3.fejezet 19.rész(79.rész) - Adrenalin függő

- Félsz már? - kérdezte. Nem válaszoltam. Valaki óvatosan megfogta a karomat és hátra húzott.
- És te? - kérdezte egy srác mögülem. Hangját nem ismertem meg, ezért hátra pillantottam. Úgy Ashton magassága körüli volt, haja már-már feketének tűnt annyira sötét volt. Scott a falra  nézett, majd vissza. - Azt hitted Ashton nem állít nagyobb őrséget Samnek?
- Nincs okom félni, Cyrus... - lépett hozzánk közelebb. Cyrus még hátrább húzott. - Miért ugráltok annyian úgy, ahogy Ashton fütyül? Nem értem... Miatta?
- Ezt hívják barátságnak. Segítünk ahogy és ahol csak tudunk. - rám nézett, majd vissza fordította a tekintetét Scottra. - Ne menj a közelébe! - figyelmeztette. Felnéztem, egyenesen Scottra. - Gyere. - hangja meglágyult. Megfordult, ahogy én is. Folyton hátra pillantva hagytam el Cyrus oldalán a sikátort. - Gondoltam, hogy Ashton bírja az őrült csajokat, de hogy ennyire! - nevetett hitetlenül.
- Elmondod neki, igaz? - kérdeztem.
- Most mondhatnám, hogy muszáj, de nem az. - válaszolta és elővette a telefont. Pár pillanat múlva már a fülénél volt a telefon. Először lényegtelen dolgokról beszélgettek, gondolom, hogy ne legyen feltűnő. - Ja, mielőtt elfelejteném... A barátnőd valami adrenalin függő, vagy csak veszély-mániás? - telefonja elég hangos volt ahhoz, hogy halljam Ashton is.
- Történt valami? - kérdezte.
- Történhetett volna. Fogalmam sincs mit keres ilyenkor a város ezen részén, de tökéletesen időzített ahhoz, hogy összefusson Scottal. Ha nem veszem észre, hogy hosszú ideje kint van nem biztos, hogy még itt lenne. - hallgatott.
- Veled van? - kérdezte.
- Ja, itt van mellettem. - helyeselt és egy sötétkék Nissan 4x4-esre mutatott.
- Egy pillanatra oda tudnád adni neki? - kérdezte. Cyrus nem válaszolt, csak átnyújtotta a telefont.
- Mondd. - szóltam bele. A háttérben lévő embereket próbálta lecsendesíteni, majd beszélt valakihez. Mint ha meg sem hallott volna. - Ashton! - megköszörülte a torkát.
- Neked komolyan...
- Ne kezd! - vágtam a szavába. - Tudom, hogy tovább kellett volna mennem, és azt is, hogy nem szabadott volna leállnom vele beszélni. De legalább azt a lányt megmentettem attól az idiótától!
- ... elment az eszed?! - hangját kissé megemelte.
- Nem érdekel az atyáskodásod Ashton! Lehetne, hogy egyszer nem a szigorú apám, hanem a megértő barátom legyél?
- Fogadni mernék, hogy Chrissy is ezt tenné! Csak próbáld meg elkerülni Scottot és Royceot!
- Szerinted annyira könnyű az? Hidd el, hogy egyáltalán nem! Nincs minden utca sarkon kamerám, hogy tudjam hol és mikor vannak!
- Még Lukenál is rosszabb vagy...
- Kösz a bókot, mindig is erre vágytam.. - morogtam.
- Már megint kezded ezt a hülye hisztit! - csattant fel.
- Már megint próbálsz bűnbakot keresni! - vágtam vissza.
- Neked akarok jót, a kurva életbe is! - hangja dühös és kemény volt. Valóban dühös volt, rám. Én pedig rá. Azt hittem így majd nem veszekszünk, de most mégis sikerült. Ismét...
- Menj és tombold ki magadat, nekem erre most nincs szükségem! - tettem le a telefont. Visszanyújtottam Cyrusnak, aki szó nélkül elvette. Beültünk az autóba, Cyrus pedig beindította a motort. Csendben ültünk és a halk rádiót hallgattuk.
- Na és... - szólaltunk meg egyszerre hosszú hallgatás után. - Kezdd csak. - mondtuk ismét ugyanakkor.
- Hölgyeké az elsőbbség. - rám nézett egy pillanatra, majd vissza az útra.
- Mióta ismered Ashtont? - kérdeztem. Erre elgondolkodott, kicsit hunyorítva a műszerfalra nézett, mintha nem látná, pedig tökéletesen ki volt világítva. - Szemüveges vagy? - tettem fel neki ismét egy kérdést.
- Azt hiszem azóta, mióta ide jött. Először nem kifejezetten kedveltük egymást, hát... egy lány is vele jött.
- Emily? - vágtam a szavába. Bólintott.
