3.fejezet 17.rész(77.rész) - Villámlátogatás

Egy sport táskába beledobáltam három-négy napra elegendő cuccot és a fontosabb dolgaimat, majd a vállamra vettem és vissza indultam a nagyiékhoz.

   Másfél hónappal később sem volt könnyebb ez a táv kapcsolat, de már csak tizenegy és fél hónap van hátra... Ugh.. A beszálláshoz készülődtem a Miamiba tartó gépre, Mia ballagása végett. Ahogy elfoglaltuk a helyünket én lehunytam a szememet.

   A gép rázkódására ébredtem. Landolás... Amint a bemondó bemondta, hogy szálljunk le, mindenki őrültek módjára lerohant a gépről, míg én lassan, komótosan a tömeg végén kullogtam le a gépről. A repülőtér elé sétáltam, és egyből mosolyra derültem ahogy ismerős arcokat pillantottam meg.

 Alexander és Caitline kézen fogva álltak egymás mellett, Alex pedig Mattyvel beszélgetett. Caitline megrántotta Alex kezét és felém biccentett. Elmosolyodtam és megindultam feléjük, közben a táskámat szorongattam. Odaérve eléjük megtorpantam. Először Alexandert öleltem meg, Caitlinet és legutoljára pedig Mattyt.

- Jól itt hagytál mindannyiunkat. Nem is szóltál. - jegyezte meg Caitline. Beletúrtam a hajamba.

- Hirtelen döntés volt. Sajnálom, de egy fontoss dolog keresztülhúzta a számításaimat.. - húztam el a számat. - Mindegy is. Milyen votl a ballagás? - kérdeztem elterelve a témát rólam. 

- Átlagos. - vont vállat Alex. Jó lett volna, ha mind az öten egyszerre ballagunk el. Ha Luke ismeri őket, és nyolcan egy kis, összetartó csapatot alkotunk, de a két "világom" sosem találkozott. Lukeot és a többieket nem érdekelték az itteni barátaim, az itteni barátomékat pedig nem nagyon izgatták a srácok.. 

  Kibéreltem egy hotel szobát két éjszakára, felvittem a cuccaimat és máris elmentünk egy kis kávézóba.

- És... - kezdtem. - Táncolsz még, Matty? - kérdeztem.

- Persze! - mosolygott rám.

   Késő este értem vissza a hotelba. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Nehezen aludtam el, de végül sikerült az Álomvilágba küzdenem magamat. 

   Otthon voltam. Kívülállóként, mint ha ott sem lettem volna. Egy helyre suhantam el. A körülöttem lévő természet elmosódott, homályossá vált, úgy éreztem mintha egy nagy taszítással ekkora sebességre kényszerítettek volna. Egy férfi felé süvítettem, majd neki csapódtam... Pontosabban belecsapódtam. Megforgattam a kezeimet. Vastag, húsos és tetovált karok. A gondolataim változtak, az érzelmeimmel együtt. A lelkem ugyan a férfi testében rekedt, de minden más megváltozott. Egy raktárban voltam, egy sötét, dohos és elhagyatott  raktárban.. A tekintetem egy fekvő testre vándorolt. Hosszú haja volt, mint ha az enyém lett volna. Mellette egy fiú térdelt, magához szorította a testet, de az nem mozdult.

- Megdöglött. - szólaltam meg gúnyosan.. Hangom egy olyan emberéhez hasonlított, akitől összerezzentem és rettegtem. 

- A következő pedig te leszel! - leeresztette a lányt és felpattant. Szemében könnycseppek gyöngyöztek. Ashton... A földön pedig én hevertem holtan.

- Fogd be a pofád és kövesd a halott csajod a halálba. - felemeltem a pisztolyt és lőttem. Sokszor. Ashton nyögve a földre rogyott, mellkasához szorította a kezét és összeesett. A vére beborított mindent, de egy közeli ablakon láttam a tükörképem. Scott testében álltam ott, Ashton vérével borítva.

 Felriadtam. Könnyek csorogtak le az arcomon keveredve a verejtékemmel. Felültem és körülnéztem. Feloldottam a telefonomat és az órára néztem. Nyolc óra.. A nap már egy kis ideje biztosan fent lehetett. Felálltam és a fürdőben megmostam az arcomat, majd lementem reggelizni és készülődtem a ballagásra. A telefonom villogni kezdett.

- Ugye itt vagy? - kérdezte egyből Mia.

