2015. június 15., hétfő

3.fejezet 20.rész(80.rész) - Egyezség

 - Tudod, amikor Ashton elöször beszélt rólad, nem kedveltelek. Azt mondta te vagy maga a tökéletesség, az égig magasztalt, már-már angyalhoz hasonlított. Ezt csinálta Emilynél is. Sosem szerettem, ha valaki feltűnően tökéletes, hiszen annyi szebbnél-szebb lány van a világon, és mindenkinek az az egy, a túl tökéletes kell. Mikor először megláttalak Emilynek hittelek. A tizennyolcadik születésnapodon. - Ashton egyszer sem említette, hogy Cyrus is ott volt a bulimon. A gondoltára kirázott a hideg. Akkor először találkoztam Scottal, akkor este néztem először farkasszemet a halállal, és akkor este voltam először rendőrségen vallomást tenni. - De amikor két héttel ezelőtt hazafelé indultam a sikátor melletti bárból, meghallottam a nevedet, és muszáj volt odamennem. Nem azért, mert Ashton rám is rám bízott volna, tudni akartam milyen vagy. És akkor rájöttem, hogy nem, ő nem tökéletes. Hiszen egy hülye barom, mert odamegy ahhoz az emberhez, akitől a legjobban kellene félnie. Sem kívül, sem belül nem hibátlan. Csak Ashton volt aki úgy látta, hogy hibákkal is hibátlan vagy, és egy hozzá közel álló személy.
- Luke. - mondtam ki. Bólintott.
- Beléd szeretett, még ha tudja is, nem szabadna. Evvel Ashton is tisztában van, de minden másodpercben, amit Luke veled tölt Ashton olyannyira féltékeny, hogy azt elmondani nem lehet.
- Nincs értelme féltékenykednie. Hiszen tudja, hogy...
- Hiába tudja, ez ösztönös. - vágott a szavamba. - Ez ellen nem tud tenni. És te sem. Hiába bizonyítod be neki milliószor, hogy szereted őt, benne akkor is benne marad ez a féltékenység. - Cyrus mindig is ennyire bőbeszédű volt, mióta megismertem.
- Ashton elmondta azt is? - kérdeztem a csókra utalva.
- Igen, elmondta. De hidd el, nem csináltatok semmi felháborítót, hiszen Ashtonnal külön voltatok. - elgondolkodtam. Mióta Cyrussal együtt lógunk egyre többet merengek. Talán rám ragadt a filozofálása.. Sosem beszélt nekem Cyrusról, és nem csak Cyrusról, hanem a családjáról sem. Sok dolgon végigmentünk, mégsem próbálta szóba hozni a családját. Annál többet nem tudtam, hogy az apja kiskorában lelépett és van két testvére. - Tudod mit? - emelte fel a fejét. - Elviszlek egy házibuliba! - valahogy a bulik ahová elmentem, sosem végződtek jól. Tiltakozni akartam, de nem hagyta. - Nem mondhatsz nemet! És elhozhatnád Chrissyt is. Kössünk egyességet: elmegyek veled Mountain Viewbe, ha te eljössz velem a házibuliba. Na? - nyújtotta felém a kezét. Sóhajtottam, majd megráztam. - Ez az! Este nyolcra értetek megyek, nekem viszont most lépnek kell, van még pár elintézni valóm. - bólintottam. Elindult, majd pár méter után megfordult. - Kerüld a bajt! - kötötte az orromra. Ismét bólintottam, mire elmosolyodott és megfordult, majd sietős léptekkel elindult. Remek, egy házibuli... Elővettem a telefonomat, majd kikerestem Chrissy nevét, és hívni kezdtem.
- Mondd! - szólt bele. Egy kicsit haboztam.
- Szia! - próbáltam önfeledt lenni, hogy rá is ráragadjon. - Van kedved elmenni este egy házibuliba? - kérdeztem. - Cyrus szeretné, ha te is jönnél. - sóhajtott. - Chrissy ne csináld már! Cyrus jó srác, és megértő.
- Akkor miért nem mész csak vele? - kérdezte.
- Szeretné, ha te is jönnél. Meg akar téged ismerni, de te nem hagyod. - hosszú-hosszú percekig győzködtem őt, és kezdtem érezni, ahogy megtöröm a jeget.
- Hogy a fenébe tudsz ennyit könyörögni? - kérdezte megadóan. - Mikorra menjek? - sóhajtott.
- Bármikor jöhetsz. - mondtam egy apró mosollyal az arcomon. Én győztem.
- Rendben. Fél nyolcra megyek.
   Életemben másodjára készülődtem egyedül. Egy apró virágocskákkal teli szoknyát vettem fel, egy fekete, feszülős bőr hatású felsővel. A szemem a fekete Vans cipőmre tapadt, de tudtam, hogy érdekesen néznék ki vele, így kivettem egy balerina cipőt és belebújtam. Amikor valaki rátelepedett a csengőnkre, lekocogtam és kinyitottam. Megöleltem Chrissyt majd behúztam. Rövid farmernadrágot és egy mintás felsőt viselt.
- Jól nézel ki. Soha nem láttalak még szoknyában. - mosolygott.
- Nekem is furcsa.. Még hozzá kell szoknom. Szóval, Cyrus fél óra múlva itt lesz, én pedig még mindig csak félig vagyok kész.
