3.fejezet 24.rész(84.rész) - *Másfél hónappal később*

  Alig fél órával később már kezdődött a koncert, és az a majdnem két óra nagyon hamar elrepült. A srácok megköszönték, még egyszer végigpásztázták a stadiont, majd integetve lesétáltak a színpadról. Sosem hallottam őket így játszani, csak akusztikusan. De az a koncert messze felül múlta azt a kis akusztikus koncertet. Megfogtam Elena karját, mire feleszmélt és követni kezdett. Megnézték a backstage belépőnket, majd beengedtek minket. Alig néztünk szét Ashtonék már jöttek is. Rajtam és Elenán kívül még négy lány volt. Lassú léptekkel elindultam Ashton felé.
- Na? - kérdezte derekamra téve a kezét. Két lány hitetlenkedve és féltékenykedve pillantott rám. Luke karolta át a nyakam.
- Milyen volt? - nézett le rám.
- Nagyon tetszett. - karoltam át a derekát. - Ohh, igen! Szeretnék bemutatni nektek valakit! - kibújtam karjaik alól, és Elenához léptem.
- Srácok, Ő Elena!
   A srácokkal a backstage-ezés után az öltözőben ültünk és beszélgettünk.
- Elmondod nekik is? - kérdezte Ash, mire mindannyian felkapták a fejüket és rám néztek.
- Csak nem jön a baba? - viccelődött Mikey, mire bemutattam neki.
- Szóval a fősulis év kezdete előtt be kell adjak egy pályamunkát, bármit ami cikk, interjú, meg ilyenek. Az érdekes cikkeket beleépítik egy-egy újságba, vagy magazinba. Én pedig arra gondoltam, hogy készítenék egy interjút a 5 Seconds of Summerrel. Benne vagytok? - kérdeztem, mire egységesen bólintottak.
   Még akkor este lezavartuk ezt az egészet, bár Ashton nem igazán akart válaszolni, inkább csak ölelgetett, miközben az ölében ültem. Még egy év után is érdekes a ragaszkodása, az, hogy nem akarja, hogy eltávolodjak mellőle. Végül Ashton kikötése volt, hogy ő hoz haza, egyedül. A ház előtt leállította a motort.
- Reggel majd hívlak. - nézett rám, egy apró mosoly kíséretében. Bólintottam. - Szeretnél még maradni? - erre is csak bólintottam.
   Nem tudom miért, és hogyan, de Ashton ölébe kerültem. A fejemet a mellkasára hajtottam, míg ő az ülésben ülve simogatta a hátamat.
   Ashton telefonjának csörgésére ébredtünk. Nyögött egyet, és próbált megfordulni a hátra döntött ülésen, majd rájött: ez sehogy sem fog menni.. Kinyújtotta a kezét, és megkereste a telefont, míg én próbáltam levergődni róla, de visszahúzott.
- Mondd. - szólt a telefonba álmos hangon. - Saméknél... Jó, másfél óra és ott vagyok... Igen, jól hallottad!... Oké... - letette a telefont, majd a műszerfalra dobta. - Be kell mennem a többiekhez, de előtte elviszlek reggelizni.
   - Nyugodj meg, biztosan jól kijössz majd a többiekkel is, mint mindenki mással! - nyugtatott Cyrus. A főiskolás éveim első napja. Durva, mennyire hamar telt el ez a másfél hónap.
- Nem vagyok túl... - kérdeztem Cyrus felé fordulva. Egy fekete hosszú farmert viseltem amerikai mintás pólóval és egy fehér blézerrel.
- Nem, még ezredjére sem vagy túl bármi! - nevetett ki. - És ha még egyszer megkérdezed el fogsz késni! - felkaptam Luke autójának a kocsikulcsát, majd kisiettem a garázsba, lehajtottam a feljáróról, és már úton is voltam. Végig ideges voltam, majd mikor beálltam a parkolóba minden félelmem elszállt, egészen addig amíg be nem léptem. Nyüzsgő emberek mindenhol, mintha egy gimi lenne. Bár ez is csak addig tartott, még ki nem jött az összes osztály a termükből.
- Örülök, hogy ismét találkozunk! - hallottam meg magam mögött egy ismerős hangot. Amikor megfordultam a múltkori srácot láttam. Luke szemeivel, Ashton hajával és arcával... Nagy levegőt vettem. A találkozásunk az előtt volt, mielőtt elcsattant volna az a "megváltó" csók Luke és köztem. Minden más lett, így ez a srác is...
- Én is! - mosolyogtam vissza rá.
- Ha a többieket keresed a harmadik emeleten a D16-os teremben találod meg őket!
- Harmadik emelet, D16. Köszi! - megfordultam, majd elindultam.
- Várj! - kocogott utánam. - Ha van kedved később megmutatom az épületet, és minden zeg-zugát!
- Rendben. Miért is ne?
- Felkísérlek. - csak egy mosollyal nyugtáztam.
- Egyébként Drake vagyok. Te pedig...?
