2.fejezet 6.rész(28.rész) - Derült égből... újabb vihar..

 Mrs.Collins széles mosollyal üdvözölt engem.
- Ohh, Sam! - Jött oda hozzám.
- Jó napot tanárnő. - Köszöntöttem ugyanakkora mosollyal. Mrs.Collins a valaha élt legjobb osztályfőnök.
- Milyen az új hely? - Kérdezte érdeklődve. Mindenkit ez érdekelt, pedig a nagyváros sem valami nagy szám...
- Közel sem olyan jó, mint itt. Megszoktam ezt a helyet. A várost, a sulit, a srácokat.. - Bokszoltam vállba Luke-ot, mire megfordult.
- Hazajössz és már is piszkálódsz? - Vonta fel a szemöldökét.
- Veled? Hogyne. - Nevettem ki Őt.
- Jó látni, hogy a szerelmetek még mindig ugyanakkora. - Kikerekedett szemmel néztem a mosolygó tanárnőre, még Luke hangosan felnevetett.
- Nem... Mi nem.. Én a.. A barátja, Ashton a barátom. - Mondtam elvörösödve. Luke még mindig hang nélkül nevetett.
- Sajnálom, nem akartam kellemetlenséget.
- Nem, tévedni emberi dolog. - Válaszoltam. Mrs.Collins megfordult és az éppen bejövő "nőre" nézett. Ő is a húszas éveiben járhatott. A tanárnő szó nélkül elment én pedig seggbe rúgtam Luke-ot.
- Verekedni akarsz? - Fordult felém.
- Ott maradsz. - Utasítottam hátrálva.
- Ohh, arra várhatsz. - Mondta vigyorogva és mielőtt elrohantam volna elkapott és a vállára dobott. - Azért, hogy megnyugodj: egy kis hideg zuhany. - Nevetett.
- Meg ne próbáld! - Ütöttem hátba. - Luke tegyél le!! - Figyelmeztettem. Beérve a fiú öltözőbe még jobban ütöttem a hátát és a nevét kiabáltam. - Ha megteszed te is úgy jársz ahogy én! - Szóltam rá. Bevitt a zuhanyzókhoz és betett egy fülkébe, majd a falhoz szorított kezével és megnyitotta a hideg zuhanyt. A hideg víz rám folyt átáztatva evvel a ruháimat. Percekig csak álltam a zuhany alatt, szúrós tekintettel méregetve Luke-ot aki jót szórakozott rajtam. Egy idő után elzárta a tusolót.
- Oké, megnyugodtál? - Kérdezte vigyorogva.
- Esküszöm, hogy kinyírlak! - Szinte sikítva rohant a terembe én pedig a nyomában csurom vizesen. Megállt az ajtóban én pedig a hátának ütköztem. Luke maradásra intett és odament a lányhoz. Beszélt vele egy keveset, felém mutatott majd ismét beszélt. Visszajött hozzám és kézen ragadott. - Ezt még visszakapod.. - Morogtam, mire felkuncogott.
- Gyere, megtanítom neked a táncot. - Húzott egy sarokba.
   Nevetségesen néztem ki. Göndör hajam most szögegyenes volt, ruháim tapadtak rám. Miután megtanultam beálltunk a többiekhez. Luke még mindig piszkálódott és nem is akarta abbahagyni. Néha direkt ráléptem a lábára amitől fel-fel szisszent.
- Szép.. Kezd alakulni. - Dicsérte az osztályt. Destiny pedig mindvégig engem és Luke-ot figyelt még Ő Mackkel táncolt. Láthatóan a páromra pályázott, de foggal körömmel is tudtam volna ragaszkodni hozzá. Semmi pénzért nem táncoltam volna mással, mert tudtam, hogy Ashtonnak - még ha Luke a barátja is - ez sem volt ínyére, persze azt nem mondhatta, hogy táncoljak vele. Az osztályból kellett párt választani.
  Megkönnyebbülve kaptam a sok várakozás után a vállamra a táskát és indultam Luke-val a bejárati ajtó felé. Megálltunk az ajtó mellett és Ashton-t kerestem. Luke fütyült egyet.
- Ashton! - Szólt oda a kis csapatnak mire felénk kapták a tekintetüket. Otthagyva a többieket indult meg felém én pedig felé. Szorosan magához ölelt és szinte el sem akart engedni.
- Mióta vagy itthon? - Kérdezte még mindig ölelésébe burkolva.
- Reggel. - Mondtam ki egyszerűen. Ashton furán elhúzódott és a hajamat nézte. - Ohh igen, Luke keménykedett. - Nevettem megrázva a hajamat.
- Uu, menő sapka. Köszi. - Vette le a fejemről Calum és a sajátjára tette.
