3.fejezet 21.rész(81.rész) - Menekülő út

  A buli közepe felé már feloldódtam, megismertem Haileyt is, közelebbről, és fiúkat, lányokat is egyaránt. Együtt táncoltunk, majd Cyrus kicsit félreállt. Elővette a telefont és a képernyőre nézett, majd felém mutatta. Ashton.
- Mindjárt jövök! - kiabálta túl a zenét, majd nagy léptekkel elsietett. Nem bírtam sokáig, kíváncsiságom felülkerekedett rajtam és Cyrus után mentem. A kert egyik sarkában volt. Odamentem hozzá és hallgattam a beszélgetést.
- Hailey buliján vagyunk. - jelentette ki Cyrus. A vonal másik végén csend.
- Tudod, hogy...
- Tudom! - vágott a szavába, nem hagyva, hogy elmondja mondandóját...
- Mégis elviszed, Cyrus! Nincs benned semmi felelősségérzet?! - teljesen kiakadt. Nem tudom miért, talán csak a fáradtság teszi, vagy egyszerűen féltékeny, Cyrusra is..
- Nem a bébiszittere vagyok, Ashton, hanem a barátja! Mondhatta volna, hogy nem, és akkor nem jött volna el! Ne fogj rám mindent azért, mert bennem akkora felelősség érzet van! Nem kell őt mindentől óvnod, egy-két "buli baleset" miatt, nagykorú és azt tesz amit akar! Eljött velem, én pedig vigyázok rá, oké? Nem értem miért kell ezen kiakadnod... - az utóbbi két hétben voltak ilyen összezörrenéseik, amik avval végződtek, hogy egymásra rakták a telefont.
- Akkor csináljatok amit akartok! - tette le a telefont. Mit mondtam?... Cyrus elnézett a fejem fölött, majd teljesen magára rántott a kerítés sarkába.
- A kurva életbe... - morogta. Arra néztem amerre ő. Scott és Royce néztek mindenfelé körül. - Át kell másznunk a szomszédba!
- Azt mondtad, hogy már volt dolgod velük, és elgyepáltad...
- Az akkor volt. Mostmár csak a szám nagy, és ittam. Nem szívesen... csak mássz! Megyek utánad!
- Ez birtokháborítás! - tájékoztattam.
- Nem érdekel, csak mássz! - utasított. Hangjában ott volt a jót akarás, de az az erős él, ahogy mondta, szinte fátyolként borult erre a jót akarásra... Megfordultam és mászni kezdtem. Ahogy letettem a lábamat Cyrus máris mászott át. - Halkan. - ért földet mellettem. Megfogta a kezem és maga után húzott. - Itt is! - mondta. Hailey szomszédjának kertje másik végében álltunk. Ismét átmásztunk, majd az utcán kötöttünk ki. Ismét a kezem után nyúlt, majd futni kezdtünk. - Le kéne lépnünk egy kis időre...
- Nem jövő héten megyünk Mountain Viewbe, igaz? - kérdeztem, mire megrázta a fejemet.
   Vigyázva jutottunk el az ő házáig ahol összepakolt pár cuccot a kiruccanásra, majd a mi házunkat közelítettük meg. Bepakoltam a szükséges dolgokat, majd Luke alig használt kocsijával indultunk útnak. Ashton autójával nem jöhettünk volna, mert felismerték volna. Lelazultam miután elhagytuk a várost. Alig fél órája voltunk úton, amikor megszólalt Cyrus telefonja.
- Hailey? - szólt bele.
- Merre vagytok? Scotték...
- Tudjuk. Nem rég hagytuk el a város határát. Egy időre elutazunk. - hallottam ahogy nyugodtságában sóhajt egyet.
- Rendben, a lényeg, hogy biztonságban vagytok.
- Igen. De később visszahívlak, figyelnem kell az útra. - rázta le. A kocsiban a rádió alatt villogó digitális órára néztem 23:10... - Kb. reggel fél nyolc körül leszünk ott, maximum negyed kilenc.
- Köszi. - motyogtam és kifelé fordultam. Néztem a sötétséget, ismét. Csak bambultam a feketeségbe, és gondolkodtam. Üresnek éreztem magamat, hosszú idő óta először. Cyrus teljesen lekötötte a figyelmemet, már nem is törődtem ezzel az érzéssel.
   Mindketten csendben ültünk a kocsiban. A rádió most csendben pihent, miután Cyrus kikapcsolta. Talán másfél órával később felé fordultam. Szemei szinte leragadtak a fáradtságtól.