- Igen, mindjárt indulok.. - fő a bizalom, nem igaz?... Mióta eljöttem innen akármennyire is közel álltunk egymáshoz eléggé eltávolodtunk. Részben azért, mert kamaszodik. Ő a csaj akit nem érdekelnek a szabályok, akire nem kell figyelni, csak tudják, hogy létezik és lázad. Akár csak én... 

    Az ünnepség közepén megrezzent a telefonom. Elővettem és megnéztem ki az. Ashton neve villogott. Basszus... Elvonultam az udvar egy nagyon hátuli részére és felvettem.

- Mondd. - szóltam bele.

- A városban vagy? - szegezte nekem a kérdést.

- Miamiban, Mia ballagásán. Miért? 

- Bassza meg... Nem tudtál volna szólni?! - szitkozódott.

- Nem, képzeld, nem! Nem akartalak felhívni, mert szabadidődben inkább pihentél, én pedig nem akartalak zavarni, szóval basz... - sok dühös tekintet szegeződött rám. - ...nagyon nem én vagyok a hibás, és örülnék, ha nem kiabálnál és annak is örülnék, ha beavatnál.

- Az este jöttünk meg, de amint hazajöttünk nem találtunk téged, gondoltuk a nagyszüleidnél vagy, mi pedig reggel, szóval fogalmam sincs mi lesz.. - az órámra pillantottam.

- A következő géppel hazamegyek, rendben? Csak beszélni akarok Miával.

- Mégis csak a húgod..

- Ashton! - szóltam rá.

- Rendben, mi pedig próbálunk beszélni a managementtel, hogy reggel induljunk.

- Oké. Hívlak, amint indulok. - a tapsvihar szinte teljesen elnyomta a hangomat.

- Oké, szia. - bontottam a vonalat és visszamentem. Már a virágokat adták át. Mia odajött hozzánk - sajnálatomra apával, Amyvel és még pár rokonnal kellett végigszenvednem -, átadtuk neki a sok-sok csokrot, majd félrehívtam.

- Mia, nekem most mennem kell.. Tényleg sajnálom...

- Mindig ezt csinálod! - csattant fel. Ehhez volt legkevésbé kedvem.

- Meg kell értened. Te vagy nekem az egyik legfontosabb ember az életemben, de a srácok ugyanúgy...

- Egyfolytában csak a srácok így, a srácok úgy! Szeretném, ha velem is törődnél! 

- Először is: megígértem, hogy egy hónapot ott leszel nálam, ne mondd, hogy nem törődöm veled! Másodszor pedig: felnőtt vagyok! Van saját életem, egy hónap múlva egy éve lesz barátom, és barátaim, na meg a főiskola! Harmadszor: végre megtudtam ki az igazi anyám, szóval van elég dolgom! Nem lesz időm mindenre, de ha te nem teszel érte, egyedül nem fogok tudni mindent megtenni! Ne háríts rám át mindent, csak mert kamaszodsz és lázadsz! Nem így akartam elmenni, de ha neked ez kell... Gratulálok a közép sulihoz, meg minden. Sziasztok! - viharzottam el. Időközben felhívtam Caitlinet és Mattyt, hogy muszáj mennem és, hogy sajnálom. Ők megértették, és nem is haragudtak..Úgy tettem ahogy mondtam. Elmentem a hotelbe, lemondtam a foglalásomat és kifizettem az egy éjszakámat, majd neki indultam és a repülőtérre mentem. Nagy torlódás volt, az emberek háborogtak és értetlenkedtek. Átküzdöttem magamat a nagy tömegen és a kivetítőre néztem. Az összes járatot törölték. Az összeset! Csatlakoztam a tömeghez és meg akartam tudni miért.- Sajnáljuk, a kedves utasainkat, de a tengeren tomboló viharok miatt előreláthatatlan ideig befagyasztjuk a repülőteret! Szíves megértésüket köszönjük! - mondta a hangos bemondó. Két nap?! Ismét arrébb küzdöttem magamat egy csendes helyre és elhívtam Ashtont.

Hey!:)

Először is, remélem tetszett a rész, a következő vagy holnap vagy a hétvégére várható, addig is elkészítettem a Luke Fanfiction(KATT) prológusát. Remélem az a történet is elnyeri majd a tetszéseteket, és ugyanannyira aktívak lesztek ott is, mint itt. Már direkt előre elkészítettem az egészet, hogy ne akkor kelljen küszködnöm. A fejléc kicsit nagyon gyatra lett, és sajnálom a fekete-fehér és sötét színeket, én sem vagyok oda értük, de nem bírtam színesben normálisan kinézőt elkészíteni...           Elizabeth M. Stowe