karon ragadott és visszahúzott.
- Hová rohansz? - kérdezte.
- Hagyj békén Cyrus! - kiabáltam rá sírós hangon. A mellkasára vont és szorosan magához ölelt. - Engedj el! - kiáltottam, és addig vergődtem, még el nem eresztett.
- Történt valami?
- Hagyj már békén! - ordítottam, és ismét nekiiramodtam, bár majdnem az egyik villanyoszloppal találtam szembe magamat, annyira heveskedtem, és sietségemben a saját lábaimban is megbotlottam, aminek következtében elestem. A beton széthorzsolta a lábaimat és a tenyereimet. A vérem szivárogni kezdett, majd egyre jobban vérzett. Elkentem a lábamon avval, hogy próbáltam - az ugyanannyira koszos - tenyereimmel eltűntetni. Felálltam, bár szenvedve, de továbbmentem. Bebukdácsoltam egy sörözőbe, és a falnak támaszkodtam. Igazam volt. Ott állt a pultnál, és a pultos lánnyal beszélt, de fejét felém fordította amint felfigyelt a kisebb robajra. Szemei elkerekedtek, majd elindult felém.
- Mit...
- Vess véget ennek az egésznek - a hangom elhalt. - Nekem!

5 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a blogod ! Folytasd :)

    VálaszTörlés
  2. NEM CSINÁLHATOD EZT VELEM
    KINYÍRSZ,KÉREM A KÖVETKEZŐT MERT FELGYÚJTOM A GÉPEM
    amúgy imádtam<3<3 és megsirattál ffúú
    i hate Cyrus és Ashton

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mar irodik Tina, nyugodj meg :''''DD
      woop orulok, hogy tetszett:33
      Szegenyek:'( XD

      Törlés