3.fejezet 23.rész(83.rész) - Gondolatok

   Cyrus érdekes módon mióta Ashton itt van tartózkodóbb.. Mivel mindketten a vendégszobában aludtunk ezért volt időm kifaggatni.
- Történt valami? - kérdeztem becsukva magam mögött az ajtót.
- Mire gondolsz? - kérdéssel a kérdésre... Régi trükk.. Látatlanul bezártam az ajtót. Nincs menekvés!
- Rám sem néztél, nem is szóltál hozzám, oda sem jöttél. Miért kerülsz? - kifújta a levegőt, háttal nekem az ablakhoz sétált.
- Én nem kerüllek! - válaszolt halál nyugodtan. Mindig is utáltam, ha egy tök fontos dologról van szó, én kiakadok, a másik meg tök nyugodtan áll és beszél!
- Szóval már hazudsz is! Cyrus, ne nézz hülyének, láttam ahogy próbálsz kerülni!
- Jól érezted magad Ashtonnal. Rég nem találkoztatok. Minek raboljam azt a kevés időt, amit a másikkal akartok tölteni? - elsétált az ablaktól és leült az ágyra.
- Süket duma... - morogtam, kinyitottam az ajtót, majd elviharzottam. Halkan kimentem a kertbe és leültem a hintaágyra. Az a hülye első benyomás! Az a bugyuta első pillanat, amikor mindenkiről azt hiszed jó! Bassza meg az első pillanat... Dühös voltam, magamra. Amiért annyi emberről hittem azt, hogy világmegváltó dolgokat fognak véghezvinni, közben pedig borzalmas emberek. Én vagyok a borzalmas... Hiszen még a saját anyám is depressziós lett miután megszült!... Tudom, hogy ezt nem magának akarta, és sok nővel előfordul, de azt hiszem ez okkal történik. Félreismertem Destinyt, aki annyira jónak mutatta magát, félreismertem Nate-et, aki az első adandó alkalommal rámmászott, Danéket amiért olyan hamar egyedül hagytak, apát és Amyt, akik ennyi időn keresztül hazudtak nekem és Cyrust. Cyrust, aki a világ - legalábbis az enyémben - legtitkolózósabb, legmagábazárkózottabb sráca, miközben nyitottnak mutatja magát. Azt mondják, mindenki okkal születik meg. Én lennék az az ok, ahol ennyi embert kell félreismernem és elveszítenem? A példa, akinek a kárán megtanulják, mennyire is veszélyes és fájdalmas, ha hamar bízol meg emberekben? A probléma a környezetemben? Az a személy akinek semmi sem megy könnyen, és egy normális kapcsolatért is élet-halál harcot kell vívnia egy izomagyú seggfejjel aki a barátjára pályázik? Elegem volt ebből az okból, ebből a példából, a problémából és ebből a személyből... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam arra, hogy egy eldugott kis helyen új életet kezdenék. Tiszta lappal... De abban mi lenne a kihívás? Elmenekülnék, mint egy gyáva féreg, akinek túl sok volt az életből. Sosem futamodtam meg semmitől sem, kiálltam magamért és a szeretteimért, de az élet, amelyben élek már annyira sok és eluralkodik rajtam a menekülés gondolata. De innen csak egy kiút van. A "gomb", aminek segítségével én kiszállhatok ebből a "játékból".
- Min gondolkodsz? - hallottam meg egy hangot. Kissé megugrottam.
- Semmin. - és én vagyok a lány, aki szemrebbenés nélkül hazudik az érzéseiről... - Csak jó itt ülni. Annyira nyugodt, és kellemes... - vontam vállat.
- Összevesztél Cyrusszal? - kérdezte anya. - Ne mondd, hogy nem! Hallottam. - foglalt helyet mellettem.
- Összekaptunk. Előfordul, mint minden normális embernél. - hátra dőltem, karjaimat összefontam a mellkasom előtt.
- Min kaptatok össze? - fordult felém. Nagy szemei az arcomat fürkészték, szinte már egy detektorhoz hasonlítottak.
- A viselkedésén. Került engem, de nem mondja el miért. Fogalmam sincs mi a baja... - kifújtam a levegőt, és a csillagképeket keresgéltem. - Azt mondta semmiség.
- Számodra semmiség, neki iszonyatosan fontos. - a combomra tette a kezét, érintése már-már perzselt, annyira melegek voltak kezei.
- Mikor csöppentem egy szerencsesüti gyárba? - kérdeztem magamtól.
- Te talán nem veszed észre, de a környezetedben már mindenki felfigyelt rá. Mikor Ashtonnal elmentetek szerinted miről beszélgettek a srácok, kivéve Cyrust, aki a városban kocsikázott? - értetlen tekintetem elárulta, hogy fogalma sincs miről beszél. - Tetszel neki. Ezt Ashton is észrevette. Szerinted miért, vagyis inkább kiért veszekedtek Ashtonnal annyit a telefonban? Cyrus miért került el titeket inkább? - felpattantam.
- Nem, ez baromság! - emeltem kicsit fel a hangomat.