   Mire Cyrus megérkezett mr én is teljes hadipáncélban voltam.
- Szia Chrissy! - köszönt mosolyogva először barátnőmnek. Chrissy dünnyögött egy "Helló!"-t, majd elslisszolt mellette, ki a házból. Cyrus rám nézett. Elhúztam a számat és vállat vontam. A telefonomat a szoknyám zsebébe rejtettem - már értem miért is tetszett meg - és bezártam a házat, majd eldugtam a kulcsot. Chrissy után mentünk. Kinyitottam Chrissynek az anyósülés felőli ajtót, de inkább hátra ült. Kifújtam a levegőt és végül behuppantam előre.
   Csend volt az autóban, kényszernek éreztem megtörni azt, de beelőztek.
- Hol is lesz ez a buli? És kinél? - kérdezte Chrissy. Cyrus egy halvány mosoly kísértében a visszapillantóba nézett, hogy Chrissyre lásson.
- Még öt perc, és egy nagyon jó barátom szervezi. - válaszolt, majd rám nézett. Én az ablakon bámultam kifelé. - Csendben vagy. - állapította meg.
- Szorong. - válaszolta helyettem Chrissy. - A születésnapi bulija és a másik eset után, inkább kerülte ezeket a bulikat. - kicsit meglökte a vállam, mire nehezen elemeltem a tekintetemet a kinti sötétségről és Cyrusra néztem.
- Nyugi, nem lesz semmi gond. Végig veletek leszek. - próbált megnyugtatni. Szó nélkül fordultam meg és bámultam tovább kifelé. - Még kb. három perc. - tájékoztatott. Néztem az elsuhanó bárok világításait, és az elmosódó lámpák fényét. Nekem három másodpercnek tűnt az a három perc. Leparkolt a többi autó mellett, majd megvárta míg mi is kiszállunk. Megigazítottam a szoknyámat, majd Chrissyvel egymásnak préselődve követtük Cyrust. Beérve az udvarra körülnéztünk. Egy óriási medence volt az udvar közepén teli emberekkel, mint ahogy minden más is. Cyrus megállt, én pedig eltávolodtam Chrissytől és mellé álltam. - Nem rossz, mi? - kérdezte vigyorogva ámulatomon.
- Nem rossz. - válaszoltam,  majd hátranéztem Chrissyre. A telefonját bújta és szitkozódott.
- Tudom, hogy most jöttünk, meg minden, de muszáj lépnem.. - húzta el a száját.
- Elviszlek. - jelentette ki Cyrus egyből.
- És velem mi lesz? - kérdeztem kicsit kétségbeesetten. Végigpásztázta a helyet, és egy lánynál állapodott meg.
- Haileyvel megismerkedsz, addig. A szüleié a ház, és ő rendezte a bulit. - magával húzott egyenesen Haileyhez.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva. - Ő Sam? - biccentett felém, mire Cyrus bólintott. Annyira jó, hogy engem mindenki ismer, én pedig azt sem tudom kik a fenék ők...
- Hailey, el kellene ugranom valahová, addig lefoglalnád őt? - kérdezte. Hailey mosolyogva bólintott. Cyrus magával húzta Chrissyt, majd eltűntek a tömegben.
- Szóval... - szólaltam meg kínosan.
- Cyrus mesélt rólad a délután, míg segített nekem. - választott egy témát, ez pedig én leszek...
- Kedves srác. - kerültem a szemkontaktust. Ez annyira ciki...
- Az. - sejtelmesen elmosolyodott.
- Nem! - tiltakoztam egyből. - Nem, nem-nem! Cyrus... Nekem van barátom.
- Pedig egy pillanatra úgy tűnt, mintha kedvelnétek egymás... Tudod, úgy. - magyarázta ki magát. Szóval egy párnak tűntünk? Az arcom erőteljesen égni kezdett.
- Oh, uhmm... - ennél több nem jött ki a torkomon.
   Cyrus kb. tíz perccel később már felénk közeledett.
- Chrissy hazaszállítva. - állt meg előttünk. Hailey nem sokkal később elvonult tőlünk, mert megkeresett valakit, én pedig kettesben maradtam Cyrussal.
- Uhmm... Szóval... Ő egyébként, nem ennyire tartózkodó, csak...
- Nem kell magyarázkodnod. Tapasztaltam. - vont vállat. Kérdőn néztem rá. - Szerinted miért annyira rideg és elutasító velem szemben? Miért kerül annyira engem? - még mindig nem értettem mire céloz. - Nem azért, mert idegesíti a tudat, hogy fiúkkal lógsz, meg a kamu szövegek... - rázta a fejét. - Chrissy az exem. Talán fél évvel ezelőtt volt egy két hónapos kapcsolatunk.
- Az exed? - kérdeztem vissza ledöbbenve. Reménykedtem, hogy rosszul hallottam a zenétől, de nem. Cyrus bólintott. - És erről nekem esetleg nem akartatok szólni?
- Őszintén? Nem... Túlléptünk rajta, és elhatároztuk, hogy senkinek sem szólunk erről.
- Miért? - kérdezősköztem.
- Igazi katasztrófális kapcsolat volt... - nem úgy nézett ki, mint aki szomorú lenne miatta, de Chrissy sem. Fogalmam sincs hogy lehet túllépni azon, akit szeretsz. Én képtelen lennék magam mögött hagyni csak úgy Ashtont, hiszen szeretem.