- Igazán nincs mit. - Forgattam meg játékosan a szememet. Ashton-hoz hajoltam és egy csókot kezdeményeztem. Karjait szorosan fűzte körém én pedig hajába futtattam az ujjaimat. Annyira hiányzott, hogy már fájt a hiánya.Az első héten minden este amikor beszéltünk miután letettük órákig képes voltam sírni. Majd egyre kevesebbet. Nem próbáltak beleszólni, tudták, hogy mennyire hiányzott a másikunk. Percek múlva elváltunk és egymás szemeibe néztünk. Lassú mozdulattal fogta meg a kezemet és fordított a többiek felé, hogy őket is üdvözöljem. Megöleltem Calumot és gyorsan lekaptam a sapkámat a fejéről. Michael-t is megöleltem és meglepődve néztem a hajára.
- Te mondtad. - Nevetett.
- D-de nem gondoltam komolyan. - Néztem még mindig piros színű hajkoronáját.
  Lassan haza andalogtunk hozzájuk és kellemes érzés fogadott a házban. Mintha évekig lettem volna távol. Jól eső borzongás futott végig rajtam, és otthon érzetem volt. Mintha hazaértem volna. Megálltam az előszoba közepén és csak akkor indultam el, amikor Ashton karjait körém fonta hátulról és érdekes léptekkel - velem maga előtt - sétált be a nappaliba. Leült a kanapéra és az ölébe húzott.
- Szóval mit csinált Luke? - Kérdezte Ashton a nyirkos hajamra utalva.
- Ohh, azon kívül semmit, hogy erőszakkal bevitt az öltözőbe és a zuhany alá barikádozott, így a hajammal együtt a ruhám is vizes lett. - Ashton kinevetett, mire duzzogva előre dőltem, de visszahúzott magára. Egy puszit adott az arcomra.
- Te pedig széttapostad a lábamat. Direkt. - Nézett rám halálra vált arccal, mire felnevettem. - És azt sem hagynám ki, hogy épphogy beért a suliba máris összeveszett Destinyvel. - Ashton rám nézett, mire vállat vontam.
- Tök mindegy. - Vontam vállat és a falat néztem.
- Sam.. - Szólt Ashton én pedig előre dőltem és elfordítottam a fejemet. Nem volt szükségem senki tanácsára. Nem volt közük a döntéseimhez, a választásaimhoz, a tetteimhez. Akármennyire is szerettek és jót akartak nekem, nem kértem belőle. - Megkértelek rá, hogy ne foglalkozz vele. - Fejezte be mondatát mire vállat vonva felálltam az öléből.
- Kíváncsi lennék rá, te hogyan bírnád. Akármennyire próbálom elkerülni, Ő mindig ott lesz és nem fogom hagyni magamat vele szemben. - Luke csendben meghúzta magát Calum mellett. Tudta, hogy részben miatta történt ez.
- Ha nem törődnél vele abbahagyná. - Érvelt tovább, bennem pedig kezdett felmenni a pumpa.
- Könnyű úgy mondani ezeket, ha tökéletes sulis évei voltak valakinek. - Néztem komoran rá. Néhány pillanatban az gondoltam, kár volt hazajönni, mert akkor nem lett volna ez. - Áruld el, ki utált ok nélkül? Ki próbált meg lejáratni mindenki előtt? Ki volt az, aki próbált mindenhol keresztbe tenni neked? Hmm?
- Voltak ilyen korszakaim.. De volt három barátom akik elláttak tanácsokkal, hogy ne legyek olyan mint azok. - Állt fel Ő is. - Azért, hogy ne süllyedjek le az Ő szintjükre. Te pedig épp az ellenkezőjét csinálod! Olyan akarsz lenni mint Destiny?!
- Hagyjátok abba! Stresszesek vagytok, de nem egymáson kellene levezetni. - Szólt közbe Calum. Egy pillanatra Calum-ra néztem.
- Majd jövök. - Fordultam sarkon és felkaptam a pulcsimat.
- Szerinted elmúlik, ha elmenekülsz a problémáid elől?! - Szólt utánam Ashton.
- Szerinted nekem kell ez?! - Fordultam vele szembe. Az este hűvöskés volt, az arcomat szinte már csípte. -  Az, hogy minden napomat utálom, mert a lányok utánam koslatnak miattatok? Az, hogy az első naptól kezdve rólam beszélnek, mert képes voltam beszólni a suli menő srácának?! Arra, hogy órákat kelljen utaznom azért, hogy két napig láthassalak?! Tudod te milyen, hogy akármennyire utálod a szüleid, mégis szereted őket legbelül és hazudnod kell ahhoz, hogy láthasd akit szeresd?! Ezekre mind nem lenne szükségem! Rohadtul elegem van! Egy egyszerű lány akarok lenni, Sydneyben élni és veled lenni, de kibaszottul nem lehetséges! Ki tudja mi lesz, ha egyszer hazajövök és itt maradok? Ki tudja meddig maradunk együtt, hiszen híres vagy. Jön a turné, a sok éjszakázás a stúdióban és egyszer csak.. vége. - Fordítottam hátat neki és elindultam. Levegőre volt szükségem. Egy barátra volt szükségem, de nem hívhattam fel Alexander-t,Caitline-t vagy Chrissy-t és a tudat, hogy egyikük sincs itt, elszomorított.