- Nem kedveltem Emilyt, de túlságosan is ragaszkodott hozzá. Párszor össze is verekedtünk, Ashton akkoriban nem nagyon bírta a kritikákat, ha az romboló jellegű volt. Azt mondta Emily a mindene, meg ilyenek, én meg persze őt próbáltam védeni, mint mindig. Aztán felbukkant Scott és Royce. Akkor derült ki, hogy Emily Scottal kavart, de Ashton fiatal volt, tapasztalatlan és túl naiv, nem adta fel Emilyvel ezt a "kapcsolatot". - egyik kezével idézőjelet rajzolt a levegőben. - Scott egyfolytában Ashton nyakára járt, egyszer megfenyegette őt, el akarta gyepálni, de a hülyesége ellenére nem hagytam. Megvédtem Ashtont, és ezt kaptam. - a kezére mutatott. Egy beforrt kör alakú heg. - Meglőtt, de amennyi erőm volt küzdöttem, Ashton pedig külső szemlélőként nézte mit csinálok. Tizennyolc és fél voltam... A tizenkilencedik születésnapomon Scott beállított keménykedni, én pedig elég rendesen megvertem. Scott és Royce egy időre eltűntek, Emily is lelépett. De amint hallottak rólad, muszáj volt visszajönniük. Hülye sztori.
- Huszonkét éves vagy? - lepődtem meg. Felnevetett.
- Nem nézek ki annyinak? - vonta fel szemöldökét. Megráztam a fejemet és pár pillanatra a hegre bámultam.
    Két hete csak Cyrussal töltöttem a napjaimat. Ashtonékon kívül sosem volt ennyire jó társaságom fiú személyében.
    A konyhában álltunk, azt mondta, hogy igazi meszterszakács, így csináljunk valami kaját. A "menü" pedig rántotta volt, főtt zöldségekkel és palacsinta. Fogalmam sem volt, hogy a rántotta és a zöldségek, hogy illenek össze, de hagytam, hogy ő "vezessen". Kéthét alatt tökéletesen kiismertem Cyrust. Egy kedves, vicces és odaadó srác. A két hét alatt, vagy háromszor végighallgatta az Ashtonnal való veszekedéseimet, és Ő vidított fel. Crissynek ismét nem tetszett az új fiúbarát felállás, azt mondta, lányokkal kellene barátkoznom. De egy lánnyal vajon kijönnék ennyire? Cyrusnál tudom, hogy nem hajtana rá az aktuális barátomra, hiszen fiú, de egy lánynál ez kétséges...
   Míg a rántotta sült, addig beszélgetni kezdtünk. Egyfolytában rólam kérdezősködött, nem szerette ha ő a téma, ahogy én sem. Ilyenkor feszélyezetté váltam. A családomról kérdezett, ez még nem nagyon jött szóba. Elkezdtem mesélni, mindent. Fura, milyen hamar a bizalmamba fogadtam egy srácot, akit két hete ismerek, de nem éreztem, hogy bármiben is ellenem játsszana.
- A rántotta! - kiáltottam fel, mikor láttam, hogy a serpenyő felett már legalább fél méteres lángnyelvek csapongnak. Cyrus feleszmélt és lerántotta a rántottát a gázról. Pár pillanatig vártunk. A rántotta teljesen szétégett.
- Azt hiszem rendeljünk inkább pizzát.. - vakarta a tarkóját, mire felnevettem.
Miután megjött a pizza és jóllaktunk, egy hosszadalmas sétára indultunk. Hívtam Chrissyt is, bár ő kimentette magát, valami hülyeséggel amit abban a pillanatban talált ki. Legalább megmondhatta volna az igazat.
   A parkban sétálgattunk és élveztük a napsütést. A kezünkben fagyit tartottunk, ami elég rendesen megolvadt a sugaraktól, de az íze még így is a kislány koromra emlékeztetett. Csendben sétáltunk egymás mellett, mintha kifogytunk volna a témákból, de valójában nem. Csak élveztük a csendet, a madarak csivitelését, az élénkzöld fű harsány színét.
- Cyrus? - törtem meg a hosszú, néma csendet. Lenézett rám és dünnyögött egy 'Hmm?'-öt. - A jövő hétvégén Mountain Viewbe utazom anyához, és Ashtonék koncertjére. És arra gondoltam, hogy... Eljönnél velem? - rám mosolygott, majd bólintott.
- Persze, szívesen elkísérlek.

Hey!:)

Tudom-tudom, megint késtem több mint egy hetet. Azt hiszem... De a héten azt sme tudtam hol áll a fejem. Ballagási próbák, előkészületek és izgatottság minden mennyiségben... Sajnálom. De mivel jövő héttől már szünet van - legalábbis nálunk -, így jövőhéttel már rendszeresen várhatók új részek. 
   Az utóbbi időben megfogyatkoztatok. Mondjuk meg is értem, teljesen szét vagyok szóródva és esve. Kemény egy hét áll mögöttem, szóval engem is meg lehet érteni, ahogy benneteket is. Már megint össze-vissza beszélek... 
   Remélem tetszett a rész!:) Ne feledjetek kommentelni!