2.fejezet 11.rész(33.rész) - Egy kis segítség

 Sietve léptem be a házunkba. Út közben nem győztem hálálkodni Caitline-nek, amiért fedezett.

- Megjöttem! - Szóltam, mire mozgolódás hallatszott a nappaliból.

- Ohh, milyen volt a hétvégéd? - Kérdezte apa kilépve a nappaliból. Egy csepp bűntudatot sem éreztem a "szökésem" miatt.

- Jó. Nagyon jó. - Mosolyogtam rá. Ennyire tellett tőlem. Egy-egy kedves mosollyal tudtam őket díjazni.

- Ezt örömmel hallom. - Helyeselt apa. Először sántított a dolog, de apa mindig is kíváncsi volt, mindenre. Tényleg mindenre.

  A hét közepére minden megtettem volna azért, hogy beteg legyek. Ez volt minden vágyam, hiszen ha valaki otthon fekszik mintha gyorsabban telne az idő. És én csak ezt akartam. Azt, hogy elteljen az idő...

  Alexander és Caitline valami suli titkárságos izés megbeszélésen vettek részt, így most egyedül ücsörögtem a kőasztalon, az udvaron.Mindent megadtam volna Caitline-ék társaságáért. Nem voltam még annyira régen ott, hogy ellegyek egyedül is. A telefonomon éppen az itteni tánc csapatok listáit nézegettem. Még mindig szerettem táncolni, és nem akartam abbahagyni azért, mert elköltöztem. Ideiglenesen csatlakozni egy csapathoz nem bűn. Sóhajtottam és félrelöktem a telefont.

- Idegesnek tűnsz. - Szólalt meg mögülem egy hang. Megfordultam és ránéztem. Világoskék szemeihez hasonlót talán csak Luke-nál láttam. Talán... Ajkai teltek és tökéletesek voltak. Hollister-es szürke pólót és egy sötét kék farmert viselt.

- Mit izgat téged? - Kérdeztem kicsit sem kedvesen.

- Társaságra van szükséged. - Állapította meg, én pedig ránéztem. Ezt.. Honnan vette?

- És ha nincs? - Kérdeztem félretéve a táskámat.

- Akkor muszáj elviselned. - Mosolygott és magához vette a telefont. Pár pillanatig nézte a kereső mezőt, majd rám nézett. - Táncolsz? - Érdeklődött.

- Egy ideje nem. - Válaszoltam egyszerűen és próbáltam kivenni a kezéből a telefont, de félrehúzta.

- Ez jó választás lenne. - "Lépett" rá egy linkre. Vissza adta a telefont én pedig végigfutottam a sorokat. Megfelelt az elvárásaimnak, mintha olvasott volna a fejemben. - Egyébként.. Matty vagyok. - Mutatkozott be.

- Sam. - Tettem el a telefonomat.

- A délután folyamán lesz egy edzés a csapatnál. Nézz be hozzájuk. - Ajánlotta és elment. Néztem ahogy elmegy, majd elfordultam. Alexék leültek hozzám.

- Na? - Kérdeztem. Caitline kifújta a levegőt.

- Nem akarod tudni mennyire unalmas volt. - Válaszolta és hátrahajtotta a fejét.

- Biztosra vettem, hogy bealszok. - Szólalt meg Alexander. Felnevettem kijelentésén, majd felálltam. A csengő hangja ütötte meg a fülemet, így megvártam még összeszedik magukat és elindultunk órára.

   Egy nagy tánc studiónál kötöttem ki. Az edző táskámmal a vállamon léptem be az épületbe. Követtem a hangokat, aminek következtében egy nagy terembe jutottam, egy egész falon végigfutó tükörrel. Sokan voltak ott. Volt aki ült, bemelegített, beszélgetett, vagy egyebek.

- Eddig, hogy tetszik? - Hallottam egy ismerős hangot magam mögül. Matty?.. Megfordultam és a kék szemű sráccal találtam szembe magam.

- Te táncolsz? - Kérdeztem kissé ledöbbenve.

- Válaszolok, ha válaszolsz. - Jött mellém. Mégis mit mondhattam volna? Hiszen csak egy nagy termet láttam teli táncosokkal és egy bazi nagy tükörrel.

- Nem rossz. - Mondtam elismerően. - Te jössz.

- Bármennyire is fura, vagy mi.. Aha, talán három éve. - Válaszolt Ő is a kérdésemre. Nem néz ki táncos alkatnak, de... Nem a borítójáról kell megítélni a könyvet. - Gyere, megkeressük Daniella-t, hogy beszéljünk rólad. - Indult el, majd intett, hogy kövessem. Odakocogtam mellé és egy magas, karcsú, talán huszonöt éves hullámos, barna hajú lányhoz vezetett.

- Sziasztok. - Köszönt barátságosan.

- Hello. - Köszöntem kissé megilletődve. Otthon máshogy ment ez az egész.

- Szóval róla beszéltem. - Magyarázta a lánynak, vagyis Daniellának.

- Meglátjuk mit tudsz. - Nézett rám. Szemében kedvesség és játékosság játszott, teljesen sugárzott. - Szóval, ha nem zavarnak a többiek, bemutatnál valamit, ami által eldönthetem alkalmas vagy-e? - Nagyot nyeltem és bólintottam.

- Persze. - Egyeztem bele. - Csak átöltözöm. - Folytattam. Bólintott én pedig Matty vezénylésével eljutottam az öltözőig. Felvettem egy trikót és egy kényelmes rövidnadrágot. Matty mögött sétáltam ki a terembe. Mindenki a terem másik végében egy félkörben helyezkedett el, és figyelt engem. Kifújtam a levegőt, majd a telefonomat csatlakoztattam a hangfalhoz, és elindítottam a zenét. Odasiettem a terem közelébe és felvettem a kezdőpozíciót. Idegesen, kicsit reszketve táncoltam el a régi koreográfiámat, majd kifújva a levegőt álltam be az utolsó mozdulatra. Lágyan, lassan hajoltam hátra. Pár pillanatig úgy maradtam a hatás kedvéért, majd felemelkedtem és kifújtam a levegőt.

Matty-re és Daniellára néztem. Matty elismerően tapsolt és halványan mosolygott. Biccentett, hogy menjek oda én pedig bátortalan léptekkel indultam meg feléjük. Megálltam előttük és idegességemet leplezve magabiztosan kihúztam magam.

- Bravúros a technikád. Szépen, lágyan és kecsesen mozogsz, ami nagyon látványossá teszi az előadásodat. A kételyeidet kellene még legyűrnöd... - Ezt egy határozott 'nem'-nek vettem. - ...és azt hiszem, ebben segíthetek neked. - Fejezte be én pedig lesokkolva álltam ott.

- Szóval, akkor... - kezdtem kissé dadogva.

- Üdv a csapatban. - Mosolygott rám. - Srácok, melegítsünk be! - Utasított mindenkit, de akármennyire is utasítás volt hangja lejtése kedvességet sugárzó volt.

- Köszönöm. - Néztem Matty-re. Miért segített nekem? Egyáltalán miért érdekelte Őt ez?

Hey!
Nem tudom mennyire haragszotok - vagy egyéb dolgok - a részek hiánya miatt. Még mindig nem álltak helyre itthon a dolgok, szóval nem tudom garantálni a következő rész idejét.                                                        Elizabeth M. Stowe