2.fejezet 10.rész(32.rész)

  Nem akartam az órára nézni, és szembesülni a valósággal. Avval, hogy lassan indulnom kell.
  A kádban nyúltam el, csukott szemmel élveztem a víz kellemességét. És Ashton tusfürdőjének illatát, ami a fejem mellett volt, így bejárta az összes érzékszervemet. Idővel a víz is kihűlt és már nem éreztem a tusfürdő illatát sem, így kikászálódtam a kádból és alaposan megtörölköztem. Magamra vettem egy rövidnadrágot és egy bő pólót, majd bementem Ashton szobájába. Ő a plafont kémlelte érzelemmentes arccal. Lassan felém fordította a fejét én pedig odamentem az ágyhoz. Bebújtam a takaró alá és az oldalamra fordultam. Sóhajtottam és lenyeltem az idegesítő gombócot a torkomban.
- Hamar eltelik ez a két hét. - Próbált vigasztalni, de nem sikerült neki. Megráztam a fejemet.
- Nem fog. - Válaszoltam halkan és egyszerűen. Ő is tudta, hogy nem fog. Felém fordult és a szemembe nézett.
- Már csak pár hét és visszaköltözöl. Minden visszakerül a helyére, a rendes kerékvágásba. Te, én, és minden más. - Simított végig hüvelykujjával az arcomon. Egy halvány, mégsem őszinte mosolyt küldtem felé. - Ne légy pesszimista. - Húzott fel magához, én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet. Szíve nyugtalanul és hevesen vert, ezzel engem is ilyen hangulatba "kényszerítve". Lehunytam a szememet és Ashton meztelen, felsőtestéhez bújva próbáltam álomba taszítani magam. Ash lágy csókot nyomott a fejem búbjára. Megkerestem a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat.
  Mikor felébresztett az órám, végigfutott belassult agyamon a gondolat, hogy pár óra és ismét Ashton nélkül leszek. Egyedül. Erre a gondolatra sírni tudtam volna. Csak úgy elkapott a sírhatnék.. A kezem heves remegésbe kezdett - Ashton keze között - a lábaimmal együtt.
- Sam... - Szólt halkan Ash. Felültem és elengedtem a kezét.
- Tudom. - Válaszoltam szinte ugyanannyira remegő hangon. Felült mellém és átölelt. Pár pillanat múlva kimásztam karjaiból - gyermeki hevességgel - , mintha nem akartam volna, hogy öleljen. Értetlenül nézett rám. - Sajnálom. - Nyeltem egyet. Még mindig ne értette mi bajom. Szólásra nyílt a szája, de megelőztem. - Sajnálom. - Ismételtem. - Csak egyre nehezebb.
- Nem kell, megértem. - Válaszolta kimászva az ágyból. Beharaptam az ajkam amikor megláttam, hogy csak egy boxer volt rajta. Nem tudom mit csináltam volna, ha megfordul.. Uhmm, khmm... Eddig is tudtam, hogy nem mackónadrágban alszik, de látni Őt úgy.. hát, uhh... - Tudom, hogy figyelsz. - Nevetett. - És azt is tudom, hogy szexi vagyok. - Folytatta.
- Nem is figyeltelek. - Tagadtam le. Kerestem egy pólót és egy nadrágot, majd a kezembe vettem Őket. Belül visszakoztam avval, hogy Ashton előtt - vagyis háta előtt - vetkőzzek és öltözzek fel, de végül rávettem magamat.
- Aha, persze. - Mondta szarkasztikusan mire megforgattam a szememet. Tudtam, hogy csak velem akarta elfeledtetni a bánatomat, más helyzetben nem tette volna szóvá.
- Higgy amit akarsz. - Igazítottam meg a pólómat. Átnéztem a vállam fölött, Ashton pedig elkapta a fejét. - Oh, mintha te nem figyeltél volna az előbb.