- A következő leállósávnál helyet cserélünk, és alszol egyet. - mondtam határozottan. Rám sandított, majd megrázta a fejét. - Nem kérdés volt. - dühösen néztem rá, mire sóhajtott és a következő leállósávnál engedte, hogy vezessek. Beindítottam a motort, majd tovább mentünk. Nem telt bele negyed óra és Cyrus már szunyált. Visszakapcsoltam a rádiót és hallgattam a különböző zenék tömkelegét. Egy dalkérős műsor háromnegyede abból állt, hogy a műsorvezetők dumáltak mindenféle szarságról, ami egyáltalán nem volt se érdekes, sem vicces. Keresgélni kezdtem, majd megállapodtam egynél, ahol éppen egy Nickelback szám ment. Ashton jutott eszembe, majd Luke-ék. Ők még hat napig távol lesznek, így az egy hetes kiruccanás hellyett másfél hetet maradunk majd... És eszembe jutott a Cyrussal való beszélgetése. Gondolkodtam, hogy mit tegyek, majd a legközelebbi benzinkútnál megálltam. Cyrus felnézett. - Mindjárt jövök, tankolok a kocsiba. Kérsz valamit? - megrázta a fejét is lehunyta a szemét. Pillanatokig csak ültem és néztem őt, majd kikászálódtam és tankoltam az autóba, majd bementem, vettem magamnak egy kávét és későbbre egy energiaitalt Cyrusnak, majd tisztáztam a tankolást is. Mielőtt elindultam volna írtam Ashtonnak: Nem Cyrust kellene hibáztatnod amiért elmentem vele... Pár perc múlva jött is a válasz: Legalább jó a buli?..... Írjam le, hogy Scotték elrontották? Dehogy! Annyira hülye még én sem vagyok... Nem a bulin vagyok. Már nem jött válasz, csak a telefonom csörgött.
- Akkor? - kérdezte folytatva a beszélgetést.
- Úton vagyunk. - válaszoltam és beszálltam a kocsiba, majd beindítottam a motort.
- Úton? Hova? - kérdezősködött.
- Mountain Viewbe. - vállamal a fülemhez préseltem a telefont még kikanyarodtam a benzinkútról. Pár pillanatnyi csend.
- Nem úgy volt, hogy a jövő héten jössz? Egyedül? - Egyik kezemet a kormányon hagytam míg másikkal a telefont tartottam. Próbáltam úgy beszélni, hogy Cyrus ne ébredjen fel. Érdekes hangok hallatszódtak.
- Na szóval... - hallottam meg Luke hangját. - Miért indultatok el?
- Több időt szeretnék eltölteni...
- Ne próbáld meg beadni a süket dumát, nem Ashton vagyok! - utáltam mikor ezt csinálta. Túl jól ismeri az embert...
- Scott. Megjelent Hailey bulijában pár haverjával, és Royce-szal. Cyrus úgy gondolta, jobb ha eljövünk. De! Ha elmondod neki, esküszöm, hogy nem lesznek gyerekeid!
- Értettem. Még egy pont a "Nem szólunk Ashtonnak róla" listára.
- Jó sok mindenről nem tudhatok, ha listát vezettek... Kösz! - kiabált Ashton a háttérből. - A lényeg a bizalom, Sam! A bizalom! - gondolkodás nélkül nyomtam ki a telefont. Hibáztattam magamat, mert nem szóltam Ashtonnak, és hibáztattam Luke-ot, amiért nem tud hallgatni. Félre tettem a telefonom és teljes figyelmemet az útra fordítottam.
   Már világosodott amikor Cyrus ébredezni kezdett. Próbált volna kinyújtózni, mikor is a keze a tetőbe ütötte. Csukott szemmel párszor megkocogtatta a tetőt.
- Reméltem, hogy már ott vagyunk és becipeltél. - felnevettem kijelentésén. - Hol vagyunk?
- Nem rég hagytuk el Bakersfieldet. Kb. még négy óra, szóval kilenc körül már ott is vagyunk.
- Cseréljünk! - szólalt meg hirtelen. Kissé megugrottam hangjától, de bólintottam. A következő leállósávnál helyet cseréltünk, most rajtam volt a sor aludni. Lehunytam a szememet, de csak hosszas próbálkozás után merültem álomba.
   Cyrus óvatosan rázott meg érkezésnél. Hosszú pillanatokon keresztül mozdulatlanul feküdtem, mintha meg sem éreztem volna, majd lassan kinyitottam a szememet. Egy nagy, két emeletes ház fogadott a jobbomon. Fehér  ház, nagy ablakokkal és sötétzöld ablakkeretekkel. A ház körül gyönyörűszép élénk színű pázsit feküdt, tökéletesre nyírva, egy-két apró díszbokorral, egy virágágyással és egy fehérre mázolt nagyy fakerítéssel, amire káprázatos vörösrózsák futottak fel. Tökéletes volt, akár egy álomház. A nyitott garázsban egy Audi A8-as állt, belőle pedig egy magas férfi szállt ki. Anya férje. Kiszálltam, de Cyrus a kocsiban maradt, hogy felhajthasson a feljáróra. Felém fordult, majd egy aprót mosollyal elindult felém. Ahogy kiért a fényre meg is láttam anya miért szeretett belé. Magas, széles vállú, sármos férfi barna hajjal és kék szemekkel. Egy igazi álom-férj. Már értettem miért nem keresett ő maga. Álom élete volt, mesébe illő házzal, és tökéletes férjjel, gondolom, a gyerekük, vagy gyerekeik is így néznek ki. Cyrus éppen akkor szállt ki, mikor az autó mellé ért. Kezet fogtak és bemutatkoztak egymásnak. Elindultam feléjük. Hogy a fenébe köszönjek?
- Te biztosan Sam vagy! - mosolygott rám. - Christian vagyok! - kezet fogtunk.
- Örülök! - mosolyogtam vissza.