2.fejezet 9.rész(31.rész)

- Ezt most mire értetted? - Kérdezte értetlenül.

- Mindegy. - Vontam vállat.

- Sam. Miért haragszol? - Kérdezte ismét én pedig nagy levegőt vettem. Tudtam, hogy hosszú lesz és biztos voltam benne, hogy veszekedni fogunk. Viszont már mindegy volt, hiszen már is elhidegültünk egymástól. Pontosabban Ő tőlem...

- Az egyik pillanatban még kedves vagy velem, mosolyogsz, megölelsz, megfogod a kezem, puszit adsz, a másikban meg mint egy jégszobor érzelemmentes és egyhangú vagy velem. Nem egyszerű kikövetkeztetni ebből, hogy mi a fene van! - Próbáltam higgadtan elmondani, de hangom néhol akaratlanul is megemelkedett. Szólásra nyitotta a száját, de belé fojtottam a szót. - Ha azt akarod, hogy elmenjek ne így érd el, hanem mond a szemebe, hogy akarod, hogy visszamenjek, hogy ne jöjjek vissza, mert nem akarsz már semmit tőlem! - Bukott ki belőlem minden.

- Erről szó sincsen. - Tiltakozott egyből. Ő higgadt volt, még én képes lettem volna felrobbanni.

- Akkor miért csinálod ezt? Miért akarsz összezavarni ezekkel? - Kérdeztem lenyelve a könnyeimet. Erősnek kellett lennem.

- Kissé zűrösek a heteim. - Annyira le akartam cseszni, de nem tudtam mit mondhatnék neki. Annyi érzés volt bennem, annyi minden akart kikívánkozni, de a szavak nem jöttek, csak a hülye gondolataim.

- És ez a magyarázat arra, hogy lassan teljesen elhidegülünk egymástól? Nem vetted még észre? Ha ez az egész Szalagavatós dolog a bajod akkor mondd meg, és esküszöm, nem fogok táncolni senkivel az ég világon. Teljesen rá stresszeltél erre a Luke témára, pedig nem lenne okod rá! Ha nem bízol bennem, akkor értelmetlen ez az egész, ha Luke-ban nem bízol akkor nem igazi barátság..

- Nem erről van szó. - Mondta még mindig higgadtan. Kezdtem kiborulni nyugodtságától.

- Akkor miről? Miért kel fogóval kihúzni belőled a válaszokat?

- Arról, hogy cseszett messze vagy! Arról, hogy két hónapon keresztül maximum hat napot foglak látni! Rohadtul idegesít a tudat, hogy több száz kilométer választ el tőled, és nem mondasz el dolgokat! - Fakadt ki Ő is.

- Ezt hogy érted? - Kérdeztem kissé ledöbbenve.

- Azt hiszed nem tudom? Legközelebb figyelned kellene a telefonodat, mert Mia minden kis szarságról beszámolt amit nem mondtál el! A lógásokról, a viselkedésedről, mindenről! - Teljesen letaglózott minden. Ashton mindenről tudott, Mia által...

- Most mondjam azt, hogy sajnálom, hogy zűrösek a heteim? - Kérdeztem rezzenéstelen arccal. - Nem sajnálok semmit sem. A lógásoknak megvan a maga oka, ahogy a viselkedésemnek is.

- Akkor bizonyára van magyarázatod az éjszakai kihagyásokra is. - Fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Igen, képzeld van! És tudod mi? Az álmaim amitől menekülök! És tudod miért? Mert minden kicseszett éjjel egyet álmodok, rólad és egy kibaszott lányról! Egy másik lányról! Most jobb, hogy tudod?!

- Srácok, megbeszélhetnétek máshol, máskor? Az egész pályán rólatok beszélnek. - Jöttek oda a többiek.

- Tök mindegy mit hallanak és mit nem, nem érdekel. - Vettem nagy levegőt.

- Min vesztetek össze? - Kérdezte Calum sóhajtva.