- Sam. - válaszoltam kurtán. Végig dumálta az időt, Alexanderre emlékeztetett, és Mattyre, na meg Lukera, és Ashtonra, és talán egy kicsit Cyrusra... Ez a srác egy edényben előállított ember, vagy mi?!
- Még egyszer köszönöm! - mielőtt utánam jöhetett volna bementem a terembe. Csak pár fiú és pár lány ültek és beszélgettek. Egyikük sem tűnt felnőttesnek, vagy érettnek. Mindannyian 18-19 éves fiatalok voltak, akik nem csak tanulni akartak, ahogy én sem. Közben jól akartam magam érezni, barátokat találni, hogy bemutathassam a régieknek, nagy társaságban elmenni valahová, és effélék. Három lány intett, hogy menjek oda hozzájuk.
- Cierra vagyok! - mosolygott rám. - Ők pedig Danielle és Madison!
- Sam. - mosolyogtam vissza rájuk. - Leülhetek? - kérdeztem, mire bólintottak. És így történt, hogy megtaláltam az első fősulis barátaimat...
  Boldogan hagytam el a sulit, és ültem autóba. Út közben felhívtam Ashtont, hogy elmondjak neki pár dolgot.
- Nekem viszont most mennem kell. Később beszélünk. Szeretlek.
- Én is szeretlek, Sam! - változtatta el a hangját Luke.
- Én is szeretlek, Luke! - nevettem.
- Este még hívlak! - egy csattanást hallottam, majd valaki felszisszent.
- Te megütötted? - kérdeztem kinevetve Luke-ot.
- Én? Nem! - nevetett Ő is.
- Akkor majd később beszélünk. Én is szeretlek... - tettem le a telefont, majd beálltam a garázsba. Chrissy nem sokkal később meg is érkezett és mindenről kifaggatott.
- Ha vannak helyes fiúk, néha meglátogatlak majd! - nevetett, nekem pedig eszembe jutott Ő és Cyrus, de egy szót sem szóltam, pedig jól le akartam volna tolni őt is.
- Figyelj, nem akarlak elküldeni, de nekem most mennem kell.
- Hová? - kíváncsiskodott.
- A parkba.
- Kivel?
- Cyrusszal. - tekintete már nem volt olyan lelkes. Vele eddig sosem került tálcára a Cyrus téma, mióta hazajöttünk.
- Azt hittem Ashton már rég kiiktatta mellőled. - a zsebembe süllyesztettem a telefonomat.
- Miért kellene kiiktatnia mellőlem? - kérdeztem értetlenül, bár tudtam miről beszél.
- Nem igaz, hogy egyikőtök sem látja! - csattant fel.
- Tudom, hogy tudja. Éppenséggel azt nem tudja senki, hogy tudom.
- Ez felér avval, hogy hátba szúrod Ashtont! - állt fel az ágyról.
- Hátba szúrom?! Chrissy ki volt az, aki amikor Ashton hazament Hornsbyba lehurrogta Őt, és azt akartad, hogy Luke-val legyek? Most meg szenteskedsz és véded Őt! Téged nem az zavar, hogy Ashton nem küldte el, hanem az, hogy fáj látni a barátnődet és az exedet, mint barátok! - kikerekedtek a szemei. - Most pedig szeretnék indulni! - vette az adást, és szó nélkül sietett le előttem, majd kinyitotta az ajtót és a másik irányba viharzott el. Sóhajtottam és az égnek emeltem a tekintetemet. A telefonom megcsörrent, Ashton neve villogott a kijelzőn.
- Igazi gondolatolvasó vagy. - dőltem a csukott ajtónak.
- Mi történt? - kérdezte, én pedig lassú léptekkel elindultam.
- Chrissy. Megint kezdi a hisztériáját.
- Csodálom, hogy nem küldted még el. - nevetett.
- Csak egyszer az életben kedvelné egymást a legjobb barátnőm és a barátom.
- Az lehetetlen... - elképzeltem ahogy megrázza a fejét, és csalódott arckifejezésem Őt is azzá teszi. Kezét az arcomhoz emeli és megsimítja azt, én meg csak megölelem.
- Tudom. A srácok? Túl nagy a csend.
- Örülök, hogy neked hiányoznak. - nevetett. - Én legszívesebben hazapostáznám őket.
- Jöhetnek. Persze csak ha te is jössz. - elmosolyodtam és megvártam még az autók elhaladnak előttem, majd átmentem az út tulsó felére.
- Mindenképpen. Csak külön csomagban. És elsőosztályon. - én is elnevettem magamat. - És, mit csinálsz? - kérdezte.
- Éppen úton vagyok a parkba.
- Cyrushoz? - a hangja furcsán emelkedett meg.
- Ashton...
- Egyszerűen nem szeretem, ha vele vagy!
- Érdekes módon senki sem szereti, ha valakivel egyedül vagyok... - a vonal másik végén csend lett, még neszelést sem hallottam. - Ashton?
- Később. - szólt bele, de hangja eléggé távoli volt.
- Ashton! - de már késő volt... Letette.