- Viszont én nem tagadom. - Nevetett. Halk léptekkel mentem mögé és öleltem át még mindig meztelen felsőtestét. Az ágyra dobta a pólóját a kezéből, és óriási kezeit az enyéimre tette. Végigsimított  hüvelykujjával kézfejemen, belőlem pedig egy fájdalmas sóhaj szakadt ki.
- Holnap már csak a laptopomat ölelgethetem. - Ashton kinevetett én pedig összecsíptem a hasán a bőrt, mire felszisszent. Halkan kuncogtam rajta.
- Menj készülődni, lassan indulunk. - Szólalt meg végül. Felnyögtem és elengedtem. Ismét kezébe vette a pólót én pedig a táskámhoz mentem. Egy kis zugból elővettem a szempillaspirált és a szemceruzámat, majd a fürdőbe mentem. Megcsináltam a sminkem és lófarokba fogtam a hajam, egy tincset lógva hagytam, hogy "stílusosabb" legyen. Kimentem, hogy összepakoljam a cuccaimat, de Ashton megelőzött. Ott ült az ágyon, mellette a táskámmal - amibe már bepakolt - . Combjaira csapott, majd felállt. Vállára vette a táskámat, majd megfogta a kezemet és lassan kivezetett a kocsihoz. Beszálltunk és bekötöttük magunkat. Ashton beindította a motort, ami felbúgott, majd lassan lehajtott a feljáróról.
- Nélkülünk akartatok elmenni? - Jött hirtelen hátulról egy hang. Hátrafordultam. A srácok ott ültek hátul, álmosan. Karikás, beesett szemmel.
- Aludtatok egyáltalán valamit? - Kérdeztem végignézve rajtuk.
- Úgy tűnik? - Vonta fel Luke a szemöldökét.
- Majd én vezetek, Luke pedig beül az anyósülésre, hogy addig is... "Kettesben" legyetek. - Ajánlotta fel Calum. Ashtonnal egymásra néztünk.
- Rendben. - Szólalt meg Ash. Négyen kimásztunk a helyünkről és átrendeződtünk. Ashton ült középen, én a balján, Michael pedig a jobbján. Nem haboztam, egyből megfogtam Ashton kezét, Ő pedig közelebb csúszott. Vállára tettem a fejemet, Ő pedig az én fejemre az övét. Annyira nem akartunk elválni egymástól. Mindannyian csendben ültünk a kocsiban, Calum pedig feltűnően lassan vezetett.
- Gyorsítanál? - Kérdeztem előre nyújtva a kezem. Észbe kapott és kicsit a gázra taposott. Ashton nyugtalanul mozgolódott mellettem. Másik kezemet a karjára tettem, tekintetét rám emelte. Megint olyan állapotban volt, mint múltkor, csak nem sírt. - Nemsokára vége van. - Szorítottam meg a karját. Nagy levegőt vett és bólintott.
  Leparkoltunk a repülőtér előtt. Kiszálltunk, majd elindultunk befelé. Kivettem a csomagtartóból a táskámat és a vállamra vettem.
  Ashtonnal egymás kezét szorongattuk, idegesen. Még volt körülbelül tíz percünk... Elé álltam és felnéztem rá. Próbáltam egy őszinte mosolyt intézni felé. Próbáltam mosolyogni, de nem ment. Annyi dolgot akartam mondani neki, nekik. Viszont jelen helyzetben nem tudtam kinyögni egy szócskát sem. Többször is szólásra nyitottam a számat, de mindig becsuktam.
- Olyan vagy mint egy hal. - Mondta Ashton egy kedves mosollyal az arcán. Kisimította azt a bizonyos egy tincset az arcomból. Visszamosolyogtam rá és megpusziltam az arcát.
- A Miami Heathrow reptérre tartó járat öt perc múlva indul! - Szólt a hangosbemondó. Felsóhajtottam, majd elbúcsúztam mindenkitől. Utoljára Ashtonnal egy sietős, érzelmekkel teli csókot váltottam, majd elindultam. Még utoljára visszanéztem, majd eltűntek a szemem elől.