- Nem vesztünk össze. - Mondtuk egyszerre. - Beszélgettünk. - Tettem hozzá hűvösen.

- Ordibálva? - Kérdezett rá egy "ne már fej kíséretében Luke.

- Tökmindegy. - Vontam vállat.

- Nem az, Sam! Nagyon nem az. - Szólalt meg Ashton. - Ezeket igazán elmondhattad volna te magad is, azért vagyok itt, hogy támogassalak. Erre és a bizalomra épül egy kapcsolat, nem igaz? - Folytatta felém fordulva.

- Mégis hogy tudnék beszélni ilyenekről, ha nem vagy velem? - Kérdeztem és próbáltam lenyelni a könnyeimet. - Ha csak a monitoron látlak?

- Attól még elmondhattad volna.

- Akármit mondtam volna nem tudtál volna semmit sem csinálni, hiszen túl messze vagy. - Néztem a jégre. Ashton karjait körém emelte és magához ölelt. Annyira hiányzott mindez. Az ölelése, a kedves, szívmelengető szavai, az, hogy érzem, a teljes valója.

- De most itt vagyok. - Mondta halkan.

- Hajnalig.. - Nyeltem nagyot a gondolatra. Hajnali egykor indul a gépem, ami visszavisz Miamiba, és újra több ezernyi kilométer lesz közöttünk.

  Úgy döntöttünk inkább visszamegyünk hozzájuk, mert most nem egy közös kis kiruccanásra volt szükségem, ezt Ők is jól tudták. Egy nyugis délutánra volt szükségem velük, kiélvezni egymás társaságát, közösen nevetni. Ez volt minden vágyam.

   A nappaliban beszélgettünk, mindenről. Kíváncsiak voltak Miami-ra, hogy milyen is igazán.

- Van egy ötletem. - Ült feljebb Ashton, így én is vele mozdultam, mivel neki voltam dőlve. - Mi lenne ha... - Húzta az időt.

- Igen? - Kérdeztem rá, mert magától azt hiszem be sem fejezte volna.

- ...ha legközelebb mi mennénk el Miamiba? - Kérdezte. Egy pillanatra elgondolkodtam.

- És fizessetek valami méregdrága hotelért? Nem, azért...

- Ohh, nem tőled kérdeztem. - Vigyorgott Ashton és magához ölelt.

- Szerintem jó ötlet. - Helyeseltek a többiek én pedig fújtatva lejjebb csúsztam Ash oldalán. - Hmm... Ha hétköznap mennénk még jobb lenne. - Michael tudta, hogy evvel csak jobban felhúz ezért elvigyorodott.

- Nem, hétköz...

- Oké, megbeszéltük. - Bólintott rá Ashton is, mire oldalba vágtam. - Ohh, csak nem, nem tetszik az ötletünk? - Vigyorgott.

- Talán nem akarom, hogy öt napra kivegyetek két szobát egy méregdrága hotelben.

- Én pedig nem akarom, hogy két hetente kelljen méregdrága repülőjegyeket veszegetned. - Sóhajtottam egyet, majd bólintottam.

- Jó, legyen. - Forgattam meg a szememet. - Viszont, akkor sem támogatom az ötletet. - Néztem rá.

   Calum-nak egyszeriben felcsillant a szeme és összecsapta a tenyereit.

- Tudjátok mit? Játsszunk vetkőzős felesz vagy mersz-t!

- Nem! - Tiltakoztam egyből. - Utoljára mikor ilyet játszottunk fogalmam sincs mi volt.

- Valld be, örülnél egy félmeztelen Ashtonnak. - A homlokomra csaptam és kicsit elvörösödtem. Ashton halkan kinevetett és belepuszilt a hajamba. Nagy levegőt vettem és reméltem, hogy eltüntettem az arcomról a pírt, és visszatért az önbizalmam.

- Ki ne örülne egy félmeztelen Ashtonnak?