SUMMERTIMEEEE!!

Ki számított Cyrusra és Chrissyre? Senkii! Nyugi! Ahh, teljesen feldobódtam! 
  Fogalmam sincs honnan jött ez a Cyrus+Chrissy páros, csak úgy kippattant a fejemből. Kicsit talán lapos lett, de olyan jó volt megírni ezt a nyugis részt. A kedvencem Cyrus vallomása Samről. Cyrus meglátta Sam hibáit már első látásra, mégis kedveli. Szerintem ez annyira tiszteletre méltó, és kevés ember van aki így gondolja, ezért gondoltam, miért is ne lehetne? 
  Remélem mindenkinek jó nyara lesz, teli emlékekkel és új YBTM részekkel ;))
 P.S.: Egy igazi nyári dal, hogy mindenkinek jól kezdődjön: Simple Plan ft. K'naan - Summer Paradise
                                                                 Elizabeth M. Stowe

2 megjegyzés:

  1. oooo...itt az a bizonyos 80.rész;D
    Hát a véleményem nem változott a blogodrol ugyanúgy imádom mint régen...
    De viszont egyre jobban látszik hogy fejlődik az írásod:333
    és még mindig te vagy a kedvenc írónőm*__*:* <3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönööm! ^__^
      Wow, csak... wow... Még senki sem mondta, írta ezt. Annyira jó érzéssel tölt el, hogy vannak akik így gondolják, mert így érzem, hogy mégsem volt felesleges belekezdenem ebbe és a többi blogba. Köszönöm, ez tényleg nagyon-nagyon sokat jelent!*----* <3

      Törlés