- Csak gondolkozz el rajta! - mosolygott rám szelíden, majd felállt, megsimította a karomat és bement. Visszaültem a hintaágyba. Tényleg... Tényleg tetszem neki? Minden értelmet nyert bennem. Én mindvégig úgy viselkedtem vele, mint egy haver, de ahogy - Hailey és anya is -, az emberek is azt látták, ahogy ő néz rám.
  Mikor utoljára megnéztem az órámat öt óra is elmúlt. Már lusta voltam bemenni, így a hintaágyban leltem nyugalmamat.
  Reggel egy ölelő karban ébredtem. Ki sem nyitottam a szemem megismertem az illetőt.
- Jó reggelt! - puszilt a hajamba.
- Mióta vagy itt? - motyogtam a mellkasára. Hangjából ítélve széles mosoly terült szét arcán.
- Egy órája, talán. - mellkasára tettem a kezemet, és eltoltam magamat tőle. - Kizártak a házból? - viccelődött.
- Csillaglest tartottam, egymagamban. - válaszoltam.
- Szólhattál volna. - biggyesztette le alsó ajkát. Körülnéztem. Ashtonon kívül senki sem volt körülöttünk.
- Neked pihenned kellett! - érveltem.
- Ezt úgy mondod, mintha nem tudnád, hogy néha mennyire is rossz alvó vagyok. Rossz volt úgy lefeküdni, hogy tudom, hogy itt vagy, de mégsem. - lábaimat ölébe helyeztem és elnyúltam a hintaágyon.
- Én sem aludtam sokat. - mondtam, majd kinyújtóztam. - Talán négy órát.
- Hogy fogod így bírni az esti koncertet? - kérdezte.
- Majd a délután még alszom egyet, veled.
- Benne vagyok! - vágta rá, mire felnevettem. - Egészen fél ötig, mert ötre a Shorelineban kell lennem az utolsó hangpróbán.
- Az is valami. - törődtem bele.
   Úgy volt ahogy mondtam. Az ebéd után ledőltünk pihenni és nem kellett sokat várnom, míg elaludtam. Mikor Ashton indult felébredtem, szóval nem volt olyan problémám, hogy nem ébredek fel időben.
   Egy rövid farmert, egy szürke oldalt kivágottabb trikót vettem fel.
- Cyrus! - szóltam oda neki. - Indulnunk kellene! - álltam meg mellette.
- Nekem nincs kedvem, bocsi.
- Méghogy nem kerülsz... - egy lesújtó pillantást vetettem rá.
- Egyszerűen nincs kedvem hozzá. Bocs... - kifújtam a levegőt. Remek! Egy plusz jegyem és Backstage belépőm is van... Az órámra tekintettem, majd a zsebembe tettem a jegyeket és a telefont.
- Majd jövök! - kiabáltam és neki indultam.
   Kígyózó sor, és óriási tömeg. Csak ezt lehetett látni a stadion előtt.
   Amikor már majdnem sorra kerültem, az egyik fickó szemernyi tapintatosság nélkül küldte el az előttem álló lányt. Szomorúan néztem utána, aztán eszembe jutott!
- Elnézést, ő velem van! - mutattam oda mind a két koncertjegyet és backstage jegyet. A lány elámult, szemei felcsillantak, majd gyorsan odajött mellém.
- Rendben. - morogta, majd beengedtek minket.
- Köszönöm! Nagyon-nagyon köszönöm! - hálálkodott. Egy mosollyal fordultam felé.
- Nincs mit megköszönnöd! Volt egy plusz jegyem, neked pedig szükséged volt rá. - a lány pár pillanatig mereven nézett.
- Te vagy Sam? - kérdezte ledöbbenve. - Ashton barátnője? - folytatta az ámuldozást.
- Igen. - ujjaim tördelésébe kezdtem.
- Te jó ég! Te szent Isten! - lelkendezett. Megnyugodtam, és úgy fújtam ki a levegőt, mintha egy ólómsúly esett volna le a szívemről, és nyílt volna meg a légutam egyszerre. - Ez annyira hihetetlen! Te, pont te mentettél meg engem! Álmodom?! - kezdtem kissé kínosan érezni magamat, amiért ennyire felpörgött.
- Nyugi! - nyugtattam le. A lány próbálta szabályozni a levegővételeit, lelassítani a szívverését.
- Elena vagyok! - mutatkozott be immáron higgadtan.
- Örülök! - mosolyogtam rá.

Sziasztok!:)

Sajnálom, sajnálom, és még vagy ezerszer sajnálom, hogy ennyire szétszórt vagyok mindkét blogot illetően, de csak úgy pörög az élet körülöttem! Példának okáért végre találkozhattam az internetes legjobb barátommal, több mint egy év után! Ez annyira hihetetlen! Remélem nektek is hasonlóan jól telik a nyaratok!:)
 P.S.: Uhh, eszembe jutott egy vicc amit múlthéten találtam. Ha jól emlékszem, Luke mondta el a fanoknak, de ez nem biztos, szóval legyilkolni nem ér miatta! :'D Szóval: - Are you a tower baby? 'Cause Eiffel for you! XDDD Azért reménykedem, hogy néhányatok érti majd! :'D
                                                                                    Love ya'll <3